Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-17 / 14. szám
ÚJ KELET n IARDARlJfiÁR a LMDUMnUvIMO 1995. január 17., kedd Mágus! gondolatok Verebes József a magyar edzőtársadalom legizgalmasabb alakja. Vele mindig történik valami, kiszámíthatatlan húzásai, különc megnyilvánulásai hálás témát szolgáltatnak szurkolóknak, újságíróknak egyaránt. Csak egy példát kiragadva: hetekig csámcsogott az ország öltözékén, azon a bizonyos mintás rövidnadrágon, amiben szövetségi kapitányként a lipcsei repülőtéren hökkentette meg a protokoll illemszabályait az utolsó betűig betartó házigazdákat. De az éremnek, mint tudjuk, két oldala van. idehaza bajnoki címekkel bizonyította szakmai rátermettségét, mire Győrben már-már szobrot készültek emelni a Mágusnak. Ekkoriban aggatták rá eme jelzőt, adózva személyiségének kisugárzása előtt. Az évek hosszú sora alatt bebarangolta a hon nyugatabbik (nyugod- tabb) felét, decemberben Angyalföldre költözött, az emlékeiből élő, a sikert már csak hírből ismerő Vasas legénységét kísérli megmenteni a csődtől. És a Verebessztori folytatódik... Verebes ura a helyzetnek — Mester, ezúttal sem hazudtolta meg magát, nem akármilyen fába vágta fejszéjét! Nem fél, hogy a feladat még az Ón erejét is meghaladja? — Nem tudok újat mondani, én mindig kemény fába vágom a fejszémet, nem szoktam meghátrálni a kihívások elől. Hogy miért áll itt a Vasas, arról hadd ne beszéljek, nem rám tartozik. Ahogy megismertem a játékosokat, s átvettem a felkészülés irányítását, úgy látom, nagy sanszunk van arra, hogy a csapat tisztán, „Csont nélkül” benn maradjon az NB I- ben. — Tehát a játékosállomány képes lehet kiharcolni a további élvonalbeli tagságot? — Igen, különben nem lennék itt. — Vidéken, finoman fogalmazva, sem örvend osztatlan népszerűségnek a Vasas. Gondolok itt a legutóbbi debreceni szotyolaiigyre, de az emlékezetes szegedi osztályozó mérkőzésen történtek is árnyékot vetnek a klubra. Hogyan kíván ezen az áldatlan állapoton változtatni? — Fogalmam sincs, milyen az angyalföldiek idegenbeli fogadtatása, azzal viszont tisztában vagyok, manapság vendégként játszani cseppet sem könnyű dolog. A közönség részéről vadságot, durvaságot tapasztalok, ami sok szempontból érthető is, ám amilyen hangulat itthon uralkodik a pályákon, annak a sporthoz már kevés köze van. Ennek megszüntetéséért a rendezők nagyon sokat tehetnének! A Vasas valamikor nagy csapatnak számított — emiatt felfokozott várakozás előzte meg vidéki fellépéseit —, esetleg innen eredezik az antipátia. De szerintem teljesen mindegy, hogy Vasasnak vagy bárminek hívják az ellenfelet, ma nincs kímélet, a vendégekben mindenképpen tudatosítani kell. hogy ők idegenek, s sajnos nem ritkán erőszakot is alkalmaznak. A szurkolók közel sem olyan sportszerűek, mint valaha, persze az is nyilvánvaló, jó futballal le lehet kötni a figyelmüket. Ez irányban kellene haladni, de ennek más vonatkozásai is vannak. Jelenleg Európában Magyarországon található a legkevesebb labdarúgó, ebből következően, bármennyire is fájó, alaposan felhígult a színvonal, így változtatni hallatlanul nehéz! — Sikeres edzőként megfogalmazná, hogy melyik munka áll közelebb szívéhez: egy ereje teljében lévő gárda felvezetése a csúcsra, vagy egy gyenge játékosállománnyal bíró együttessel megkapaszkodni az élvonalban? Kérdezem ezt már csak amiatt is, mivel Ön mindkét vállalkozásnak olykor szenvedő részese is volt. — így, ahogy mondja. Mikor Győrben először megnyertük a bajnokságot, sokan odajöttek hozzám, felvetvén: „Józsi, ezt már nem lehet fokozni, most kell elmenned!” Nos, én ahol kellemesen érzem magam, addig maradok, míg nem csalatkozom érzéseimben. Ha olyan szituáció alakul ki, mint annak idején pályakezdőként Kecskeméten — ahol nem óhajtották a feljutást —, de említhetném Kispestet is, akkor önként, akár két hónap után felállók a kispadról. Nerti vagyok egy ugrálós típus, hiszen Győrben öt plusz kettő, az MTK-nál hat, Székesfehérvárott két évet töltöttem el. Mint edzőnek az a véleményem, mindkét feladatnak léteznek buktatói, sajátos nehézségei. Az erős játékosanyagból válogatható csapattal könnyebb az élen végezni, ugyanakkor stabilizálni a helyezést már rázósabb követelmény, lásd ETO, MTK, míg egy kiesőjelöltnél az idegállapottal, az uralkodó körülményekkel is meg kell birkózni, utána jöhet az érdemi munka. Az az igazság, nekem eddig mindig sikerült megcsinálnom azt, amit elterveztem, nagyon bízom benne, hogy a hagyomány nem szakad meg. —* Végigkísérve állomáshelyeit, feltűnő, hogy Verebes József dolgozott már a fővárosban, a Dunántúlon, azonban a keleti országrészt elkerülte. A behatárolt lehetőségek riasztották el? — Ennek csupán a véletlen az oka. Amikor az edzői pályára léptem, pontosan felmértem: ott kell lennie a két lónak és a szekérnek, azaz oda kell menni, ahol a lehetőséget megadják. Én erre felkészültem, arról nem tehetek, hogy sorsom így alakult. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Videotonnál eltöltött időszakot követően mindig választhattam, hol folytatom tovább. Tehát nem a kényszerhelyzet diktálta döntéseimet, hanem egyszerre több lehetőség közül válogathattam. Hogy a Kelet ebbe nem esett bele, az, még egyszer mondom, a véletlennek tulajdonítható. — A közelmúltban a sajtóban megszellőztették a magyar edzők jövedelmét, hol a tippe lésre hagyatkozva, hol konkrét adatokra hivatkozva. Mennyire érintette ez Ónt kellemetlenül, egyáltalán a nyilvánosságra tartoznak az anyagi juttatások? — Ez egyértelműen személyeskedésre vezethető vissza! Magyarországon nem egy ember van. akinek fizetéséhez, vagyonához képest kismiska a miénk. Úgy érzem, az általam nyújtott teljesítménnyel — még mindig — nem áll arányban az az összeg, amit kézhez kapok. Ha csak azt vesszük, hogy például az MTK-nak játékoseladásokból háromszázmillió forintot hoztam a konyhára azokból a fiúkból, akiket jómagam neveltem. Most Klauszt vették meg az osztrákok méltányos summáért. Hosszan sorolhatnám még a neveket, hiszen az egykori győri aranycsapatból valamennyi labdarúgó karriert csinált, nem beszélve arról, hogy akkoriban harmincezer néző előtt játszottunk! Utána lehet számolni, mennyi pénzt szereztem ezáltal. A győri csapatot benntartottam, a bajnoki címig meneteltünk, visszanyerték imázsukat. Ha a mánál maradunk, felnőtt irányításom alatt egy generáció, akiket Csertői, Végh és a már említett Klausz neve fémjelez. Hatalmas pénzekről van szó, ilyen szempontokat is figyelembe kell venni a pénzosztáskor. Számításaim szerint körülbelül az ország harmadik-negyedik legjobban fizetett edzője vagyok. De minden relatív. Nekem nincs nyaralóm, nincs telkem, egyedül a kocsikat imádom! Azt azonban én sem engedhetem meg magamnak, hogy nyolc-tíz milliós autókat vegyek. Használt, bár kétségkívül jó kocsikat vásárolok, három-négy milliós értékben. Ennyit, hála a jó istennek,már elértem ötvennégy éves koromra. Az erkölcsi sikerről még nem is ejtettem szót, ezt pénzben nem is lehet kifejezni. Azokat az érmeket, amelyeket szereztem — a Győrrel két arany, két ezüst, egy bronz, az MTK-val egy arany, egy ezüst, egy bronz —, már nem lehet tőlem elvenni, s úgy gondolom, ez nem semmi. A Fehér-várott keresett pénzemet jóformán teljes egészében feléltem, mert állandóan hazajártam Pestre. Győrben már valamivel jobban honorálták munkámat, de az az összeg is borzalmasan alacsony volt, s emiatt adódott nagyon sok vitám. Nálam az első számú szempont, hogy jól érezzem magam, az anyagiak csak másodlagosak. Most a Vasashoz úgy jöttem, mint annak idején a Vidihez, örültem, hogy egyáltalán szerződést kaptam. Miért mágus a Mágus? — Emlékszik még, ki adta Önnek a Mágus nevet? — Pontosan már nem, azt hiszem, Knézy Jenőék találták ki. Ha visszagondolok, talán akkor aggatták rám, mikor a fűmet forgatták rólam. — Megtanult már együtt élni a Mágus jelzővel? Hogyan viszonyul a mágiához? — Nagyon régen vagyok már a pályán, így megszokta az ember. A mágia valószínűleg onnan adódik, mikor 1982-ben olyan szakmai forradalmat hoztam, amely átütő sikert aratott a magyar labdarúgásban. Bombasztikus eredményeket értünk el az ETO-val, százkét rúgott góllal végeztünk az élen. Erre nem találtak magyarázatot! Van erről egy sztorim is. A Videotonnal kint jártunk Irakban, legyőztük többek közt a válogatottat, megnyertük a nemzetközi tornát. A buszunkon a sofőr rózsafüzért morzsolgatott kezében, s én elkértem tőle. Másnap megjelent az újságokban, miszerint Verebesnek abban van az ereje, az adja a mágikus erőt. Félre a tréfával, akkor ép ésszel fel nem fogták, hogyan lehetséges egy kiesésre álló csapattal öt évig egyhuzamban a csúcson maradni. —Letett már a szándékáról, hogy a régi szerelem, a Ferencváros edzője legyen? — Korábban háromszor tárgyaltam a zöld-fehérek vezetőivel. Nekem a Fradival kapcsolatban nagyon komoly feltételeim vannak. Ott szembesültem egy-két olyan momentummal, ami miatt nem hiszem, hogy hasznosan tudnék dolgozni. — A közönségre gondol? — Nem, nem. Velük nincs semmi gondom. Az Üllői úton nőttem fel, futballoztam az ifjúsági csapatban is. Az edző profi, le kell nyelnie a szidalmakat. Annak, hogy a Ferencvárossal eddig nem jöttek össze a dolgok, inkább személyi okai vannak. — S a szövetségi kapitányi poszt? — Kétszer kipróbáltam, hozzátenném, egyszer sem akartam elvállalni! Meggyőződésem, nagyon nagyot hibáztak odafent, most is beleöltek egy évet az új válogatott kialakításába, s kezdik elölről az egészet. Ez tiszta porhintés! A magyar labdarúgást senki, illetve nagyon kevesen veszik komolyan!-— Hol beteg a magyarfoci? — Mi szegények vagyunk.. Ha akarják, ha nem, tudomásul kell venni, ez pénzkérdés. Két unokám van, ám én biztos nem vinném futballozni őket. Ma már nem egzisztencia labdarúgónak lenni! Akkor, amikor a Burgenlandban levezetőHannich és a negyvenkét éves Magyar Lajos többet keres, mintha itthon megnyerjük a bajnokságot, akkor ne beszéljünk a futball- ról. Tudom, hogy ezt rossz időben állítom, hiszen ismert az ország gazdasági helyzete. De azzal tudnám alátámasztani véleményemet, hogy tőlünk nyugatabbra már a hatvanas években rájöttek a sportban rejlő üzleti lehetőségekre. Abban a pillanatban mi meghajtunk! Egy ideig még azért Mkerült lépést tartanunk, mert addig sok múlott a játékosokon. Az egyetlen motivációt jelentette számukra a foci révén teremtett kiugrásiiesély, a külföldre utazások reménye. Mára ennek már nyoma sincs. Ma szponzor kell, aki befekteti pénzét, játékost nevel, vesz, elad. Jó törvények kellenének, mert minden klub eladósodott, borotvaélen táncol létük. Visszakérdezek. Miként lehet így a futballt művelni? — A szurkolók lélektana márpedig olyan, hogy azonnal szeretnének eredményt látni. A közeljövőre táplálhatnak még reményt? — Nem. Ma már másképp működik az egész! Hajdanán a grundok kinevelték a tehetségeket, ez törvényszerűen vonta maga után a kiválasztást. Nem volt tévé, sem videó. Mi, kölykök, a Haller téren egy Kolhoz rádiót hallgattunk. Tizenkét órát fociztunk, akadt miből és kiből választani. A mennyiségből persze, hogy olyan kvalitású játékosok bukkantak fel, mint Puskásék. Ez mostanra megszűnt. — Ezek szerint a Mágus pesszimista? — Nem vagyok az, hanem reálisan gondolkodom. Abban az esetben lesz futball, ha lesz piacgazdaság Magyarországon. Ez a kettő mindig együtt jár, s akkor a szülők előtt is ott lebeg majd a perspektíva, leviszik focizni a srácokat. Amerre jártunk külföldön. Hollandiában, Dániában vagy éppen Belgiumban, háromszáz gyerek szaladgált egyszerre a pályákon. A válogatott edzései több ezer ember előtt zajlanak, s hemzsegnek a tévések. Ez nálunk már csak álom, lassan a játékosokból is kifogyunk! Koncz Tibor Romárió, a harcias Alig 24 órányit tartózkodott otthon, máris közfigyelmet fölkeltő cselekedettel „írta be a nevét” a napihírek közé Romárió. Tudott, a tavalyi vb-n aranyérmes Brazília labdarúgó-válogatottjának támadója most tért haza a spanyol FC Barcelonától, átszerződvén a brazil Fla- mengóhoz. A kiváló támadó zenész-barátai és egy igen attraktív külsejű, fiatal hölgy társaságában kapcsolódott ki egy riói éjszakai táncos szórakozóhelyen. Hajnali egy óra körül éppen tűzpiros kocsijába kívánta besegíteni a hölgyet. A Romárióra „vadászó” fotósok egyike, a Folha fényképésze két gyors felvételt elkattintott a kocsiba szállás érdekes műveletéről. Ezt észlelvén Romárió harciasán azt követelte a fotóstól, hogy adja át neki a negatívot. Az illető ezt megtagadta, mire a futballista kiadós veréssel fenyegette meg őt, később kilátásba he7 lyezte, hogy széttapossa a gépét is. Az őt kísérők valahogyan lecsendesítették a játékost, így a két fotó megjelenhetett az említett brazil lapban. A 28 éves klasszis négynapos pihenőt kapott a Flamengótól azért, hogy „kiheverje az átigazolás körüli hercehurcát”. A kikapcsolódás része lehetett a Rio Palace Hotel-ben tett táncos estélye is. Kérdés, erről a felesége tudott-e..? Aligha, hiszen a Romárió-család (asszony és a gyerekek) jelenleg Riótól 160 kilométernyire délre, egy Angra dos Reis nevű tengerparti üdülőhelyen pihenget. Udo Lőttek 60 éves Hétfőn ünnepli 60. születésnapját Udo Lattek, a világ egyik leghíresebb labdarúgó-edzője. A német szakember 16 éves tréneri pályafutása során 14 nemzeti és nemzetközi győzelemre vezetté csapatait. — Az edzősködés engem mindig izgatott, de ez nem azt jelenti, hogy a labdarúgáson kívül semmi mással nem foglalkozom. Az életben más csodálatos dolgok is vannak — mondta születésnapja előtt Lattek, aki meglepően fiatalon, 30 éves korában ült le először a kis- padra. Öt éven keresztül Helmut Schön segítőjeként tevékenykedett a válogatottnál. Első Bundesliga-szerződését 1970- ben írta alá a Bayern Münchenhez, és a bajorokkal két alkalommal is mesterhármast ért el. Azaz 1972-74 és 1985-87 között is sorozatban háromszor vezette bajnoki címre a münchenieket. Emellett három alkalommal kupagyőztesnek is mondhatta magát az általa irányított gárda, 1974-ben pedig alegjobbnak bizonyult a; BEK:ben is. Pályafutásának következő állomása a Borussia Mön- chengladbach volt, amellyel kétszer bajnokságot nyert, egyszer pedig UEFA Kupát. Következett a Borussia Dortmund és az FC Barcelona. A katalán gárdával 1982-ben megszerezte a KEK- serleget. Majd Lattek visszatért a Ba- yemhez, és ismét sorozatban három bajnoki címre vezérelte a bajorokat. Két éve január 16-án. éppen 58. születésnapján a Schalke 04-nél fejezte be sikerekben gazdag edzői tevékenységét. Totónyereménytájékoztató A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a Totó 2. fogadási hetének nyereményei a következők: 13 plusz 1 ta- lálatos szelvény 32 darab, nyereményük egyenként 189 644 forint. 13 találatos szelvény 13 darab, nyereményük egyenként 103 789 forint. A 12 találatos szelvényekre egyenként 3 395 forintot, a 11 találatos szelvényekre egyenként 347 forintot, a 10 találatos szelvényekre egyenként 103 forintot fizetnek. Góltotó: 13 plusz 1 és 4 találatos nem volt. A 4 talá- latosokra egyenként 27 029 forintot, a 3 találatosokra egyenként 943 forintot fizetnek. A közölt adatok nem véglegesek.
