Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-26 / 236. szám
IJ KELET Jármikor csengethetnek 1994. december 27., kedd 3 — Rádió-televízió műszerész a szakim — mondta csodálkozásomra ifi. Tóth '•la a tulajdonát képező nyírlugosi ABC- n. — Azon se lepődjön meg, hogy a sa- t készülékemet sem én javítom. — Már ezen sem lepődöm meg, de az .át azért elárulhatná. — Egyszerűen nincs időm rá. Amikor unkanélküli lettem, valamiről gondos- >dni kellett, hogy a két gyereket eltartsam, ihasználatlamil állt itt ez a lakásrés/, cs úgy döntöttem, nyitok benne egy élelmiszerboltot. A lakossági igényekre alapozva van nálunk mindenféle élelmiszer, vegyi áru, péksütemény, zöldség-gyümölcs, töltelékáru, helyi viszonylatban nálunk a legnagyobb a választék Pampers-pelenkák- ból. És mi nem mondjuk a vevőnek, hogy nincs, mert megyek, és beszerzem az árut. A nyitva tartásban is rugalmasak vagyunk. Ha valaki vasárnap csenget, nyitjuk az ajtót, és kiszolgáljuk. j Nyelvtudás sem kell A minap egy házaspárra figyeltem fel tz egyik buszmegállóban. Kiránduláshoz iltöztek, hátukon tömött hátizsákok. Kétségbeesetten próbáltak valamit megmagyarázni két, szintén buszra váró diáklánynak. A lányok szótlanul fordultak el tőlük, •nép sem próbáltak odafigyelni rájuk. A turistapár másokkal is próbálkozott, ám számomra érthetetlen módon mindenki szinte undorodva fordult el, meg sem várva f végét mondanivalójuknak, ami feltehetőén útbaigazításra vonatkozott. Kicsit jobban hegyezve a fülemet, rájöttem, ennek a két embernek semmi más bűne nincs, mint hogy egy szó nem sok, annyit sem tudnak magyarul. Láttam az arcukon a tanácstalanságot, egyrészt a téves útirány miatt, másrészt, feltételezem, megdöbbentette őket az általuk híresnek vélt magyar vendégszeretet eme megnyilvánulása. Határozott léptekkel tartottam feléjük, annak ellenére, hogy biztos voltam benne, a bennünket elválasztó néhány méter megtétele után sem fogok tudni angolul. Mosolyom láttán kicsit megkönnyebbültek, és egy darab papírt nyújtottak felém, amit előzőleg a többieknek is próbáltak megmutatni, de senki sem volt rá kíváncsi. A papíron tiszta magyarsággal olvashattam egy közeli szálloda nevét és pontos címét. Szó nélkül intettem, mirefelsze- delőzködtek és követtek a legközelebbi sarokig, ahonnét már egyértélműen kivehető volt úticéljuk, csupán rá kellett mutatnom. Az angol házaspár mosolyogva hadarta el feltételezhetően a hála szavait. Még mindig nem tudtam angolul, de megértettem: a segítségemet köszönik meg. A buszmegállóba visszaérve még sikerültfelugranom az éppen megérkező buszra, közben közömbös útitársaimat, akik oly furcsa módját választották a segítségnyújtásnak, London belvárosába kívántam egy árva szótár, egy fia térkép nélkül. Gépjárművizsga Nyírbátorban Ismét van hatósági műszaki \ izsgázla- tás a nyírbátori autószervizben. Ez a hír csak akkor érdekes, ha Bákonyi József elmondja az előzményeket is. — Öt évvel ezelőtt kezdtük az egykori téesz autójavítójából alakult autószervizben a műszaki vizsgáztatást hatósági és zárt technológiájú rendszerben. — Mi a különbség a kettő között? — A hatósági műszaki vizsgáztatásnál a tulajdonos készíti vagy készítteti fel a járművét, és mi csak a közlekedésre alkalmasságát vizsgáljuk. A ZT-rendszerben mi készítjük fel a járművet, és utána vizsgáztatjuk. — Milyen típusú járműről beszél? — Lassú járművek, mezőgazdasági gépek, teherautó, személygépkocsi, tehát minden, amit a KRESZ ebbe a kategóriába sorol. De amint említettem, lehetőség van javításra is. Szakembereink ezenkívül Hogy állunk a ruhabutikokkal? Nem mind tartós, ami drága! Csak győzzük kapkodni a fejünket ma már a városokban annyi bolt, üzlet, butik nyitott. A kínálat bőséges, persze csak annak, aki meg is tudja fizetni. Ha pedig sajnáljuk azt a pár ezer forintocskát, mely egy-egy ruhadarab esetében havi fizetésünket is jelentheti, akkor irány a kínai bolt vagy a piac! Ezek után már csak a bosszankodás van hátra, mert ritka az ilyen olcsón szerzett dolgok között az, amely nem megy tönkre az első mosás után. Nem a ruha teszi az embert, szól a mondás, de azért ez ma már inkább a „nem” szócska elhagyásával állja meg a helyét. Nos, az ízlésen változtatni nem lehet, azt azonban egy átlagos keresetből ugyancsak meg kell gondolni, mit vegyünk? A férfi- és női felsőruházati termékek bolti kínálatáról a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség megyei felügyelőségének vezetője, Holló Jánosné érdekes dolgokat mesélt. — Ugrásszerűen megnövekedett a kínai érdekeltségű társas vállalkozások száma a ruházati kiskereskedelemben, azonban itt döntően silány minőségű termékek primitív körülmények között (dobozokba zsúfolva) kerülnek eladásra. A feketepiaci árakkal a magyar gyártók és kereskedők képtelenek felvenni a versenyt. —Ami pedig az árakat illeti, szerintem egyre inkább csak végletekben beszélgethetünk. — A nagyobb vásárlóerővel rendelkezők elsősorban az import, magas árfekvésű olasz, osztrák, francia termékeket keresik, míg a kiskeresetűek a gyenge vagy még elfogadható minőségű ruhát kénytelenek megvásárolni. A kereslet tehát a társadalmi tagozódást követte, melyből eltűnt a középosztály, az úgynevezett módos polgár. Ami pedig a kiszolgálás kulturáltságát illeti, szerencsére a privatizáció hatására pozitív irányban változott, azonban a kapcsolódó szolgáltatások, mint a méretre igazítás, a szaktanácsadás, megszűntek. A vevői reklamáció intézése is szakszerűtlen, sőt, gyakran vevői jogokat sértő. — Ha azt kérdezem az eladótól, milyen minőségű ez a termék, meddig lesz hordható, mindig rávágják, hogy természetesen egy életre szól. Ha ezt beveszem, kit érdekel már, hogy még az OMO-val sem tudom olyan újjá varázsolni, ahogy a reklámban látni? — Egyértelműen megállapítható, hogy a kereskedők — mint forgalmazók — egyáltalán nem győződnek meg arról, hogy az előzetes minőségvizsgálatokat elvégez- ték-e az importálók, vagy a gyártók. Arról pedig pláne nem kérdezősködnek, hogy a törvényes kellékekkel szakszerűen el vannak-e látva a ruhák. „Van miért büntetni a felügyelőségnek!” — mondják a kereskedők, s nem tágítanak azon véleményüktől, hogyha probléma van a termékkel, azt úgyis kicserélik. Sokszor fogadtak úgy a forgalmazók, hogy „már vártak bennünket”, tekintettel arra, hogy országos vizsgálatról van szó, de ennek ellenére minden megvizsgált egységben hiányosságot találtunk. A kereskedők egyre inkább afelé tendálnak, hogy a minőségtanúsítás nélküli felsőruházati termékhez valamilyen szak- véleményt (Országos Találmányi Hivatal, védjegylajstrom, kivonat, iparművészeti zsűriztetés stb...) szereznek be vagy egyszerűen átadnak egy köteg szakvéleményt, hogy válogassunk belőle! Talán éppen ezzel a javaslattal állnak elő a vásárlónak is, mert ami a méretjelölést illeti, nem találtunk csak méretjelölés-hiányos ruházati terméket. A méretazonosító tábla pedig valósággal luxusnak számít. — Ez persze akkor jelent gondot igazán, ha az eladó sem tudja, mit árul. — A vizsgált üzletek felében volt szakképzett eladó, a többiekben óvónői, könyvelői, kertészi, optikusi szakképzett- ségűek vagy érettségizettek álltak a vevő rendelkezésére. Ez, és az alacsony igényszint magyarázza, hogy a kiskereskedelemben az új vállalkozói réteg nem akarja tudomásul venni, hogy a szakmával szemben vannak elvárások. Emellett a kifogásolt árukészlet nagyságához viszonyítva a kiszabható pénzbírság felső határa sem tartja vissza a forgalmazókat, mert húszezer forintnyi bírság nem jelent olyan nagy megterhelést számukra. Persze a kiskereskedők szerint elsősorban a gyártó és az importőr kötelessége lenne a szabályok betartása, az együttműködésre azonban a termelő nem hajlandó. „Kinevetnek, ha ilyet kérek, vagy azt mondják, menjek máshoz” — nyilatkozták. Éppen ezért szükséges is lenne a termelőkre, gyártókra is kiterjeszteni a felügyelőség állam- igazgatási, szabálysértési és vizsgálati jogkörét. ... Addig is egyszerűbb, ha elmegyünk a varrónőhöz, akinél legalább reklamálni lehet, és, reméljük, nem hatástalanul... Herczku Tünde A legkisebb darabban is van valami A kő lelke elvégzik a futómű-beállítási, lengéscsillapító-vizsgálatot, vonóhorog-felszerelést, környezetvédelmi vizsgáztatást is igény szerint. Rövid határidővel dolgozunk, és szolid árakkal. A telepünkön lévő benzinkútnál tankolhat is az ügyfél. — Említette a telep kifejezést. A nem helybeliek hogyan találnak ide? — A város szélén, a Nyírvasvári felé vezető út mellett van a szervizünk. Személyesen előnyösebb bejelentkezni a vizsgára, de szükség esetén a Bátor Coop vagy a Bátor Trade telefonszámán is elérhetőek vagyunk. Ami pedig azt illeti, hogy miért mondjuk, hogy ismét vizsgáztatunk, annak az az oka, hogy egy időben csak a zárt technológiában felkészített járműveket vizsgáztattuk, most viszont mindenki hozhatja a járművét. Aradi Balogh Attila Először kocsordi házában kerestem, de onnan Mátészalkára irányítottak. A múzeumba ment elrendezni a kiállítási tárgyakat — mondták. A mátészalkai Szatmár Múzeumban találtam rá Szabó Zsigmond márványfaragóra, aki éppen az azóta már megnyitott Kő-Dckor című kiállítását rendezgette. Mátészalkán született 1966. december 31-én. A Komárom megyei Süttő községben tanulta meg szakmáját. Süttő lakossá gának zöme német származású, már őseik is kőfaragók voltak, akik az ott lévő kőbánya miatt telepedtek le. Iskola után Budapesten dolgozott a Szob- rászipari Vállalatnál épület-kőfaragóként. Ott hagyta keze nyomát többek között a Parlament és a Televízió épületén, a Budavári Palotán, a Festetics-kastélyon, valamint Debrecenben a Csokonai Színházon. Aztán katona lett, majd hazaköltözött Kocsord- ra. Van egy lánya, felesége pedig a háztartást vezeti. Szabó Zsigmond néhány éve vett egy esztergapadot, majd teljesen autodidakta módon vált a kőesztergálás nagymesterévé, mert azzá vált, ezt bizonyítja a kiállítás anyaga, amely 21-én 17 órától tekinthető meg a múzeum első emeleti kiállítótermében. Szabó Zsig- monddal a megnyitó előtt néhány órával beszélgettünk. — Életrajzodat olvasva úgy tűnik, az ország legszebb helyein fordultál meg munkád során. — Ez nem egészen így van. Az anyagokat műhelyben faragtuk meg, aztán a helyezők beépítették. Az a miénktől egészen eltérő jellegű munka, de ez mindig is így volt. A kőfaragó megütötte, a helyező pedig beépítette. —Sírkőkészítésből jól meg lehet élni. De mennyire van élettere a művészetben a kőfaragásnak? — Minimálisan. Persze lehetne sírköveket is lehetne színvonalasan készíteni, de az embereknek nincs rá pénzük. Maradnak a sablonba, műkőből öntött síremlékek. Marram lampa — Egyedül dolgozol? — A sírkövezést a bátyámmal együtt csinálom, és van egy tanulónk is. O nem jár semmilyen iskolába, mert nem láttam jónak, hogy egy alacsony szintű intézménybe beírassam. Már többet tud a szakmáról, mint az remélhető volt. A márványmunka pedig sajátom, de rengeteg segítséget kaptam a kiállítás megszervezésében. Sírköveken kívül köztéri munkákat is vállalunk, valamint kegyeleti emlékművek készítését. Én készítettem az ópályi, mándoki, tiszabezdédi emlékművek alapját, a mátészalkai kegyeleti parkban lévő márványoszlopot, a Kraszna Áruház melletti ivókút kőrészét és egyebeket. Az ezekre kerülő szobrok vagy domborművek általában Bíró Lajos és felesége, Sirpa Ihanus alkotásai, de dolgoztam már zalai és szentendrei szobrásznak is, ezek a munkák azonban a megyén kívülre kerültek. — Ez az első kiállításod? — Igen. Az a célom, hogy közelebb hozzam a követ, a márványt az emberekhez. Ha meghallják azt, hogy kő, akkor ne csak a temető jusson eszükbe, hanem a lakás- kultúra, a belsőépítészet is. Ez magában foglal egy sor dolgot. A legközismertebbek a márványasztalok, gyertyatartók, vázák. asztali és állólámpák márványtesttel, szobaszökőkutak és esogobók, bárpultok és kandallók. A sor végtelen. — Honnan veszed az ötleteket? — Innen-onnan. Nem másolok, másról van szó. Néha jó ötletet adnak más anyagból készült tárgyak, amelyeknek formáját megpróbálom átültetni kőbe. Rengeteg a saját terv, de az anyagban valahol benne van az, hogy mi készülhet belőle. A legkisebb darab kőben is van valami, csak ki kell azt bontani, és minden elkészült tárgynak megvan a helye. —A kiállított tárgyak megvásárolhatók? — Most nem, de megrendelhetők, és egyéni elképzelések alapján is dolgozom. A legformabontóbbtól a klasszikus stílusig minden irányzat kedvelői elérhető áron juthatnak igényes, ízléses darabokhoz. — Nem törékenyek ezek? — Stabilak, mert megvan a megfelelő merevítés. Sikerült ezt is esztétikusán megoldani. — Meddig tart a kiállítás? — Ameddig látogatják. Azt várom, hogy a kő különböző alakokat öltve kerüljön a lakásokba a kiállítás alatt és után. Attól függően, hogy milyen hatást vált ki a tárlat, máshol is meg akarjuk mutatni, és akkor már szélesebb választékkal. Vásárosnaményra, Fehérgyarmatra, Nyíregyházára gondoltunk többek között, de minden attól függ, hogy milyen visszajelzést kapunk a nagyközönség részéről. Dojcsák Tibor (Totó: Dojcsák)
