Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-17 / 14. szám

ÜJ KELET 1995. január 17., kedd 7 ínyencország Ki tagadná, hogy Ausztria a gourmand-ok hazája is? A turisták milliói, akik vissza-visszatérve egye­bek között ízeket is keresnek, „törzs­vendéglőikbe” is be-betémek. Ez a megfontolás vezette az „Ausztria - ínyenceknek” címmel most először megjelentetett évkönyv szerzőit. A cél az osztrák étkezési kultúra támogatá­sa, s ennek érdekében neves szakírók - de a jó étkezés iránti szenvedélyükről ismert szépírók, mű­vészek, tudósok is - adják közre a 300 oldalas kötetben írásaikat, amelyek segítenek eligazodni az ausztriai konyhaművészet és italcsodák világá­ban, kicsit annak kultúrtörténeti gyö­kereit is megmutatva. A szerzők féltik a világot a szab­ványosodó, nagyiparrá váló vendég­látástól, és minden erővel azon van­nak, hogy az oly vonzó nemzeti sajá­tosságot, a hagyományt megőrizzék. Akit érdekel a téma, megtudhatja, mitől bécsi a frankfurtinak nevezett virsli? Mi adja ízét, zamatát — amit Ferenc József is oly nagyon szeretett. És hogyan került a krumpli Ausztriá­ba? A német nevén kívül „osztrákul” is emlegetett gumó három teljes feje­zetet kapott a könyvben: kutatják, mi legújabb karrierjének titka, és hasz­nos tanács lehet, hogy mely fajtát mire érdemes használni, sőt meddig lehet és kell főzni, miként őrzi meg álla­gát, zamatát. A könyv különös keve­réke az elméletnek és a gyakorlatnak, vagyis sokféle célra használható, so­kak érdkelődésére számot tarthat. A j bor sokféle fajtáján kivül vincellére­ket is megismerhet az olvasó. De leg­alább ilyen izgalmasak az igazi bécsi tafelspitz titkai- legalábbis amíg ki nem derül, hogy sehol semmi rejtély, az egész csak a marhahús minőségétől függ. Ha pedig valaki nem tudná, hol a legfantasztikusabb cukrászda - az megtudhatja: A Bécshez közeli Oberlaa-ban, amelynek főcukrásza hamarosan nyugdíjba vonul, de ez nem jelenti majd a süteményköltemé- nyek minőségének romlását. Az oszt­rák kiadók kedvelik a gasztronómiát, s kötelességüknek érzik gondoskod­ni hogy Ausztria továbbra is ínyencország maradjon. Ez a célja a hat-tízéves leendő szakácsok, vagy inyencmesterek részére most kiadott szakácskönyvnek. A szerző, a 34 éves Manfred Lechner szerint olyan a főzés, mint a kerékpározás: eleinte nagyon nehéz, de amikor az ember az egyensúlyát már képes megőrizni, ak- | kortól el se feledhető. Igyekszik megtanítani a kicsinye- ! két arra is, hogy melyik évszakban miből kell főzni, mi a friss, mire vá- j gyik a szervezet a leginkább. A gye- j rekek igényeihez igazodik azzal is, \ hogy a szokásos mértékegységek he­lyett kanál és bögre a mérce. És per­sze szépek a képek, szemléletesek az ábrák. Ki tudja, talán ebből a most j megszólított nemzedékből éppen e könyv hatására kerül majd ki egy-egy nagy szakácsegyéniség. Gyónás a számítógépnek Házasságtörés, kollégák följelenté­se vagy környezetszennyezés: ilyen vétségeket most már nemcsak a pap­nak lehet meggyónni, hanem a számí­tógépnek is. Egy düsseldorfi vállalat ugyanis előállított egy elektronikus bűnlistát, amelyen 250 címszó szerepel. A prog­ramban megtalálhatók a tízparancso­lat elleni vétségek ugyanúgy, mint a modem „bűnök”, mint például kör­nyezetromboló spray-k alkalmazása. Az új találmányt a nürnbergi Credo- Bit "95 elnevezésű kongresszuson mu­tatták be - írja a dpa német hírügy­nökség. A kongresszus rendezője a „Plébános és számítógép” nevű egye­sület, amelynek célja, hogy segítse az egyház nyilvántartási munkáját. Az egyesület 1986 óta informálja a plé­bánosokat, egyházközségeket és a hívőket. Norbert Albert, az egyesület szóvivője megnyugtatta a klerikális kétségeket hangoztatókat: a program természetesen nem akarja pótolni a gyónást, csupán annak előkészítésére szolgál. A miatyánkon és az üdvöz- * légy Márián kívül a számítógépen még 58 más imádságot lehet lehívni, köz­tük gyermekimákat is. A súlyos bű­nöket — gyilkosságot, rablást vagy nemi erőszakot - a program nem ve­szi a lelkére: jelzi, hogy hol van a leg­közelebbi gyóntatóatya. A nürnbergi kongresszuson más technikai újdonságokat is bemutattak. Ilyen például az elektronikus haran­gozó. A készülék a 3000. évig beprog­ramozza az ünnepeket, és működésbe hozza a templomi harangokat. Egy másik találmányt „Rhetor Desk 2000”-nek neveznek. A szószékbe beépített monitorról a pap nemcsak az előzőleg számítógépre írt prédikáció­ját olvashatja le, hanem a bibliai idé­zeteket is. Sotrényügynökség Los Angelesben Aki Amerikában botrányok révén szerzett kétes hírnevet, jó kezekben van Ruth Webb és Shirley Spillane ügynökségénél. A művészeti ügy­nökség két vezetője botrányhősök közvetítésére specializálta magát. Jelen pillanatban legkeresettebb ügyfele Tonya Harding, a legutób­bi téli olimpia fekete báránya - írja a dpa német hírügynökség. A 24 esztendős amerikai műkorcso­lyázónőt diszkvalifikálták, miután cinkostárs volt vetélytársa, Nancy Königen harcképtelenné tételében. Nancy Karrigen lába egy vasrúd­dal mértek ütést. Ha, dingot felfüg­gesztett fogház- és pénzbüntetésre ítélték, mert akadályozta a vizsgá­latot. A mélyre süllyedt sportolónőt Webb és Spillane ügynöksége vette szárnyai alá, mégpedig olyan siker­rel, hogy Tonya Harding nem ke­vesebb, mint 35 filmszerepre kapott ajánlatot. Az ügynökség másik hí­res ügyfeleToAn Wayne Bobbitt, aki azáltal szerzett nemzetközi hímevet, hogy felesége. Lőrém, megfosztot­ta őt férfiasságától. Miután a levá­gott darabot az orvosok visszavarr- ták, Bobbitt ismét az újságok cím­oldalára került, mert új barátnőjét megverte: Bobbitt azonban kényte­len volt egy filmszerepre tett aján­latot visszautasítani, mert ügyvédje közölte, hogy a forgatás időpotjában esetleg éppen börtönbüntetését kell megkezdenie. Az ügynökség botrányhősei révén óriási publicitáshoz jutott. „A piaci keresletnek egy hézagára bukkan­tunk rá” - véli Webb. „Nagyon keresik a botrányhősöket, és mi tel­jesítjük a kívánságokat” - jelentet­te ki. Piacot szeretnének Japánban az amerikai alma? Megakad Tokióban szétkapkodták a több évti­zedes kereskedelmi háborúskodás ered­ményeként bejutott első amerikai alma- szállítmányokat, a szeszélyes japán vásárlók azonban bármikor szertefosz- lathatják a japán piacba vetett vérmes amerikai reményeket - írja az AP ame­rikai hírügynökség. A divatmajmoló japán fogyasztók hí­resek arról, hogy könnyen felkapnak egy-egy újdonságot, ám ugyanilyen hamar hátat is fordítanak neki. Az első napokban a japánok még sorban álltak az amerikai almát árusító standok előtt, de lehet, hogy csak a hatalmas árenged­mény, illetve az ingyenes osztogatás vonzotta őket - véli az AP. Tokiói kereskedők szerint a vevők csak kíváncsiságból vásároltak a tengeren­túli almából, és soha többé nem fogják keresni. A tokiói szupermarketek az első napokban darabonként 50 jenért (fél dollárért) kínálták az amerikai al­mát, amerikai exportőrök pedig ezré­vel osztogatták ingyen, hogy megked­veltessék a potenciális vásárlókkal. Tokióban még almamajszoló versenyt is rendeztek. Az importalmát most már 78 jenért árusítják, de ez még mindig kevesebb, mint a legolcsóbb japán alma, amelyből 1 dollárba kerül egy darab. Az AP szerint a japán vevők némileg fancsali képet vágnak, miután beleharapnak az amerikai almába, ame­lyet a megszokottnál savanykásabbnak, s kevésbé lédúsnak találnak. A szeszé­Híres ikerpár A meggyilkolt Robert Kennedy leányának és Mario Cuomo, volt New York állambeli kormányzó fi­ának ikrei születtek, s a szülők úgy határoztak, hogy Mariak és Matilda vezetéknevét KennedyCuomonak anyakönyveztetik (kötőjel nélkül). Az ikrek édesanyja a 33 éves Kerry Kennedy, Ethel és Robert Kennedy leánya. Robert Kennedy igazságügy-minisztert és New York- i szenátort, mint emlékezetes 1968 június 6-án gyilkolták meg. Kerry a washingtoni Robert Kennedy embe­ri jogi központ igazgatója. Az apa, Andrew Cuomo, Maria Cuomo ko­rábbi New York állambeli szenátor és Matilda Cuomo lánya. Andrew helyettes államtitkár az amerikai épí­tésügyi és városfejlesztési miniszté­riumban. A szülők nem adtak ma­gyarázatot arra, hogy miért kíván­ták ilyen szokatlan módon bejegyez­tetni az anyakönyvbe az újszülöttek vezetéknevét - írja a Reuter. Memária­szállítók A Guinness-rekordok közé kívánko­zik két 30 éves osztrák férfi „memó­ria-zavara”. A két fiatalember ugyanis a minap a Dőlni Dvoriste-i osztrák-cseh határátkelőnél elmulasztotta bejelente­ni, hogy 30 millió cseh korona (mint­egy 120 millió forint) értékben számí­tógépes memória-modulokat kíván be­vinni Csehországba. Pechükre a vámos az őket szállító, csekély egymillió ko­ronás Opel Omega gépkocsi csomag­tartójában meglelte az állítólag egy dél- morvaországi cégnek szánt árut, ami­ért - becslések szerint - 6-7 milliónyi vámot, illetve forgalmi adót kellett vol­na fizetniük. A két osztrák őrizetben várja a vád­emelést. Ha bűnösnek találja őket a bí­róság, 5-12 évi börtönbüntetést szab­hat ki rájuk és megrendelőikre.- Most kevéssé vigasztalja őket, hogy jó eséllyel bekerülhetnének a Guinness- rekordok könyvébe. Az emlékezetes decemberi prágai uránfogás és néhány vakmerő kábítószerügynök esetén kí­vül ugyanis aligha exportáltak valaha is ekkora értékű rakományt egyetlen, őrizetlen személyautó csomagtartójá­ban. lyes japán vevőknek nagyon nehéz a kedvére tenni, néha még az is baj, ha valami túl jó. Tokiói zöldségesek sze­rint egyes japán vásárlókat taszítja az amerikai almát beborító viaszréteg, amelytől a gyümölcs olyan piros és fényes, mintha a Hófehérke-sztoriból ismert mérgezett alma lenne. Az im­portáruk gyakran csúfosat buknak a szigetországban, ahol hagyományosan jobban szeretik a hazai árut, mint a külföldit. Japánban a friss gyümölcs némileg még mindig luxusnak számít, s kevésbé része a napi étrendnek, mint London múzeumaiban a világ min­den részéből származó kulturális kin­csek találhatók. Különösen a British Museum őriz sok egyiptomi és görög műemléket. Az országok, amelyekből ezek a műremekek származnak, hiá­ba követelik vissza vélt tulajdonaikat - írja a dpa német hírügynökség. Az úgynevezett „Elgin márványo­kat” 20 év óta próbálja visszaszerez­ni a görög kormány. Melina Mercouri kulturális miniszter elszánt küzdelmet folytatott, hogy országa visszakapja a Parthenon homlokzatáról származó márványdarabokat. London minden követelést visszautasított. Melina Mercouri halála után egy munkáspár­ti politikus javasolta ugyan, hogy ad­ják vissza a márványokat, de ez a ja­vaslat is süket fülekre talált. A múze­um arra hivatkozik, hogy Lord Elgin, aki nagykövet volt Konstantinápoly­ban a XIX. század elején, az akkor hatalmon lévő ozmán hatóságok be­leegyezésével vitte Londonba a Parthenon részeit. A kormány aztán megvásárolta tőle az Akropoliszról származó darabokat és a múzeumnak ajándékozta. Kevésbé erélyesen köve­az Egyesült Államokban vagy Európá­ban. Japán agyonbabusgatott hazai ter­mésű almájából, amelyet gyakran már a fán védőcsomagolásba burkolnak, 6 dollárt is elkérnek egy darabért. Az átlagjapán ezért rendszerint nem is ét­kezési, hanem ajándékozási célra vá­sárolja az almát. A japán vásárlók jelentős része nem fordít figyelmet az árra, amikor minőségi árut keres, így kétséges, hogy az amerikai alma pusz­tán olcsóságával meg tudja-e hódítani a japán piacot - írta az amerikai hír- iisrvnökséc. telte vissza kulturális kincseit az egyip­tomi kormányzat. Az alsóházban szó­ba került ugyan, hogy vissza kellene adni a szfinx szakállának egy 77 cen­timéteres részét. Kairó azt kérte, hogy legalább hosszú lejáratú kölcsön- képpen kapja vissza a szakálldarabot. A British Museum azonban arra hivat­kozott, hogy az egyiptomi hatóságok tudtával jutott a szfinx szakállrészének birtokába. Sikertelen volt az az ajánlat is, hogy London egyik legrégibb kulturális em­lékművét, „Kleopatra tűjét” visszaad­ják. A 21 méter magas Obeliszk 1878 óta emelkedik a Temze partján. Kleopátrához semmi köze nincs, régi fáraók cselekedeteit ábrázoló dombor­művek díszítik. Az oszlopot Egyiptom uralkodói adták az angoloknak. A British Museum határozottan visszautasít mindenfajta követelést, amely műkincsek visszaszolgáltatásá­ra irányul. Arra hivatkozik, hogy egy 1753-ban hozott törvény megtiltja, hogy bármilyen, a tulajdonában lévő műemléket bárkinek is kiadjon. Csu­pán másolatokat szabad kiszolgáltat­ni. Lomblakó favédő Kétszáztíz napig éldegélt egy fa tetején Ausztráliában egy igen aktív természetvédő, hogy megakadályozza a fa kivágását. A rendőrség az utóbbi hetekben szinte éjt napallá téve kérlelte, hogy jöjjön le a földre, ám nem sikerült jobb belátásra bírni a 45 éves „lombíakót”. Az AP jelentése szerint a hatóság végül csel­hez folyamodott: két rendőr újságírónak, pontosabban tévéstáb­nak „álcázta” magát, és interjút kért a magasban éldegélőtől. A favédő előbb csak az egyik rendőrt engedte fel, de miután meg­bizonyosodott a sajtóigazoivány hitelességéről, a másik rendőr is „felbocsátást” nyert. Ezután hamar kattant a bilincs a modern­kori remete csuklóján, s a két rendőr leszállította a magas fáról. A férfi, Manfred Stephens akciójával egy libegő építését akarta megakadályozni a Cairns melletti őserdőben. Stephenst a hatóság csupán kisebb adag marihuána birtoklá­sával vádolja, fafogialásért nem akarják megbüntetni. Egy auszt­rál újságírószövetség ugyanakkor hivatalosan panaszt akar emel­ni a rendőrök ellen amiatt, hogy újságírókként léptek fel -a fára. A hatóság válasza erre az volt: egy rendőr törvényadta lehetősége, hogy újságírónak adja ki magát, ám egy újságíró­nak tilos rendőrt játszania. Magyar alma a japán piacon.... de szép is lenne! (Fotó: CsoRo) London nem adia a szfinxszakái lat

Next

/
Thumbnails
Contents