Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-19 / 16. szám

ÚJ KELET 1995. január 19., csütörtök Simák elvétette a lépést Balszerencsés eset borzolja a fel­készülési munka dandárját végző mátészalkai labdarúgók kedélyét. A jobb hátvéd Simák János egy rossz mozdulat következményeként boká­ját törte, s a diagnózis szerint hathe­tes kényszerpihenőre ítéltetett. Öröm az ürömben, hogy az őszi idényt jóformán teljesen kihagyó Márián László viszont rendszeres lá­togatója az edzéseknek, sérüléséből felépülve fokozatosan igyekszik fel­venni a foglalkozások ritmusát. A csapattal dolgozik Krizán Sándor is. A védő a szomszédvár Nyírmegy- gyesről tette át székhelyét, jelezvén a szakvezetők felé: szívesen átruc­canna a harmadik vonalbeli együt­teshez. Két tehetséges fiatal csatla­kozott a kerethez, a középpályás Varga Attila Kocsordról és a kato­naideje alatt kölcsönjátékosként sze­repelt védő, Varga Tibor, ő leszere­lése után Ököritófülpösről érkezett. Nyírcsaholyból ugyan visszaigazol­ták Tóth Zoltánt, ám későbbi sorsá­ról még az egyesület elnöksége nem döntött, mindenesetre, ahogy kiszi­várgott, távozása elé nem gördítenek akadályt. Már beszámoltunk róla, Vásárosnaményból Torost szemel­ték ki erősítés gyanánt. A szurko­lók közül alakult baráti közösség vezetője puhatolózik a középpályás igényei iránt, fenntartva betoppaná- sának lehetőségét. Várják vissza az NYFC-vel alapozó Sirat, s roppan­tul kíváncsiak már, milyen állás­pontra helyezkednek Kábán, szer- ződtetik-e vagy sem a velük alapo­zó Oláh Bélát. Vojtkó István vezetőedzőt arról faggattuk, miként ízlik a játékosok­nak a keményre fagyott talajon az előírt gyakorlatok teljesítése. — Tetszik, nem tetszik, el kell fo­gadni a körülményeket. A nagy mennyiségű hótól már megszabadí­tottuk a pályát, ez nem lehet akadá­lya a tréningeknek. Rettenetesen saj­nálom viszont Simák kiesését, a Va­járól egy esztendeje, igazolt fiú épp hogy meszokta az NB III légkörét, s már alkalmazkodott a követelmé­nyekhez, amikor megsérült. Némi vigaszt jelent, hogy felépülésekor még egy hónap lesz a bajnoki raj­tig, így némileg bepótolhatja lema­radását. K. T. Vrónszki nem, Szilvás! igen Hétfő este a 3. Számú Általános Is­kola tornatermében hozzálátott az ala­pozáshoz a Nyíregyházi Hardware együttese. A legfontosabb hír a főhadi­szállásról: Vránszki Péter vezetőedző lemondott, utódja az ősszel civilként szemlélődő Szilvási István lett. A vál­tás okairól, s a hogyan továbbról Lipők Antal szakosztályvezetőt kérdeztük. — Péter a közismerten nehéz körül­mények között kötéltáncot járó csapat irányítását — ilyen feltételek mellett — nem vállalta tovább. Hat évig dol­goztam vele együtt, baráti viszonyt alakítottunk ki, így nem volt könnyű a búcsú. Nagyon sokat köszönhetünk neki, szakmai felkészültségét kár len­ne vitatni, ám megérett az idő átgon­dolni a jövőt. Szilvási István kellő motivációt adhat a fásult társaságnak, remélem, ez a helyezésünkben is meg­mutatkozik majd. — Látsz esélyt arra, hogy pénz áll­jon a házhoz? — Igen, valami talán megmozdul. Az önkormányzati hivatalból eddig vajmi kevés segítséget kaptunk, most biztató kísérletek történtek a közeledésre. Szá­míthatunk Sziki Gyula vállalkozó ada­kozókészségére is, aki szponzorként minden évben saját zsebéből járul hoz­zá költségeink fedezésére. Óriási a kereslet gólérzékeny csatá­rok iránt, ezért is tekintett a közvéle­mény érdeklődéssel arra, hogy miként alakul a megyeszékhelyiek támadójá­nak, Drágái• Zsoltnak további pálya­futása. Nos, Lipők Antal véget vetett á találgatásoknak, egyelőre ő is társai­val készül, csakúgy mintLővei Tamás, a nyáron Biribe távozott játékost sze­retnék visszaigazolni. A másik nagy visszatérő Tarái Zsolt lehet, aki a Vo­lán Kárpát-Hús mezét cserélné át egy­kori csapatáéra. Nyírbdltekről két fiú, a húszéves védő, Jóga Gábor és a ro­mán, huszonkét éves Józef Robert ér­kezett. Kiszemeltjük az ősszel Vá- sárosnaményba kölcsönben pályára lépő Koskovics György. A hátvéddel már megegyeztek, az alku hátralévő részét a labdarúgó játékjoga fölött rendelkező Újfehértóval kell nyélbe ütni. A hónap utolsó napjáig fedett helyen dolgozik a társaság, majd a tél szorítá­sából kibújva, februártól a Tiszavasvári úti sporttelep salakpályáján sulykolják a technikai elemeket. Mindezt heti öt alkalommal tehetik, hogy február tize­dikén, az első edzőmérkőzésen már új mesterüknek is bizonyíthassák, nem volt hiábavaló az elvégzett munka. KONCZ Kiss Miklós az ifik között „Nem vagyok bukott edző!" Kiss Miklóst tavaly az őszi szezon közepén, október 4-én felállították a Tiszavasvári Alkaloida SE vezetői az NB Il-es labdarúgócsapat kispadjáról. A volt vezetőedző a fizetését a bajnok­ság végéig kapja. A csapat a hátralevő fordulókban nélküle sem remekelt. Utolsó előtti a tabellán, hat pont a hát­ránya a 14. helyezettel szemben. Tiszavasváriban nagyon sokan gondol­ják úgy, hogy ezt az eredményt a csa­pat a volt vezetőedzővel is elérte volna, fölösleges volt az edzőcsere. Tegnap délelőtt a lakásán kerestük fel a volt mestert. — Nehezen telt el munka nélkül az év vége — emlékszik vissza Kiss Mik­lós. — Most már könnyebb, mert Tóth János kérésére a napokban átvettem a Nyíregyházi Sportiskola ifi „A” csapa­tát. Hogy nem volt mit csinálnom no­vemberben és decemberben, az egyrész­ről jó is volt, hiszen többet lehettem együtt a családdal, a kertet is téliesí­tettem. Közben szakcikkeket, könyve­ket olvasgattam, és néztem a televízió­ban a különböző csatornákon a mérkő­zéseket. Próbáltam lépést tartani a szak­mával, és nem elszakadni teljesen a lab­darúgástól. —Három hónappal a menesztés után bukott, vagy buktatott edzőnek tartja magát? — Bukottnak semmiképpen sem, hi­szen az eredménytelenség az eljövete­lemmel nem állt meg. Tehát a gyenge szereplés nem varrható kimondottan az én nyakamba. Akkor is mondtam: a ré­szemet vállalom belőle, de a teljes bal­hé nem az enyém. Nagyon rosszul esett, hogy a vezetőség egyértelműen engem hibáztatott mindenért. A sorsolás szeszé­lye folytán a felállításom után következ­tek a könnyebb mérkőzések, amelyeken nagyobb eséllyel léphettünk pályára, mint az azt megelőzőeken. A nagy csa­patokon, ha nagyon rosszul is, de túl voltunk.-— Tamás Géza lemondása mennyire jelent elégtételt? — Nem különösebben, mert várható volt. O ezt már korábban tervbe vette. Az igazi megújuláshoz az ügyvezető elnök lemondása kellett volna. Ami zű­rös dolog van Vasváriban, azt az ő sze­mélye gerjeszti. — Tiszavasvári polgármestere egy beszélgetésen úgy fogalmazott, hogy bi­zonyára nem sokáig maradsz csapat nélkül, hiszen minden adottságod meg­van arra, hogy NB Il-ben dolgozz. Az ifi ,,A” csapat mennyire jelent presztízs- veszteséget? — Őszintén szólva, komoly ajánlatom nem volt. Tiszafüredről az NB III-ból kerestek, de konkrétumokig nem jutot­tunk el. Az edzői pályára nem úgy ké­szülök, hogy közben bejárom a fél or­szágot. A gyerekekkel való foglalkozást most kezdtem, nagyon tehetséges, fogé­kony csoportot kaptam. Több korosztá­lyos válogatott is van köztük. A velük való foglalkozás számomra legalább ak­kora élmény, mint amikor először ültem a kispadon. Edzéseken, amikor szükséges, bemutatom a gyakorlatokat. Az öltözőben igyekszem szóban is átadni a tapasztala­taimat. Néha fáj a szívem, hogy nekem nem voltak ilyen jó lehetőségeim, mint ne­kik, mert akkor bizonyára tovább jutok a válogatott kerettagságnál. Nem érzem úgy, hogy visszalépés az ifikkel foglalkozni. — Ha májusig nem kapsz edzői állást, akkor el kell menned dolgozni. Viszont, ha el tudsz helyezkedni, akkor nehéz utá­na feladni a munkahelyet, hiszen az ma felér egy főnyereménnyel. Hosszabb tá­von mire készülsz? Az edzői pályafutás­ra, vagy a civil életre? — Ma még nagyon nehéz elképzelni, hogy napi nyolc órában dolgozzam, de azt hiszem, hogy a tiszavasvári dolgok­ból okulva edzőséget főállásban már nem vállalnék el. Civil életre készülök. Ter­mészetesen, ha a munkahelyi elfoglalt­ságot össze tudom egyeztetni az ed- zősködéssel, akkor majd szívesen válla­lok munkát. Addig nem, hiszen a na­gyobb lányom most végez a szak­munkásképzőben, a kisebbik pedig hete­dikes. Ezért fontos, hogy előre gondol­kodjak, az edzői pálya pedig elég sok buktatóval van tele. Stabil munkahely mellett, ha jut rá időm, akkor, mint mond­tam, szívesen edzősködöm valamelyik környékbeli csapatnál — mondja látoga­tásunk végén Kiss Miklós. (sz-a) Eszenyi elköszönt Tiszaszalkától Tiszaszalkán sem múltak el nyomta­lanul a holt szezon eddig lepergett nap­jai. Az első szembeötlő változás, hogy Eszenyi DJnes vezetőedző megvált posztjától. Lépése nem érte váratlanul a csapat mellett dolgozókat, már decem­berben közölte: Nyíregyházáról egyre nehezebben tudja összeegyeztetni a ki­járást, s olyan civil munkalehetőséget kínáltak számára, mely leköti szabad ide­jét. A szakítás után is maradt a barátság, csak az érdekek keresztezték egymást, így a beregi had kedden már Szilágyi Bertalan parancsnoksága alatt vonult ki a pályára, hogy kemény munkával töltse a bajnoki nyitányig még előttük álló he­teket. A keretben is számottevő átcsoporto­sítások történtek. Bodnár József Nyír­meggyest választotta új állomáshelyéül, Heczel István rövid beregi kitérő után Nagykálló felé vette az útirányt, míg Migovics István még nem nevezte meg kérőit. Az utóbbi két labdarúgó idegen­légiós, s mint ilyenek, tartva a megyei szövetség külföldi állampolgárok játék- engedélyét szigorító terveitől, magasabb osztálybeli együttesek kegyeit keresték. Egézségi állapotának romlására hivat­kozva Kozma Tibor is leadta szerelését, felhagyva a futballal az élet más terüle­tén próbál szerencsét. Persze nemcsak mentek, jöttek is játékosok. Nagy Gábor huszonöt éves bal oldali középpályás Tákosról érkezett, s négy fiatalt is vissza­igazoltak Vámosatyáról, ahol kölcsön­ben szerepeltek. Oláh József, Antal Lász­ló, Dojcsák Vilmos és Pál Péter tavasszal Tiszaszalkán kerülnek bevetésre. A kőhaj ításnyira fekvő Gergelyiugomyáról Udvarhelyi Zoltánnal erősítettek, aki védőként vehető számításba. Lapos István sportköri elnök vélemé­nye szerint a meghatározó emberek tá­vozásával ugyan nehezebbnek ígérkezik megőrizni helyüket a megyei első osztá­lyú bajnokság középmezőnyében, de pá­nikról nincs szó. Szilágyi Bertalan edző ismeri a helyi körülményeket, három év­vel ezelőtt már irányította a csapat mun­káját. s azóta is szorgalmasan látogatta a mérkőzéseiket. Amennyiben sikerül a társaság erőnléti állapotát a megfelelő szintre emelni, és az elszántságban sem lesz hiány, akkor konzerválni tudják az elért eredményeket, nem lesz visszaesés. A felkészülés első fázisában heti há­rom foglalkozást tartanak, később hét napig napközis rendszerben pallérozód- hat a megújult sereg. Az ez idáig lekö­tött előkészületi találkozók pontos időrendi sorrendje: február 8.: Jánk- majtis—Tiszaszalka 14.00, február 11.: Baktalórántháza—Tiszaszalka 10.00, február 15.: Nyírmeggyes—Tiszaszalka 14.00, február 19.: Nyírcsaholy—Tisza­szalka 14.00, február 22.: Tiszaszalka— Nyírcsaholy 14.00, február 25.: Tisza­szalka—Jánkmajtis 10.00, március 1.: Tiszaszalka—Nyírmeggyes 14.00, már­cius 4.: Tiszaszalka—Baktalórántháza 10.00. K. T. Az elnök esküje Játékosmozgás Nyírmeggyesen A második csoportban negyedik helyen tanyázó nyírmeggyesiek janu­ár tizenhetedikétől edzenek, A foglal­kozásokat egy héten háromszor tart­ják és csak szabad téren. A keretben jelentős változások várhatóak. Az már biztos, hogy a megyei I. osztályú Tiszaszalkából leszerződött hozzájuk Bodnár József. Az ősszel Nyírcsa- holyban kölcsönjátékosként futballo­zó, egyébként mátészalkai Tóth Zol­tánnal és a nyírcsaholyi Szabó Ispán­nal tárgyalnak átigazolásuk ügyében. Kiszemeltjeik között van még a Máté­szalka orosz idegenlégiósa, Szelihov is. Minden valószínűség szerint három futballista távozik a klubtól. Tarái Ököritófülpösön edz, de Csenger is érdeklődik iránta. Krizán Mátészalkára tart, Fazekas még nem döntött, hogy hol folytatja tovább. Mindenki egész­séges, a korábbi sérültek is felépültek. Nem mondtak még le a bajnokság megnyeréséről, és megpróbálnak en­nek szellemében futballozni. Nagyon készülnek a július közepén sorra kerülő Szabad Föld Kupa-döntőre, melyen Kajbskomárom ellen játszanak majd. Az együttes anyagi háttere a későbbiekben is biztosítva lesz a nyírmeggyesi önkormányzatnak és az ELIMPEX Kft.-nek köszönhetően. A kitűzött célok elérése érdekében erős alapozáson vesznek részt a focis­ták, igyekeznek olyan ellenfeleket ke­resni edzőpartnemek, akik magasabb osztályban vannak. A már biztos előkészületi meccsek programja: feb­ruár 8.: Mátészalka—Nyírmeggyes, február 15.: Nyírmeggyes—Tisza­szalka, március 1.: Tiszaszalka—Nyír­meggyes. A lekötött találkozókon kívül vár­hatóan Záhony, Csenger, Ungvár és az NYFC ellen is pályára lépnek. Tóth Mihály Beindult a verkli Kemecsén, január nyolcadika óta heti három edzésen nyomulnak a labdarúgók. A munka szigorúan szabadtérre korlátozódik, a hótól megtisztított pályán jó hangulat­ban csiszolódik az együttes, remény­kedve a tavaszi feltámadásban. A me­gyei első osztály alsóházában szerény­kedő legénység új vezetőedző felügye­lete mellett készül. Mint ismert, Ta­más Antal belefáradt a sikertelenség­be, átadta helyét az ifjúsági csapat mes­terének, Tolnai Csabának, aki a felnőtteken kívül tovább foglalkozik a fiatalokkal is. Örvendetes hír, hogy az 1994 tava­szán Fehérgyarmaton súlyos lábtörést szenvedett PethőIspán is beállt a sor­ba. A huszonegy éves balszélső három hónapja futással erősített, s vissza­térésétől sokat várnak a szakvezetők. Két, az angyalbőrt hamarosan levető játékos jelentkezett Kemecsén, Balogh Gyula és Kendi Imre kölcsönadásától nevelőegyesületük, a Nyíregyházi FC sem zárkózik el, így már csak rajtuk múlik, felöltik-e a kemecseiek szere­lését. Nyírbogdányból a huszonhét éves támadó, Sinka Lajos kopogtatott az öltöző ajtaján, ő korábban már fut­ballozott a településen, most ismét le­igazolják. Megszakadt a tárgyalás Lővei Tamással. A Biri támadójával elviekben már megállapodtak, vasár­nap telefonon kellett volna végső vá­laszát közölnie, ám azóta eltűnt, nincs információjuk róla. Ezzel még nem zárultak le a keret frissítését célzó erőfeszítések, három labdarúgóval egyezkednek a kulisszák mögött. A visszavonuláson meditáló Lukács Krisztián is meggondolta magát, elcsá- bult a tavaszi folytatásra. Egyedül a kapus Borsi Imre nem alapoz a többi­ekkel, közvetve olyan értesülés birto­kába jutottak eddigi istápolói, misze­rint a Volán Kárpát-Hús gárdájához tart. Kondor Lajos sportköri elnök a ma­napság húsbavágó kérdésről, az anya­gi háttérről is tájékoztatta lapunkat. — Talán nem kiabálom el, de úgy tűnik, az önkormányzati hivatal az 1,1 millió forintos támogatásnál lényege­sen nagyobb összeggel finanszírozza az egyesületet. Számokra lebontva ez azt jelenti, hogy a pénzügyi ellenőrző bizottság 1,5 millió forintos átutalá­sára tesz javaslatot a helyi képviselői testületnek. A pénz túlnyomó része, pontosan egymillió, a labdarúgó­szakosztályt illeti. A magunk részéről igyekszünk ideális feltételeket terem­teni a csapat felkészüléséhez, ezen nem múlhat a bentmaradás, amit ha nem is mindenáron, de tisztességes, becsületes munkával szeretnénk ki­harcolni. — Sor került a sokat szapult pálya talajának felújítására? — Nekem van egy esküm: megfo­gadtam, addig nem halok meg, míg a régóta esedékes füvesítést el nem vé­geztük. Amennyiben erre külső segít­séget is kapunk, rendbe hozzuk a sport­telepet. A műveletek elkezdését a csa­pat tavaszi szereplésétől tettük füg­gővé. Abban az esetben, ha reményte­lennek ítéljük a kiesés elleni hadako­zásunkat, akkor már az év első felé­ben hozzáfogunk az elképzelés meg­valósításához. KONCZ TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents