Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-03 / 217. szám
UJ KELET III 11 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ■ 1994. december 3«, szombat 3 Szigorúan ellenőrzött vasúti fizetések Bodnár Pál Azt még nem tudni, hogy mi lesz december 12-én. Sztrájk vagy nem sztrájk — ez itt a kérdés, de ugyanakkor az is megfordul az emberek fejében, hogy jogos-e a Vasutas Szakszervezet követelése. Míg a gazdasági válság miatt a legtöbb állami alkalmazott reálkeresete évek óta csökken, a vasutasoké tavaly huszonegy százalékkal, az idén pedig huszonnyolccal emelkedett, s ez reálértékben nyolc százalékot jelent. A tárgyalások folytatódnak, mivel a kormány nem tud akkora mértékű emelést ígérni a MÁV-nak, mint amekkorát annak szakszervezete követel. Úgy tűnik, az emelés ügyében csak a szakszervezet engedhet, s ha ez nem így lesz, akkor a MÁV-dolgozók először december 8-án reggel két órára állnak le, majd 12-én este tíz órától egy harminchat órás időszakra. Vajon mit gondol erről az utca embere? (Sok megkérdezettnek nem volt kialakult véleménye.) Szabó Ivett diák:— A parlamentben arról is szó volt, hogy megkapják az emelést. Tegyük fel, hogy így lesz. Utána nekiláthatnak követelőzni és sztárjk- hangulatot kelteni a vasipari munkások, Szécsi Szabolcs az ápolónők és a pedagógusok is. Ha ők elkezdték, és sikerrel járnak, akkor bárki kimehet az utcára. Bodnár Pál fizika—technika szakos tanár: — Az a véleményem, hogy bár lehet, hogy kevés a fizetésük, de az igazi baj az, hogy a vasút rendkívül veszteséges, holott úgy emlékszem, az állam het- venmilliárd forinttal dotálja őket. Valahol nem értem őket. Korszerűsíteni kellene a működésüket, és csökkenteni a létszámot, s akkor lehetne emelni a fizetéseken is. Szécsi Szabolcs főiskolás: — Úgy gondolom, hogy sok olyan vasutas van, aki megérdemelné, de találkoztam olyanokkal is — elsősorban a jegykezelőkre gondolok —, akik nem tudnak mindig megfelelő kapcsolatot teremteni az emberekkel. Nem a megfelelő hangnemben kérdezik tőlünk, hogy miért nincs ez meg az bepecsételve a diákigazolványunkba. Mivel tíz alkalomból hétszer jártam így, ma már egyre kevesebbet utazom velük. Nem tagadom, biztosan vannak rendkívül korrekt és rendes vasutasok is. Ha lesz fizetésemelés, akkor differenciálni is kell majd. Nyírlugosi vélemények az avatás után Török Jánosné, tanítónő: — Falusi viszonylatban ez nagy dolog. Évekkel ezelőtt még gondolni sem mertünk ilyesmire. Nem kell ezután órákat várni, hogy jöjjön valahonnan a mentő. l’app Klekné Papp Elekné, nyugdíjas: — A lányom Nyírmihálydiban lakik, nekik is sokat jelent ez az átadás. Nem mondok semmit, ha nem írja le, hogy rendes ember a polgármesterünk, amiért elintézte. Még telefonunk is van, ami nem csekélység ebben a faluban. Voltam már kórházban többször, kétszer műtötték is, én csak tudom, mit jelent ez a mai nap. Nem ismerem ezt a Balogh Gyulát (a vállalkozót), akiről azt beszélik, sokat segített, de ha így van, akkor neki is köszönöm. Greczula Andrea Greczula Andrea tanuló: — Előrelépés ez a falu számára. Nálunk csak a nagy- szüleim szoktak betegek lenni, de azok gyakran, és olyankor mindig saját kocsinkkal szaladgáltunk segítségért. A múltkorában a szomszédunkat is vinni kellett, meg apának a testvérét, a munkát is abbahagyva. Ezután már, gondolom, nem kell idegeskednünk, ha valaki a családban megbetegszik. Két templom épül Hodászon Hodász nagyközség lakosságának közel felét a cigány etnikai kisebbség teszi ki. Őket még ma sem lehet azzal a mércével mérni, amivel a magyarokat, hiszen utóbbiak több mint ezer, előbbiek csak mintegy száz éve telepedtek le, és akkor sem jószántukból. Ez az általuk megszokottól teljesen eltérő életformát jelentett, az alkalmazkodás pedig generációk alatt megy, ment végbe. A vallásos cigányok Hodászon nemrégiben új görög katolikus templom építésébe fogtak—ez pedig már mond valamit. A község másik felének, a magyaroknak is hasonló tervük van. Az ő templomuk életveszélyes állapotba került, lebontásra ítéltetett, egy újra van szükség. Mindezekről és még sok egyébről Gelsei Gáborral, a hodászi görög katolikus egyházközség lelkipásztorával beszélgettünk. — Tisztelendő úr! Ön a közelmúltban a Vatikánban tanácskozáson vett részt, ahol a cigány kisebbség helyzetéről tárgyaltak. —A tanácskozás úgynevezett főhatósági szinten folyt. Engem Keresztes Szilárd püspök úr küldött ki. Beszámoltam a magyar cigányság lelkipásztori ellátottságáról, és közel 20 ország képviselőinek részvételével előkészítettünk egy jövő évi, 3-4 napos cigánykonferenciát. — Hogy halad a cigánytemplom építése? — Nyár végén még úgy látszott, idén ősszel felszentelhetjük, de ez meghiúsult. Építészeti problémák merültek fel, amelyek nemcsak az építkezés időtartamát, hanem költségeit is alaposan növelik, de tavasszal így is elkészülünk vele. Egy hónapja járt itt egy holland alapítvány kuratóriumának elnöke, Mr. Van der Ven, aki pénzt ígért egy cigány közösségi ház építéséhez. Ez még nem kész tény, gondolkodási időt kért. Biztatott, feltételeket mondott, januárban válaszol. A tervek már kész vannak, röviden felvázolom. Ez egy 8x40 méteres épület lenne, egyemeletes. Lesz benne egy szolgálati lakás, egy melegítőkonyha, amiből idős embereket akarunk ellátni napközis szinten, vendégszoba, nagyterem, öregek napközi otthona, konferenciaterem, egy tanulószoba — itt korrepetálási lehetőség lesz általános iskolásoknak —, könyvtár, és készülne egy nyitott tér, ami a hátsó udvarra nyílna, és amolyan szabadtéri színpadként funkcionálna, végül egy előtér vécével, mosdóval. Ki vittem a terveket Rómába, mutogattam, és látszott, hogy sikere van. A cigány örömét, bánatát, mindenét közösségben szereti megélni ma is, erre adna kulturált lehetőséget ez az épület. Az egyház összeköti az evangelizációt a kultúra terjesztésével, ez már a középkorban is így volt. Nyugaton egyébként a cigányok vándorolnak, olyannyira, hogy a holland lejött Pestről megnézni, hogy itt tényleg házban lakik-e a cigány? Nálunk van egy hatalmas lakókocsija, azzal járja az országot. — Az udvaron van egy lesimított terület. Régen templom állt itt, ma csak egy harangláb. Hol tart a magyarok építkezése? — A magyar templom reménybeli tervezője Szatmári István, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei területi műemlék- védelmi felügyelő. Tavaszra kértem a terveket, kiválasztjuk, melyik jó, és nyáron jó lenne leönteni az alapját. Láttassa a tervező, hogy ez bizánci rítusú katolikus templom, tehát modernsége mellett tükrözze a bizánci építészet sajátosságait, 150 ülő- és 200 állóhely legyen benne, és 20 millió forintból ki kell, hogy jöjjön — ezek a követelmények. — Mennyi pénzük van most? — Szinte semmi. A régi templom állapotvizsgálata 100, elbontása 700 ezer forintba került, az összes pénzünk ráment. Sajnos az épület házilagos kivitelezésű volt, statikailag nulla. A torony elindult a tetőbe, az pedig nyomta szét a falakat. A boltívből téglák hullottak ki, életveszélyes volt. Mivel a helyhatósági választások előtt állunk, nem ismerhetem a falu leendő vezetésének véleményét, de ők támogathatnának minket, azonkívül a hívek önkéntes adományaira is számítunk, végül, a költségek legnagyobb részét a püspökség fedezné. Ez utóbbi a legjobb esetben is 15 milliót jelentene! — Ha minden jól megy, egyszerre három építkezés terhe fog nehezedni a vállára. Nem lesz ez sok? — Az előző szolgálati helyemről, Nyírparasznyáról láttam el Jármi községet. Ott nem volt semmilyen katolikus templom. Telket vettünk, és már-már hozzáláttunk, hogy templomot építsünk, amikor Püspök úr Hodászra helyezett, látva építkezési ambíciómat. A kérdésre válaszolva, valóban nagy a kihívás, de talán megbirkózom vele. A mai helyzet tarthatatlan. Ez egy nagy egyházközség, nehezen viselik az emberek a lerobbant iskolában való misézést. Előfordulhat, hogy a gyerekek karácsonykor nem tudják majd hol eljátszani a pásztorjátékot, amit betanulnak. A cigánygyerekeknél nem olyan nagy a baj, mert a tervek szerint az ő templomuk akkorra már használható lesz. Erre az épületre és a közösségi házra kiemelten szükség van, az egyház ugyanis mindig különös gondot fordított az úton lévőkre, a nehéz sorban élő emberek hitéletére. Gázlánggyújtás Yasmegyeren Vasárnap délután egy órakor Tiszatelek, Vasmegyei Beszterec és Tiszarád összefogásában gázlánggyújtó ünnepséget rendeznek a vasmegyeri általános iskolában. A program szerint először a Himnusz hangjai csendülnek fel, majd Szabó József polgármester mond ünnepi köszöntőt. A műsort az általános iskola tanulói adják, majd Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter beszédét hallgathatják meg a jelenlévők. Ezt követően a négy község legöregebb embere meggyújtja a gázlángot, melyet református és római katolikus lelkészek szentelnek meg. Az ünnepi összejövetelt a Szózat zárja. VIRÁGVÁSÁR Egy optimista uborkatermesztő A minőségi árunak piaca van Petróczki Ferenc polgármester nyitotta meg Nyírbátor 1. Sz. Általános Iskolájában azt a virágkiállítást és vásárt, amely ma este hétig tart Ha a szabolcsi mezőgazdaságról esik szó, akkor jobbára csak a gondokat sorolják a gazdák. Rossz, elavult termékszerkezet, a szabott ár hiánya, a biztos piac elmaradása, mind mind olyan tényező, ami elkedvetleníti a termelőket. — Azért nem ilyen rossz a helyzet, még ha legtöbbször valóban csak a problémákról esik szó — állítja Szokol István kabalási egyéni gazdálkodó, agrár szak- tanácsadó. — Uborkát például évek óta biztonságosan tudunk értékesíteni. Ráadásul a költségekhez és a minőséghez képest elfogadható áron. Termékünk a nagybani piacokon keresztül az exportőrökön átjut el a vásárlókhoz. — Hogyan sikerült az uborkával ilyen jó piaci pozíciót kialakítani? — Hosszú, kemény munka eredménye ez! Még a kárpótlás megkezdése előtt édesanyám tagi tulajdonból visszakapott földjén kezdtünk el gazdálkodni. Három év kellett ahhoz, hogy pontosan felmérjük lehetőségeinket. Legfontosabb volt a korszerű uborkatermesztési technológia adaptálása. Ez azért is bír különös jelentőséggel, mert a győri példa továbbfejlesztésével sikerült csökkenteni a szabolcsi homokon az önköltséget, miközben a termék minősége javult, jobban eladhatóvá vált. Tapasztalataim szerint a megfelelő minőségű uborkára mindig van kereslet. Családunk uborkáját, almáját a földünkről vitte el a kereskedő. —Ha Ön ennyire bízik a mezőgazdaság jövőjében, akkor mi lehet az oka annak, hogy sok kudarc éri szabolcsi társait? — Szabolcsban az egyéni vállalkozók magukra hagyva termelnek, szakmai és egyéb háttér nélkül. A gyakorlat bebizonyította, hogy vannak olyan magyar és külföldi magyar cégképviseletek, amelyek sikeres integrációt hoztak létre az ország több pontján. Ennek keretében költségkalkulációt készítenek a gazdák részére, komplex termelési technológiát adnak, segítik bevezetését, biztosítják a főbb alapanyagokat, és természetesen piaci információkkal, piaccal látják el a termelőket. — Én úgy érzem, hogy Szabolcsban egyre inkább kezdjük alkalmazni azokat a korszerű technológiákat, amelyekkel a fellendülés bekövetkezhet. Nagy kérdés az, hogy a hivatalos gazdaságpolitika, és itt gondolok a PHARE- támogatásokra is, tud-e partner lenni. Amennyiben igen, akkor lemaradásunk pár év alatt behozható. Aradi Balogh Attila ( száraz)
