Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-01 / 215. szám

ÚJ KELET

NYÍRBÁTOR

1994. december 1., csütörtök

3 UJ KELET

NYÍRBÁTORBAN

Kél fiatal, egy boll

Azt gondoltam, komoly, középkorú férfiakkal találkozom, amikor az eladóhölgy az iroda felé kísért. A komolysággal nem volt semmi baj, de az életkor láttán csodálkozásomat kellett leplezni. Két huszonéves fiatalember fogadott a mátészalkai úton lévő diszkontáruház és raktárház vezetői asztala mögött. Lőrincz Pál és Csoba Zsolt üzleti tárgyalását megszakítva állt a sajtó rendelkezésére.

— Született nyírbátori vagyok, már a szakközépiskolába is azzal a szándékkal mentem, hogy kereskedő leszek — mondta magáról Lőrincz Pál. — Amikor végeztem a kereskedelmiben, Nyírvasváriba kerültem bolti eladónak. A véletlenek szerencsés alakulása következtében három hónap múlva már boltvezető lettem, tizennyolc évesen. Miután ott bizonyítottam, hogy többszázezres árukészletet, néhány fős személyzetet rám lehet bízni, mert zökkenőmentesen elvezetek egy boltot, nagyobb feladatot kínáltak. Alig egy évvel a vasvári kitérő után visszakerültem Nyírbátorba, a város akkor második legnagyobb ábécéjének vezetésére. Itt rövid időre megszakadt a kapcsolatom a kereskedelemmel, mert másfél évig katonáskodtam. Még rajtam volt az „angyalbőr”, amikor már arról folytak a tárgyalások, hogy a mátészalkai úton lévő bútorraktárból diszkontáruház és raktárház lesz. Katonaság után idekerültem ennek a több mint negyvenmilliós árukészletnek és a

több fős személyzetnek az irányítására. Három éve nyitottunk, és a PROCOOP üzletlánc, valamint a C+C hálózat tagjai vagyunk. Ez utóbbi két betű az angol cash and carry rövidítése, ami azt jelenti: fogd és vidd! Természetesen nem ingyen adjuk az árut, de lényegesen olcsóbban, mint az ehhez a lánchoz nem tartozók. Ez az egész kereskedelmi szisztéma, ami a városra jellemző, nagy részben köszönhető Rácz Mihály AFESZ-elnöknek, aki széles látókörű, dinamikus üzletember, és a dolgozók, vevők érdekeit veszi figyelembe. A jövőt illetően a tervem: fejlődni és fejleszteni a kereskedelemben. Ehhez az örökös helyettesem jó segítőtársam.

— Való igaz, hogy örök második vagyok Pali mögött, de ez nekem nem teher, mert egyénrangú partnerek vagyunk — folytatta a beszélgetést Csoba Zsolt. — Érettségi után még olyan ábrándom volt, hogy mezőgazdasági szakember leszek. Ezt szerettem volna, mert Nyírgyulajban szüleim dohánnyal, gyümölccsel, állattal gazdálkodtak. Nem vettek fel elsőre az egyetemre, kimentem a nyírvasvári boltba dolgozni, abban az évben, amikor Pali, mert egyidősek vagyunk, és végképp a kereskedelemben ragadtam. Közben levelezőn elvégeztem az élelmiszeripari főiskolát, majd a kereskedelmit is. Mi ketten már annyira „visszaesőnek” számítunk, hogy a jövőnket a kereskedelemben csak együtt képzelhetjük el.

Szeretnénk boldogok lenni!

Feldúlt nő és férfi állított be a nyírbátori polgármesteri hivatalba. Hatalmas köteg paksamétával jöttek az igazukat keresni. Miután megtudták, hogy a sajtó is jelen van, egymás szavába vágva mondták, hogy miként akar a „hivatal” a boldogságuk útjába állni.

— Hetvenegy éves vagyok — kezdte a férfi jogán a beszélgetést Varga András. — Volt nekem már feleségem, de a legutóbbi hetente elhagyott meg visszajött, hát meguntam. Tavaly a mátészalkai piacon kódorogva láttam meg az asszonyt, aki akkor még nem volt a feleségem, de kinéztem magamnak. Azt mondtam neki, költözzön hozzám Bátorba, mert segíteni kellene a feleségemnek a munkában. Ráállt, mert Erdélyből járt át piacozni, kellett neki egy hely. Bevallom, hogy hazudtam neki, mert kellett egy asszony, aki

gondomat viseli. Amikor eljött, két napig nem akart a feleségem lenni, de utána azt mondta, már mindegy, úgyis hírben vagyunk. Meg is házasodtunk mi rendje-módja szerint még tavaly, de most szét akarnak bennünket választani. Nem értem én ezt, mert megkerestem a kis pénzt rá, hogy boldogok legyünk. Nem voltam pedig én se rendőr, se csendőr kéziben. Fuvaros voltam a városban, azzal kerestem a kenyeremet, tudják ezt a tanácsnál is. Ha Nyíregyháza nem avatkozna be, boldogok lennénk már, mert a hivatalban Marika mindenben segít, ezeknek májuk sincs, olyan jók hozzánk. De fentebb azt mondják, innen az asszonynak csűri, mert sumiban van nálam, nincs állampolgársága és letelepedési engedélye.

— Beszereztünk mi már minden papírt, hogy az ember a hűtős uram. Még azt is igazoltam, hogy nem vagyok beteg, már hogy is lennék, amikor ötvenhatban születtem, — toldotta a szót Varga Andrásáé Varga Matild. Árus asszony vagyok, arról is van igazolásom. De nem tudom, mi lesz ezután, mert a törvény nem akarja, hogy boldogok legyünk.

Az oldalt összeállította: Aradi Balogh Attila

Átalakult a szövetkezet

Háromszor fejik a tehenei

Nyírbátor város életében meghatározó a mezőgazdaság, mert területéhez több ezer hektár termőföld, erdő, rét tartozik. A szövetkezeti törvény módosításáig a föld a téeszé volt. Most már a jogszabály szerint a téesznek nincs földje, igaz, a városban téesz sincs. Van azonban helyette valami más. Erről nyilatkozott dr.

Petis Mihály, a Bátor Coop elnöke, és Lengyel József főkönyvelő.

— Az Újbaráz- da téesznek ezernegyvenöt tagja volt — kezdte beszélgetésünket Petis úr. — Kilenc - venkettőben mi maradéktalanul végrehajtottuk az átmeneti szövetkezeti törvényt, ami azt eredményezte, hogy harmincöt tag kivált, a többi maradt. Országosan egyedülállóan létrehoztunk egy holding típusú szövetkezetét, ami vagyonkezeléssel foglalkozik, és a négyszázmilliós vagyont tizenegy kft.-ben működteti. Ebben van többek között állattenyésztés, növénytermesztés, gyümölcstermelés, nemzetközi fuvarozás.

—A föld tulajdonviszonyának rendezése nem okozott-e problémát önöknél?

— Olyan törvényt, mint a földtörvény, csak relatíve lehet jól végrehajtani. Ezek ellenére a földkiadás és a kárpótlási licitálás rendben lezajlott, mert nem akadályoztuk mások érdekeinek érvényesülését. Ebben nagy része van az önkormányzatnak is, mert nem uszított. Mindent egybevetve, az

átalakulás azt eredményezte, hogy a szövetkezet működik, a tagság elégedett.

— Pedig volt olyan kft. is, amelyik az átalakulás után nehézségekkel küszködik

— folytatta a beszélgetést Lengyel József.

— Az ezerhatszáz állatot számláló szarvasmarhatelepünk a tejválság idején nehéz napokat élt át. Mégsem adtuk el, vágtuk a hatszáz fejőstehenet, nem öntöttük a tejet az árokba.

— Miként érték ezt el?

— Először is olyan szintre csökkentettük a takarmányozást, ami még nem okozott egészségkárosodást az állománynál. A napi három fejés helyett csak kétszer fejtünk. Visszafogtuk a szaporodást, ami köztudottan a tejtermelés csökkenését eredményezi.

—A konszolidálódott tartási körülmények azt bizonyítják, hogy megérte az állomány meghagyása.

— Ez tényleg így van. A Hols- tein-friez keresztezett szarvasmarhaállományunk növekvő vérhányaddal jól jövedelmez. Csúcsidő- szakban tizenkétezer liter tejet produkálunk naponta, ami Nyírbátor napi fogyasztásának hatszorosa. Jó minőségű a tejünk, és közvetlenül a Túró Rudi előállításához viszik.

— Az elmondottak szerint korszerűnek számít a telepük.

— Fejlesztés, rekonstrukció szükséges istállóbővítéssel, gépesítéssel, vízelvezető- korszerűsítéssel, mert jelenleg nagy eszközállománnyal, sok kézierővel dolgozunk.

Mindig a szakmában

Nem szeret lazítani

Szesz nélkül

Közkedvelt vendéglátóhelye Nyírbátornak a Csekő Kávéház. Elsősorban családok és fiatalok keresik fel szívesen, mert...

— Nálunk nincs szeszesital-árusítás, tilos a dohányzás. Kulturált körülmények között lehet majdnem egész évben fagylaltozni, süteményeket fogyasztani, teázni, kávézni — tájékoztatott Csekő Sándor, a tulajdonos.

— Eddig azt hittem, a szeszes ital árusításában van a nagy haszon.

— Haszon sokféle van. Nekünk, a feleségemmel az a nagy nyereség, hogy a családok leülhetnek nyugodtan egy csendes beszélgetésre, fagyizásra a gyerekekkel. Ennek a rétegnek a megnyerését céloztuk meg vállalkozásunkkal.

— Úgy tudom, önnek ezek előtt nem sok köze volt a vendéglátáshoz.

— Annyi, hogy a feleségemet mint vendéglátóst ismertem meg, aki felszolgáló, cukrász, üzletvezető végzettségű. Amikor házasságunk után a második gyereket vártuk, úgy döntöttünk, nem megy vissza az ÁFÉSZ-hoz dolgozni, hanem nyitunk egy kávézót. A sarkon lévő lakásunk a főút mellett erre alkalmas volt. Ezzel indultunk. Azóta átalakítottuk az épületet, cukrászüzemet is nyitottunk. Inkább a háziasabb süteményeket készítjük, mert ez kedveltebb.

—Közismert a sporttal való kapcsolata.

— Mivel én is asztaliteniszeztem, és a fiam is tehetséges versenyző, támogatom a kaucsuklabda helyi bűvölőit. Ez nem csak szakmai munkában, hanem anyagi támogatásban is megnyilvánul.

Laza János nyugdíjas kereskedő, de amint ő fogalmaz, nevével ellentétben, nem szeret lazítani. Ennek okát firtattam a nyírbátori ÁFÉSZ bútorboltjában.

— Azért dolgozom még most is, mert összeállt egy olyan garnitúra, amelyik azt igényelte, hogy én vezessem ezt a nagy forgalmú üzletet.

— Minek köszönhető ez a bizalom?

— Ma olyan időket élünk a kereskedelemben, hogy vagy tapasztalattal, kiépített üzleti kapcsolatokkal, vagy fiatalos, menedzser típusú lendülettel lehet eredményt elérni. Gondolom, az én esetemben nem kell mondani, hogy mi jöhetett számításba.

— Hol szerezte ezt a tapasztalatot?

— Ami szakképesítést a kereskedelemben meg lehet szerezni, azt mind megszereztem. A felsőfokú áruforgalmi szakképesítést ötvenhét évesen vettem át. Egyébként mindig a szakmában dolgoztam. Az inaséveket ’49 januárjában kezdtem, még magánkereskedőnél. Ezután voltam a népbolt, az FMSZ, majd az ÁFÉSZ dolgozója itt, Nyírbátorban, már húsz éve.

— Említette, hogy nem bátori, akkor miért választotta ezt a várost?

— Kényszerűségből. Ide nősültem, volt kapcsolatom ezzel a településsel. A kényszer azonban nem ez volt. A nagykállói szövetkezetnél dolgoztam, és ’74-ben az ottani elnököt egy párttaggyűlésen megbíráltam. Fegyelmit adott nekem. Beszéltem a nyírbátori szövetkezet akkori elnökével, hadd tegyem rendbe náluk a szénámat, ne legyek egy életre megbélyegzett a szakmámban. Azt mondta az elnök, átvesz, és nem veszi figyelembe a fegyelmit. Amikor már átjöttem, visszavonták Káliéban a fegyelmit is, mert a megyei pártbizottsághoz fordultam.

— Az ebben a városban eltöltött húsz év önt igazolta...

— Az, hogy egy ilyen négy raktárral és üzlethelyiséggel rendelkező üzletet hatvanhárom éves korom ellenére rám mernek bízni, talán ezt bizonyítja. Nem tudom, ért-e a kereskedelemhez, de egy ötmilliós árukészletet havonta több mint kétszer megforgatni, a mai fizetésképtelen világban a bútorszakmában nem kis dolog.

— Mi az oka annak, hogy a nyírbátori bútorbolt ennyire kedvelt a vevők körében?

— Nyereségérdekeltségben működik a boltunk. Ennek következtében szerény, a kis hasznot megbecsülő az üzletpolitikánk. Közvetlenül a termelőtől szerezzük be az árut, azonnal fizetünk, és így kisebb a termelői ár. Ezt az árcsökkentést mi átadjuk a vevőnek, ami abban nyilvánul meg, hogy az évnek szinte minden szakában csökkentett áron értékesítünk, mint most, ünnepek előtt is. Legújabb kezdeményezésünk, hogy jön a gyár, összeszerel egy mintafalat, és abból a vevő választása szerint áll össze a kollekció. Az ilyen dolgok miatt jönnek hozzánk még a Dunántúlról is vásárolni.

Fehérvári József fafaragó művész munkáiból nyílt kiállítás a minorita templomban. Az elismert mester faszobrai, domborművei karácsonyig tekinthetők meg.

Pénteken délután három órakor a polgármester nyitja meg azt a virág- kiállítást és- vásárt, amely két napig vár ja a látogatókat, vásárlókat. A holland kertészet virágait az 1. Sz. Általános Iskolában, a Zrínyi út 42. sz. alatt lehet megtekinteni, megvásárolni.

A ruhaipari szövetkezet kedvezményes akciója karácsonyig tart. Ez idő alatt vasárnap kivételével raktárról vásárolhatnak az érdeklődők