Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-06 / 219. szám

UJ KELET MAGAZIN 1994. december 6., kedd 7 Levelek Virágnak Drága, szeretem az őszt, akkor is, ha naponta megfázom. Szeretem járni az erdőket. Szeretem a nyír- és nyárfák sár­ga lángját. Szeretem a fűzfák földre haj­ló, bozontos üstökét. Szeretem a ködöt. Egyszer az egyik barátom, Mester Atti­la, hegedűvel a hóna alatt eltűnt a haj­nali ködben. Már csak szeretni és meg­érteni akarok — talán ez nem kevés eb­ben a világban. Halottak napján járom a temetőket: ki­világítva minden sír, minden halott. Ilyenkor az örök fényesség világít nekik. Életükben talán nem is szerették őket, de a giccses sírkövek idézeténél lelkiznek a tisztelt hozzátartozók, letéve a szokásos mécseseket és virágokat. Bolyongok a temetőkben, nézem, ol­vasom a sírfeliratokat, és döbbenten lá­tom, hogy az én generációm: a negyven­évesek és ötvenesek pusztulnak. Sőt, a nálam fiatalabbak is úgy hullanak, mint ősszel a legyek. Kinek, milyen sorsnak és világnak az összeesküvése ez? Rák, infarktus, öngyilkosság, alkohol pusztí­totta el őket? Ha kidől a derékhad, ak­kor ennek az országnak befellegzett. Drága, még csoda, hogy élek, hogy na­ponta föltámadok, hogy járok, lótok-fu- tok közügyekben. Még csoda, hogy ma­gyarul írok és beszélek, és nem üvöltö­zök mint a részegek. Bár ordítani szeret­nék, de Te mosolyogva mondod: —Csönd!—és csókkal fogod be a szám. De Te is tudod: nyugtalan vagyok és szertelen. Azonnal meg akarom oldani világom baját. Számomra elviselhetetlen a disznóság; elviselhetetlen a törvénye­sített rablás; elviselhetetlen, hogy halot­tak napján ellopják a sírokról a koszo­rúkat, a krizantémokat és a mécseseket. Ez barbárság. Ha nem lennél, nem kéne ez a világ: hülyére innám vagy felkötném magam. Ezerszer idéztem Neked Balassi Bálint halhatatlan sorát: „Ez világ sem kell már nekem nálad nélkül, szép szerelmem...” Erről van szó, Virág. Figyelmezteté­sed ellenére is járom az őszi erdőket, néha kimegyek a temetőbe anyám és Ratkó sírjához, motyorászok valamit az orrom alatt, aztán megyek vissza az élet­be — Hozzád. Csókollak Magyar József Ajándékötlet Az ajándék: öröm- forrás. Annak is, aki adja, és annak is, aki kapja. De gond is lehet, ha anyagilag feleslege­sen megterhelő, és nem is biztos, hogy a drága ajándék örömet okoz. A magunk készí­tette apróságok min­dig kedvesebbek! Né­hány ötlettel kívánunk segíteni olvasóinknak, hogy a karácsonyi ajándékozás ne gond, hanem öröm legyen. A képen látható, vattával kitömött állatfi­gurák frottírzokniból készülnek, a szemük gyöngy. Tűpettyes kartonanyagból vág­junk ki csillag alakokat, kettőt kettőt var­júnk össze, tömjük ki vattával, végeikre varrjunk gyöngyöket és akasztót. Az ünne­pi asztal dísze lehet egy modern formájú gyertya is, melyet aranyszalaggal körül­fonunk. Fehér szalvé­tára filctollal, színes ceruzával magunk is festhetünk szép fenyő­ágat vagy apró dísze­ket. Kettéhajtott kar­tonlapocskákra írjuk fel azoknak a nevét, akiket meg akarunk hívni az ünnepi vacso­rára. Jó, ha időben hozzálátunk az ügyes­kedéshez, mert ünnep előtt hamar telnek a napok. Még nem szaladtunk ki az időből. Inkább a kukába, mini a statisztába került a vacsora Nyomtatá Iának ne kösd be a száját! Két mikrobusz szállítja a húsz statisz­tát a Róna utcai filmgyártól a MAFILM fóti bázisára. A TMA Film Kft. produkci­ójában a Cadfael atya című film készül. Október 10-én kezdték meg a forgatáso­kat, s december 10-ére szeretnének végez­ni. E sorok írója november közepén vett részt statisztaként a forgatáson. Csoportunkban többen rendszeres pénz­keresetnek tekintik ezt a munkát, míg mások csak alkalmi munkákért végzik. József már 20 éve dolgozik díszletmun­kásként, statisztaként különböző színhá­zakban, s az ottani „karcsúsítások” miatt pártolt át a filmhez. Korábban „kis. seg.” volt a személyi igazolványába írva, aho­gyan — eléggé el nem ítélhető módon — a kisegítő segédmunkást rövidítették. Itt bennfentesnek hiszi magát, de csak a sta­tiszták előtt játssza a fejét. Fölfelé igen­csak hajlong őkelme. Gyula műfordító, míg Mária önkormányzati tisztviselő ci­vilben, s csak karácsony előtti pénzpótlás­nak szánják a forgatást. Ferenc sokkal rosszabb helyzetben van. Ötvenöt évesen veszítette el gépkocsivezetői állását. Vég­kielégítést kapott ugyan, de nyugdíjat nem. Elhelyezkedni nem tud, a segély viszont csak az éhenhaláshoz sok, a megélhetés­hez kevés. Mindig várja a táviratot, hogy statisztálni hívják. S a többség — Ferenc­hez hasonlóan — munkanélküli. A statiszták neve, fényképe és pár per­ces videofelvétele a statisztaszervező bt. archívumában van. Ők hívják be a külön­böző produkcióra alkalmas személyeket táviratilag. Általában este jön az értesítés, hogy hajnalban jönni kell, s másnap min­denki megjelenik. A hiányzó jó darabig nem számíthat újabb hívásra. A film a középkori Anglia egyik kolos­torában játszódik. A rendező, első asszisz­tense, az operatőr és a színészek is brit nyelvterületről jöttek, magyarul nem tud­nak. Tolmácsok segítik a munkát, közlik velünk magyarul a különböző utasításo­kat. Először korabeli jelmezbe kell búj­nunk. Menekülteket alakítunk, akik a há­ború sújtotta területről a kolostorba me­nekülnek. Házainkat felégették, így a gönc tépett, kormos rajtunk. A sminkszobában Édes­szájúnknak Nagymamaszelet Hozzávalók: 1 darab tojás, 3 dkg zsír, 3 evőkanál méz, 3 evőkanál tej, 15 dkg cu­kor, 45 dkg liszt, 1 mokkáskanál sütőpor, 1,5 kg alma, 25 dkg dióbél, 30 dkg ba­racklekvár, porcukor, vaníliás cukor. A tojást a zsírral, a mézzel, a tejjel és a cukorral jénai tálban, vízgőzön, állandó­an keverve felmelegítjük. Hozzáöntjük a sütőporral elkevert liszthez, és gyorsan összegyúrjuk. Két részre osztjuk, és erősen lisztezett deszkán kinyújtjuk. A tepsi hát­oldalára fektetjük, és középmeleg sütőben 10-15 percig sütjük. Az így elkészített la­pokat vékonyan megkenjük baracklekvár­ral, rátesszük az almatölteléket, a máso­dik tésztalapot, és tiszta ruhával letakar­juk. Fél óra múlva szeleteljük. Az almatöltelék készítése: a megtisztí­tott almát megreszeljük és megpároljuk. Mielőtt levesszük a tűzről, belekeverjük a darált diót. Vaníliás cukorral ízesítjük. Melegen kenjük a tésztalapra. Kakaós szelet Nyolc dkg vajat 1 tojással, 25 dkg cu­korral és fél citrom reszelt héjával fél órá­ig keverünk, azután 25 dkg lisztet, 4 dkg kakaót és fél liter tejet adunk hozzá. A jól eldolgozott tésztához végül sütőport te­szünk, és kivajazott tepsibe öntve köze­pes tűzön megsütjük. Sütés után kettévág­juk, megkenjük barackízzel, és a tetejét megszórjuk porcukorral. az arcunkat, kezünket feketítik be egy később alig lemosható porral. — No smoking! — tiltja a felirat a dohányzást a sminkszoba ajtaján. Ki az a marha, aki szmokingban jönne ide? —jegyzem meg félhangosan, mire többen összesúgnak körülöttem. Úgy döntök, nem viccelődök tovább, mert még tényleg hülyének néz­nek. A felépített díszletek között ágyakba és földre terített szalmazsákokra fekszünk. Betegek vagyunk, a szerzetesek ápolnak minket. Ők 3800 forintért szerződtek egy napra, mi viszont csak 1800 forintot érünk. Igaz, mi csak fekszünk, míg ők járkálnak is körülöttünk. Két fiatalember pilises fejű szerzetest alakít, így középen kopaszra kellett nyírni a fejüket. Nekik ezért napi hatezret fizetnek, s tíz napig kell forgatni­uk. Hatvanezerért talán megéri nekik, plá­ne, ha nagyon rá vannak szorulva. Az angoloktól és kanadaiaktól tört ma­gyarsággal pattognak a vezényszavak, míg a tolmácsnő magyarul ordít. A fiatal nő mindenkit tegez, s ezt a nyugdíjas statisz­ták sem bánják. Igyekeznek a főnökök kedvében járni, hisz tőlük függ a kenye­rük. Egy-egy jelenetet különböző kame­raállásokból többször is felvesznek, köz­ben hangfelvétel is készül. Az angol szí­nészek angolul kiabálnak, símak-szenved- nek — egyikük egy súlyos sérültet, lázál­mokban fetrengőt alakít —, s nekünk ma­gyarul még suttogni sem szabad. A hang­mérnöknek éles a füle, minden pisszenés­re felfigyel. — Csak nem III/III-as volt az átkosban? — kérdezem, s többen riadtan néznek rám. A produkció egyébként ka­nadai-magyar vegyes vállalkozás, s a hangmérnök is külföldi. Délig egy kétperces jelenet készül el mindössze, majd ebédszünet következik. Előtte még többször felveszik a hangot, s nekünk a Huszárik Stúdió egész területén csendben kellett lenni. Még a WC-t sem lehetett lehúzni, mert a hangszigetelés hi­ánya miatt hallható lenne a filmen. Az ebédelés aztán a szakmai hierarchia be­tartásával zajlott. Előbb a stáb választott a háromféle menü közül, majd a statiszták­Nagyanyáink házi patikájának jelszava, a „fűben, fában orvosság” napjainkra új­jáéledt. Egyre többen fordulnak a gyógyí­tó teák felé, egyre több eredménnyel. Lás­sunk néhány általános receptet. Erősítő teaként jó szolgálatot tesz a lá­badozóknak az angyalfűtea. Két evőkanál angyalfüvet hozzáadunk fél liter vízhez, és felforraljuk. Utána néhány percig állni hagyjuk, majd leszűrjük, mézzel vagy cukoral ízesítjük. Torokgyulladás ellen a következő tea ajánlott: egy-egy csomag zsályalevél, cserszömörcelevél, kamilla, áfonyalevél és borsmenta keverékéből 2 evőkanállal te­nak odalökték a negyedik félét: tökfő­zeléket sült hússal. Vezetőnk, Irénke, a svédasztallal szemben helyezkedett el. Arra figyel, nehogy valamelyik statiszta levegyen onnan egy süteményt, igyon egy kávét vagy egy pohár gyümölcslét. Az csak a stábnak — meg Irénkének — járt. Ha bárki közülünk az asztal felé ment, már rákiabált. — Nem hiszem, hogy néhány torta vagy kávé miatt menne csődbe a pro­dukció — mondtam neki —, s talán nem ártott volna a gázsival együtt ezt is kial­kudni! — Örüljön, hogy egyáltalán ebé­det kapnak — felelte —, máshol a statisz­táknak ez sem jár! S egyébként is többen belemarkoltak a süteménybe, és haza is akarták vinni már máskor is — mondja. Nem kezdtem el vitatkozni vele. Úgysem éltette volna meg, mi az a nyomor, mi az az éhezés, amíg a saját bőrén nem tapasz­talja. A statiszták családjának lehet, hogy ez a néhány falat is jól jött volna otthon, de Irénke ezt sosem fogja megtapasztalni. Habár fordulhat még a kerék. Kerülhet ő is alulra... Délután folytatódott a munka. Újabb beállítások, újabb rendezői utasítások. Ti­zenkét munkaórára szerződtünk, a többi­re túlórát kaptunk. Reggel fél héttől este fél 11-ig tartott a munka. Estére már ala­posan megéheztünk, s örültünk, mikor hozták a szendvicseket. Csak akkor keseredtünk el, amikor az osztásból kimaradtunk. A részeg felszol­gáló közölte, hogy nekünk csak hideg víz jár, de leves nem! A stáb tagjai kiszedték a zsemlékből a rántott húst, egy zsemlé­vel kettőt-hármat is megettek, míg az üres zsemléket a kukába dobálták. A statiszté­ria sóvárogva nézte, de a kukából senki sem szedte ki.. Mihdánnyiáni',inégor,útuk, emberi méltóságunkat. Már alig vártuk, hogy a forgatás végeztével visszaszállít­sanak minket Budapestre. Filmes „karrieremet” szerencsére egy nap alatt befejezhettem, de minden elis­merésem azoké a munkanélkülieké, akik­nek ebből a megalázó munkából kell meg­élniük! zmeskall szünk fél liter vízbe, és főzetet készítünk. Leszűrve naponta többször öblögetünk vele. Köhögés elleni tea: két evőkanál ka­kukkfüvet fél liter vízzel leforrázunk, és 5—10 percig állni hagyjuk. Leszűrve cu­korral vagy mézzel ízesítjük. A kellemes, illatos teát naponta többször, melegen fo­gyasztjuk. Meghűlés elleni izzasztó teakeverék: egy-egy csomag szurokfű, bodzavirág, hársvirág, kamillavirág, majoránna keve­rékéből 2 evőkanálnyit adunk fél liter víz­hez. Pár perces forralással főzetet készí­tünk, melyből napjában többször iszoga­tunk melegen. Kávé másképpen Kávéivó nemzet a magyar. Ma már nincs háztartás, munkahely, ahol ne vár- mák áhítattal a gépből csepegő zamatos italt. A kávét különböző gépeken, de azonos módon főzzük. Érdemes megis­merkedni különlegesebb elkészítés­imódjaival, speciális ízesítésekkel is. < Bécsi tejeskávé: talpas üvegpohárba egy-egy adag erős feketekávét öntünk, és felöntjük tejszínnel gazdagított forró Itejjel. Tetejére egy kanál édes tejszín­habot teszünk, és kuglóffal vagy briós- bal kínáljuk. Olasz kapucíner: Minden csésze al­tjára csipetnyi reszelt narancshéjat te­szünk, erre egy evőkanál tejszínt ön­tünk. Gépben erős feketét főzünk, és ráforrázzuk a tejszínre. Nem a nálunk [szokott pici, hanem kakaós csészékben szokás tálalni, és ízlés szerint édesí­teni. Fittre (francia kávé): maga a filtre szó filtert jelent. Franciaországban dup­la szűrőbe tömik szorosan az egy csé­szére való kávét, és ezt a szűrőt a csé­sze vagy pohár szájára állítják. Felülről töltik rá a forró vizet, mely a kávéőrleményen keresztül csepeg az edénybe. Sokkal aromásabb mint a gép­ben főzött kávé, de a szokásosnál több őrölt kávé kell hozzá. Igazi török kávé: nyeles fémedény­ben vizet forralnak, majd csészénként egy púpos kiskanálnyi nagyon finom­ra őrölt kávét, és ízlés szerinti cukrot adnak hozzá. Addig hagyják a tűzön, míg a víz újra felforr, ekkor elhúzva hagyják leülepedni. Fűszeres gyógyteák

Next

/
Thumbnails
Contents