Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-20 / 17. szám

II KÖZELKÉP 1995. január 20., péntek Bizottságról bizottságra Pedagógusmegegyezés előtt Lassan olvasóink is megszokják, hogy a Nyíregyházi Közelkép rend­szeresen közli azoknak a kedd esti beszélgetéseknek a szerkesztett vál­tozatát, amelyek résztvevői váro­sunk politikusai, közéletének sze­replői, és amelyek a Jonatán Rádió­ban kedd esténként fél hét és fél nyolc között hangzanak el. A közelmúltban döntés született arról, hogy milyen bizottságokban mely párt kikkel és milyen funkci­ókban képviselteti magát, bár beszélgetésünk időpontjában — ahogy ez a későbbiekben ki is de­rül — még vitatott a nem képviselő külső tagok személye. Ezúttal két bizottság elnökét hívtuk meg a stú­dióba. Dr. Helmeczy László a jogi bizottság vezetője, egyébként a Fi­deszt képviseli a közgyűlésben, míg Jaczkó Pál az oktatási és kulturális bizottságot vezeti, majd a Függet­lenek Egyesülete képviselőjeként dolgozik a városi testületben. — Jaczkó Pált, Pali bácsit, az igazgató urat sokan ismerik a vá­rosban. Mégis kérem, mondjon né­hány szót magáról. — A rozsréti iskolában tizen­nyolc évig dolgoztam, igazgatói pályafutásomat is ott kezdtem, majd a Vécsey Károly Általános Iskola vezetői posztjáról vonultam nyug­díjba. Gondolom, nem vagyunk túl­ságosan sokan olyanok a városban, akik több mint harminc éven át vál­laltunk közéleti szerepet. Én ezek közé tartozom, korábban sokáig ta­nácstag voltam, és most már a má­sodik ciklusban is önkormányzati képviselővé választottak. — Ha zsargont használunk, ak­kor azt is lehet mondani, hogy Jaczkó Pál régi közéleti motoros... — Valóban. Sok tapasztalat összegyűlik ennyi idő alatt, és én ezeket szeretném hasznosítani egy­részt saját munkámban, másrészt szívesen megosztom másokkal. —Dr. Helmeczy Lászlót abból az időből ismerem, amikor a Kossuth gimnázium karbantartójaként le­velező tagozaton végezte a jogi egyetemet. Hogy lesz egy karban­tartóból jogász? — Mindig jogász szerettem vol­na lenni, de az egyetemi felvételhez 1968-ban sem volt túlságosan jó „ajánlólevél” a disszidens apám, akit politikai okból távolítottak el a munkahelyéről, és a politikai per­ben elítélt anyám sem jelentett pi­ros pontot a felvételnél. Viszont azáltal, hogy karbantartó lakatos lettem, sikerült munkáskáderré vál­nom. Ez volt a munkám egész egye­temi tanulmányaim idején, sőt, egy évig jogi végzettséggel diplomás la­katosként működtem! —Most mit szokott szerelni? — Erre már nincs idő, bár az ele­jén nagyon hiányzott. — Ügyvédként rövid idő után Petrocelliként kezdték emlegetni... — Valamelyik nyomozó ragasz­totta rám, talán Aranyosi úr, aki most már régen nyugdíjban van. —Az éjfélé becenevek a sikert és a népszerűséget is jelentik. Sokan ismerjük azt az igazi nagy-nagy si­kerét, amely egyben kemény politi­kai szerepvállalás is volt. A pócspetri ügy perújrafelvételére gondotok. — Akkoriban már a politikai akarat is az volt, hogy legyen per­újrafelvétel. Nem így az előző időben. Ismert, hogy a halálos íté­lettel végződött Pócspetri-ügyet egyházi iskolák államosítása érde­kében kreálták. Több embert ítél­tek el teljesen ártatlanul egy kon­cepciós eljárás során. Én a perújí­tást éppen törvénytelen jelleg tisz­tázása érdekében indítványoztam, hogy a bíróság hallgassa ki az egy­kori ávós bírákat. Az ügy teljes új­ratárgyalását követően került sor az 1948-as törvénytelen ítélet felül­vizsgálatára és az elítéltek felmen­tésére. —Az előző önkormányzatban is működött oktatási bizottság, amely később humánpolitikai bizottság el­nevezéssel egyesítette az oktatási és kulturális területet. Ebben dolgozott Jaczkó Pál is. — Én mindkét bizottságnak tag­ja voltam, és lelkiismeretesen részt vettem minden ülésen. Ezekre min­denkor felkészültem, és érveimet is elmondtam. — Most megint szétszedték az egykor összevont két bizottságot... — Bizonyára a korábbi tapasz­talat alapján, hiszen két nagy terü­letről van szó, a városi költségve­tésnek is ez a két legnagyobb ele­me: az oktatás és a kultúra. Minden­képpen indokolt volt szétválaszta­ni ezt a két igen szerteágazó terüle­tet. Ha együtt maradnak, akkor egy­más rovására mehetnek. — Ha oktatásról beszélünk, nem kerülhetjük meg a sokat vitatott és emlegetett F kategória kérdését. Az előző közgyűlésen éppen Helmeczy László beszélt erről a problémáról... — Az első közgyűlésen szüksé­gesnek tartottam elmondani, hogy teljesen felesleges tovább húzni a pereket. A Magyar Köztársaság ne­vében egy sor jogerős ítélet szüle­tett, egy város önkormányzatától el­várható, hogy hajtsa végre azokat. Ne kelljen a pedagógusnak a vég­rehajtóhoz fordulni. — Sarkítva ez azt is jelentheti, hogy a végrehajtó a vesztes alpe­res önkormányzat íróasztalait is le­foglalhatja... — Elvben és sarkítva igen. Ha a pedagógus nyert az F kategóriás per­ben. akkor teljesen felesleges köte­lezni az intézmény vezetőjét a fel­lebbezésre, hiszen a pert másodfo­kon is el fogjuk bukni, ez csak a költ­ségeket növeli, s majd jön a végre­hajtás, ami további kiadásokat jelent. Ezt már nem kellene megvárni. — Úgy tudom, hogy a polgár- mester asszony is intézkedett a pe­reskedés leállításáról. . .— Valóban így van. Létrejött egy ad hoc bizottság. Pali bácsinak és ennek a bizottságnak a feladata, hogy pontot tegyen az ügyek végé­re. — Mi már az előző önkormány­zat idején rendszeresen és kemé­nyen harcoltunk azért, hogy az F kategória-ügyeket rendbe tegyük — mondja Jaczkó Pál. — Sajnos, ezt nem sikerült keresztülvinni, a közgyűlésig sem jutott el az anyag. Szívből örülök hát, hogy az első közgyűlésen ennek sikerült helyt adni, s így egy jogos problémát si­kerül, remélem rövid időn belül, megoldani. Ez azt jelenti, hogy akit kilencvenháromban besoroltak az F kategóriába, annál, függetlenül at­tól, hogy perelt-e vagy sem, 1995. január 1-jétől a besorolást érvénye­síteni kell. A kilencvennégyes ügyekben pedig azt javasoljuk, hogy a jogerős ítéleteket hajtsák végre. Az intézményvezetőkkel tör­tént egyeztetésen részt vett Csabai Lászlóné is, és ott elhangzottak mindezek. Most már éppen az ügyek gyorsítása érdekében az ér­dekelt pedagógusoknak kellene nyilatkozniuk az egyezséget ille­tően. — A jogász hogyan látja a meg­egyezés lehetőségét? — Én azt javaslom, hogy az in­tézményvezetők kapjanak felhatal­mazást arra, hogy a kollégáikkal megegyezésre jussanak. Ezek az ügyek elég szerteágazóak, helyben lehet leginkább látni a megoldás le­hetőségét. Ezekben az ügyekben tulajdonképpen az intézményveze­tő ugyanazt akarta, mint a pedagó­gus, de nem mondhatta azt, hiszen ezekbe a perekbe beavatkozóként beszállt az önkormányzat. — Szükség van hát a jogi bizott­ságra. Mi végül is az Önök felada­ta, Helmeczy úr? — Elő kell készítenünk a testü­let döntéseit, azért, hogy itt jogilag megalapozott döntések szülesse­nek. Az én számomra a probléma inkább az, hogy még mindig nem állt föl ez a bizottság. A belső tag­jaink megvannak...-—Hány jogász van közöttük? — Pillanatnyilag csak én vagyok jogász, a többi tag más területen dolgozik. Nem lenne ez baj, hiszen már jöhetnek a külső szakértők, akik. remélhetőleg, szakemberek lesznek. Én a polgármester asz- szonnyal történt egyeztetés után — kicsit a saját szakállamra — mégis meghívtam az első ülésre dr. Fábi­án Lajost, aki az ország egyik leg­jobb közigazgatási jogásza, ő váll­alja is a munkát, ennek nagyon örü­lök, hiszen óriási biztonságot nyújt egy ilyen kiváló szakember. — Az oktatási bizottságnak, re­méljük, nem kell a jövőben F kate­góriás ügyekkel foglalkoznia. Mit tudnak tenni az iskolavárossá kiki­áltott Nyíregyháza érdekében, Jaczkó úr? — Nagyon fontos, hogy az isko­lák, oktatási intézmények műkö­dőképesek maradjanak. Nálunk egyébként az önkormányzati kép­viselő tagok közül kettő pedagógus, ketten pedig családi alapon rendel­keznek ismeretekkel, lévén házas­társuk pedagógus. Az iskolaváros­sal egyébként a diákönkormányzat és a diákpolgármester segítségével is együtt szeretnénk működni. —Lesz-e iskolamegszüntetés? — Mindén erőmmel tiltakoztam ez ellen a múltban is, és ezt teszem majd a jövőben is, ha netán felve­tődne a kérdés. A minőségi okta­tást nem intézménymegszünteté­sekkel lehet elérni. —Helmeczy László az ellenzéket képviseli, Jaczkó Pál az Irányító koalíciót. Itt most mégis jól megva­gyunk... — Én az ügyvédi munkám során sem ellenséget látok, hanem ellen­felet. A politikai tevékenységgel ugyanígy vagyok. Az nem baj, ha az ellenfelek kemények, de legyenek sportszerűek. Ahol nagy a túlerő, ott nem baj, ha kemény az ellenzék. —Hogy látja ezt a túlerő, Jaczkó úr? — Mi nagyon korrekt, jó partnert remélünk a személyi összetétel mi­att is. Az sem baj, ha néha ütközünk, mert a jó megoldások a vitában ér­lelődnek. — És Helmeczy úr? — A koalíció érezteti már velünk szemben a túlerejét. Még nem áll­tak fel a bizottságok, azért, mert már legalább háromszor egyeztettünk, eddig eredménytelenül. Nem na­gyon látom a túloldalról, hogy a bizottsági tagsággal kapcsolatosan együttműködési szándék lenne. Nem elsősorban a szocialisták és az SZDSZ magatartása az akadálya az egyezségnek, hanem a függetlenek. Öt ellenzéki pártnak legalább annyi szakértőjének kellene bejönnie, mint a függetleneknek, akik kilen­cen vannak az önkormányzatban. —Ezzel messzemenően egyetér­tek — mondja Jaczkó Pál. — Bár hozzáteszem, hogy a külső tagok esetében nem elsősorban a politikai hovatartozást kellene vizsgálni, ha­nem a szakértelmet.-— Az anomáliát abban látom, hogy egy választásra alakult függet­len egyesület nagyobb számban képviseltesse magát a bizottságok­ban, mint ahány fős az egyesület... A kormánykoalícióról példát lehet­ne venni ez ügyben. — Azt látom, hogy ez nem iga­zán a két jelen lévő képviselő vitá­ja, hiszen Jaczkó úr egyetértőén bó­logat Helmeczy úr felvetéseit hall­va. És ha ennek a vitának a megol­dását éppen a Jonatán Rádió és a Közelkép indította el, akkor nagyon örülhetünk, mi is és az érintettek is, de legfőképpen az állampogárok. Köszönöm a beszélgetést. Kézy Béla Várkonyi Zsuzsa beszélgetőpartnere a stúdióban Kalotai László, az IBUSZ Iroda vezetője „Halljam csak, rendben van-e a szalagon a Jo­natán-szignál...” — Bálint Pál technikus a stú­diómagnó előtt A Jonatán stúdiójában Immár több mint egy hónapja sugároz­za műsorát a nyíregyházi Jonatán Rádió a 70,88 MHz hullámhosszon. A Jonatán­stúdióban készült képriportunk, amely a nem nagy létszámú, de igen lelkes stáb munkájának pillanatait’örökítette meg. Hozzá kell tenni, hogy az Új Kelet szerkesztősége és a Jonatán Rádió egy­más tőszomszédai, sőt, a lap munkatársai is részt vesznek a műsorkészítésben — ehhez csak át kell menniük a folyosó másik oldalára... „Közösködésünket” még tovább szeretnénk fejleszteni, ezt tükrözi a Nyíregyházi Közelképben immár rend­szeressé vált várospolitikai sorozat, amely a rádiós beszélgetés írott változata, vala­mint a Közelkép „Városnéző” rejtvényé­ben történő együttműködés {lásd III. ol­dal). (Bozsó Katalin felvételei) Hegyi Betti technikus „beint” — kezdődhet a hírolvasás

Next

/
Thumbnails
Contents