Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-24 / 235. szám
UJ KELET 1994. december 24., szombat 7 — Látod? Hozzánk már megérkezett a Jézuska. Csillogó karácsonyfát, babát és kisautót kaptam! —a kétéves kislányt Kiss Andreának hívják. Továbbra is vár juk a gyermekfotókat! Címünk: 4400 Nyíregyháza, Tüzér u. 2. Karácsonyi izgaloműzők Tudom, nem mindennapi feladat türelemmel kivárnotok, míg „megérkezik” a feldíszített karácsonyfa és az ajándékok. Ám hogy könnyebben teljen az idő, játszatok egy kicsit. Az első társasjáték neve: karácsonyi pudingok. Készítsetek elő hozzá műanyag tálkát, tejfelespoharat, dobókockát, mazsolát, tollat, és minden játékosnak egy-egy papírlapot. Öntsd bele a mazsolát a tálba, a dobókockát pedig tedd a tejfelespohárba. Minden játékos rajzoljon egy jókora karácsonyi pudingot a lapjára. Kezdődhet a játék. Mindenki annyi mazsolát tehet a pudingra, amennyit dobott. Akik szeretik otthonukat csinosítani, azok részére szép és praktikus ajándékot készíthetünk viszonylag rövid idő alatt. Zsebes varrókosárka: Először kartonból kivágjuk a nyolcszögletű alapot, valamint az oldallapokat. Úgy szép, ha kívül- belül behúzzuk valamilyen tetszetős mintájú vászonnal, kartonnal, amely alá tehetünk vékony habszivacsot, esetleg vattát. Tetszés szerinti fonalból, különféle díszöltéssel állítjuk össze. Az oldallapokra belül elütő színből kis szív alakú zsebeket szabunk, amelyeket csak alul, a szív feléig varrunk oda, hogy a cérnát, tűgamitú- rát, kisollót, stb. belerakhassuk. Ha tetézni akarjuk a megajándékozott örömét, tehetünk a kosárkába 2-3 gombolyag szép fonalat, teflon kötőtűvel és horgolótűvel. Falitárolók: Maradék kelme és egy ruhafogas a fő kelléke az ábrán látható a./ cip- záras szennyestartónak, b./ folyóirat- újságtárolónak, c./ rekeszes fésű-, kefe-, hajcsavaró-, kozmetikai- és testápolószer-tartónak. Valamennyi előnye, hogy falra akasztva, kis helyen is elfér, kéznél van, nem kell keresgélni a kívánt holmit. Ha könnyen mosható maradék vagy műszálas kelmét veszünk hozzá, azt mosás után vasalni sem kell. Tetszés szerint díszíthetjük elütő színű paszAz nyer, akinek a legtöbb mazsolája gyűlik össze. Kocka helyett hat csokoládépénzzel is játszhattok. Ragasszatok a pénzek egyik oldalára öntapadós csillagot. Egy kis tálból dobjátok fel őket. Annyi mazsolát lehet kivenni, ahány csillagot dobtok. A második játék neve: Télapó. Legalább három gyereknek kell játszania. Egyikőjük az adogató, a többiekből lesz a Télapó. Az adagolónál nagy halom puha játékállat, törhetetlen tárgy van. Sorban minden játékosnak dob egyet-egyet. Aki elejt valamit, az kiesik. Aki utoljára marad, az az igazi Télapó. pólozássai. farkasfoggal, zsinórozással, rátétes kivágásokkal, hímzéssel. Nem tudom Kicsike volt, törékeny, szőke. Nem ölelt magához sem macit, sem hajasbabát, két csöpp kezét, mintha imádkozna, ölébe ejtve összekulcsolta. Mintha ezer esztendő tapasztalta, gyötrelme állna mögötte. Formás kis arcából riadt tekintettel nézett rám, közben zavartan igazította meg magán az intézeti köntöskét. Kopott kis papucsában szorosan egymás mellé zárt lábacskái merevségről árulkodtak. Amikor a nevét kérdeztem, nem válaszolt, nem mert válaszolni. Hirtelen nem tudtam, mit is mondhatnék neki, amivel szóra bírhatnám, magamhoz édesgethetném. Szemem újra a kis kezekre tévedt. Az apró kis gyűrűsujjon vékonyka piros köves gyűrűcs- ke csillogott. Láthatóan értéktelen kis bizsu, mégis megjegyeztem: — Csodaszép ékszered van kislány! — Arca lassacskán kisimult, szeme felragyogott. — Ugye milyen szép? Az enyém! Az egyetlen dolog a világon, ami a sajátja. Nem mondhatja a magáénak édesanyja szeretetét, édasapja büszkeségét, még csak a ruha sem a sajátja ami rajta van, de a kis gyűrűcske... Az csakis az ő tulajdona! Mi bűne lehet ennek a kis emberkének, mivel érdemelte ki szüleitől, hogy eldobják maguktól, miért nem akarnak örülni csacsogásának, mosolyának? Mennyire kell ahhoz egy szülőnek elesettnek lenni, hogy gyermeke az állam gondoskodására szoruljon? Ennek a riadt tekintetű négyéves kislánynak pedig hány és hány szörnyű napot, hónapot, évet kellett átélnie, mire a gyámügyes néni, vagy bácsi beutalta az intézet biztonságot nyújtó falai közé? Nem tudom. Diéta? Vagyis elő a csokoládétortával az évszázad betegségei ellen? „Nem, erről nincs szó — mondja egy francia táplálkozási szakember —, az viszont tény, hogy az immunrendszer és a táplálkozás közötti kapcsolat nem elhanyagolható. Tehát minél kevesebb tiltást tartalmazzon az étrend, ez volna kívánatos. Ahhoz ugyanis, hogy valaki leadjon a testsúlyából, az adagokat kell csökkenteni, és azt kell elhagyni, ami nem létfontosságú. De ezt is csak átmenetileg. Kis mennyiségben semmi sem ártalmas, az a lényeg, hogy miből mennyit rakunk a tányérra. Én például, ha látom, hogy a pácienseim képesek mérsékelni az étel-, italfogyasztást, minden további nélkül megengedem, hogy egy- egy pohár bort megigyanak, vagy éppen csokoládét fogyasszanak. Úgy tapasztaltam ugyanis, hogy ez az engedékenység lelkileg is jó hatással van azokra, akik a diétát egyfajta büntetésnek tekintették. A tulajdonképpeni nehézséget az jelenti, hogy miképpen győzzük meg az embereket arról, hogy a kevés is elég.” Warburton szerint azonban az orvos- tudomány a tilalmak terén már szinte a vallási bűntudat felébresztésénél tart, ezért aztán, az élet logikája alapján, már a tilalmak puszta áthágása is változtat a hangulaton. Az angol kutató még a cigarettát is védelmébe vette: „Ha megnézzük a statisztikát, kiderül, hogy a dohányzók igen nagy része magas életkort ért meg”. James McCormick dublini professzor szavaival: „A dohányzás káros. De ha önök nem dohányoznak, valami másba halnak majd bele. Ez lehet például végelgyengülés is.” Woody Allen amerikai színész korántsem elméleti megfontolásból nyilatkozott a témáról. „Persze, abbahagyom a dohányzást, és nyerek vele egy hetet. Az életem tehát meghosszabbodik egy héttel. Ám abban is biztos vagyok, hogy azon a héten szakadni fog az eső.” (MTI-Press) Ajándékötletek Ambrus Mercedes, mini anya Mercedesről 1989-ben hallottunk először, amikor fölényesen megnyerte a Pop-Expressz szépségkirálynő-választást. Keresett modell lett, egy év múlva már Olaszországban dolgozott. Az egyik leghíresebb olasz fotóművész, Ricardo Schied fotózta a leggyakrabban. — Ismert modell lett Olaszországban? — Sokkal ismertebb, mint idehaza. — Miért? — Mert azonnal külföldi szerződést kaptam. Itthon egyetlen ügynökséggel sincs szerződésem. — Ha jól tudom, Schied megkérte a kezét. Miért nem maradt kint Olaszországban? — Schicci szándékai a pletykákkal ellentétben tisztességesek voltak, de az már az első kiutazásom alkalmával is világossá vált előttem, hogy nem tudnék külföldön élni. Különben is, idehaza megismerkedtem jelenlegi férjemmel, Tiborral. — Mikor házasodtak össze? — Másfél éve, a legteljesebb titokban, csak a két tanú volt jelen. — Ezek szerint végleg hazatelepült? — Mindig is jobban szerettem itthon lenni. Idehaza szeretnék munkát találni, persze most egy ideig nem dolgozom, hiszen november 20-án vasárnap este 8 órakor csodálatos kisfiam született. —Neve? — Korom Krisztián Dominic. Három kilogram harminc dekával született. Férjemmel már korábban megegyeztünk, hogy ha fiú lesz, a Krisztián nevet kapja, Dominic pedig azért lett, mert vasárnap született. — Kevés modell szül ilyen fiatalon. — Igen, én is későbbre terveztem, de ha már az égiek így döntöttek... Csodálatos érzés a kisfiámat magamhoz ölelni, ezt csak az ismerheti, akinek van gyereke. —Mit kap a kis Dominic karácsonyra? — Többek közt egy fehér plüssmacit, s egy takarékbetétkönyvet nyitok neki 7000 forinttal. Sminlcelésről fiataloknak A száj festése Első lépés az ajkak körülrajzolása a szájceruzával. Célszerű, ha a kisujjadat az ál- ladhoz támasztod, így biztosabban tudod vezetni a ceruzát. A körülrajzoláshoz ecsetet is használhatsz. Érintsd az ecsetet a rúzshoz, majd fesd körül az ajkadat. A berúzso- zott szájecsettel óvatosan fesd be az ajkakat. Vigyázz, hogy mindig a kontúrvonalakon belül maradj. Ha elkészültél, papírzsebkendővel itasd fel a rúzst. Ezután fess rá egy második réteget, majd újra távolítsd el a felesleget. Csillogóak lesznek az ajkaid, ha egy kis szájfényt pöttyentesz középre, és óvatosan szétkened a szélek irányába. Múlt héten már elkezdtük, most pedig folytatjuk bőr és hajszín szerinti színajánlásunkat. Sötét bőr, fekete haj Arcpír: téglavörös, burgundi vörös Szemhéjpúder: aranybarna, tengerészkék, napsárga, narancs Száj: borvörös, tűzpiros, ciklámen Barna bőr, fekete haj Arcpír: aranybama, mályva Szemhéjpúder: sápadt arany, sárga, mályva, szilvakék, kék Száj: téglavörös, osztrigarózsaszín, ciklámen Kreol bőr, fekete haj Arcpír: rézvörös, burgundi vörös Szemhéjpúder: mohazöld, arany, sötétkék, rózsaszínes bézs Száj: burgundi vörös, gesztenye, rézvörös A gombfoci A gyerekek sok ajándékot kaptak Kopaszéknál. Hajas, a barátja meglátogatta őket. A fiúk a napköziben, az asszony pedig éppen vásárolni volt. Kopasz elégedetten mutatta meg az ajándékokat. A gombfocinál érdeklődve nézett Hajasra: — Tudsz játszani? — kérdezte — Tudok! — felelte Hajas. — Utcabajnok voltam! — Én pedig iskolabajnok! Szemük már egymást méregette, aztán a következő percben csatarendbe állították a „játékosokat”, s elkezdődött a 1 meccs. Vita kevés volt közöttük, de a játékba úgy elmerültek, hogy csak a csengetésre figyeltek fel. Összesöpörték a „játékosokat,” s az „öltözőbe” tessékelték őket. A fiúk szokása volt, hogy előreszaladva becsengettek a lakásba. Mire Kopaszné és a két fiú belépett, már nyoma sem volt a gombfocimeccsnek. Csak később, a beszélgetés közben jegyezte meg Hajas a fiúknak: — Megvertem az apátokat! A fiúk ijedt szemmel keresték apjukon a sérüléseket, de azon semmi verés nem látszott, sőt mosolyogva mondta: — Mert hagytam magam, s így is csak egy góllal nyertél. A fiúkat érdekelte a dolog, s ők is játékba kezdtek a két „nagymester” felügyelete mellett. Néhány nap múlva ismét találkoztak a barátok. Kopasz panaszkodott: — Mind a két fiú megver már gombfociban! — Biztosan hagyod magad! — felelte Hajas. — A fenét! Eleinte még tényleg hagytam magam, hogy legyen sikerélményük, de aztán már ők lettek a jobbak. Minden j meccsen kikapok. — Mert nem tudsz játszani! — mondta Hajas. — Majd én megrakom őket, ne félj! így történt, hogy a legközelebbi alkalommal Hajas és Kopasz két fia ádáz gombfocicsatát vívtak. Mondanom sem kell, hogy Hajas minden meccsét elveszítette a fiúkkal szemben. Egy óvatlan í pillanatban aztán így szólt Kopaszhoz: — Te, nem hiszed, de tényleg nem hagytam magam. Keményen harcoltam! — Nem mondtam neked, hogy engem i is megvernek, mint szódás a lovát?! Már < szégyellek ellenük játszani! A két barát egymásra nézett, s a múlt- ; ba tekintett. Mindketten arra gondoltak, amikor egyikük még utcabajnok, a má- ! sikuk pedig iskolabajnok volt. S az időre is, amely úgy elfutott felettük... Budaházi István-sw B. K.
