Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-05 / 218. szám
UJ KELET SPORT 1994. december 5., hétfő 9 Mikulás Futás '94 Több mint ezer résztvevő! Az időjárás kegyeibe fogadta szombat délelőtt a futni és kocogni vágyókat. Ugyanis a Mikulás Futás résztvevőit ragyogó napsütés és a december hónappal együtt járó enyhén csípős idő fogadta. Már tíz óra előtt látszott a Városi Stadion rutinpálya felőli oldalán, hogy itt valami készülődik. Gyermekek és felnőttek, barátok és ismerősök várták az idei tömegsportnap utolsó felvonását, a „nagy” futást. A szervezők elmondása alapján hat-hétszáz futni vágyót vártak rendezvényükre. Ezzel szemben, mint az utolsó programnál, a tombolasorsolásnál kitűnt, több mint ezer fő vett részt a viadalon. Ekkora népszerűségre még a rendező gárda sem gondolt. A verseny előtt a szervezők a focipálya füvén gondolkoztak, hogy most mi lesz. Rengeteg ajándék várt a szponzorok jóvoltából az indulókra, illetve a célba értkezőkre, de ennyi mozogni szerető emberre azért ők sem gondoltak. Gyors „kupaktanács” után már mosolyogtak, hisz megoldották a grodiuszi csomót. Kezdődhetett a nagy nap! Az első távon, az ötezer méteren több mint hetvenen álltak a rajtvonal előtt, ami a tavalyi harminccal szemben óriási dolog. Pontban tíz órakor elindult a leghosszabb táv mezőnye a Sóstói-erdőbe, hogy ^megpróbálja teljesíteni a kijelölt pályát. _____________________________^ Kö zben bent a stadion rekortánpályája mellett megjelent a gyerekek által annyira várt Mikulás bácsi, akinek személye titok volt. Megjelenésével azonban ez a titok megszűnt, hisz még a Télapó öltözete alatt is, ki ne ismerte volna fel városunk hármasugró fedett pályás Európa- bajnokát, Bakosi Bélát. — Béla, örömmel vállaltad el ezt a megtisztelő feladatot?—kérdeztük a mai napig is országos csúcsot tartó atlétától. — Minden évben kijövök a két srácommal az ilyen jellegű futásokra. Egyrészt mozogni, másrészt viszont családi programnak sem utolsó dolog. így természetesen nagyon szívesen fogadtam el ezt a hálás feladatot. — Miért pont rád esett a szervezők választása? — Gondolom, mivel ez sportrendezvény, ezért sportolóra gondoltak. De hogy miért rám, ezt talán tőlük kellene megkérdezni. — A fiaid részt vesznek a futáson? — Persze, csak még azt nem tudom, hogy melyik számban. Lehet, hogy az ovis futáson, de lehet, majd a „családi körben”. —Az ovisokkal együttfutsz majd? — Én sem vagyok már mai gyerek, és nem is vagyok olyan edzettségi állapotban, de azt a négyszáz métert természetesen lekocogom velük. Közben, mintegy húsz perc után célegyenesbe fordult az ötezres mezőny, élükön egy bökönyi fiatalemberrel, aki végül megnyerte ezt a távot. — Először is mutatkozz be, légy szíves! — Gólya István vagyok, bökönyi testnevelő tanár, s gyerekeket hoztam erre a sportnapra, és ha már itt vagyok, gondoltam, elindulok ezen a távon. Egyébként én is atléta voltam, és ilyen tömegsportfutáson szívesen elindulok. — Gondoltad, hogy győzni fogsz? — Az első ötbe vártam magam, természetesen a mezőny erősségétől függően. ■—Nagyon elfáradtál ebben az enyhén csípős hidegben? — Egy kicsit, de nagyon jólesett a futás! Ezután indult a háromezres táv mezőnye, ahol százharmincöten próbálkoztak legyűrni a métereket. E táv elindítása után érkezett meg újdonsült súlyemelő világbajnokunk, Feri Attila. — Attila, szívesen jöttél erre a futónapra, hisz ez elég messze esik a te sportágadtól? — A családommal együtt megtiszteltetésnek vettük a meghívást, így természetesen boldogan jöttünk a stadionba. — Kipihented már magad a nagy viadal után? — Nem sok idő maradt a pihengetés- re, mivel már készülök a németországi versenyre. De mondhatom, egy kicsit „feltöltődtem”. — Szeretsz futni? — A súlyemelőknek egyszerűen nem szabad. Ha futunk is, akkor is csak hatvan méteres távot. A súlyemelés statikus sport, így más mozgást igényel. A háromezresek után az ezerötszázasok mezőnye is elrajtolt, ahol szintén csúcsot döntöttek az indulók, mivel majdnem kétszázan lendültek neki a stadion körüli pályának. A beérkezéskor a gyerekek boldogan vették át a kis ajándékcsomagjukat és csokimikulásukat. Az arcokról sugárzott az öröm, a nagyszerű teljesítmény után kipirultan és fáradtan gyűrkőztek neki a finom ajándékoknak. Közben a Télapó bácsinak is rengeteg dolga akadt, hisz a puttonyából százszámra osztogatta a kedvelt szaloncukrokat. A legnagyobb meglepetésre nemcsak ajándékokat osztogatott a Szöveg: Batai János Fotó: Bozsó Katalin Mikulás, hanem ő is kapott egy kedves kisfiútól egy kis csomagot, melyben a Télapó bácsinak szóló képeslapok voltak. A világbajnoki ezüstérmes hosszútávúszónőnket is megkérdeztük a futással kapcsolatban. — Kovács Rita is a hosszú tárokat sze— Ha tehetjük, akkor igen. Az az igazság, hogy nyáron a fiammal illetve a lányommal a tájfutó viadalokon indulunk. A gyerekek a fiatalabb kategóriában, én pedig a senioroknál. — Ivett és Viktor, nagyon elfáradtatok? dók illetve résztvevők nem otthon a tévé előtt töltik el a hétvégét, hanem kimozdulnak a szabad levegőre, és mozognak egy kicsit. Ez hozzátartozik az egészséges életmódhoz, és mindent, ami ehhez segíti az embereket, azt csak üdvözölni lehet. Ezután már csak egy szám maradt, réti, csak nem futásban, hanem a vízben és úszva. Futnál hosszú távot? — Vállalnám, de szívem szerint inkább a rövidebb számokon tenném magam próbára, de ha egy hosszabb pályán kellene indulnom, azt is végigcsinálnám, s azt hiszem, ez a lényeg. — Egyébként szívesen vállaltad ezt a pluszelfoglaltságot? — Hogyne, hisz itt a sportolni szeretők vannak jelen — nem kis létszámban —, amit nagyon jó dolognak tartok. Jó nézni ezeket a lelkes fiatalokat és öregebbeket. — Saját sportágadban is van ilyen tömegsport-megmozdulás, hisz a tóúszásban is sokan elindulnak. Azon te a résztvevőkkel együtt úszol? — Ott is sokan szerepelnek, tehát az is eléggé népszerű, de én sajnos nem tudok ezen részt venni, mert áltlában akkor verenyzek valahol. Ha itthon lennék, akkor természetes, hogy én is vízbe merülnék. Elérkezett a családi futás ideje, és a látvány önmagáért beszélt. A rajtvonal előtt több mint négyszázan várakoztak a rajt jelszóra. Kicsik, nagyok, anyák, apák várták kézen fogva a nyolcszáz méter leküzdését. A rajt után fantasztikus volt a családok gyűrűző sora a stadion rekortánján. A második közben már összeért a sor, hisz ki lassabban, ki gyorsabban futotta végig a távot. Végül a Renkó család kéz a kézben teljesítette legrövidebb idő alatt a két kört, így ők lettek a családi futás győztesei. A két gyermekkel futó apát kérdeztük a táv lefutása után. — Vállalkozó vagyok, korábban én is sportoltam, tájfutásban versenyeztem. Most már ezek a szabaidős sportnapok maradtak, így a két gyermekemmel boldogan elindultunk a Mikulás Futáson. — Minden ilyen futónapon itt vagytok? — Nem nagy tempót diktált apu, de amúgy is, ha együtt futunk, akkor általában ezer métert teszünk meg. Mádi Zoltán polgármester is az indulók között szerepelt, két kislánnyal. — Polgármester úr, milyen érzés volt a gyerekekkel végigkocogni a pályát? — Amikor a nyakamban volt testvérem kislánya, akkor egy kicsit talán nehezebb, de végig nagyon jó volt a lányok hangulata. Természetesen nekem is nagy boldogságot jelentett a jelenlévők jó hangulata, illetve az, hogy itt is látszott, mennyire szeretik a nyíregyháziak a futást és a mozgást. — Orsolya és Juditka, apu mármint Zoli bácsi gyorsan futott veletek? — Nem. Nagyon jó volt együtt kocogni, és nem is fáradtunk el annyira. — Egyébként mit szól a rendezvényhez ön, mint a város első embere? — Ez már egy hagyományos sportnap, nagyon sok résztvevővel, aminek én csak örülni tudok. Talán a legjobb és legfontosabb dolog az egészben, hogy a csalámégpedig az óvodások viadala. A legkisebbek is kitettek magukért, mert száznál is többen toporogtak a rajt előtt. Az egykörös pályán volt, aki végig futott, volt, aki pihengetve teljesítette a távot, de végül is majdnem minden kicsi bekocogott a célba. Nagyszerű volt nézni a legkisebbek arcát, rájuk volt írva a teljesítmény feletti büszkeség! Az utolsó versenyszám után következett a várva várt tombolasorsolás, ahol a szponzorok képviselői és a Télapó bácsi adta át a boldog szemcséseknek a kihúzott ajándékokat. Ezzel véget is ért az év utolsó nagy tömegsprotnapja, amely nagyszerűre sikeredett.
