Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-14 / 12. szám

LABDARÚGÁS

UJ KELET

Ilii

1995. január 14., szombat

NB III Tísza-csoport

Feledhető ősz Raka mázon

Rakamazon gyaníthatóan gyorsan szeretnék elfelejteni az őszi idényt. A csapat, amely időtlen idők óta bérletet váltott a dobogóra, de legalábbis belátható távolságra végzett attól, jelenleg a tizedik helyen kullog. Nincs mit szépíteni a

dolgon, az elkényeztetett szurkolók értetlenül szemlélték a hazai pálya tűnő varázsát, s kapkodták fejüket a hihetetlen formaingadozások láttán. Az éllovasok „betörése” után az alsóházban vergődő együttesekkel már kesztyűs kézzel bántak, előre be nem tervezett pontokkal kisegítve őket. Veigli Géza vezetőedzőnek, ahogy mondani szokás, kijutott a jóból, tanítványai bőséges okot szolgáltattak a sopánkodásra.

— Negyedik éve dolgozom a csapattal, s eddig mindig a dobogón zártuk a bajnokság első szakaszát. Ősszel korábban kitett magáért a társaság, de mostanra, úgy látszik, elkényelmesedtek, jóllakottá váltak. Két húzóemberünk, Kegye és Kiss Gyuri elmenetele ugyan érzékeny veszteséget jelentett, ám azt tartom, nincsenek pótolhatatlan játékosok. Sok és fegyelmezett munkával kitölthettük volna a nyomukban támadt űrt. Sajnos, az erősítésnek szánt Szlovenszki szinte végig sérüléssel bajlódott, a csatár Muriról pedig mindent elárul, hogy gól nélkül fejezte be az évet — fogalmazott a fiatal edző.

—A két kulcsjátékos mellett a gólerős Adámszki négy mérkőzéstől való eltiltása is súly tóttá Rakamazt a nyitányon.

— Lélektanilag nagy hatással volt a fiúkra Robi hiánya, szinte bemagyarázták maguknak, hogy ha ő nincs, akkor a gólok is elmaradnak. Első meccseinken még helyzetekig is alig jutottunk, valamennyi labdarúgóm tőle várta a megváltást. A BÉVSC ellen végre beszállt, lőtt két gólt, pedig állítom, nélküle is nyertünk volna. Ám míg ő kellő önbizalommal rendelkezett, a többiek nem hittek saját tudásukban.

— A szurkolók szívét megdobogtató rangadók megnyerését követően, egy héttel később rá se lehetett ismerni a gladiátorokra.

— Sényő és Nyírbátor legyőzése valóban szép fegyvertény, a presztízsmérkőzésekre nagyon odafigyeltek játékosaim, nem akartak „megégni”. Magyar betegség, amikor úgy érzik, túl vannak a nehezén, leeresztenek. Azt azonban nem vagyok képes elfogadni, hogy pár nap leforgása alatt elfelejtsenek focizni, csak

mert nem kellő koncentrálással készülnek az előttük álló feladatra.

— Jóformán sohasem tudtad az általad elképzelt legjobb összeállítású gárdát pályára küldeni. Sérülések, kiállítások ritkították a sorokat.

— Ilyen mértékű sérüléshullámra nem számíthattunk, fel nem foghatom a sok betegség eredetét. Szlovenszkiről már szóltam, húzódását mostanra sem heverte ki, de Barczi derékfájdalmai is készületlenül értek. Kettőjüket azért emelem ki, mert a legtöbbet ők mulasztottak. A rengeteg sárga és piros lap viszont egyértelműen a fegyelmezetlenség számlájára írandó, emiatt gyakran kellett felforgatott kezdő csapattal próbálkoznunk.

— Divat a gyengébb produkciót az elpártolt szerencsére fogni. Neked is van okod keseregni...

— Ezzel, mármint a szerencsével nem foglalkozom. Könnyű rá hivatkozni, de kiérdemléséért sokat, nagyon sokat kell dolgozni.

— Miként látod a hibákat?

— Hat vereséget szenvedtünk, annyit, mint máskor egy egész bajnoki évben. Védelmünk lyukasnak bizonyult, támadóink helyzetkihasználása messze nem üti meg a kívánt szintet. Annak ellenére sem, hogy huszonöt gólt szereztünk, s ezzel nem lógunk ki a mezőnyből. Bajba kerülnék, ha a játékosok közül bárkit is ki kellene emelnem, talán Lehoczki és Karoczkai teljesítménye közelítette meg az általam elvártakat, társaik beolvadtak a szürkeségbe.

— Esztendők hosszú során át ott olálkodtatok a feljutás közelében. Sohasem sikerült a nagy áttörés, de mintha nem is lett volna igazán fontos senkinek az NB ll-es szereplés lehetősége. Ezek után mivel lehet még motiválni a játékosokat?

— Nagyon nehéz hatni rájuk. Az eltelt időszakot az jellemezte, miszerint soha senki nem mondta, hogy ne jussunk fel, de azt a kis pluszt sem adták meg, ami ilyenkor szükséges. Ragyogó ősz után a tavasz általában visszaesést hozott, ugyanis, főleg az utolsó öt fordulóban, már itt nyüzsögtek a megfigyelők, s a játékosoknak már nem a futballon járt az eszük. Repkedtek az összegek, az eredményes szereplésre már nem jutott energia.

— Az NYFC-vel kötött megállapodás alapján a jövőben fiókcsapatként működtök tovább. Tavasszal egy megújult Rakamaz szállhat ringbe, feljebb léphettek a tabellán. Milyen helyezéssel lennél elégedett?

— Még tizenöt meccs hátra van, lehet kapaszkodni. Örömteli Szász Simon visszatérése sportkörünkhöz, tapasztalata, kapcsolatrendszere biztosíték arra, hogy más mederben zajlik majd a szakmai munka. Megteremti a nyugodt hátteret, elvárásai is vannak, hisz nevét csak minőségi produkcióhoz adja. Aki nem veszi fel az eléje dobott kesztyűt, kimarad, olyan embereket akarunk pályára küldeni, akik megszakadnak a sikerért. A megyeszékhelyről érkező új játékosokkal kiegészülve kiélezettebb harc lesz a csapatba kerülésért, a vérátömlesztés csak hasznunkra válhat. Feltétlenül bizakodó vagyok, véleményem szerint a végelszámolásnál ott lehetünk az első ötben.

K. T.

Romário a Flamengónál folytatja

Amint az várható volt, Romário Brazíliában folytatja játékospályafutását. A spanyol Barcelona csatára, a nyári vb sztárja 4.5 millió dollárért a Flamengóhoz szerződött. Marcos Felipe Magalhaes megerősítette az átigazolás hírét, és elmondta, hogy további tervei között szerepei Branco szerződtetése a Corinthianstól és Dungáé a német Stuttgarttól. így három olyan játékos is erősítené az 1992-ben bajnoki címet nyert klubot, akik részesei voltak Brazília negyedik világbajnoki győzelmének. A 29 éves Romário szombaton érkezik Rióba.

(H)Óbudai rajt

A III. kerület elkezdte

Az Árpád hídon sűrűn szállingózik a hó. Közeledve a III. kér. TVE sporttelepéhez, már minden fehérbe öltözött. Jólesik belépni a klubházba, itt jóval barátságosabb az idő. A játékosok már gyülekeznek az öltözőben. Fél tíz van, az edzés tíz órakor kezdődik. Pozsonyi Árpád szakosztályelnök irodájában az elnökön kívül ott találom Kovács János szakosztály-igazgatót is, aki éppen Balogh „Toronnyal” folytat eszmecserét a jövő héttől esedékes edzőtáborról. Ezután a hórihorgas center az öltözőbe indul, mi pedig Kovács Jánossal átvonulunk az ő csendesebb rezidenciájába. Néhány perccel később Rákosi Gyula vezetőedző is belép a szobába, kezdődhet a beszélgetés.

Az őszről

—Hogyan értékelik az őszi szezont, saját csapatuk szereplését?

K. J.: — Nyáron sok változás volt a csapatnál. Időbe telt, mire azonos hullámhosszra kerültek a fiúk. Ezért az elején sok értékes pontot hullajtottunk el. Voltak akik nehezen értették meg, hogy milyen teljesítményt várunk tőlük.

Az utolsó hat fordulóban már rendeződtek a sorok, és úgy érzem, „fejben” is ott voltak a játékosok a pályán. Ennek eredménye, hogy végül a középmezőnyben tudtunk végezni. Ennél azonban többre képes ez a társaság, ezért nem lehetünk elégedettek. Többet várunk tőlük tavasszal.

R. Gy.: — Nem az a baj, hogy nyáron sokan elmentek, mert akik jöttek, mind jó képességű, rutinos játékosok. Az össze- szoktatásuk buktatókkal járt. mert az első osztály után nehezen .értették meg, hogy az NB II egy egészen más világ, és ehhez kell alkalmazkodniuk. A csapat gerince azért a szezon végére kialakult. A helyzeteink kihasználásában kell elsősorban javítanunk tavasszal, és akkor előrébb léphetünk.

—Mi a véleményük a Keleti csoportban kialakult erőviszonyokról?

K. J.: — Az MTK kiemelkedik a mezőnyből. Mind a játékosállományukat, mind a menedzselésüket tekintve ők a legjobbak.

Még a Salgótarján sem lehet veszélyes rájuk, pedig ők nagyon jót produkáltak. Kérdés, hogy át tudják-e menteni formájukat tavaszra. A többi csapatra, így a miénkre is a hullámzó teljesítmény volt jellemző. Az anyagi lehetőségek és az adott körülmények persze erősen befolyásolják a csapatok szereplését, ezt tükrözi a táblázat is.

Ha a kerület a képességeinek megfelelőt nyújtott volna, ott lehetnénk az első négy között.

R. Gy.: — Az MTK már fél lábbal az NB I-ben van, szerintem biztos feljutók. A többieknél minden lehetséges.

A játékosokról

— A nyáron igazolt játékosok mennyire feleltek meg a várakozásnak?

K. J.: — A kapus Lippai érkezésével, Zayval együtt két egyforma képességű játékossal rendelkezünk ezen a fontos poszton. Temesvári és Danes Diósgyőrből érkeztek, és mindketten jó igazolásnak bizonyultak. Ennek ellenére utóbbi tavasszal visszatér előző csapatához, bár szerződése hozzánk kötné. Méltányoltuk a kérését, hogy engedjük vissza, mert családja, baráti köre oda köti, és bár jól érezte magát nálunk, nem tudta megszokni a fővárost. Deszatniknak volt néhány jó meccse, de többet várunk tőle, akárcsak Balogh Gábortól. Szabó Attila kellemetlen térdsérülése miatt nem tudta megmutatni, hogy valójában mire képes. Bízunk benne és számítunk

Szombaton reggel kilenc órakor kelt útra a Nyíregyházi FC NB Il-es labdarúgócsapata az Eger közelében található, festői szépségű Tardosra. A nagycsapatból egyedül Drobni Miklós utazása kétséges, mert a csapatkapitány kisebb sérüléssel bajlódik. Szintén nem tart az együttessel a három tehetséges ifjúsági játékos — Várnai Róbert, Marcsek Zoltán, Kovács István —,mert ők a félévi hajrára készülnek a középiskolákban. A főiskolás

a góljaira tavasszal, mert ezért hoztuk ide.

R. Gy.: — A második vonal kemény, harcos játékmodora nem nagyon ízlett egyeseknek, de többé-kevésbé már megszokták ősszel. Remélem, ilyen gondjaink már nem lesznek. A játékosoknak mindig megmondtam a véleményemet, ezt most nem kívánom részletezni. Mindenki tisztában van a hiányosságaival, és ezeken kell javítaniuk.

—Lesznek-e változások a keretnél?

K. J.: — Jelentős változás nem lesz. Dancsot kell pótolnunk, de a keretből ez megoldható. A Vasassal vagyunk kapcsolatban, így kaptuk kölcsön ősszel Birinyi Leventét. Igaz, ez a kölcsönadás december 31-ig szólt, de sikerült őt itt tartanunk a bajnokság végéig. Tehetséges fiatalokat továbbra is örömmel fogadunk, akár kölcsönbe is. Vegetálni akaró „sztárocskákra" nincs szükségünk.

R. Gy.: —Danes Attila távozását sajnálom, mert egy jó szellemű, tehetséges fiatalember. Mindenképpen szeretett volna visszamenni, ezért le kellett mondanunk róla. A csapatba kerülés mindenki számára nyitva áll, az edzésmunka és a teljesítmény függvénye.

A pénzről

—Milyen anyagi forrásokra támaszkodhatnak?

K. J.: — Ez minden klubnál nagy gond. Nekünk némileg szerencsésebb a helyzetünk. Tarlós István polgármester úr—akit most újabb négy évre ismét megválasztott a kerület lakossága — szívén viseli a sorsunkat, és az önkormányzattól minden lehetséges támogatást megkapunk, amit a törvény lehetővé tesz. Ezek közül a legnagyobb a pályánk és az egyéb kommunális létesítmények egyre növekvő költségeinek a fedezése. Ezt a magunk erejéből képtelenek lennénk megoldani.

Az ARAL és még néhány kisebb, kerülethez kötődő vállalkozó támogatását is élvezzük, de ezek inkább természetbeni juttatások, például felszerelés, edzőtáborok finanszírozása.

—Mennyi a szakosztály költségvetése?

K. J.: — Úgy fogalmaznék, hogy meghaladja a harmincmilliót, de nem éri el a negyvenet.

A felkészülésről

— Mi a felkészülési program?

K.J.:— 9-én hétfőn kezdődött a munka. Egyelőre itt a pályán dolgozik a csapat. 16- án kétszer öt napra Tardosra, egy Egertől 15 kilométerre lévő sporttáborba tesszük át a székhelyünket. A hét végét itthon töltjük, hogy az otthoni környezet se hiányozzék annyira. Nehéz volt nyélbe ütni ezt az edzőtábort, elsősorban az anyagiak miatt, de végül sikerült. Személyesen is meggyőződtem róla, hogy ideális körülmények

Bessenyei Gyula is hazaugrik egy napra, hogy letudja a tanrendben előírt kötelezettségét.

Tóth János, Kovács János, Buús György és Németh Károly inkvizítörok nem kevesebb, mint napi négy edzés megtartására készülnek, hogy a játékosok a bajnokságban minél jobb erőállapotban legyenek. Bár az edzőtáborban csak háromszori étkezés van, Cséke György gondolt arra is, hogy ezt a nagy terhelést a fiúk nem bírvámak a csapatra. Pálya és kondícióterem egyaránt a rendelkezésünkre áll majd.

Napi két, néha három edzés is lesz. Hazatérésünk után jönnek majd az edzőmeccsek, remélem, addigra az idő is alkalmas lesz erre — mondja, és kitekint az ablakon a hótakaróval borított pályára.

R. Gy.: — Nem lesz kegyelem — mondja határozottan a vezetőedző. Azért döntöttünk az edzőtábor mellett, mert az elvégzendő munka mennyisége megkívánja, hogy az edzések közötti időt pihenéssel töltsék a játékosok, ez pedig otthoni környezetben nem jellemző a magyar futballistákra. Szerencsére nincs sérültünk. Földvári Gabi ugyan összeszedett egy vírusos torok- gyulladást, de már gyógyulóban van. Ezt a hetet még kihagyja, de Tardosra már ő is velünk tart. Februárban szeretnénk sok edzőmérkőzést játszani, aztán jöhet a tavasz és a Nyíregyháza.

—Szakmailag indokolt ez a hosszú szünet a bajnokságban?

R. Gy.: — Az időjárás miatt, ami nálunk ilyenkor kiszámíthatatlan, nincs más választásunk.

— Ezzel a megállapítással nehéz lenne vitába szállni, ilyen havazás közepette pedig különösen.

közönségről

— Az ősszel két botrány is tarkította a Kerület hazai meccseit. Milyen intézkedéseket tesznek, hogy tavasszal nyugodtan tehessen szurkolni a Hévízi úton, akár az ellenfélnek is?

K../.: — Valóban előfordult két sajnálatos eset. A Tiszakécske elleni mérkőzésen, a nézőtéren még nem volt különösebb rendbontás. A meccs után az utcán azonban egy randalírozó csoport brutális módon megtámadta a vendégek szurkolóit és autóbuszát. A rendőrség segítségével sikerült csak megfékezni a magukból kivetkőzött bandát.

Klubunk teljes mértékben elhatárolja magát ettől a — szurkolónak nem nevezhető — gyülevész hadtól.

Az ilyeneknek semmi keresnivalójuk nincs a mi mérkőzéseinken. Ennek előtte, visszaemlékezni sem tudok, hogy mikor volt bármilyen probléma a rendezvényeinken.

A második eset különbözik az előzőtől.

Az MTK elleni bajnoki igazi presztízsmérkőzés volt a két fővárosi csapat között. Ez a nézőtér hangulatán is érződött. A baj abból származott, hogy a vendégek edzőjét célzó szitkozódást követően egy hölgy — elhagyva a vendégek részére biztosított nézőtéri szakaszt — átment a túloldalon álló hazai nézők közé, és ott fejtette ki nemtetszését, eléggé kézzelfoghatóan. Ez azután viszonzásra talált.

A tanulságokat természetesen le kell vonnunk ezekből az esetekből, és fokozottan ügyelnünk kell a pályánk és környékének rendjére. Mivel a rendőrség létszáma nem teszi lehetővé, hogy többen vigyázzák a rendet, saját erőből fogunk megbízható rendezőgárdát szervezni. Ezúton is biztosíthatok minden hozzánk látogató csapatot és szurkolót, hogy biztonságos körülmények között várjuk őket, legközelebb épp a nyíregyháziakat.

Mire leérek az emeleti irodából, a csapat már a zord tél „örömeit” kóstolgatja a havas pályán. A hó pedig esik és esik. Messzinek tűnik a tavasz. Hangay György

ják másképp, csak ha kiegészítő pluszkalóriához jutnak, éppen ezért csokoládé, gyümölcs, szalámi mindig lesz kéznél.

Az edzőtábornak egy hét múlva lesz vége. A fiúk még teljesítik a délelőtti penzumot, megebédelnek és úgy indulnak haza. Remélhetőleg jövő szombaton egy erőtől duzzadó társaság száll majd le az NYFC buszáról.

sz.a.

Edzőtáborban az NYFC