Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-05 / 218. szám

Ui KELET Ficze a legjobb sípos m LABDARÚGÁS 1! II 1994. december 5., hétfő Teremfoci, megyei A patikamérlegen a Gólya nyomott többel Hangulatos vacsoraesttel búcsúztak az évtől a megyei játékvezetői keret tagjai. Szombaton hat órától a nyíregyházi Tiszti Klubban mintegy százötven vendég részvételével zajlott le az esemény. Jelen volt Nagy Miklós, az MLSZ játékvezetői testületének elnöke, Maczkó József, az utánpótlás-bizottság vezetője, az NB III- as versenybizottság és a szomszédos me­gyék képviselői. A vacsora előtt huszonöt éves műkö­dése elismeréséül aranysípot kapott Kosztyu Béla és Naményi Tibor. Tizenöt éves működésük emlékére bronzsípot kapott Zahorán Sándor, Varga Ferenc, Szlomoniczki István, Dudás László, Kosa Sándor és Radványi Ferenc. Karácsony Nagy Miklós, az MLSZ játékvezetői bi­zottságának elnöke, a legfőbb honi bíró spori a hétvégét városunkban töltötte, hogy szombaton kollégáival vacsorázhas­son. Ezt az alkalmat felhasználtuk arra, hogy néhány kérdést tegyünk fel neki. — Nagy úr, mit szól az őszi idény ese­ményeihez, a bíródobálásokhoz, a botrá­nyokhoz? — Egy félreértést mindenképpen el kell oszlassak, ezekben a fegyelmi ügyekben a döntéseket nem mi hozzuk, mi csak ak­kor lépünk, ha a bizottság azt állapítja meg, hogy valamelyik játékvezetőtársunk hibá­zott. A soproni ügyre visszatérve, a fe­gyelmi bizottság még nem döntött, de azért ez egészen más eset, mint a debreceni, hi­P itt végigjátszották a meccset, a bíró idő előtt, így nem látnám okát, gályán elért eredményt megváltoz- uusoK, no persze ennél többről is dönteni kell. — Úgy gondolja, hogy ezek az ügyek nem érintik a játékvezetői kart? — Ezt egyáltalán nem így gondolom, a téli felkészülés során vissza fogunk térni ezekre az esetekre, s minden játékvezetői hibára, hogy a döntés a pályán ne okoz­hasson problémát társainknak. — Kettős évet zár a játékvezetői kar. Kitűnő nemzetközi szereplés után, itthon rendre őket támadják. Miért? — Nyáron még azt gondoltam, ragyo­gó évet zártunk, Puhl vezethette a világ- bajnoki döntőt, aztán az ősszel teljesen ellenünk fordult a fociközvélemény. Nem tudom, miért van ez így, talán nem tudunk hosszú távon örülni valaminek. Sajnos a bírók is hozzájárultak téves ítéleteikkel ehhez a hangulathoz. Elsősorban tizene­gyesek meg nem adásában illetve az utol­só védőjátékos szabálytalanságának elbí­rálásában vétettek. Ezeket a hibákat ki kell javítani, de ez még önmagában nem indo­kolja a mai hangulatot. —Puhl Sándor miért halványabb itthon, mint a vb-n? Talán elfáradt? — Azon nem csodálkoznék, hiszen ren­geteg helyre hívták, hogy élménybeszá­molót tartson, s ő nem utasította vissza ezeket, senkit sem akart megsérteni. Biz­tos, hogy ez is okozhatja, hogy nem tu­dott kellőképpen felkészülni a mérkőzé­sekre, de ettől függetlenül jó évet zárt, és külföldön különösen sikeres volt. Mihályt ítélte a legjobb fiatal játékveze­tőnek az elnökség ebben az évben, a dí­jat Tamás Lajos, a testület korábbi főtitkára adta át. Az év játékvezetője a megyében Ficze István lett. Gerliczki János, a megyei labdarúgó­szövetség nevében mondott köszönetét a játékvezetőknek az idei munkájukért. Nem volt könnyű dolguk, az új rendszerű má­sodosztályban megduplázódott a mérkő­zések száma. Ezután táncra perdültek a síp­mesterek, s a parketten bizonyították, nem­csak a focistákat dirigálják jól. Az esten a bírók nagy része felesége, családja köré­ben vett részt, így ők is örülhettek, hisz idény közben a hétvégeken gyakran kény­telenek nélkülözni a családapát. — Bírónak nincs videója, szól a Gól című tv-műsor szlogenje. Mi a véleménye ezekről a visszajátszásokról? — Európában ez ma már mindenütt szo­kás, annyi különbséggel, hogy nyolc-tíz kameraállásból készítenek felvételt, és azokat is össze lehet hasonlítani. Míg nálunk egy kameraállásból készített fel­vétel alapján próbálnak véleményt mon­Nagy Miklós dani. Ezzel megnő a televízió riporterei­nek a felelőssége is. Persze másik oldala is van a dolognak, amikor a videó védi meg a játékvezetőt. Tavasszal Bede Sop­ronban három tizenegyest ítélt meg, s ha nincs videó, ami bebizonyítja az ítéletek jogosságát, akkor talán be se engednék máig se Sopronba. —Itt, a megyében ősszel elszaporodtak a botrányos ügyek, de más megyékben is előfordulnak ilyenek. Ón szerint mi lehet ennek az oka? — Először is, ami néha a pályák körül történik, az már nem foci. Szerintem a rossz gazdasági helyzet, egyesek kilátástalan helyzete a pályák szélén is megérződik. Nem szabadna az embereknek ezt a hangu­latot a pályákra magukkal vinniük. Gyako­ri, hogy a kintlévő nézők nem a focival, a csapat buzdításával, hanem helyette a játékvezetőkkel, vezetőkkel és játékosokkal foglalkoznak. Bizony, sokat kell a megyei bajnokságokban hallgatniuk a bíróknak. Csodálom a lelkierejüket, hogy ilyen hely­zetben is minden vasárnap pályára lépnek. Révay A kinti hideg elől terembe menekültek a kispályás labdarúgásért bolondulok. Szombaton Tiszavasváriban szervezett találkát a megye krémjét képező tizenhat legénység, hogy egyenes kiesés után, a szerencsés nyolcak (kiegészülve a kiemelt Havecóval és a rendező Tiszavasvári Al­kaloidával) december végén az országos döntőben tusakodhassanak tovább. Az egész napos monstre program főpróbának is tekinthető, hisz a hon legjobbjai, miután kilenc megyei csarnokban „kiselejtezik” magukat, újra a gyógyszervárosban gyűl­nek majd össze. Reggel nyolckor a Nyírbátori Határőrök és a Tiszavasári Sörpatika játékosai abban a tudatban kezdhették mérkőzésüket, hogy a győztes már biztos résztvevője az orszá­gos finálénak. A „sörösök” formációjában feltűnt Pitács, Erdei, Szkunc és Szatke, alaposan el is bántak ellenfelükkel. Bein­dul a verkli, óraműpontossággal követték egymást a találkozók. Kora délután egyet szusszanva Dajka László, az MLSZ kis­pályás bizottságának elnöke számvetést készít. — Eddig ment minden, mint a karika- csapás! Az esélyesek nem hibáztak, egye­dül a Bottyán SE kiesése lepett meg. Szabó Gusztáv, a Tiszamenti SE szak­osztályvezetője fancsali képet vágva ül­dögél a nézőtéren. Mellésettenkedem. — Pedig vezettünk, mégis kikaptunk. Csenger fölénk nőtt, jól tették-vették a lab­dát. Kihagytuk helyzeteinket, de lenézve a csapatokat, a sorsolás nem volt kegyes hozzánk — dohogott. Közbevetésemre, miszerint mennyit készültek a teremfocira, félmosoly kísé­retében válaszolj— Alkalmas csarnok híján, csak kétszer sikerült fedett helyiség­ben gyakorolnunk, hát ennyire futotta. Megélénkül a lelátó népe. Pályán a Do­mokos Bélával felálló fehérgyarmati Ha­waii Disco. A túloldalon sem „piskóta” gárda várja őket. Veretes névsor: Kovács, Bagoly, Spisák, a fiatal Kondor, Vágó, valamint Kléninger az idősebb generációt képviseli a nyíregyházi Gólya Kernéi. Utóbbiak rúgnak egy laza hetest, s a lefe­lé baktató sényői ász lemondóan legyint. — Nagyon gyengén futballoztunk. Ta­valy lenyomtuk „Gólyáékat”, no de sebaj, talán lesz még visszavágóra lehetőségünk. Egy, csak egy hölgy van talpon a vidé­ken, ám már ő is szedelőzködik. Kondomé Varga Tünde azért cseppet sincs elkese­redve a gyarmatiak vereségén. — Az országos döntőre bejutottunk, s ez a lényeg, vagy nem? — Nem unatkozott? — kérdem bizony­talanul. — Nehogy azt higgye! Három éve rend­szeresen járok a meccsekre. A férjemet, aki a megyei első osztályban is kergeti a labdát, még idegenbe is elkísérem. Szur­kolói szinten értek a focihoz, megjegyzem, szerintem a nagypályás változat az igazi. Halad az idő. A Vágó—Spisák—Polon- kai trió sorsára hagyja a Gólya együttesét, Nagykállóba utaznak vissza záróvacsorára. Ja kérem, első a kötelesség! Labancz And­rás játékvezető is szedelőzködik, a sípmes­terek is bankettot tartanak a megyeszékhe­lyen. Öltöny, nyakkendő, ahogy dukál. Maradéktalanul elégedett a látottakkal. — Jó volt, szép volt. Az első összecsa­pásokon még az új szabályokkal ismerked­tek a játékosok, s jelentős tudásbeli kü­lönbség is mutatkozott. De fokozatosan belelendültek, az izgalmak még ezután jönnek. Aránylag kevés sárga és piros la­pot osztottam, sportszerű derbiket dirigál­tam. Nyírcsaholy kivívta szimpátiámat, s szerintem a Sörpatika a leglátványosabb. — Ón milyen gyorsan állt át? — Én szabad téren is igyekszem ese­ményközeiben maradni, hamar reagálni a turpisságokra. Akik szerepet tévesztettek, azok megkapják büntetésüket, de a túlnyo­mó többség korrekten viselkedett. A két bírónak észnél kell lennie, szemvillanás­okból érteni egymást. Persze nekünk is Bagoly (balról) feltalálta magát kispá­lyán is van még mit ellesni a fortélyokból, de mondom, partnerek voltak a fiúk. Élesedik a küzdelem, az elődöntők kö­vetkeznek. Hiába van már tarsolyban a továbbjutás, veszteni senki nem szeret. A titkos favorit „sörösök” azISOBAU ama­tőrjeit próbálják megfékezni, mégpedig úgy, hogy eldugják a pettyest. Erdei azon­ban átlát a szitán, két elegáns góljával el­oszlatja a kétségeket. Csabát egy szurko­ló cukkolja a kétszer húsz perc alatt, vé­gig nyomja a sódert. Annyira bepipul, hogy a mezőny fölé emelkedik. — Sokkal nehezebb volt a vártnál. Las­san hoztuk fel a labdát, elszórakoztuk a ziccereket. Zártan védekeztek, szorosan tapadtak ránk. Berágtam a bekiabálások­ra, nem értem, miré'való ez. A döntőben már bármi előfordulhat — replikázik a já­tékos. Kulimár János, az esélyes Gólya Kér vezetője aggódik! A teremspecialista Spisák távozásán morfondírozik, meg hát fáradnak is legényei. Az országos vetél­kedésben a legjobb tizenhatban kívánja látni csapatát, ott már a pillanatnyi forma fog számítani. Közben Kléninger hátára veszi a pályát, két találatával a döntőbe rúgja társait. Nyírcsaholy fantasztikusan harcol, a közönség szívébe zárja a veszte­seket. Kapusuk, Kiss István a bajuszkirály büszke címét is elvihetné. — Magunkat is megleptük ezzel a tel­jesítménnyel — dörmögi elégedetten. — Kiss Jenő és Czine Guszti nagyon élt, alig néhány edzéssel a hátunk mögött, azt hi­szem nem vallottunk szégyent. Nagysze­rűen rendezett a torna, minden elismeré­sem a szervezőké. Létrejött tehát az „álomdöntő”. Egyik oldalon a még érintetlen hálójú Pitácsék, velük szemben a svéd válogatott mezében virító Gólya Kér. Általános bizakodás, kimondatlan presztízsrangadó. — Kell egy kis bohóckodás! Bár már fáradt vagyok — szinte végig játszottam a meccseket —, azért nyerni fogunk. Vezetnek a „skandinávok”, mindjárt az első percekben Kovács és Bagoly kisak­kozza a védelmet, utóbbi belsőzése után felavatja a kézilabdázóktól átruccant Flontás Flórián kapuját. Pitács Gyurka mindjárt egyenlíthetne is, ám megremeg a lába. Bagolyék nem nyughatnak, leko- pírozzák első találatukul, ezúttal kölcsöm kenyér visszajár alapon Kovács portala- nítja a bal alsó sárkot. Szatke erre rezignált arccal jegyzi meg a kispadon: „ennyivel jobbak”. Nem oda Bu­da. Erdei sziporkázik, s két bombalövéssel egalizálja az eredményt. Felizzik a levegő. Itt is, ott is két-két végleges kiállítás. Rekla­málás, visszahúzás, majd higgadás apályán kívül. Kléninger az alkalmas pillanatot lesi, elérkezettnek látja az időt a cselekvésre. Gyors egymásutánban kétszer elsül a lába, a dinamiterejű löketek csíkot húznak a par­kettán. Ez már a vég, a kulcsembereiket el­vesztő „patikusok” beletörődnek a zakóba, összeölelkeznek a végső győztes cimborák­kal. Nincs harag, miért is lenne. Dajka Lász­ló kupát oszt, okleveket prezentál. Mosoly­gós arcok, mindenki köszön mindent, első­sorban a rendezést, a kiszolgálást, a körítést. Koncz Tibor-- -----------;— -----! —“■* Vé lemények a döntő után Bagoly Gábor (Gólya Kér, NYFC): — Annyiban volt presztízsmeccs, hogy a Sörpatika hazai környezetben lépett fel, a közönség is nekik szurkolt. Akármilyen edzettségi állapotban va­gyok is, irtó fárasztó végigküzdeni egy ilyen napot. Pitácsékat az országos fi­náléban szeretnénk elkerülni, nagyon erősnek tűnnek. Flóntás Flórián (Sörpatika): — Az idegek harcát hozta a döntő, jó futbal­listákkal, nagy csatával. Nekem végül is kellemes szórakozást jelentett, mert szeretek focizni. A kézilabdázóktól nem áll távol a labdarúgás,Bémélégítés gya­nánt gyakran játszu.nk. Pláne akkor, ha nyerünk a bajnoki mérkőzéseken — ez mostanában sokszor megesik—, akkor jutalomként kapjuk ezt a lehetőséget. Dajka László (MLSZ, kispályás bi­zottsági elnök): — Van egy olyan meg­érzésem, miszerint a megyei csapatok meglepetést is szerezhetnek a decem­ber végi vetélkedésen. A játékvezetők jól felkészültek, s nem volt fennakadás | a rendezésben sem. Koncz Eredmények Tiszavasvári Sörpatika—Nyírbátori HŐR 11-0, IPOSZ—Túrricse 4-3, ISO- B AU—Kisvárdai Gumimacik 5-4, Deme- cser—ÁB AEGON Fehérgyarmat 4-1, Hawaii Disco—Nyírbogát SE 4-2, Gólya Kér—Ópályi 10-1, Nyírcsaholy—Bottyán SE 3-1. Csenger—Tiszamenti SE 6-1. Negyeddöntők: Sörpatika—IPOSZ 6-0, ISOBAU—Demecser 4-3, Gólya Kér—Ha­waii Disco 7-2, Nyírcsaholy—Csenger 5-1. Elődöntők: Tiszavasvári—ISOBAU 2-0, Gólya Kér—Nyírcsaholy 4-2. Döntő: Gólya Kér—Sörpatika 5-2. Végeredmény: 1. Gólya Kér, 2. Sörpa­tika, 3. Nyírcsaholy, 4. ISOBAU. Az országos fináléra jogot szerzett csa­patok: Tiszavasvári Sörpatika, IPOSZ, ISOBAU, Demecser, Hawaii Disco, Gólya Kér, Nyírcsaholy, Csenger, Haveco, Tiszavasvári Alkaloida. Pezsgés Tiszavasváriban Nem lehet tétlenséggel vádolni a Tisza­vasvári Alkaloida vezetőit. A második vo­nal vert mezőnyében végzett csapat játé­kosállománya frissítésre szorul, amire már meg is történtek az első tapogatózó lépések. December tizenötödikén három, az ukrán első osztályban futballozó odeszszai fiú érkezik: egy csatár, egy középpályás és egy hátvéd. Egy hétig készülnek majd az or­szágos teremlabdarúgó-bajnokságra kon­centráló együttessel, ezt követően dönte­nek esetleges szerződtetésükről. További információ még, hogy Vladimir Vacsirja kedvező benyomást tett az utolsó forduló­ban Diósgyőrött, szeretnék maradásra bírni a légióst. Az ügylethez Birivel kell felven­ni a kapcsolatot, de mint az köztudottá vált, Baktalórántháza is szemet vetett a kiváló védőre. Még egy vasat tartanak a tűzben a gyógyszergyáriak. A napokban a Hajdúná­nás rutinos labdarúgójával, Szűcs Sándor­ral ülnek tárgyalóasztalhoz, aki korábban a DVSC gárdáját is erősítette. Mivel a hú­szas keretet nem kívánják tovább bővíteni, az igazolások arányában megválnak egyes játékosoktól — vérpezsdítés gyanánt. A JT elnöke: „Csodálom a megyei játékvezetőket" A győztes Gólya Kér legénysége Martyn Péter felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents