Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-06 / 219. szám

10 1994. december 6., kedd _______ Aj ándékok a világbajnokoknak SPORT UJ KELET Hétfő reggel, előre be nem tervezett csú­szással átvehették a megyei közgyűlés ál­tal felajánlott ajándékaikat a térség hírne­vét eredményeikkel öregbítő kiváló spor­tolók. Apró csúszással, hiszen a meghívot­tak komoly korcsolyatudásukról tettek ta­núbizonyságot. A nyíregyházi utakat be­borító összefüggő jégpáncél ugyanis igen­csak lelassította a közlekedést, így a Sport- hivatalba való bejutás sem tűnt egyszerű feladatnak. Na de hát nem akárkikről volt szó: olyanokról, akik megbirkóztak már ennél nehezebb feladatokkal is. Medgyesi József, a közgyűlés elnöke, valamint dr. Bige Lászlóné, a Sporthiva­tal igazgatója fogadta a vendégeket, s adta át a megszolgált jutalmakat. Elsőként a rádiós tájfutásban világbajnoki címet szer­zett Orosi Jánosnak. Ennél a sportágnál maradva, Zarnóczay Klára következett, ő a nemzeti válogatottal jutott a csúcsra. A sort Feri Attila zárta, aki a napokban az isztambuli súlyemelő világbajnokságon „dicsőült meg”. A bensőséges ünnepség pezsgőspoharak koccanásával, az emlékek rövid felidézésével zárult. Kézilabda Magyar Kupa Kettős kupameccs a Bujtosiban Holnap kupameccsen búcsúzik ettől az évtől és a közönségtől a nyíregyházi Köl­csey női, és az NYKC férficsapata. A szer­dai mérkőzésen a diáklányok a legjobb ti­zenhat közé jutásért játszanak az NB I-es BHG csapata ellen. A nyírségi fiúk az el­múlt évi jó szereplés eredményeként — már a legjobb tizenhat csapat között van­nak. A két héttel ezelőtti bajnokin itt járt Hort csapatát fogadják. A tét a legjobb nyolc közé kerülés lesz. Kölcsey DSK-NYSI—BHG szerda, 15 óra. Az NB I-es fővárosi csapat jelenleg a középmezőnyben helyezkedik, és válta­kozva szerepelnek a bajnokságban. Leg­utóbbi bajnoki meccsükön a TF gárdáját verték meg nyolc góllal. Edzőjük a volt válogatott Adorján János. Itt játszik a sok­szoros válogatott Veréczi kapus és Csernus, aki szintén a keret tagja. Rajtuk kívül veszélyes még az átlövő Miná- rovicsné is. A kölcseys lányok közül még továbbra is sérült Kulcsár Krisztina, viszont Nádasi már edzett, és elképzelhető, hogy játszani is fog. A többiek nagyon készülnek erre az összecsapásra. A jó bajnoki szezon után tulajdonképpen jutalomnak tekintik, hogy ezen a szinten felmérhetik erejüket Kul­csár Anitáék. Hadobás edző elmondta, hogy tisztában vannak azzal, hogy az el­lenfél az esélyesebb a továbbjutásra, vi­szont a szabályok szerint a döntetlen ne­kik kedvez, mivel itt egy találkozón dől el a továbbjutás. A lányok mindenesetre bi­zakodóak, és szeretnének jó játékkal bú­csúzni a közönségtől. Nyíregyházi Kézilabda Club—Hort SE szerda, 18 óra. Két héttel ezelőtt bajnoki összecsapá­son hatgólos vereséggel távoztak a bujtosi csarnokból Kökényék. Mindkét csapat szá­mára frissek a tapasztalatok, így még ala­posabban felkészülhettek egymás ellen. A hazai csapat hatos falú védekezéssel igyekszik meglepni a vendégeket, és az ő nyitott védekezésüket eredményesebben kihasználni, mint a legutóbbi bajnokin. Továbbra is kérdéses, hogy Uzejrovics felépül-e holnapra. Az már biztos, hogy Vargára és Szabó Gabira továbbra sem számíthat Szőke edző. — Ha Kun Laci kényszerül ismét beál- lóst játszani, akkor nagyon sokat kell ja­vulnia, mert a legutóbbi két mérkőzésen nagy hibaszázalékkal lőtte be a helyzete­it. Én úgy gondolom, kellő odafigyeléssel olyan előnyre tehetünk szert, hogy a bu­dapesti visszavágás sem lehet gond — mondta a vezetőedző. A játékosok is bizakodóak, bár van, aki nem egyértelműen bízik a továbbjutásban. Jankovics Rudolf: — A jelenlegi hely­zetünk miatt nem biztos a továbbjutás, vi­szont a csapat tudása alapján mi vagyunk az esélyesek. Kun László:-— Szeretnék jó játékkal és győzelemmel búcsúzni a hazai közön­ségtől... Medve Róbert: — Egyformák az esé­lyek. Hátrány, hogy nálunk kezdünk. Boczák József: — Továbbjutunk. Hellinger József: — Jó most a csapat, az esély nálunk van. Déváid Attila: — Ezt a meccset min­denképpen megnyerjük, hogy a visszavá­gón mi lesz, az függ a holnap kiharcolt előnytől is. Kardos Bertalan, az ideiglenes ügyvivő testület vezetője: — Csak a győzelmet tu­dom elképzelni, még akkor is, ha Uzej­rovics nem tud pályára lépni, mindenkép­pen 6-8 gólos előnyre lenne szükség ah­hoz, hogy nyugodtan utazzunk a vissza­vágóra. Hanufer Sándor technikai vezető: — A nyolc közé kerülünk. Mészáros Miklós gyúró: — Újra a négy között leszünk. A férfi kézilabda NB I állása 1. Fotex VSE 14 12 2 —fuií— 5 394-234 26 ;; 2. Elektromos 15 13 — 2 383-294 26 1 3. Pick-Szeged 15 11 — 4 389-318 22 4. Győr G. ETO 14 9 2 3 333-294 20 5. N.kanizsa 15 9 1 5 379-350 19 6. Komló 15 7 2 6 309-288 16 ! 7. Nyíregyháza 15 8 — 7 323-318 16 8. Debrecen 15 7 2 6 290-308 16 ! 9. Szolnok 15 6 2 7 339-352 14 10. Pécs 15 6 1 8 318-351 13 11. Hort SE 15 6 — 9 338-366 12 12. Tatabánya 15 5 1 9 317-366 11 13. Ózdi KC 15 4 2 9 315-345 10 14. Pemü SE 15 5 — 10 307-353 10 15. Alf. Gabona 15 1 2 12 272-383 4 16. Százh.batta 15 1 1 13 288-374 3 A tabellából- hiányzik a Győr—Fotex mérkőzés eredménye, amit később játsza­nak le. Kézilabda férfi NB I-es ifjúsági mér­kőzés Győri Gardénia ETO KC—NYSI31-21 (15-7) Góllövők: Kovács A. 9, Kozma 4, Hegedűs 3, Papp 2, Kovács N., Kun, Lo­vász 1-1. A nyolcadik percben 3-1-re vezettek a vendégek. Ezzel el is lőtték minden pus­kaporukat, a hazai csapat taktikát változ­tatott, és ilyen arányban is megérdemel­ten győzött. Gyászolnak a szabolcsi sportolók Szajolban meghalt egy kosaraslány is A kollégáim és a tanulóink egy része ma tudta meg, hogy két korábbi diákunk (Folytatás az 1. oldalról) Hétfőn délben Jávorszki György Noémi korábbi edzője, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zépiskola igazgatóhe­lyettese nehezen találja a szavakat. Látszik rajta, hogy nagyon megvisel­te volt tanítványa halála. — Kosárlabda diák­olimpiái döntő volt az iskolánkban szombaton, nehezen indult azonban a játék, mert Koncz Já­nos játékvezető — aki maga is mozdonyvezető — közölte velünk a ret­tenetes hírt. Noémivel régóta együtt dolgoz­tunk, így nem csoda, ha alaposan megviselt a hír — mondja remegő han­gon. — Először nem is akartam elhinni, vártam a helyreigazítást, bíztam benne, hogy hátha nem ő halt meg. Sajnos, János minden reményünket szertefoszlatta, amikor beszámolt arról is, hogy a szülők már azonosították a holttes­tet. Nyugodtan mondhatom, hogy a tor­na hangulatára rányomta a bélyegét a szerencsétlenség, hiszen valamennyi­ünk hallott már rólaúés sajnáltuk az elhunytakat, de mert közelről érintett bennünket, szinte mindenki erről be­szélt. Egy csapatkép van kirakva a tor­naterem előtt, melyen Noémi is rajta van, sokáig nézegették azt a képet a résztvevők... Mindenki szerette, mert olyan egyé­niség volt, aki szeretet mosolyogni, aki élvezte a kosárlabdát. A négy év alatt nagyon sokat utaztunk együtt, úgy ér­zem, sikerült megismernem őt. Volt egy komoly udvarlója már itt a közép- iskolás évek alatt, akivel nagyon jól megértették egymást. Rendkívül jó közösségi emberként él bennem Noémi emléke. Olyan, aki tud küzdeni, tud hajtani, tud lelkesíteni. A mérkőzéseken drukkerként, játékos­ként mindig azok között volt, akik haj­tották a csapatot, és mindent megtett ő is a lányokért. Nagyon sok szép ered­ményt értek el együtt. Tagja volt a rend­szeresen országos döntőben szereplő csapatunknak, Székesfehérváron bronzérmes lett a gárda. Noémi remek center volt, aki akart, és tudott is jól védekezni. is meghalt a szajoli szerencsétlenségben. Volt osztályfőnöke előkereste az albumát. A végzősök — régi hagyomány szerint — nálunk a fotó mellé mindig írnak egy pár soros idézetet. Úgy látszik, megérezte a sorsát, úgy írt bele, mint aki megérezte ezt a rettenes tragédiát. Gyászol az egész is­kola. A még itt tanuló korábbi csapattár­sai nagyon megsiratták őt. Legutolsó emlékem róla az utolsó talál­kozásunk. A városközpontban mentem, és ő szaladt felém, megkérdeztem tőle, hogy hova megy? Mire azt válaszolta: — Csak tanár úrhoz jöttem beszélgetni. Pár percet beszélgettünk, természetesen a kosárlab­dáról. Arról, hogy jól érzik magukat Ki­rály Dórával az Emgén. Nem gondoltam volna, hogy amikor elválunk, többé nem látom a tanítványomat — fejezi be a mon­dandóját elérzékenyülve Jávorszki György. A középiskolás csapatban Noémi leg­jobb barátnői Király Dóra és Juhász Szil­via voltak. Dórával az utolsó napig össze­járt a kislány, Szilvi viszont már régeb­ben találkozott Noémival. A Jééé Diszkont pénztárában dolgozó fiatal, csinos, gyors kezű lányról rögtön látszik, hogy sportolt. Sudár termete, mun­kaszeretete azonban jelzi, hogy itt is helyt akar állni, ugyanúgy, mint egy évvel ezelőtt a kosárlabdapályán. Csak állok, és nézem, ahogy dolgo­zik Juhász Szilvia. Nem akarok előhozakodni a témával. Megígéri, hogy ha lesz pár perc szünet, akkor beszél­gethetünk. Egyszer csak ő maga kezd beszélni. — Hallottad mi történt Noémival ? — kérdezi. Aztán más hangon folytat­ja: — Szombaton dolgoz­tam, anyu hallgatta a há­romórás híreket, és ő mondta, amikor hazamen­tem, hogy rettenetes dolog történt. Noémi meghalt. Először bíztunk benne, hogy ez a Csók Noémi nem az a Csók Noémi, akit mi is ismertünk, szeret­tünk, de jól tudtuk, hogy nincs nagy valószínűsége a reményünknek, hiszen ez a név nem gyakori. Ma már többen voltak itt az örökösföldi lányok közül, és érdeklődtek, hogy hal­lottam-e a hírt. Azt mond­ják, hogy először gépko­csival akartak menni, de a köd miatt inkább vonatra ültek. Borzasztó. Mégis jobb lett volna az autó. Noémival ötödikes korunk óta egy csapatban játszottunk, a hatos ál­talános iskolában kezdtünk el kosárlab­dázni Haraszti Ildikó irányításával. A suli befejezése után, hogy együtt ma­radjunk, a kereskedelmibe mentünk tovább tanulni. Az évek alatt ba­rátnőkké váltunk, ismertük egy­más gondolatát a pályán és a pályán kívül is — zárja le az előző gondolat­sort. Kis szünet után remegő hangon hoz­záteszi: — Az utóbbi időben keveset találkoztunk, mert én két műszakba já­rok, ő pedig a sóstói úti kórházban dol­gozott. Ráadásul elég messze lakunk egymástól. Csak leveleztünk... Újabb szünet. Nem tudom, mire gon­dol Szilvi, de az biztos, hogy a keze nem áll meg. Állok és várom, hogy újra beszéljen. Aztán egyszer csak a jobb kezével nem a vevő bevásárlókosará­ba nyúl, hanem a szeméhez. Aztán újra. Nem néz felém, de tudom, hogy a könnycseppéit törli. — Nem tudod, mikor lesz a teme­tés? — kérdezi sírva. — Tudod, olyan jólelkű volt... Halmi tanár urat is úgy megsiratta... Nagyon fog hiányozni nekünk Noémi... Száraz Attila Világbajnokság Nyíregyházán! Úgy látszik, Nyíregyháza egyre jobban bekapcsolódik a nemzetközi sportéletbe, illetve a nagy versenyekbe. A jövőre meg­rendezésre kerülő Ifjúsági Atlétikai Euró- pa-bajnokság után, rá egy évre, újra nagy megmérettetése lesz városunknak. Ugyan­is ez év májusában Nyíregyháza nyerte meg a soron következő Egyetemi Világ- bajnokság rendezési jogát. Ez óriási meg­tiszteltetés városunk számára, de egyben nagy terhet is ró szűkebb hazánkra. A már megalakult szervezőbizottság titkárát, Tompa Andort kérdeztük meg a pályázat elnyerése óta eltelt időszakról valamint a szervezésről, hisz nem mindennap rendez­het városunk világbajnokságot. — Hogy haladtok a kezdet kezdetén a szervezésben? — Jelen pillanatban ott tartunk, hogy megalakult egy szervezőbizottság és egy védnöki testület. A hónap elején kerül sor az első bizottsági ülésre, ahol a végrehaj­tandó feladatokat határozzuk meg. Rög­tön a legelső, amit meg kell csinálnunk, hogy az e hónapban, Törökországban rendezendő világbajnokságra anyagot kell összeállítanunk a következő vb-ről. Ezt a prospektust el kell juttatnunk a résztvevő csapatoknak, hisz mindenkit érdekel a leg­közelebbi versengés helyszíne és lebonyo­lítási rendszere. —Mennyi válogatottra számítotok Nyír­egyházán? — Tizenhat csapatot várunk a világ minden tájáról. Ez azt jelenti, hogy az új­ságírókat is belevéve a létszámba, körül­belül négyszáz főt várunk Nyíregyházára. Ekkora tömeg étkeztetése és elszállásolá­sa nem kis feladat lesz számunkra. Mivel 1996. december 27-től 1997. január 5-ig tart a verseny, a résztvevők balesetmen­tes szállításáról is gondoskodnunk kell. Ez a téli időszakot figyelembe véve, ugyan­csak kemény feladatot ró ránk. A világ- bajnokság több helyszínen lesz lebonyo­lítva, mégpedig Fehérgyarmaton, Csen- gerben, Tiszavasváriban, Kisvárdán, Nyírbátorban és természetesen Nyíregy­házán. A mérkőzések színhelyei és a ki­számíthatatlan tél miatt olyan buszokat kell szereznünk, amelyek a szállításnál nem okozhatnak gondot. Viszont a hagyo­mányokat nem lehet felrúgni, így nekünk is télen kell megrendezni az egyetemisták nagy versenyét, mivel minden vb a decem­beri hónapban van. Igazából jövő év közepétől indul majd be a nagyüzem a szervezésben. — Egy ilyen kiemelkedő verseny óriási anyagi ráfordítással jár. Most, így első ránézésre, mennyi pénzt kell előteremteni? — Való igaz, ez komoly összeget jelent. A költség egy része a részt vevő csapatok részvételi díja, a másik részét — ez a na­gyobbik — pedig saját erőből kell meg­szerezni. Ez utóbbit szponzorok által il­letve hirdetés útján lehet finanszírozni. Az inflációt figyelembe véve, és az 1996-os körülbelüli árakat kikalkulálva, mintegy harminc- negyvenmillió forintba fog ke­rülni ez a kézilabda-világbajnokság. Meg­bíztunk egy céget, amely az atlétikai Eu- rópa-bajnokság szponzorálási lehetősé­geivel is foglalkozott, hogy mérje fel a piacot egy ilyen nagyságú versenyre mint a vb, milyen érdeklődés van. A visszajel­zések alapján úgy tűnik, hogy figyelmet szentel a magyar üzleti élet a viadal iránt. Én azért azt hozzátenném, hogy az atléti­kai Európa-bajnokság után dől el majd igazából ez az érdeklődés. Hiszen ha a fent említett verseny sikeres lesz, akkor nekünk és a városi vezetőknek is könnyebb dol­gunk lehet a szponzorok megkeresésében. Ezt azért is merem mondani, mert egy jól szervezett és sikeres verseny után nemcsak a nyíregyházi támogatók, hanem az or­szágból bárhonnan felkutatott szponzorok is könnyebben segítenek bennünket, mi­vel láthatják, hogy jó helyre fektetik be a pénzüket. Most ennyit tudtunk meg, hisz még na­gyon gyerekcipőben jár a szervezés; de ígérhetjük kedves olvasóinknak, hogy erről a nagy versenyről is folyamatosan fogjuk tájékoztatni Önöket, a szervezésről és a világbajnoksággal kapcsolatos dol­gokról. Batai János A kereskedelmi szakközépiskola két évvel ezelőtti NB Il-es kosárlabdacsapata. Középen Jávorszki György edző, jobb­ján Juhász Szilvia (9). Csók Noémi a 12-es mezben, az álló sor jobb szélén

Next

/
Thumbnails
Contents