Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-09 / 222. szám

Elveszítettük az iddérzékünket N Ciliié NY D 01" 0111 éli A mezőgazdasági főiskola harmadéves és kiabálást lehetett hallani és sebesülteket ^ KELET ______________________ __________1994. december 9.. péntek A mezőgazdasági főiskola harmadéves diákja. Csonka Szilárd is rajta volt azon a bizonyos vonaton. — Megrázó volt — kezdett hozzá a még most is az események hatása alatt lévő fiú. — Az első kocsiban utaztunk a barát­nőmmel haza — Budapestre. Nemigen akartunk abban a fülkében maradni, mert a világítás gyenge volt és a kabin társasá­ga sem tetszett, de végül is maradtunk. Mint utólag kiderült, ezt volt a szerencsénk. Olvastunk, beszélgettünk, egy másik pár pedig aludt. Szajol előtt pár percre meg­állt a vonat, ekkor lehetett az az ominózus tolatás, ami állítólag hozzájárulhatott a sze­rencsétlenséghez. Az állomásra érkezve gyorsultunk fel — nekünk akkor azt mondták, körülbelül 120- szal mentünk. Ekkor hirtelen erősen jobb­ra, majd balra csapódott a kocsi, s párszor még megbillent. Egymásra borultak az emberek, a tárgyak szétrepültek, de senki­nek sem lett baja. Nem értettük, hogy mi történt, két-három másodperc után sikerült megállítani a kocsit. Egyszerre néztem ki a vonatvezetővel, de csak annyit láttunk, hogy az első kocsi után leszakadt a többi. A nagy portól, amire azt hittük, hogy az köd. nem láttunk semmit. Ekkor még nem tudtuk, hogy milyen súlyos baleset történt. A mozdonyvezető és néhány ember hátra ment. Amikor visszajött, elsápadva csak annyit tudott mondani az utasoknak, hogy nagy baj van. Ekkor már többen kiabáltak, hogy aki csak tud jöjjön segíteni. Gyorsan a sötétben átrohantunk segíteni. Jajgatást és kiabálást lehetett hallani és sebesülteket látni. Elveszítettük az időérzékünket, ka bát nélkül rohangáltunk. A második kocsi, ami leszakadt, a síneket elhagyva belero­hant az utána csatolt kocsikkal, óriási len­dülettel az állomás épületébe. A futó­művükről leszakadt utasterek betontáblá­kat téptek fel, az épületbe belefúródott sze­relvény teljesen összeroncsolódott. Óriási tömeg gyűlt össze, akik közül sokan így vagy úgy segíteni próbáltak. A tűzoltók nagy erőkkel, szakszerűen és a körülmé­nyekhez képest higgadtan végezték a men­tést. Egy kocsmában, ahol megmelegedhet­tünk, teát főztek az utasoknak. Sok ember fel sem fogta, hogy milyen komoly dolog­ról van szó, csak az érdekelte őket, hogy mikor jutnak haza. Egy épületből telefonál­ni lehetett, ki-ki pár mondatban közölhette hozzátartozóival, hogy a szerencsétlensé­get megúszta, illetve hogy mi is történt. Busszal bevittek Szolnokra, ahol már ha­talmas tömeg várakozott. A vasútállomás hangosbemondójából csak annyit tudhattak meg az emberek, hogy Szajol felé műszaki hiba miatt nem indul vonat. Innen Pestig egy 80 év körüli bácsival utaztunk, aki ve­lünk együtt szerencsésen megúszta ezt a tragédiát. Este 10-re értünk a Nyugatiba, itt millióegy ember várakozott, megdöbbentő volt viszont, hogy az infor­mációnál várakozó embereknek semmit sem mondtak. Hazaérve tudatosult iga­zán bennem, hogy mi is történt az elmúlt órákban. (Fedeles Imre) Vásárosnaményban is megtartotta az önkormányzat cikluszáró gyűlését. Ennek okán néhány, a várost és városrészeket reprezentáló személyiséget kértem arra, hogy értékelje az elmúlt négy évet sző­kébb környezete és a város egésze szem­pontjából. Pálya vizit Folyik az ország vasútvonalainak állapotfelmérő vizsgálata. A folyamat je­lenlegi állásáról a Debreceni Üzemigaz­gatóság üzemigazgató-helyettesét, Szom- bathy Gézát kérdeztük. — Eddig 16 mellékvonal vizsgálatát végeztük el, mindegyik veszteségesnek bizonyult. Ezt követi annak felmérése, hogy az adott vonalon milyen költség­megtakarítási intézkedéseket lehet foga­natosítani. Erre három mód kínálkozik. Költségeket lehet megtakarítani a szolgál­tatás minőségének csökkentésével, azaz járatok megszüntetésével. Ez azokra a vonalakra érvényes, ahol magas az üzem­anyag-felhasználás, mert dízelmozdo­nyokkal járnak. A második módszer a sze­mélyzeti költségeken való megtakarítás, a harmadik pedig a rádiósítási program megvalósításával egy olyan irányítási rendszer létrehozása, ami kevesebb állo­mási személyzetet kívánna. Most követ­kezik a fővonalak vizsgálata, azaz a Szajol—Kisvárda, Nyíregyháza—Sze­rencs, Debrecen—Nyírábrány és a Püs­pökladány—Biharkeresztes közötti sza­kasz felmérése gazdaságossági szempont­ból. Ez a mi területünk. Reménykedünk, hogy nem szűnnek meg a vonalak, de en­nek eldöntése nem a mi hatáskörünk. De­cember végére lezárulnak a vizsgálatok, ezután következik az eredmények kiérté­kelése, majd egy összegzés a vasút részéről a KHVM felé. Mint a szódás... A szódavíz sokak szerint olcsóbb és egészségesebb, mint a kóla. Különösen nyáron hűsítő italként szolgál, és szörp­pel vegyítve kiváló édes nedű nyerhető belőle. Kovács János paszabi vállalko­zó szódavíz gyártásával foglalkozik. A következőkben ő mutatkozik be és mondja el vállalkozásának lényegét. — Mesélj kicsit a múltadról! —Nyíregyházán születtem 1959-ben. Mindig is paszabi voltam. Itt jártam ál­talános iskolába, majd középiskolai ta­nulmányaimat a megyeszékhelyen, a 107-es számú szakmunkásképző inté­zetben végeztem háztartási gépszerelő szakon. Amikor levizsgáztam, nem tud­tam elhelyezkedni a szakmámban. Saj­nos, annak idején sokan úgy voltak a porszívóval, mosógéppel, hogy ha el­romlott, inkább újat vettek, mert a régi javítása elég drága volt. így aztán el­felejtettem ezeknek a szerelését. Tiszabercelen dolgoztam a termelőszövetkezetben — itt fociztam is —, majd bevonultam katonának Taszárra, ahol a „repülősökhöz” kerül­tem. Miután levettem az angyalbőrt, újra Bercelre jöttem. Innen a nagyhalászi zsákgyárba kerültem. Lakatos, aztán raktáros lettem. Közben egy esztendőn át raktározási-gazdálkodási tanfolyam­ra jártam, és középfokú képesítést sze­reztem. A textilipari főiskolára is felvé­teliztem, de nem vettek fel. 1992-ben munkanélküli lettem. — Honnan jött az ötlet, hogy szikvi­zet készíts? — Amikor még Nagyhalászban dol­goztam, egy szerencsés véletlen folytán találkoztam egy szódással, aki a palack­jait burkoló védőhálókat nálunk, az üzem­ben készíttette, és reklamált, hogy a fla­konjait „behálózó” anyag nem megfelelő, nem tapad eléggé rugalmasan a szódás­üveghez. Már abban az időben gondolkoz­tam azon, hogy valamilyen vállalkozásba Indul a szódásjárat kezdek. Eleinte egy mini tejüzem terve vetődött fel bennem, megvizsgáltam üze­meltetésének költségeit, s úgy döntöttem, hogy inkább szódás leszek. Ez látszott a legreálisabb ötletnek, s a legegyszerűbben megvalósíthatónak. Később rájöttem, ez nem egészen így van. — Miért? Mi történt? — A kívülálló el sem tudja képzelni, mekkora procedúrával jár ez az egész. Először az állategészségügyi állomás szakembere megnézte azt a telepet, ahol az üzemet létesíteni akartam. A legapróbb hiányosságokba is belekötött. Amikor ez megvolt, az engedélyt kellett beszerez­ni a Köjáltól, majd a Kerminél szaba­dalmaztatni az előállított terméket. Emellett folyamatos ellenőrzéseket tar­tanak nálam az erre illetékesek. — Milyen eljárással készül a szóda? — Tulajdonképpen olyan elven alap­szik, mint amit a hétköznapi ember ott­hon a konyhában elkészít. Ívóvízbe szénsavat kell ereszteni, s a kettő vegyü- lete adja a végterméket. Óránként négy­száz litert állítok elő. — A tárgyi feltételek megvannak a munkádhoz? — Egy szikvízelőállító gépem és letöltőm van, melyeknek kapacitása nincs eléggé kihasználva. Felújításra szorulnak, ehhez azonban pénz kellene. A Zsuk kisteherautó, amivel az árut hor­dom, megfelel számomra. — Vásárolják termékeidet? — A szódát Nagyhalászba, Ibrányba, Tiszabercelre, Gávavencsellőre és ter­mészetesen Paszabra szoktam szállíta­ni. A visszajelzésekből tudom, hogy ezek rendszerint elfogynak. Nyáron a nagy melegben többen veszik. A legme­legebb évszakban mindennap, télen pe­dig hetente kétszer „terítem” a szikvi­zet. Az a hit terjeng, nem is alaptalanul, hogy nyáron a dinnye, télen a hideg a szóda ellensége, ugyanis ezek csökken­tik a vásárlási kedvet. —Ki adta a fantázianevei: Szabi szó­da? — Feleségem találta ki. Kisfiúnk, az ötéves Szabolcs tiszteletére kapta a szó­da ezt az elnevezést. Reméljük, apja nyomdokaiba lép és tovább folytatja a vállalkozásomat. Tóth Mihály helyünk az istentiszteletre és még sorol­hatnám. Most mindezek megoldódtak, mert gondoskodott helyiségről az önkor­mányzat. Ami ennél is fontosabb, van vezetékes ivóvizünk és telefonhálózatunk is. A jövőről nem szívesen beszélek, mert a mezőgazdaságból egyre lehetetlenebb megélni, és lassan már dolgozni sem lesz kedvünk, mert fillérekért termelünk. Dr. Turóczi Zoltán Vitka, orvos: — Mindig többe néztem a gyakorlati meg­valósítást, mint a köldöknéző okoskodást. Ez alapján mondhatom, hogy az elmúlt négy év a gyakorlati tettekkel minősíthető a legjobban. Az előző vezetés a gázépí­tést nem támogatta, de amikor Hegedűs Antal polgármester elé tettem a tervet, azt csak itt lakom két évtizede, hanem ottho­nom is van. Emlékszem arra a településre is, ahova fiatal orvosként kerültem. Jó he­lyen lévő város Vásárosnamény, de iga­zán városi arculata most lett. Nem tudom, kit hibáztassak, van-e jogom hibáztatni, de a környező városok húsz év alatt jobban Hegedűs Antal Szabó István Gergelyiugomya, vízügyi dolgozó: — A közéletben aktívan részt veszek, ismerem a város mindennapjait. A mi városrészünkben kialakult egy önál­lóan és felelősen gondolkodó középkorú garnitúra, akik a település egységes fejlődésén munkálkodnak. Ugomya az el­múlt négy évben nagyon sokat fejlődött. Külön kiemelem, hogy a kulturális élet megélénkült, amióta leváltunk a naményi művelődési házról. Ami a jövőt illeti, azt kell folytatni, amit elkezdtünk, mert min­den egyéb kísérlet a város szétszedését eredményezi. Nálunk most fejeződik be egy nagyon fontos beruházás, a szenny­vízelvezetés. Emiatt még látszanak a mun­ka nyomai, de ez legyen a legnagyobb gondunk. Borzi Antalné Perényitanya, népi ülnök: — A mi városrészünk négyszáz lelkes. Eddig tényleg tanyai jellegünk volt, de most a város ligete, virágoskertje vagyunk. Sokat segített rajtunk a rendszerváltozta­tást követő időszak. Előtte a buszhoz is ki kellett gyalogolnunk a negyvenegyes útra, magánlakáson rendelt az orvos, nem volt I)r. Szele Ildikó mondta, ezt meg kell csinálni, ez a tele­pülés érdeke. Ugyanez vonatkozik a vitkai bekötőútra, aminek a gondolatával már régen foglalkoztam. Amikor az elképze­lést dokumentáltam a polgármesternek, minden támogatást megadott a megvaló­sításhoz, még abban is segített, hogy a té- esz közreműködjön. Itt most a városrészek külön-külön is nyilatkoznak. Szeretném azonban elmondani, hogy az elmúlt négy évben én voltam minden résznek a képviselője. Az egészségügyet komolyab­ban vevő, támogató önkormányzatot sze­retnék. Ami az elkövetkező éveket illeti, Vitkán is létre kell hozni a művelődési központot, le kell válnunk a naményi művelődési házról, mert akkor lesz kul­turális színvonal. Folytatni kell az infra­strukturális beruházásokat, ki kell dolgoz­ni egy, a vállalkozásokat segítő progra­mot. Dr. Szele Ildikó Vásárosnamény, orvosigazgató: — Most építettünk egy házat Gergelyiugomyán, tehát már nem­Szabó István fejlődtek. Ami nem történt meg húsz évig, nem lehet behozni négy év alatt. Amióta igazgató vagyok, ilyen finanszírozás mel­lett is fejlesztettünk, a-személyi feltételek javultak, az alapvető tárgyi feltételek biz­tosítottak, de nem lehet megállni, mert a térségnek szüksége van erre a kórházra. Huszti Sándor Vásárosnamény, iskola- igazgató: — Nyolcvannyolctól felfutó is­kola a miénk. Ma már nemcsak szakmun­kásképzéssel, hanem szakközép- és szak­iskolai képzéssel is foglalkozunk. Több­nyire zökkenésmentesen biztosította az önkormányzat működési feltételeinket. Támogatta a világbanki programunk pá­lyázatát. Tanműhely, oktatási kabinet, tan­konyha épült. Amit még meg kell oldani, az az Osztálytermek számának növelése. Hegedűs Antal Vásárosnamény, polgár- mester: — Mindig azt tartottam szem előtt, hogy egységesen fejlődjön a város a ré­szeivel együtt. Ami épült, ami kész lett, azt már többször, többen elmondták. Azt, hogy igazán most lett városi arculata a te­lepülésnek, már megfogalmazták mások. Nyitott szemmel járó emberek a namé- nyiak, látják az előttük történt fejlődést, és gondolom, értékelik is. Egy biztos, amit az elmúlt négy évben tettem, évtizedekre meghatározza Vásárosnamény fejlődését. A folytatást a városlakóknak is végig kell gondolniuk. Aradi Balogh Attila Újabb hidak a megyében Két új híddal gyarapszik megyénk a mai napon. A nagydobosi Kraszna-híd, mely a folyó által kettévágott nagydobosi határ két része között teremt kapcsolatot, és a nyírcsaholyi Kraszna-híd, mely a község 200 hektárnyi, Krasznán túli területét köti össze a faluval, méltán érdemel nagysza­bású, ünnepélyes átadást. A 25 méter hosszú nagydobosi híd épí­tési költsége 9 millió 400 ezer forint volt, melynek 50 százalékát az Útalap biztosí­totta. A hídnak köszönhetően 70-75 gaz­da immár 15 kilométeres kerülő út nélkül tudja megművelni a földjét. A nyírcsaholyi híd ugyancsak 25 mé­teres, s több mint 20 kilométeres kerülőtől mentesíti a lakosságot. A 8 millió 600 ezer forintos beruházásnak a felét ugyancsak az Útalap biztosította. De nemcsak ezért érdekes és jelentős ezen hidak avatása, hanem azért is, mert a hídszerkezetet Németországból kaptuk. A Németországi Szövetségi Köztársaság kormánya 1992 és 1993 során a volt NDK mozgósítási készletéből összesen 7477 tonna — mintegy 2600 folyóméter hosszúságú — hadi hídszerkezetet adomá­nyozott a Magyar Köztársaság Közleke­dési Minisztériumának. Az adományátvé- telkor országunk vállalta, hogy a hídszer­kezeteket polgári területeken használja fel, elsősorban a közúti infrastruktúra ja­vítására és fejlesztésére. A hídszerkezetek kezelése és hasznosí­tása a KHVM Állami Céltartalék Kezelő Hasznosító Szervezete feladata lett, mely­nek vezetője Léder Ferenc főtanácsos, főosztályvezető lett. Ez év elején tárcaközi bizottság alakult, melyben a KHVM érintett főosztályainak képviselői mellett részt vesznek a Pénz­ügy-, a Belügy-, a Földművelésügyi, a Kulturális Minisztérium, valamint a MÁV és az ÜKIG képviselői is. Az ÁCKHSZ olyan elképzelést dolgozott ki a hasznosí­tásra, amely — az adományozó elvárásai­nak és a közlekedési tárca törekvéseinek megfelelően — elsősorban az elmaradott infrastruktúrájú és rossz anyagi háttérrel rendelkező önkormányzatok részére biz­tosít hídhoz jutási lehetőséget. A döntés során különös gondot fordítottak az elma­radott térségekben fekvő területekre és a kérelmező önkormányzatok munkanélkü­liségi helyzetére. Minden olyan ügyben, ahol a hídelemek hasznosításához szükséges tanulmányok a rendelkezésre állnak, illetve a hídelemek beépítése biztosítottnak látszik, a tárcakö­zi bizottság kedvező döntést hoz, és — a kérelmező anyagi helyzetét figyelembe véve — a jelképes, tonnánkénti 1000 fo­rintos ártól a tonnánkénti 45 ezer forintos árig terjedő ellenértékként a hídprovi- zóriumokat a kérelmezőknek átengedik. Úri Mariann

Next

/
Thumbnails
Contents