Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-05 / 218. szám
PAP ÚJ KELET 1994. december 5., hétfő A református templom és a háborús emlékmű Harmincegy véradó Véradókat köszöntöttek Papon, az általános iskolában 1994. november 25-én. Az ünnepi műsort az iskola tanulói adták, beszédet Bürget Lajosné, a Magyar Vöröskereszt megyei titkára mondott. Pap település az elmúlt években sokat fejlődött. A háborúk áldozatainak emlékműve acélosan csillog az őszi napsütésben, környéke pedig olyannyira szépen el van gereblyézve, hogy még rálépni is véteknek tűnhetne... Akik véradásért elismerésben részesültek Deli Bertalan Öncső András Kovács Géza Horváth Ferenc Gyetkó István Krakk Istvánná Egyed Géza Zsele László Hamza László Galgóczi Sándor Nagy Sándor Szabó Ferenc Radóczi József Dallos László Tóth Tibor Szabó Miklós (----------------Mu mu\ Mansour Mohand Mumu, azaz Mansour Mohand, a papi általános iskola testnevelő tanára nemcsak a községben, hanem lakóhelyén, Kisvárdán is ismert ember. Nem csoda, hiszen egy algériai fiatalember mit is kereshetne Magyarország keleti, igencsak keleti végein fogalmazódik meg a nagy kérdés, és az emberek előbb-utóbb kíváncsivá válnak. A válasz: a szerelem! Mumu, aki levelezőn a nyíregyházi tanárképzőn most Kovács Károly lOx Jedla Tiborné lOx Kovács Mátyás lOx Nagy Ferenc lOx Fodor János lOx Vedres Béla lOx Horváth László lOx Takács Lászlóné lOx Sinka Zoltánná lOx Véradásszervezésért: Szónok Sándorné, Szabó Ferenc, Tinka Jánosné Első alkalommal adtak vért: Krakk Zsolt Dudás Zoltán Ifj. Bedres Béla francia szakon másodikos, készségesed megemlíti a közelmúltat. — Diákként bejártam egész Európát, és 1985- ben Balatonföldváron üdülve megismerkedtem egy kisvárdai lánnyal. Mit is mondhatnék, első látásra szerelem volt. Vége lett az üdülésnek, de én egyre gyakrabban jártam Magyarországra, és főleg Kisvárdára. —A szüleid mit szóltak? — Mivel Algéria sokáig francia gyarmat volt, „keverék” lett az ország lakossága, ezért nem meglepő egy ilyen házasság. Ok is örültek, hogy boldog vagyok. 1986- ben eljött velem a lány és a leendő anyósom is Algériába, és otthon megtartottuk a magyarországinál színesebb és több résztvevős eljegyzésünket. Az esküvőnk 1987. november 14-én volt, egy ötéves lánynak és egy három éves fiúnak vagyok a boldog édesapja. —Milyen érzés itt, Magyarország szegényebb vidékén élni? — Nincsennek problémáim. Az tény, hogy Algériában élve az ottani fizetésemből, több lehetőségem lenne utazni. Innen Algériába egy repülőjegy hetvenötezer forintba kerül — így nehéz kijutnunk. Ha tehetnénk, háromhavonta visszarepülnénk. A fiam kétszer, a lányom pedig már egy alkalommal volt a szüleimnél. A főváros melletti Bumerdas, hmm... csodálatos hely is az...! , 60x 40x 30x 30x 30x 20x 20x 20x 20x 20x 20x 20x 20x lOx lOx lOx Minden házban jártam már Műszerészből polgármester Szolnok Sándor nem a községben született, de mivel a gyökerei édesanyja révén papiak, 1967 óta a községben él. Minden egyes embert ismer, és minden házban járt már — mondja, s én ezen, hogy minden házban járt már. kicsit elcsodálkozom, talán kétlem is, mire nevetve mondja: — Igen. 1967-ben televíziókat javítottam, így valóban minden portán megfordultam. — Utána a vasútnál dolgoztam műszerészként és 100-120 ember társaságában érkeztem meg a záhonyi munkahelyemre, így megismertem a kívülről jövők gondokodását is. A lakosság fele mindig eljáró volt, a vasút adott lehetőséget. Amikor meglett annak a lehetősége, hogy demokratikus úton válasszuk meg a falu vezetését, független jelöltként indultam. Megválasztottuk az akkori polgármestert, aki rendkívül felkészült szakember, és társadalmi megbízatásban csekély tiszteletdíjért dolgozott. Egy idő után úgy látta, hogy a munkája — elsősorban időben — nem egyeztethető össze, megkérte a képviselő-testületet, hogy válasszunk egy alpolgármestert is. 1991 januárjában egyöntetűen engem választottak meg erre a tisztségre, majd a 1991. március 24-én, amikor az előző polgármester lemondott egy időközi választást követően, én lettem Pap község első embere. — Ön független jelöltként lett polgármester. Papon nem voltakpártosodások? — Voltak kezdeményezések, de ezek végül is elhaltak, úgyhogy most, 1994-ben nincsen működő párt nálunk. — Bár mindenhol így lenne! Ez persze tréfa—de Papon legalább nincsenek pártharcok, urambocsá’... mocskolódások és rosszízű kampányok. Mindez tehát egészséges közéletet szült itt. —- Én is így vélem, ugyanis, ha itt pártok működnének, akkor valamilyen oknál fogva „ellenzékiek” szeretnének lenni. Remélem, hogy itt Papon, ellenzékiségről a jövőben szó sem lehet, mert az a falu ellenében működne. Deli Bertalan Deli Bertalan papi lakos a kórházból érkezett, eltávozásra kapott engedélyt, hogy átvehesse a hatvanszoros véradásért kapott elismerést. Azt persze mindenki tudja a környezetében, hogy Deli bácsi nem „csak” hatvanszoros véradó, hiszen az évtizedek során több megyében élve, már jóval többször megtette nemes cselekedetét. A mostani elismerés a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei véradások számát jelzi. — Harmincöt éven keresztül nehéz fizikai munkát végeztem géplakatos szakmunkásként. Tizennyolc évesen adtam először vért, ipari tanuló koromban. Akkor, 1953-ban a XI. kerületi, Daróczi úti —A négy év sajátos problémáit hogyan küzdött ék le? — Kövezett utunk, az átmenőn kívül, nem volt. 1991-ben, amint a pályázati lehetőségek beindítását követően 18 milS/.olnok Sándor lió forintot nyertünk, az összes földmunkát le tudtuk kohósalak alappal fedni, valamint 1992-vel befejeződően a mellékutak belvízelvezetését is megoldottuk. A gázprogram lehetősége is felmerült, így Szabolcsbáka, Nyírlövő, Lövőpetri és Pap községek közösen pályáztak. Később Sazbolcsbáka műszaki okok miatt különvált. A befogadó állomás Kisvárda és Anarcs között van, a Pap felé induló gázvezeték pedig Nyírlövőre, majd Lövőpetri irányába halad. így, mivel a csővezeték nem Báka felé ment, nem lehetett közös a pályázati koncepciónk. — Hogyan áll most a por gr am? — A hatvannyolcmilliós beruházás három hónap alatt megvalósult. Mintegy 510 helyre kötötték be a gázt, bekötésenként 35 ezer forintos hozzájárulással. Amikor láttuk a pénzügyi lehetőségeket, a lavérellátó központban, majd a Péterfi Sándor utcában, a munkahelyem mellett. — Rendkívül jelentős témákban nem illik összegezni, de én mégis megkérdezem, összeszámolta-e már, hány liter vért adhatott az eltelt évtizedek alatt? — Százötven litert biztosan. 1956-ban egy 18 éves tarkólövéses lánynak 1,8 liter vért adtam egyszerre, úgy, hogy a két ágy egymás mellett feküdt. Hihetetlennek tűnik ez a mennyiség, négy napig nem is engedtek ki a kórházból. Kaptam az igazgató főorvostól egy papírt, amely szerint a büfében és a konyhában azt ehettem- ihattam ingyen, amit csak a szemem-szám megkívánt. Egy évvel később kaptam az életben maradt lány családjától 10 000 forint jutalmat — ami nagyon nagy pénz volt akkor — és egy köszönőlevelet, a Vöröskereszttől pedig egy elismerést életmentésért. — Hogyan és mikor került Papra? — A Szolnok megyei Jászapátiban születtem. A feleségemmel aki papi, Budapesten ismerkedtem meg harmincöt éve, azóta itt élek. Részt veszek a társadalmi munkában is, a ravatalozóért 17 napot dolgoztam. Ahol tudok, ott segítek—nagy örömmel. Azok a fiatalok, akik most azért kaptak elismerést, mert először adtak vért — példaképek! Az én utcámban laknak, így ismerem őket. Lehet, hogy vagány a külsejük, de reggeltől estig dolgoznak, és persze eljárnak a diszkóba is. Fiatalok, de felfogták tettük jelentőségét! Én annak örülök, hogyha adhatok, mert ha én kapnék...akkor már baj van. Senki ne abból induljon ki, hogy kinek adja a vért, hanem, hogy- bárkinek adja, életet ment. kosságnak tettünk egy olyan felajánlást, hogy a gázmérőóra árát visszatérítjük, ami jelenleg 7700 forintos támogatást jelent. Már 310 családnak fizettük vissza ezt a pénzt. — Ön családos ember? — Igen. Nős vagyok, és két gyermekem van. A feleségem is helyben dolgozik védőnőként. A nagyobbik gyermekem Szegeden tanul, ahol elsős gimnazista, a kislányom pedig a helyi általános iskolában hetedikes. —Jól hallottam, Szegeden tanul? — A JATE gyakorló gimnáziumában matematika—fizika szakos specializációra jár. Felvételt nyert ugyan nyíregyházi és debreceni gimnáziumokba is, de mi a legmegfelelőbbnek a szegedi „gyakorlót” gondoltuk, mert ott szeretne egyetemre járni. A kisebbik lányom zenét tanul. A sorsukat — a sajátomat nézve — úgy látom biztosítottnak, ha tanulnak és diplomát szereznek. Én hálával tartozom a szüleimnek, mert gimnáziumba járattak, és tudom, hogy pici hiányzott attól, hogy a dögéi parasztcsalád gyermekéből felsőfokú végzettségű ember legyen. A hetvenegy éves édesanyám is velünk lakik, példázván azt, hogy több generáció is együtt tud élni. — Hogyan élnek a falu öregei? — Szociális segélyt kapott nagyon sok család. Úgy érzem, összetartás van a településen, mert februárban idősek napját tarottunk, és vagy hetven főre számítottunk. De annyian eljöttek, hogy a tornaterem is megtelt. A helyi vállalkozók is segítettek teával, süteményekkel, íangossal. Az elmúlt négy év alatt Pap sokat fejlődött, és talán azért is, mert érzem, hogy ebben az önkormányzatnak nagy része volt, újra indulok a polgármesteri címért. Az oldalt összeállította: Varga Attila Papi vagyok Horváth Ferenc A „Pap” elnevezést, mint egy település nevét, általában furcsállják az emberek. — A község nevének eredetéről sajnos nem sokat tudunk — mondja Horváth Ferenc, a település jegyzője. — Sokszor megkérdik, hogy két pével írjuk-e, mire azt válaszoljuk, hogy igen: egy elöl, egy meg hátul. Valójában sok levelet kapunk, három pével címezve. Érdekes szójátékra adna okot, ha csak úgy mutatkoznánk be, ilyen egyszerűen; papi vagyok. Mintha azt hallanák tőlünk, hogy pipa vagyok. Ez régen is probléma lehetett, hiszen egy régi pecséten is az olvasható, hogy „Pap falu”. Mi is, ha kérdik, ha nem, azt mondjuk, hogy Pap községből jöttünk. Százötven liter vért adott Mások életéért
