Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-07 / 220. szám

UJ KELET VAJA 1994. december 7., szerda Húsz éve a kőzigaxgaHssban Vaján az első szabadon, demokratiku­san választott önkormányzat polgármes­tere Tisza László lett. Nagy tapasztalat­tal rendelkező ember, hisz nem most kezdte tevékenységét a közigazgatásban. — Vajai születésű vagyok, nős, két leány apja. Az egyik lányom röntgen- asszisztens, a másik elsős gimnazista. A feleségem itt tanít az általános iskolában. Tényleg nagy a gya­korlatom a közigaz­gatásban, mert sok évig Vaján voltam igazgatási csoport- vezető, azt követően pedig vb-titkár Ofe- hértón. Innen kerül­tem a polgármesteri székbe. — Egy ilyen gya­korlat után van ösz- szehasonlítási alap­ja az államigazgatás elmúlt négy évét és az azt megelőző idő­szakokat figyelembe véve. — Az önkor­mányzatok megala­kulásával sokkal na­gyobb önállósághoz jutottak a települé­sek. Szabadon dönt- hették el, mit fordít­hatnak az intézmé­nyek működtetésére, beruházására. Ko­rábban az volt a gya­korlat, hogy meg­néztük a kiadási ol­dalt, és ehhez megte­remtettük a bevételi részt. Ma azt nézzük, honnan mennyi be­vételünk van (normatív támogatás, cél- támogatás, személyi jövedelemadó, he­lyi adó, hitelek), és ehhez kalkuláljuk a kiadást. Magyarul: addig nyújtóz­kodunk, amíg a takarónk ér. Az elmúlt hónapig hitel nélkül odottuk meg a fel­adatainkat, mert kaptunk állami támo­gatást, de most már rákényszerültünk a hitel felvételére is. Minket súlyosan érint, hogy nagy a munkanélküliség, havonta több mint kétszáz embernek kell adnunk jövedelempótló támogatást. — Említette, hogy négy évvel ezelőtt nagyobb önállóságot kaptak az önkor­mányzatok. Hogyan érintette ez az önök társközségeit? — Őr, Rohod és Nyírparasznya le­_____L. vált a közös igazgatásról. Vaja ezt nem akadályozta. Azzal viszont egyetértek, hogy tervezi a kormány a települések ismételt koncentrálását, mert kis falvak esetében nem helyes költséges hivatali apparátust fenntartani, ezt a kistelepü­lések nem mindig bírják. Az az éssze­rű, ha a hatósági ügyeket a legjobb adottságokkal és körzeti vonzással rendelkező települések végzik. Aradi Balogh Attila Birodalomról még nem beszélhetünk" Segítőkész vállalkozó Balogh Gyula öt éve kezdett vállalkozásba. Ma már több száz embert foglalkoztató, Vaján le­telepedett sikeres üzletember. — A vajai vásárlással tény­leg egyértelművé vált, hogy családommal itt telepedtem le — kezdte beszélgetésünket Balogh úr. —Milyen vásárlásról beszél? — Az október 6-án aláírt szerződés értelmében a Vajai Zöldség Gyümölcs Kft., amely­nek tulajdonosa és igazgatója vagyok, megvásárolta a volt VAJAFRUCT teljes vagyonát. — Ezzel néhány év alatt egy teljes „feldolgozóbirodalmat" hozott létre. — Birodalomról még nem beszélhetünk, de két gyárról igen. Ez is egy folyamat ered­ménye, mert kezdetben friss zöldség, gyümölcs exportjával foglalkoztam, majd ezt követ­ték a mélyfagyasztott mirelitter­mékek, almasűrítmény- és kon- zervgyártás. A Nyírlugoson működő üzemem mellett a va­jait is továbbfejlesztem, mert sárgarépa- és paradicsomsűrít­mény előállítására van megren­delésem. Lúgoson továbbra is marad a konzervgyártás és az izraeli technológiával végzett uborkatermelés, -feldolgozás. — Szavaiból úgy tűnik, hogy a vajai üzem fejlesztésére nagy hangsúlyt helyez. — Nyírlugoson háromszázharminc embert foglalkoztatok, Vaján hetvenet. Szeretnék több embernek munkalehe­tőséget biztosítani. Ennek az az oka, hogy itt is nagy a munkanélküliség, en­nek következtében a szegénység kita­pintható. A valamikor híres téesz felszá­molásra került, az emberek vagyonjegye elértéktelenedett. — Ezek a gondolatok késztették arra, hogy induljon a polgármester-válasz­táson? f T Nádfedeles kis házikó Vaján a főút mellett van egy ház, amit észrevehetően minden arra utazó megcso­dál. Különlegességét az jelenti, hogy az épületet náddal fedték, hagyományos pa­raszti stílusban épült, belül mestergeren­dával. — Gyeremekkoromból ismerem ezt az építkezési formát — magyarázza Bartus — Ha ezt megmagyarázná... — Nyolc község falugazdásza vagyok. Amikor ez a tevékenység indult, felkeres­tem a polgármestert, hogy biztosítson egy helyet, mert a nyolc településnek Vaján lenne jó a központja. Elutasított, mert sze­rinte falugazdászra nincs szükség. Azóta az ellenkezőjét bizonyította a gyakorlat, Pál agrár üzemmérnök, a tulajdonos. Von­zódom a népi hagyományokhoz, és úgy gondoltam, a település történelmi atmosz­férájába is illeszkedik ez az építési stílus. Hovatovább nem olcsóbb ez a fajta tetőfedési megoldás, de nyáron hűvösebb, télen melegebb a lakás alatta. Aztán ez az irodám is, mert itt jobban megtalálnak az ügyfelek. mert közreműködésemmel több pályáza­tot nyertek kedző vállalkozók, mint pél­dául Kiss Zsolt, Simon Péter. Mivel tele­pülésünkön meghatározó a mezőgazdaság, „helyzetbe kell hozni” a gazdálkodókat szakértelemmel, szaktanácsadással, egy munkahelyteremtő vállalkozó segítéségé­vel. Addig is itt, a nádfedél alatt végzem a dolgomat. ABA — Lakossági felkérésre vállaltam el a jelölést erre a tisztségre, miután a he­lyi választópolgárok többsége engem jelölt erre a feladatra. Nagyon megha­tott, hogy negyvennyolc óra leforgása alatt hetvenöt százalékuk aláírta a jelö­lésemet. Az engem támogatók, de külö­nösen azok, akik a képviselő-testületi tagságot is vállalták velem, kifejezetten egy gazdaság- és szociálcentrikus prog­ramot állítottak össze. Az a célunk, hogy az egészséges, jó közérzetben élő vajaiaknak minél több anyagi lehetősé­get biztosítsunk az amúgy sem könnyű megélhetéshez. A főbb pontok megvalósítása négy évre szóló program, amely méltó a szor­galmas vajai néphez, és törté­nelmi hagyományaihoz. Erre annál is inkább szükség van, mert néha az volt az érzésem, hogy az önkormányzat nem iga­zán vállalkozásbarát és vállal­kozó. Úgy gondolom, lehet ezt másképp is csinálni. — Például úgy, ahogy ön se­gítette eddig az önkormányza­tokat? — Nem az önkormányzato­kat, embereket segítettem, még ha úgy tűnt is, hogy a hivatalok kapták a pénzt. Nyírlugoson több mint egymilliót adtam a mentőállomás felépítéséhez, berendezéséhez, az idősek ott­honának megteremtéséhez. Nyírjákón az orvosi rendelő megépítésében vettem részt. A kisvárdai kórház javára tett ala­pítványba több milliót fektet­tem. A mátészalkai önkormány­zattal és a Papp-Ker Kft.-vel mezőgazdasági felsőfokú inté­zet létrehozásán dolgozunk. — Nem említette a vajaiak­nak nyújtott eddigi segítséget. — Az önkormányzat részéről teljes elhidegülést tapasztaltam segíteni akarásommal kapcso­latban, ezért inkább az intézmé­nyeket és az egyházat támogattam ed­dig. így szponzoráltam a Rákóczi-hagyo- mányok ápolását, ü múzeum alapításá­nak harmincéves ÍWordulőjatóaz isko­lai kirándulásokat autóbusszal valamint a pedagógusok továbbképzését. Nagyon szívesen álltam mindig az egyház ren­delkezésére illetve nagyon szívesen tá­mogattam a Vay-család ezeréves évfor­dulójának megrendezését. Természete­sen bízom abban, hogy olyan önkor­mányzat lesz, amelyik ezután nem zár­kózik el, ha településemet akarom segí­teni a vállalkozásom adta lehetőségekkel. Balogh Tiborné Tisza Magdolna foly­tathatja főiskolai tanulmányait. Nem len­ne ebben semmi rendkívüli, ha... — Három éve rehabilitáltak —- kezdte történetét beszélgetőpartnerem. — Milyen bűnt követett el? —Az volt a vétkem, hogy vallásos szel­lemben neveltek, és gyakoroltam is hite­met. Amikor ezt megtudták a főiskolán, két négyesnél jobb átlagú év elvégzése után elüldöztek a felsőoktatási intézmény­ből. — Hihetetlen, hogy ilyesmi ma még megtörténhet! — Nem ma történt ez, hanem húsz éve. Tartottak egy megalázó KISZ-gyűlést, ahol elmondták, leírták, ilyen ember nem való pedagógusnak, aki nem szocialista szellemben neveli az ifjúságot, sőt, bű­nömként rótták fel, hogy baptista létemre beférkőztem a főiskolára, és mások elől elvettem a lehetőséget. A főiskolán adtak egy szigorú megrovás büntetést. Később ezt visszavonták. Ezekről van írásom, de amit utána mondtak, azt mind négyszem­közt tették. A harmadik évet nem kezd­tem meg, kútba esni látszott a magyar-— történelem szakos diplomám. Képesítés nélkül sehol sem fogadtak. Mindez így volt az utóbbi három évig. —Akkor mi történt? — Kérvényt írtam az MDF vezette ko­alíciós kormánynak, kérve, hogy tanulmá­nyaimat befejezhessem. A dokumentumok alapján azonnal megengedték, hogy ma­gántanulóként folytassam a főiskolát. Min­den rendben is lenne, ha..., de ez már egy külön történet. Negyvennel mennek a vonatok „Száz vasútat, ezeret" Sápi Tihamér érettségi után gon­dolt egyet, és elszegődött vasutasnak, mert gyermekkorában ő is, mint a leg­több serdülő fiú, tűzoltó, katona, ten­gerész, vasutas... akart lenni. — Baktalórántházán végeztem gimnáziumi tanulmányaimat, innen mentem egy tanfolyamra, melynek el­végzése után egyből forgalmi szol­gálattevő lettem Vaján. Ennek már nyolc éve, azóta itt teljesítek szolgá­latot. — Mit csinál egy forgalmi szol­gálattevő? — Menetjegykiadás, tolatás, váltó- állítás, indítás, fogadás meg ami eh­hez jön egy ilyen kis település állo­másán. Itt nem lehet válogatni a mun­kában, mert egymást segítjük. Ezt ta­pasztaltam akkor is, amikor idekerül­tem, mert az idősebbek mindenben készséggel segítettek. Felelősség- teljes munka a mienk, nem is bírnánk ki a tizenkét óra szolgálatot másként. — A vállalatok átmeneti nehézsé­geit a vasút teherforgalma is meg­érzi? — Nemcsak a teherforgalom, ha­nem a személyforgalom is. Pár évvel ezelőtt még egy vasárnapi csúcs al­kalmával egy óra kevés volt ajegyek kiadásához. A munkahelyek megszű­nésével kevesebben utaznak, de a di­ákok rohama még így is nagy, el­sősorban hétvégén. Néhány évvel ezelőtt még éjszaka is volt teherfor­galom, de ez ma már csak szezonjel­legű. Annyi dinnyét nem ettem éle­temben, mint amikor még vagon­számra szállították a mezőgazdasági terméket az ország minden részébe. — Ezek szerint indokolt a vasutak megszüntetésének terve? — Amikor megépült az első vasút Magyarországon Pest és Vác között, akkor Petőfi azt írta: „Száz vasútat, ezeret”. A Nyugathoz akarunk csat­lakozni, de azt nem veszik figyelem­be, hogy ott most is ez a szempont érvényesül. A vasútat fejlesztik álla­mi pénzekből, mert a gazdaság ütőerei ezek a kiépített közlekedési pályák. Az is igaz, hogy mostanában nem sok pénzt fordítottak a fejlesz­tésre, korszerűsítésre. Ennek kö­szönhető, hogy a most közeledő sze­relvény is negyven kilométeres sebes­séggel halad át. Tavaly még hatvan­nal közlekedhetett. Fiatal vagyok, és bízom abban, hogy nem megszüntet­nek, hanem még építenek korszerű vasúthálózatot.

Next

/
Thumbnails
Contents