Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-13 / 11. szám

„Farkasordító" hideg van. Az egyre kavargó szél kegyetlenül csapkodja arcunkba a hópelyhe­ket. A görög katolikus lelkészi hivatal meleg szobájában Barta Zoltán kínál hellyel minket. — Ebben a zord időben külö­nösképp örülök annak, hogy van egy menedékhelyünk a hajlékta­lanok számára — kezdi a presbi­ter mondanivalóját. — Mikor nyitotta meg kapuit a menedékház? — Éjjeli szállásként május óta működik.Egy kedves hölgy,Elek Bertalanná ajánlotta fel Nádor ut­cai házát egyházunknak. Majd­nem egy évig gondolkodtunk azon, milyen célra használhat­nánk fel a nem mindennapi ado­mányt hasznosan. Ekkor akadt kezünkbe a Népjóléti Miniszté­rium pályázata, melynek segítsé­gével anyagi támogatást nyer­tünk a szállás létrehozásához. — Mennyi időt vettek igénybe az átalakítások? — Azt hiszem, három-négy hónapot. Mosdót, vécét, zu­hanyzót kellett kialakítani a kis házban, mely ma már 20 ember befogadására nyújt lehetőséget. — Sikerült mindent beszerez­niük, amire szükség volt az indu­láshoz? — Az első időkben a szállásra szorulók a Gumigyártól kapott légágyakon aludtak. Nyáron azonban sikerült a kórháztól ked­vezményes áron vaságyakat ven­nünk. A későbbiekben szeret­nénk egy kis főzőfülkét is kiala­kítani, de ehhez gáztűzhelyre és mosogatóra is szükségünk lenne. — Úgy tudom, hogy az éjjeli menedék mellett nemrégiben nappali melegedőt adtak át. — Ez így igaz. December 17- étől a rászorultaknak nem kell napközben sem állandóan az ut­cákat róniuk. —A szállás mellett miben tud­nak még segítséget nyújtani a karitász jellegű szervezet embe­rei? — Ruhákat osztunk, hivatalos ügyek intézésében segítünk. Ám ami nagyon fájó, még napi egy­szeri alkalommal sem tudunk meleg ételt biztosítani. Bár az éjszakai szálláson csak késő dél­után találnak embereket, azért menjenek el, nézzenek szét, ha van egy kis idejük. A Nádor utca 59. szám felé vesszük utunkat. A Szent Miklós nevét viselő görög katolikus A görög katolikus egyház Nádor utcai „menedékhelye” (Fotó: Harascsák Annamária) karitászközpont udvarán festéket kavargató emberekkel találko­zunk. Fáradtak, éhesek, mégis boldogok. A számukra megnyi­tott nappali melegedőt csinosít­ják. A karitász irodájában a ház- tulajdonos Elekné, Marika néni fogad minket mosolyogva. — Biztos nagyon átfáztak, gyorsan feljebb veszem a gázt. Üljenek le —- húzza közelebb a széket aprócska íróasztalához. — Honnan jött a gondolat, hogy odaadja a házat az egyház­nak? — Ez tulajdonképpen az anyu­kám háza. O hozzánk költözött, és már nem is jön ide vissza. So­kan kérdezték, miért nem albér­letbe adtuk ki. Úgy gondolom, akkor csak egy családon segítet­tünk volna, így viszont 15-20 embernek nyújtunk átmeneti ott­hont. — Rengeteg, ruhával teli zsák vesz körül minket... — Ezek mind adományok. Jó szándékú emberektől kaptuk, és a rászorultaknak adjuk tovább. — Van-e valamilyen feltétele annak, hogy valaki kaphasson néhány ruhadarabot? — Be kell ide jönni az irodá­ba, felvesszük az adatokat, aztán kimegyünk környezettanul­mányra. Aki elfogadja a ruhane­műt, annak, ha módunkban áll, élelmiszercsomagot is viszünk, így volt ez karácsony előtt is. Több mint 1000 csomagot hord- tunk szét. — Milyenek az emberek? — Értem mire gondol. Egyik örül ha bármit is kap, a másik vi­szont kritizál, jobbat, szebbet szeretne. — Vannak állandó lakói a szállásnak? — A látogatók többsége az. Alig várják a délután öt órát, s aztán reggel nyolcig, kilencig ki sem mozdulnak innen. Én na­gyon sajnálom őket. — Miben szenvedik lakóik a legfőbb hiányt? — Bár meleget adunk a szál­lást igénylőknek, az éhségtől korgó gyomrokat nem tudjuk megtölteni. Remélem, hogy e sorokat olvasva megmozdul né­hány ember. Néha egy kis ke­nyér, tej vagy szalonna, májkrém sokat segítene. Sikli Tímea A Z ÚJ_ K ELET M E L L_É K L ETE __________________________________ ____ Be vásárlóközpont is lehet a KGST-piacból Vidámabb színá piaccsarnok Kevés olyan hely van városunk­ban, ahol előbb-utóbb, minden ember megfordul. Ez a KGST- piac, és a Búza téri piaccsamok. Hámoriné Rudolf Irént, a Piac Iro­da vezetőjét arra kértük, foglalja össze röviden az utóbbi idők ered­ményeit. — Egy ilyen visszatekintésnél érdemes azzal kezdeni, hogy 1989- ben költözött ki a vásártérre az iparcikk- és használtcikk-piac, és akkor még senki nem gondolta, hogy ekkora méreteket ölt majd az ottani kereskedelem, illetve a Hegyeshalom—Bécs közötti for­galom is áthelyeződik ide, Kelet- Magyarországra, így az akkor ki­alakított terület kevésnek bizo­nyult, ezért kinevezésemet kö­vetően a vásártér fejlesztése volt az a kiemelt feladat, melyre meg­oldást kellett találni. — A kiépítés több ütemben va­lósult meg, melynek során nem mindig fogadták türelemmel az át­meneti állapotot. — Az emberek térdig jártak a sárban, nem volt közvilágítás, mely a közrend, a közbiztonság, valamint a működés alapvető fel­tétele. Ha azonban már belevág­tunk a fejlesztésbe, az aszfaltozás­ba, valamint az asztalsorok kiala­kításába, akkor úgy gondoltam, ér­demes lenne a közművesítést is kezdeményezni. Ezt az is igazol­ta, hogy hosszú távra szerettük volna a vásártér területét rendez­ni, és nemcsak erre a tevékenység­re, ami most is megvan, hanem, ha másképp hozza az élet, más célú hasznosításra is alkalmas legyen. — Erről, azt hiszem, kevesen tudnak. Mire lenne még jó a piac? — Ez maradjon az én titkom, hiszen néha az ilyen elképzelések sok pénzt érnek, és majdan, ha oda kerül a sor, a város így tud majd időben lépni. — Térjünk vissza a közművesí­tésre. — A teljes közműhálózatot egy kivétellel sikerült kiépíteni. Akkor még nem volt jövedéki törvény, amikor belefogtunk, viszont a jö­vedéki engedélyhez kötött termé­kek árusítása már csak üzlethelyi­ségből történhet. Ha azonban már valamit üzlethelyiségnek minő­sítünk, akkor az ÁNTSZ egyéb dolgokat is előír hozzá. Éppen Két új darab nyilvános főpróbá­jára és egy premierre kerül sor ma a Móricz Zsigmond Színházban. Délelőtt 11 órától Gerhart Haupt­mann: A bunda című, majd este hét órától Peter Weiss: Marat halála cí­met viselő drámája látható a premi­er előtt. A bunda szellemes komédia a porosz igazságszolgáltatásról. A tör­ténet egy Berlin melletti kis falu zárt közösségében játszódik, ahol új főbírót neveznek ki. Az illető tevé­kenységének lényegét a liberális gondolkodás irtásában látja, míg a másik főszereplő Woljfné, a mosó­nő, két lányával és tutyimutyi férjé­vel próbál fennmaradni a nyomorú­ságos élet buktatói között. A lele­ményes feleség pontosan térképezi ezért nagy szívfájdalmam az, hogy vannak olyan területek, ahol az aszfaltot és a betont fel kellett szed­ni, és az új követelmények szerint kell megépíteni. A pluszköltsége­ken túl ez azért is érzékenyen érin­tett, mert én annak a híve vagyok, hogy ha egyszer megcsinálunk valamit, azt úgy kell kivitelezni, hogy akár öt év múlva is jó legyen. — A telefonhelyzet ma is sokak­nak okoz gondot. Úgy tudom, a vásártér is sokáig a taxisokra ha­gyatkozott. — Ez komoly gondot jelentett nekünk is, bár a megyei közgyű­lés jelenlegi elnöke, az akkori al- elnök segítségével sikerült áthidal­nunk. Az első időkben kaptunk a megyeházától egy Westel telefont, és tavalytól saját telefonunk is van. A következőkben ígéretet kaptunk arra, hogy nyilvános telefonok ki­helyezésében segít a Matáv, így mára a közüzemi szolgáltatások terén a vásártér jó közepes szinten tart. — Sokak nagy örömére a török­bazársor is eltűnt a városközpont­ból, melynek szintén a vásártér adott végleges helyet. — Úgy tűnik, ez a városnak va­lóban jó döntése volt, hiszen amíg a központ összképébe nem illett bele ez a sor, addig a mi színvona­lunkat valamelyest emeli. — Egyes újságok szerint a KGST-piac a bűnözés melegágya. Változtathat-e ezen a piac veze­tősége? — Mára folyamatos rendőri fel­ügyelet van a téren. Bárki bármit is mond, az itteni bűnügyi statisz­tika jobb eredményeket mutat, mint az országos átlag. Hogy a fel a helyi igazságszolgáltatás irá­nyultságát, valamint korruptságát, és úgy véli: igazságot szolgáltat maga is azzal, hogy ellopja Kre- gernek, a helyi gazdag polgárnak a szép, új bundáját. Hogy a sikeres bundalopás után kiderül-e az igazság, azt akár a ma esti bemutató előadáson is meg le­het tudni, amennyiben ellátogatunk a Móricz Zsigmond Színház Krúdy Kamarájába este hétre. Aki azonban a drámákat kedveli inkább, ugyanebben az időpontban- a nagyszínpadon láthatja Peter Weiss, a modern német dráma mar­káns képviselőjének 1961-ben írott művének főpróbáját, mely kalandos formai-tartalmi vállalkozás is egy­ben. 1793-at írunk, a francia forra­bűnözők innen nőnek ki, vagy itt is megjelennek, az egy dolog, de szerintem a városi és megyei rendőrkapitányság ezt a problémát nagyon jól kezeli. — Más jellegű támadások is ér­ték azonban a Piac Irodát, amel­lett, hogy a munkája szemmel lát­ható. — A városban üzlethelyiséggel rendelkező kereskedők kifogásol­ták, hogy olcsó árakkal elcsábítják a piaci eladók a vevőket, úgymond rontják az ő üzletüket. Tudomásul kell azonban venni, hogy ezer- ezerkétszáz regisztrált kereskedő van a vásártéren, akiknek nagy ré­sze a városból, a megyéből, sőt a megyén kívülről érkezik, s nekik üzlethelyiséget, elárusítóhelyet más nem tud biztosítani. Előbb- utóbb azonban, azt remélem, elju­tunk odáig is, hogy olcsó bevásár­lóközponttá fejlődjön a KGST- piac, ahol üzlethelyiségekből, szín­vonalas körülmények között lehet majd árusítani. Több belvárosi kereskedő már jelezte, hogy ha ez megvalósulna, nagyon szívesen kiköltözne oda. — A Búza téri piac azonban az élelmiszer-kereskedők közt kelthet rosszallást. — Sokszor elfelejtik, hogy ez a tevékenység is a mi dolgunk. A Búza téren olyan helypénzeket ala­kítottunk ki az előző közgyűléssel egyetértve, ami a termelőket segí­ti, illetve nem rak pluszterheket rájuk. Ezzel azt szerettük volna elérni, hogy olcsóbban árusítsanak, de sajnos sokan inkább azt veszik figyelembe, hogy a kereskedő mennyiért adja. majd az őstermelő is emeli az árat. dalom a negyedik évébe ér. Marat, a forradalom egyik legjelentősebb publicista teoretikusa élete utolsó óráit éli. Már útban van lakása felé egy huszonöt éves caeni lány, hogy végrehajtsa a forradalom egyik leg­fontosabb politikai merényletét. 1808-at írunk. A napóleoni csá­szárság a negyedik évébe ér. De Sade márki, a liberalista eszméiről híres filozófus a talaját vesztett fran­cia forradalom, az elfásult emberte­lenség, sajátos technokrácia, a tom­boló terror képeit jeleníti meg a charentoni elmegyógyintézet bete­geiből verbuvált társulattal. Tellhay Péter a fenti drámát ren­dezi meg a nyíregyházi színház tár­sulatával: a premier január 14-én szombaton este. — Ingyenes viszont a gomba­vizsgálat, melyet gombaszakértők végeznek a csarnokban. — Szervezetten működik a gombavizsgálat, melynek érdeké­ben a munkaügyi központtal igen komoly erőfeszítéseket tettünk, és 1993-ban hatvannégy embert isko­láztunk be a megyéből, akik az adott területen szakképesítéssel és hozzáértéssel tudják ellátni ezt a feladatot. Már a statisztika is azt mutatja, hogy eredményes volt ez a lépés, hiszen tavaly egyetlen gombamérgezés sem történt me­gyénkben, míg az ezt megelőző évben, ha jól tudom, heten haltak meg gyilkosgalóca-mérgezésben. — Ne hagyjuk ki a másik tevé­kenységet sem, melyről az Új Ke­letben már többször írtunk. Ez pe­dig a vegyszermaradvány-mentes, illetve biotermékek értékesí­tésének elősegítése. — Ez egy új kezdeményezés, melynek terén, véleményem sze­rint országos szinten is nagyot kel­lene lépnünk. Nekünk igen komoly partnerünk volt a Növényvédelmi Állomás, ahol a magántermelők áruját vizsgáltuk, illetve régebben a Start Vállalat is segített. Együtt­működési megállapodást kötöttünk viszont a mezőgazdasági Szakkö­zépiskolával, amely egy harminc- nyolc hektáros területtel és elkö­telezett szakemberekkel tavasztól ezt a dolgot nemcsak beszéddel, hanem árukkal is alátámasztja. — Mindezek megvalósításához, gondolom, óriási pénzösszegeket kellett előteremteni, bár úgy tu­dom, a városházával ilyen téren is jó a kapcsolat. — Amikor a vásártéren a kocsi­sor kialakítását terveztük, arról volt szó, hogy egyelőre csak kohósa­lakkal borítjuk az utat, és majd később aszfaltozzuk le. Az aszfal­tozáshoz azonban tízmillió forint kölcsönt kaptunk, egyébként a százmillió forintos beruházásokat a Piac- és Vásárgazdálkodási Iro­da saját bevételeiből valósította meg. Bevételeinknek egy részét a városháza egyéb városi feladatok ellátására bevonta a költségvetés­be, így 1994-ben például a Köz- tisztasági Kft. várostisztító munká­jának költségeit részben mi fizet­tük. A dologban csak egyvalami zavart, hogy a huszonötmillió fo­rintos segítség nem látszott meg a városon, bár, ha a kft. költségve­tését nézem, akkor csoda, hogy ennyi pénzből ekkora rendet is tud tartani. —Melyek a legközelebbi tervek, amit már az új évben kell megol­dani? — Új színdinamikát szeretnénk behozni a csarnokba, hogy a falak ne legyenek olyan barnák, hanem valami vidámabb színt mutassa­nak. Komoly problémát okoz azonban az épület hő- és tető- szigetelése, amire azért is oda kell figyelni, mert ilyen távhődíjak mellett, ha az utcát fűtjük, komoly gondjaink lesznek, és nem marad fejlesztésre pénzünk. Herczku Tünde Premier előtt Bunda és Marat

Next

/
Thumbnails
Contents