Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-07 / 220. szám

UJ KELET

LABDARÚGÁS

1994. december 7., szerda

Bi

•s ősz

Gergelyiugornyán

A körzeti bajnokságok őszi első helyezettjeit bemutató sorozatunk legújabb állomása egy olyan település, mely minden bizonnyal számos kedves olvasónkban— csakúgy, mint e sorok szerzőjében — kellemes nyári emlékeket idéz fel. Ez pedig nem más, mint Gergelyiugornya. A focicsapat neve a helység földrajzi fekvését is elárulja: Tiszamenti SE. A Tisza- parti legénység magabiztos előnnyel várhatja a tavaszi folytatást a vásárosnaményi körzet bajnokságának éléről.

Az együttes szakosztályvezetőjével, Szabó Gusztávval egy emlékezetes, sikeres őszi szezon kivesézésére vállalkoztam.

— Gondolom, minden igényt kielégítően muzsikáltak a beregi „zenészek” .

— Erre az idényünkre még a legigényesebb szurkolóink is csak csettinteni tudtak. Maximálisan elégedettek vagyunk a csapat szereplésével. Külön kiemelném kapusunk, Gogolin, gólkirályunk, Tar Endre (18 találattal), Nagy Zsolt, Sebestyén Béla, Varga János, lllasik Józsi és Újvári Pista teljesítményét.

— Van olyan futballista, aki nem hozta formáját?

—Illasiktól, aki Vásárosnaményból érkezett hozzánk, többet vártam, bár a végére kezdett belerázódni a játékba. A Tiszaszalkáról igazolt Udvarhelyi Tibor a szezon elején megsérült, így kidőlt a sorból. Rá egész ősszel nem számíthattunk. Reméljük, hamarosan felépül, és tavasszal újra futballmezt ölthet. Személye sokat fog jelenteni a többieknek.

Volt egy másik kapusunk is — nevezetesen Kovács Zsolt —, aki a bajnokság közben távozott sorainkból. Bakta- lórántházáról hoztuk el, s a Nyírbátor elleni Magyar Kupa összecsapásunkon a továbbjutásunkat neki köszönhetjük. Történt ugyanis, hogy az ellenfél büntetőhöz jutott. A tizenegyest Zsolt nagyszerű vetődéssel kiütötte, a kipattanót újra kapura szúrták, s a duplázást is kitűnő reflexszel hárította. Sajnáljuk, hogy úgy döntött, inkább Nyírkárászra teszi át székhelyét, bár az igaz, Gogolint—aki iránt magasabb osztályokból puhatolóztak — nehéz lett volna kiszorítania a kezdő tizenegyből. Ha ő is úgy akarja, bármikor szívesen visszavesszük, megadjuk neki a lehetőséget, hogy felvegye a versenyt kollégájával. Az egészséges rivalizálás mindkettőjük hasznára válhat.

— Legszebb álmaiban mely őszi pillanatok lebegnek szemei előtt?

— A Magyar Kupa-menetelésünk, ahol nem kis fegyvertényt hajtottunk végre. Bravúrt bravúrra, sikert sikerre halmoztunk. Körzeti bajnokságban szereplő együttesként elbúcsúztattuk a megyei első osztályú Leveleket, kivertük a megyei másodosztályú Nyírbélteket, elütöttük a további küzdelmektől az NB III Tisza- csoportjának őszi bajnokát, Nyírbátort, és megálljt parancsoltunk az ugyancsak NB III-as Borsodi Volánnak. A hatvannégy között tisztességesen helyt álltunk az NB III-as Kisvárda és Ózd ellen. Utóbbi gárdát hazai környezetben 3-2-re megvertük. Az NB I-es Debrecent itthon igencsak megizzasztottuk. Három-nulla arányban maradtunk alul úgy, Bogy az első gól, amit kaptunk, méteres les volt. Erőnlétileg is felnőttünk a hajdúsági első- osztályúakhoz. Ezt alátámasztja, hogy a második félidőben nem zördült meg a hálónk egyszer sem, igaz, mi sem köszöntünk be a debreceni kapuba. Diadalmenetünk megkoronázásaként jogot nyertünk a Szabad Föld Kupa döntőjében való részvételhez. Ezt a Magyar Kupa elő- mérkőzéseként fogjuk vívni leendő ellenfelünkkel.

— Rémálmai vannak?

— A bajnokság idénynyitó találkozója. Jándon 3-0-ás vereséget szenvedtünk oly módon, hogy a vendéglátók a kilencven perc alatt négy alkalommal jöttek át térfelünkre, s háromszor betaláltak.

—Jók a gergelyiugornyai futballisták körülményei?

— Azt nem mondom, hogy tejben-vajban füröszt bennünket az önkormányzat az évente adott ötvenezer forint támogatással. A vállalkozói szféra összefogásával oldjuk meg nehézségeinket. Focipályánk aránylag jó állapotúnak mondható, mindössze a két kapu előtti terület szorul füvesítésre. Az ősszel lelátót építettünk a játéktér befogadóképességének bővítése érdekében.

— Utánpótlás van?

— Égető probléma, hogy a vásárosnaményi körzet első osztályában nincs ifjúsági csapat, pedig az iskolában sok tehetséges gyerek van. Ha felkerülnénk a megyei másodosztályba, akkor ezek a „csiszolatlan gyémántok” is játék- lehetőséget kapnának.

—Erősítési terveik?

— Szabó András Napkorról irányító középpályásként már a miénk, de csatárposztra is van kiszemeltünk.

T. M.

:

NB III Tisza-csoport

Csapataink viszik a prímet

A megyei csapatok nevétől hangos a harmadik vonal idei pontvadászata. Hálás feladat visszatekinteni produkciójukra, az első felvonásban epizódszerepre kényszerítették vetélytársaikat. Mohón gyűjtögették a babérokat, amit a táblázaton elfoglalt helyezések is híven tükröznek. Elégedetten formált véleményt értékelésében Aranyi László, a Tisza-csoport versenybizottságának elnökségi tagja is, akivel szabolcsi szemüvegen keresztül vizsgáltuk az ősz történéseit.

— Összességében milyen volt ez a szezon a Tisza-csoportban?

— Jó érzésekkel zártuk az évet. Több mérkőzésen mint szövetségi ellenőr voltam jelen, így van rálátásom a mezőny egészére. A színvonalat kielégítőnek vélem, a versenybizottság elnöksége az utolsó fordulóig komoly fegyelmi kihágást sem tapasztalt. Sajnos ekkor Encsen botrányos körülmények között ért véget a BÉVSC vendégjátéka, mondhatom, az ott történtek kilógnak a sorból. Szabolcsi szempontból különösen eredményes idényt fejeztünk be, mind a hat együttesünk a mezőny első felében várhatja a tavaszi folytatást.

— Országos szinten hová sorolandó a bajnokság?

—Dobogós pozíciót foglalunk el! A csapatokjátékerejét is figyelembe véve ott vagyunk a csoportok között felállított rangsor elején. Fegyelem terén ugyanez a helyzet, hiszen eddig komoly problémánk nem akadt. Samu Gyula elnök megerősítheti szavaimat, ő rendszeresen részt vesz a MALL (Magyar Amatőr Labdarúgó Liga) ülésein, ahol teljes képet adnak az NB III-as küzdelemsorozatról.

— A játékvezetők lépést tudnak tartani a kívánalmakkal?

— Egy-két esettől eltekintve megfeleltek. Az elmúlt héten Kunhegyesen megtartott elnökségi összejövetelen értékeltük a sípmesterek tevékenységét. A megyei feketeruhások összteljesítményben 8,2 pontot értek el, ami igen magas osztályzat. Annyit még megjegyeznék, hogy érdekes módon a játékvezetői ellenőrök magasabb pontszámokkal honorálták munkájukat, mint a szövetségiek, ebből kitűnik, mi szigorúbbak voltunk velük szemben. Egyszer fordult elő malőr, amikor egyik megyei játékvezetőnk késve érkezett a helyszínre, és idegességére visszavezethetően 4,2 pontot kapott. Ettől függetlenül ősszel elvitték a pálmát kollégáik elől.

— Az encsi botrány felveti a pályák biztonságának kérdését.

— Sajnos ezen a téren van még tennivaló bőven. Úgy érzem, a szomszédvári rangadókra, mint az Encs—BÉVSC, Kunhegyes—Tiszafüred vagy éppenséggel házunk tájáról példát hozva, a Kisvárda— Mátészalka derbire nagyon alaposan fel kell készülni a rendezőknek. Nem beszélve arról, ami Encsen is megesett a pálya tőszomszédságában: szeszes italt mértek. Hadd ne ecseteljem, mivel jár, ha a néző bedob egy-két kupicával, a hangulat is könnyen elmérgesedhet, rögtön erősebbnek érzik magukat az emberek.

— Mit szólnak a szomszédok a szabolcsi legénységek látványos előretöréséhez?

—Feltétlenül nőttünk szemükben, annak külön is örülök, hogy Nyírbátor és az újonc Sényő vezeti a tabellát. De ugyanígy igyekezett Mátészalka és Kisvárda, Nagykálló is nagyon feljött a hajrában. Rakamaz kissé visszaesett, ám jó képességű társaság, biztos vagyok benne, tavasszal kivágják a rezet.

— Hacsak valami váratlan dolog nem jön közbe, idén sem lesz kieső megyei csapat. Lassan átvesszük a vezérkolompos szerepét, hisz a csoport közel felét a mi együtteseink teszik ki.

— Igen, ezt már Samu Gyula is észrevételezte az elnökség felé. Idézőjelbe téve, sajnos a Hajdúságot mindössze egy csapat képviseli, a borsodiak közül pedig három legénység is a kiesés szélére sodródott. Ez azt eredményezi, hogy abból a térségből kikopnak az egyesületek, ám mint a csoportbeosztásnál nyáron is tapasztalhattuk, a Szolnok megyeiek létszámban megszaporodtak. Ha a kiesés ilyen arányban valósul meg, akkor nem elképzelhetetlen a hevesiek besorolása a Tisza-csoportba, ez további színvonalemelkedéshez vezethet.

— A tavaszi presztízsmérkőzésekre foganatosítanak különleges rendszabályokat?

— Gondolom, az encsi esetből okulva szigorítani fogja az elnökség a rendezési kötelezettségeket. Főleg — ezt külön kihangsúlyoznám — az italozások elleni fokozottabb fellépésre sarkalljuk majd a pályaválasztó csapatok vezetőit. Nem szeretnénk, ha elburjánzanának a rendbontások, de ehhez nagy szükség van az összecsapások felügyeletét ellátók erélyes beavatkozására.

Koncz T.

Lemondott a halászi vezetőség

A megyei első osztályú labdarúgó-bajnokságban november 26-án lejátszotta utolsó mérkőzését Nagyhalász együttese. Az idényzáró megmérettetésre Tiszalökön került sor, ahol a halásziak 1-0 arányú vereséget szenvedtek.

Egy nappal később megtartotta évadzáró közgyűlését a csapat vezetősége. Ezen előzetes napirendi pontként a gárda ősszel nyújtott teljesítményének több szempontból történő értékelése szerepelt. A tervezettől eltérően egy szenzációs bejelentés is napvilágot látott. A nagyhalászi egyesület elnöke, Szoboszlai Ottó, szakosztály- vezetője, Ballai Mihály és technikai vezetője, Albók József lemondott tisztségéről. Lapunk azon melegében az ügy nyomába eredt, s a lemondás okait kutattuk. A három érdekelt közül Albók József technikai vezetőt sikerült utolérnünk.

— Albók úr, mi áll a vezetőség lemondása mögött, mely gondolom, a város büszkeségeinek tabellán elfoglalt hatodik helyezésének láttán sokakat váratlanul ért?

— A mandátumunk három évig, jövő

decemberig lett volna érvényes. Minden bizonnyal sokan felkapják majd a fejüket azon, amit most mondani fogok, de jó néhány helybéli ember elégedetten csapta

Kacifántos őszt hagyott maga mögött a Nyíregyházi Hardware. Általános elképedésre, a megyei első osztály első fordulóiban sorra gyűjtögették a skalpokat, ám hamar jóllaktak. A gólfelelős Drágár sérülésével a győzelmek is tovatűntek, megkezdődött a lassú agónia. Lassan, de biztosan araszoltak az alsóház felé. Keserves hétköznapok jöttek, a kilábalás hiú ábránd maradt, s a tavaszra tolódott. Vránszki Péter vezetőedző nem tagadja, idegrendszerét megviselte csapata zuhanórepülésének egyenes íve.

— Pedig minden olyan szépen indult. Aztán Tiszaszalkán Drágár kiválásával valami eltört a fiúkban. Zsolti hat meccsen kilenc gólt rúgott, s miután a beregiek elleni mérkőzés harmadik percében lesántikált a pályáról, odalett a gárda tartása. A csatár térdén porcleválást, a keresztszalagok roncsolódását diagnosztizálták az orvosok, gyógyulására ráment az idény. Már a bajnokság alatt is több ajánlatot kapott, félek, a távozás mellett határoz.

— Ennyit számított jelenléte?

— Ennyit! Nem én mondtam, ismert szakemberek szájából hallottam, ilyen szinten egy kulcsjátékos elvesztése demoralizálja az együttest. Utolsó kilenc találkozónkon mindössze négy találatot értünk el, ez egy árva pont megszerzésére volt elég. Sikerélmény nélkül a fiúk elmaradoztak az edzésekről, ami az erőnlétükben fokozatosan jelentkezett. Sorra a második félidőben vesztettünk, mert kipukkantak, elfogyott a levegő.

— Ha a Hardware kerül szóba, mindenki a templom egereihez hasonlít titeket. Menet közben átköltöztetek a Tisza- vasvári úti létesítménybe, ez, gondolom, valamivel megkönnyítette a munkát.

— Mi az hogy! Végre kulturált körülmények között öltözhettünk, s a szurkolók kiszolgálása sem ütközött nehézségbe. Ha már itt tartunk, hát elmondom, elképzelni sem tudom visszatérésünket a Bujtosra. Az ottani helyiségeket kifosztották, elvittek minden mozgatható tárgyat. Vezetékek lógnak ki a falból, szakemberre valló módon leszerelték a kapcsolókat, a zuhanyozót tönkretették. Valamennyi labdánk eltűnt, később az egyik általános iskolában bukkantak nyomukra, egy tanárnő segítségével kerültek vissza hozzánk. Életveszélyes az épület, le kellett áramtalanítani, oda már nincs visszaút. Persze rendbe lehetne hozni, de amit felépítenénk estére, reggelre nyoma veszne. A várostól idén sem kaptunk egy fillért sem, közönnyel szemlélik vergődésünket.

— Nyáron már te is közel álltái ahhoz, hogy visszavonulótfújsz. Mára megbántad maradásod?

— Semmi nem változott körülöttünk, tavalyhoz képest egy fikarcnyit nem léptünk előre. Anyagi helyzetünk azt teszi lehetővé, hogy máról holnapra éljünk, vegetáljunk. Hitegetésből ma már képtelenség csapatot építeni, hiányzik a biztos bázis. Szponzorokra várunk, de azok sem kapkodnak utánunk. Mai ésszel, ismerve a továbbra is áldatlan állapotokat, nem vállaltam volna a megbízatást. K. T.

össze tenyerét, amikor kijelentettük az évzáró banketten, hogy félreállunk. Ezek a személyek irigykedve nézték, ahogyan irányításunk alatt szerepeltek a fiúk az őszi szezonban. Sok pénzt fordítottunk a csapatra — felszerelés és játékos vásárlásra, premizálásra —, és személyesen jómagam is nem kis összeget áldoztam rá. Az új srácok most kezdenek beérni, miután összeszoktak a többiekkel, és úgy érzem, ha tovább folytattuk volna azt, amit megkezdtünk, akkor ez a garnitúra a dobogón végez a tavasz végeztével.

Az utóbbi időszakban nagyon sok támadás, személyes vádaskodás ért bennünket alaptalanul, amit már nem bírtunk elviselni. Az együttest papíron tizenegy tagú vezetőség felügyelte, a gyakorlatban viszont csak én, Ballai és Szoboszlai urak végeztünk érdemi munkát. Temérdek feladat hárult ránk, s ezeket már nehéz volt összeegyeztetni a civil életben zajló elfoglaltságainkkal, amiért a fizetésünket kapjuk, s amiből eltartjuk a családainkat. A későbbiekben foglalkozásainkat fogjuk előtérbe helyezni, és bármennyire is szerettük volna, abbahagyjuk társadalmi megbízatásban ellátott elnöki, szakosztályvezetői és technikai vezetői teendőinket.

—Mennyire befolyásolta önöket döntésükben az a névtelen levél—pontosabban annak tartalma —, ami a Nagyhalászi Hírek októberi számában jelent meg, s melyet az egyesület elnöke, Szoboszlai Ottó polgármesteri titulusánál fogva beszüntetett?

— Nem tagadom, elhatározásunkban ez is közrejátszott. Az ominózus cikkben az ismeretlen szerzők olyan vádakat vágtak a fejünkhöz, ami elég rossz fényben tüntet fel minket, a vezetőséget. Az írásban közölt rágalmakat, sértéseket mélyen elítéljük és visszautasítjuk. A leírtakkal nem értünk egyet. Nem herdáljuk el a város polgárainak pénzét, és nem sütögetjük a pecsenyéinket.

Az anonim mű hatására rendkívüli szurkolói ankétot rendeztünk, ahol gazdasági vezetőnk ismertette kiadásaink és bevételeink számlakimutatásait, és mindenki elmondhatta, hogy mi nyomja a bögyét. Ezen elhangzottak többek között — ezt ön is tanúsíthatja, hisz személyes jelenlétével tisztelte meg a közmeghallgatást —, hogy el kellene gondolkoznunk azon, vajon nem lenne-e szerencsés átadni a helyünket másoknak. Most megadjuk a lehetőséget a nálunk okosabbaknak a bizonyításra.

— Emlékszem, az ankéton önhöz is szegeztek egy felszólítást.

— Igen. Azt mondta az egyik jelenlévő, hogy ne szóljak bele a szakmai munkába! Erre én most is azt válaszolom, mivel anyagilag támogatom a csapatot, és technikai vezető vagyok, akkor tisztségemből adódóan, amennyiben látom, hogy nem úgy dolgozik az edző, ahogy azt elvárják, akkor lehessen már egy-két szavam.-—Apropó, vezetőedző. Mi lesz a jelenlegi trénerrel, Szabó Sándorral?

— Az ő sorsa a majdani új vezetőség kezében van. Nekik lesz szíve joguk eldönteni, számítanak-e rá. Mi maximálisan meg voltunk elégedve vele, kiváló munkát végzett. Fegyelmet tudott tartani, és ed- zősködése alatt az eredmények sem maradtak el.

—Mikortól lesz „friss" vezetőség, és mit gondol, jobb lesz velük a foci Nagyhalászban?

— Az önkormányzati választások után még decemberben rendeződnie kell ennek a kérdésnek. Magánvéleményem szerint a leendő mecénások nem fognak annyi pénzt befektetni az egyesületbe, mint mi tettük azt. Vissza fogják még sími azt a kétéves időszakot, ami alatt patronáltuk és babusgattuk a város üdvöskéit.

Tóth Mihály