Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-07 / 220. szám

UJ KELET III 1 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL H II 1994. december 7., szerda 3 Nyírség Tirpák Kulturális Egyesület Kisebbségi jelöltek Akik valamelyest is ismerik Nyíregy­háza történeti múltját, azoknak nem kell bizonygatni, hogy a 18. század közepén milyen jelentőséggel bírt az akkor csak­nem kihalt, mindössze 500-600 lelket számláló település további léte, fej­lődése szempontjából a szlovák telepe­sek megjelenése. Gróf Károlyi Ferenc földbirtokos különleges kedvezménye­ket biztosított az evangélikus vallású szlovák, vagy a népnyelvben később a tirpák elnevezést kapó telepesek szá­mára, akik az ország különböző ré­szeiről, de szervezett keretek között főképp Békés megyéből érkeztek. Ok alakították ki a csak erre a vidékre jellemző településformát, az ún. bokor­tanyákat. Ennyi bevezető után már a jelen történéseiről tájékozódunk Szokol Ká­roly tói, az 1993 szeptemberében meg­alakult Nyírség Tirpák Kulturális Egye­sület elnökétől. Elmondása szerint az egyesület Ny íregyháza-Vajdabokor központtal működik, célja pedig a szlo­vák kisebbségek (tirpákok) ma is élő nemzedékének, illetve leszármazottaik- nak az érdekfeltárása, érdekvédelmének és érdekképviseletének az ellátása. A december 11-i választások lehetővé te­szik a nemzeti és etnikai kisebbségi ön- kormányzati képviselők jelölését. A Nyírség Tirpák Kulturális Egyesület e lehetőséggel élve fogott hozzá a válasz­tási kampányhoz, s indít hat képvi­selőjelöltet, név szerint: Bánszki János tanárt, Garai Mihály biokertészt, Mészá­ros Ferenc egyéni gazdálkodót, Mo­rauvszki Mihályné Horányi Katalin csa­ládgondozót, dr. Pacsai Imre fő­iskolai tanárt és Skolnyik András nyug­díjast. A kampány során programként megfogalmazott és a választás sikeres­sége esetén feladatként szereplő célki­tűzéseik: — a megtermelt mezőgazdasági ter­mékek jobb piaci, értékesítési feltétele­inek megteremtése, nagybani piac meg­valósítása, — az infrastrukturális fejlődést nélkülöző tanya-, illetve bokorvilág kor­szerűsítése, víz, gáz, telefon bevezeté­se, — a várostól elzárt települések jobb bekapcsolása a közlekedésbe, amely a belterületi autóbusz-szakaszhatárok megváltoztatását, kitolódását eredmé­nyezné (Ennek révén azonos feltételek­kel utazhatnának az itteni emberek és a város egyéb külső részein lakók. A szer­dai és szombati napokon a piacolók át­szállás nélküli utazásának megoldása pedig egy nagyobb felhozatalt, olcsóbb piaci vásárlást tenne lehetővé.) — a kulturális, közművelődési élet fellendítése, a körzetesítések által össze­vont iskolák, óvodák lehetőségekhez mérteni önálló működtetése, — a vagyon- és közbiztonság meg­szilárdítása. —A Nyírség Tirpák Kulturális Egye­sület és a kisebbségi képviselőjelöltek bíznak a választóikban, s ez nem csu­pán december 11-re értendő;-^ fejezte be a'tájékoztatást Szokol Károly. (lefler) Próbafelvételi történelemből Gyertek, segítünk! Ha más nem, a lelkiismeret már biz­tosan furdalja azokat, akik a jövő évben felvételizni akarnak valahova, s bizony ajánlatos lenne elkezdeni, ha csak nagy­vonalakban is a készül(get)ést. Számta­lan előkészítő tanfolyam létezik, ahol azért fizetnek a kedves szülők, hogy a lelkiismereti problémák a cselekvésben bontakozzanak ki, s az csak előny lehet, ha megfelelő szakemberek csikarják ki mindezt a gyerekből. Az előkészítő tan­folyamok egyike a Kelet-Magyarorszá­gi Regionális Távoktatási Központ által meghirdetett egyetemi, főiskolai felvé­telire előkészítő kurzus történelemből. Újfajta módszerről van szó, melynek so­rán nyolc tankönyvből, feladatlapokkal és tesztekkel készülhetnek a felnőttkor küszöbén járó fiatalok. Mellesleg a főiskolai oktatók segítségével próba­felvételiken szokhatják az ezzel járó iz­A helyi lakosság is pénzét adta Velünk példálóztak... Velünk példálóztak megint, ugyan in­direkt módját választva az összevetésnek, ám aligha maradt bárkiben is kétség afelől, hogy a mérleg másik serpenyőjében régi­ónk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye sze­repelt a felvetett probléma mintegy ellen­súlyaként. A hétvégi televíziós híradóban dr. Sza­bó János (a Kisgazdapárt és a MIÉP tá­mogatásával induló) főpolgármester-jelölt Budapest egyik külső kerületében — a hiányosságokat ecsetelve — akképpen nyilatkozott a választópolgárok előtt, hogy a határok mentén vannak olyan települé­sek, amelyeknek az infrastruktúrája (köz­művek, közlekedés, hírközlés, egészség- ügyi ellátottság stb.) esetenként jobb mint Budapest egyes kerületeiben. A hangsúly, a hatásszünet azt sugallta: ugyan, micso­da dolog ez, kérem, s hogy nem háboro­dik fel a tisztelt, a nagyra becsült és fel- magasztosított budapesti (noha csak kül­területi) választópolgár! Miként lehetsé­ges az, hogy egy ilyen isten háta mögötti, határokkal szegélyezett település előrébb járhat bármiben is, mint egy budapesti (noha csak külterületi) kerület?! Tudom, hogy a vidék és Budapest összehasonlítása, e viszony bárminemű asszociálása, részben már rég lerágott csont, következésképpen azt nem is áll szándékomban előkaparni, másrészről meg valahol hamiskodás is lenne, ám né­hány megjegyzés azért engedtessék meg. Az elmúlt négy évről sok mindent el lehet mondani, jó és kevésbé jó példákat felsorakoztatva, ám az mindenképpen a volt kormány pozitívumaként értékelendő, hogy a támogatások révén a magyar fal­vak többsége jelentős infrastrukturális fejlődést valósíthatott meg, olyan változá­sokat hozva a települések életében, me­lyekre az ott lakók korábban még gondol­ni sem mertek. A szobákat gázláng mele­gíti, az utcák bosszantó kátyúit aszfaltré­teg fedi, egészségházak épültek-szépültek, sok lakásban telefon csörren, egyszóval urbanizálódott a falu, emberhez méltóbb körülményeket teremtve ezáltal. Igen, igaz a hír a gáz kiépítéséről, az utak portalanításáról, az egészségházak, az iskolák, a templomok szépüléséről, a te­lefon csörrenéséről, mint ahogyan az is igaz, hogy mindezek megvalósításához a helyi lakosság is a pénzét adta. Méghozzá nem is keveset! Úgyhogy sehol sem csak grátiszba kapták! Ugyanakkor remélhető­en nem gondolati ficamként felfogott okoskodásnak tűnik annak latolgatása, hogy a magyar falvak infrastrukturálódása galmakat a jelentkezők. Gyertek, segí­tünk! — hirdetik a szervezők, akik kö­zül a Bessenyei György Tanárképző Főiskola felnőttképzési tanszékén Marozs Miklósáé ad bővebb felvilágo­sítást a jelentkezés további feltéte­leiről. A felkészülésben a diákok nemcsak a levelezésre számíthatnak, hanem nyolc, egyenként kétórás konzultáción lehet a homályos pontokat felfedni, de sürgős esetben telefonos segélynyújtás is kérhető. Mindez tizenötezer forintba kerül, melyet a beiratkozáskor kapott csekken akár részletekben is be lehet fi­zetni. Erről bővebben azonban ott hely­ben lehet tájékozódni, amennyiben de­cember 22-ig kitöltik a tanszéken kapott jelentkezé': lapokat, és persze vissza is juttatják a szervezőknek! Herczku végül is az önmagukhoz való fejlődést je­lenti-e, vagy az óriási lemaradásukból tör­leszthették éppenséggel valamennyit. Kü­lönösen megkérdőjelezhető ez a mi régi­ónk esetében, igen, mert tudjuk, megta­pasztalhattuk már oly sokszor, hogy mi csak „sarokba zavart gyermeke voltunk a hazának mindig”. Akkor is, amikor éppen a főváros nagy építkezései ültették vonatra az ingázók kis otthonát, s akkor, amikor az elbocsátások során elsőként ezeknek az embereknek kötöttek útilaput a talpukra. Akkor, ami­kor a budapesti anyacég és a vidéki leányvállalata(i) közötti átlagos bérszín­vonal-különbség ugyan égbekiáltó volt, ám bocsánatos bűnnek számított. S ma? Beszélhetünk-e hasonló jövedelmekről azonos feladatok ellátása esetért vagy egyáltalában véve? A budapesti öt száza­lékos munkanélküliség miért jelenít meg a televízió hírműsorában még mindig több könnyet, mint mondjuk a húsz százalék­hoz közelítő szabolcsi? Mondom, nincs szándékomban sem a sértődött, sem az ítélkező szerepében tet­szelegni. Az, hogy ismét velünk példálóz­tak, az írógéphez ültetett, és írni kezdtem. Nem nekifenekedve. ám bosszankodva — bé vallom. Lefler György Mikulás­járás Tegnapelőtt, de még tegnap is különböző Mikuia'sökr jár- - káltak mindenfelé. Nyíregy­házán még egy igazi minisz­ter is volt Mikulás, és oszto­gatta a mogyorót, diót meg a szaloncukrot. Holnapi szá­munkban részletes beszá­molót olvashatnak majd a mátészalkai Mikulás-járás­ról Talpon maradtunk A mi régiónkban már szinte a legkisebb faluban is működik az „átkos” múltból származó KGST-piac nevű intézmény. Sokan mondják: szegé­nyek piaca ez.,Lehet. De most, így karácsony tá ján, Apagyon is nagy nép­szerűségnek örvend * '-'S** Évtizedeken keresztül az MHSZ (hon­védelmi sportok szövetségeként műkö­dött) egyik szakága volt az autóvezető­képzés. Hogyan sikerült a szövetség fel­bomlása után éveken át nyereségesen tal­pon maradni? Erről beszélgettünk Maráz Vincével, a PARTNER Kft. ügyvezető igazgatójával. — Az MHSZ 1989-ben szűnt meg. Megalakult a Kulturált Közlekedésért Ala­pítvány, hogy összefogja a gazdátlanná vált 19 megyei és a budapesti autósisko­lákat. Megindult a kft.-vé szerveződés: megyénkben a PARTNER Kft. lett a jog­utód. Névválasztásunk jelképezi, hogy partnerei kívánunk lenni a hozzánk jelentkező tanulóknak. A többi képző­szervet is partnerként segítjük az eredmé­nyes munkában. Bérelt ingatlanokban kezdtük a munkát 1990. január elsején. Azóta már a nyíregyházi kirendeltség sa­ját tulajdonú épületben működik, elkészült egy új rutinpálya. A megye városaiban jövőre kezdjük a vásárlásokat, és 1997-ig remélhetőleg minden kirendeltség saját tulajdonú bázissal fog rendelkezni. — Kicsit pontosítsuk az alapítvány sze­repét és hasznát! — Az alapítvány koordináló jelleggel működik. Ezenfelül a cég működését be­folyásoló pénzügyi zavar esetén egy évre anyagi segítséget nyújt, ha ez alatt az idő alatt sem válik nyereségessé, átvilágítást végez, és megteszi a szükséges intézke­déseket. — Beszéljünk a cég főbb profiljairól! — Gépjárművezető-képzés hat állandó kirendeltségünkön működik. Éves szinten közel 4000 ember szerez jogosítványt ná­lunk. Az elmúlt évhez képest 15-18 szá­zalékos csökkenés várható. Ez főleg a két­kerekű járművekre vonatkozik, mert eb­ben a kategóriában csak Nyíregyházán te­hetnek forgalmi vizsgát, és ez lényegesen emeli a költségeket. Szaktanfolyamainkon éves szinten 1000-1200 fő végez. Folya­matos a szakoktatóképzés is. A megye szakoktatóinak 80 százalékát mi képezzük ki, jelenleg is 27-en készülnek a szakvizs­gára. A tehergépkocsik és az autóbuszok szabad kapacitását is kihasználjuk. — Továbbra is önök végzik a sorköte­les fiatalok járművezető-képzését. Mit je­lent ez a cég számára? — A Hadkiegészítő Parancsnokság minden évben pályázatot ír ki a sorköte­les fiatalok képzésére a megye képző­szervei részére. Személyi és tárgyi felté­teleinket nézve eddig eséllyel pályáztunk, amit ez idáig minden esetben megnyer­tünk. Igazodva a hallgatók létszámához, ez a képzési forma nyolc kirendeltségen folyik. A jelentkező fiatalok között sok a munkanélküli, és több esetben gondot je­lent még a kedvezményes tanfolyamdíj kifizetése is. Mivel egyben szakmát is kap a szakma nélküli fiatal, megállapodást sze­retnénk kötni a munkaügyi központtal, hogy minél előnyösebben juthassanak eh­hez a szakmához. Ha állami gondozott vagy nevelőszülőkkel élő fiatalember a jelentkező, akkor a kft. tandíjmentességet biztosít számára. — Milyen előnyei vannak egy ilyen or­szágos-megyei mamutcégnek a kisebb képzőszervekkel szemben? — Mint már említettem, pénzügyi za­varok esetén számíthatunk az alapítvány segítségére. A kirendeltségek szakmailag is és gazdaságilag is támogatják egymást. A mi cégünknél három ember szolgál ki ötvenet egy jól működő számítógépes rendszerrel, így minimális az egy főre eső működési költség. Könnyebb pótolni a jár­műkiesést, egyszerűbb az oktatástechni­kai eszközök fejlesztése. Minden oktatót hatékonysági szinten mérünk, és negyed- évenkénti elemzést követően rangsoro­lunk. Ugyanezt teszi az alapítvány is kép­zésben és gazdálkodásban egyaránt. A PARTNER Kft. minden évben dobogós helyet foglal el. Voltunk már elsők is. — Ön az Autósiskolák Szövetsége III. Számú Regionális Központjának a veze­tője is. Mit tesz a szövetség a képzés szín­vonalának megtartásáért, fejlesztéséért és a tanulók érdekeinek védelméért? — Fontos, hogy a képzőszervek között egészséges konkurencia alakuljon ki. Az oktatás szakmai színvonalának emelésé­vel, a képzett oktatók és a jó technika al­kalmazásával kell a tanulókat csábítani, és nem a minimumra lehúzott árakkal. Ke­vés pénzből keveset is lehet visszaadni a tanulóknak, színvonalban és tudásban egyaránt. Mint a legnagyobb képzőszerv vezetője, segíteni próbálom a kisebbek tal­pon maradását. Rutinpályánkon például hét oktatói csoport tanulói gyakorolnak, a hibaelhárítás-tantermünket négy kisebb autósiskola használja. Arra törekszem, hogy a képzőszervek egymás partnerei legyenek, s hogy a piacon maradás elve az elvégzett munka minősége legyen. F. Sipos József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents