Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-02 / 216. szám

UJ KELET

H

1

LABDARÚGÁS

II

H

1994. december 2., péntek

i

Megyei II. osztály

Félidőben

A következő hetekben, mint azt már korábban jeleztük, a megyei II. osztály uborkaszezonjában a két csoport mind a huszonnyolc résztvevőjét felkerestük, és vezetőik segítségével értékeljük a csapatok őszi teljesítményét. A sort a két listavezetővel, Demecserrel és Nyírcsahollyal kezdjük.

—Honorálják valamilyen formában a

Az első csoport őszi bajnoka a középszabolcsi I. osztályból harmadik helyezettként osztályozó árán az idén felkerült Demecser legénysége lett. Az újonc gárda a megyei II. osztály huszonnyolc résztvevője közül a legkevesebb gólt kapta, szám szerint hármat. Tízszer diadalmaskodtak ellenfeleik felett, kétszer értek el döntetlent, s mindössze egyetlenegy vereség írható számlájukra. Támadóik harmincegy alkalommal vették be ve- télytársaik hálóját. A társaság egyesületi elnökét, Fáky Lászlót kértük fel, elemezze a község üdvöskéinek szereplését.

— Alapjában véve elégedett vagyok a csapat összteljesítményével. Valamennyi labdarúgó a focira szentelte a figyelmét, s ez az eredményekben is megmutatkozott. Az egyesületet a helyi önkormányzat minimális összeggel támogatta. A gárda anyagi helyzete a vállalkozóknak köszönhetően stabilizálódott, és a pályánkat és az öltözőnket fel tudtuk újítani.

— Milyen célt tűzött ki a vezetőség a bajnokság megkezdése előtt?

— Egyértelműen a megyei I. osztályba való feljutást. Ebben a szellemben igazoltunk futballistákat és alakítottuk ki premizálási rendszerünket. Szerintem ez a garnitúra megállná a helyét egy osztállyal fentebb is.

— Kikkel erősítettek?

— Badart Nyírkárászból, Hegyest Nagyhalászból, Hankovszkit Újfehértóról szerződtettük, továbbá az ifjúságiak közül Mándokit, Gombkötő Józsefet és Gombkötő Sándort vittük fel a nagyok közé. Egyedül Ráti távozott a tavalyi legénységből, ő Székelyben folytatta a játékot. Az edző személye is új, Farkas Tiborral vágtunk neki az idénynek. Munkáját nagyra becsüljük, kitűnő szakembernek tartjuk, aki bizonyította tudását a srácokkal.

demecseri aranylábúak remeklését?

— Természetesen nem hunyunk szemet sikereik felett. Függetlenül attól, hogy idegenben vagy otthon játszunk, minden megszerzett pontért ezerötszáz forintot kapnak a fiúk. Ez nem kis húzóerő számukra. A bajnokság megnyerése esetén a keret tagjainak markát a saját bedolgozott prémiumuk fele üti. Azt lehet mondani, ha teljesítenek, akkor nem panaszkodhatnak.

— Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésük?

— Kettő is volt. Az egyikhez kellemes emlékek fűződnek, a másikhoz kellemetlenek. Amelyiket nem szívesen idézem fel, az a Volán elleni találkozónk, ahol egy-nullás vereséget szenvedtünk. A közlekedésieken kívül nem győzött le minket senki. Az osztály rangadóját Gávavencsellőn játszottuk. Itt egy nagyszerűen felkészített kollektívát gyűrtünk le egy-nullra küzdelmes, színvonalas csatában. Meg kell említenem a Napkorral vívott idénynyitó derbinket is, ezen egyetlen árva gólunkra sem tudtak ugyan válaszolni a vendégek, de elismerem, nagyon megizzasztották bennünket.

— Mit vár a tavasztól?

— Azt szeretném, ha a végelszámolásnál a tabella élén állna Demecser. Bizakodom a sikeres folytatásban. Optimizmusomat arra alapozom, hogy kedvező a sorsolásunk. A pozíciónkat veszélyeztető, dobogón lévő ellenlábasainkat hazai környezetben fogadjuk.

— Újabb játékosok érkezése várható?

— Magasabb osztályban futballozó csatárokkal tárgyalunk, akikkel a támadóposztot szándékoztunk megerősíteni.

—Hallhatnánk neveket?

— Pillanatnyilag még nem ildomos beszélni róla. Annyit azonban elárulhatok, hogy NB III-as labdarúgó van köztük, a többi megyei I. osztályú.

A demecseri aranylábúak

Nyírcsaholy

A második csoport őszi első helyezettje Nyírcsaholy lett. A gárda már tavaly is ebben az osztályban szerepelt, de ennek ellenére új volt nekik a légkör, hiszen a körzeti bajnokságokból felkerült együttesek többsége ebbe a csoportba nyert besorolást. A csaholyiak a megyei II. osztály huszonnyolc tizenegye között a legtöbb gólt rúgták, negyvenkilencet, míg az ő kapujukat csak tizenkétszer vették be. A nyírségiek nem szerettek osztozkodni a pontokon ellenfeleikkel, ezt mutatja, hogy döntetlennel nem ért véget egyetlen összecsapásuk sem. Tizenegyszer győztesen, két alkalommal pedig vesztesen hagyták el a játékteret. A csaholyi legények eredményeinek számvetésére vezetőedzőjük, Virovecz Pál vállalkozott.

—Milyen tervekkel vágtak neki a bajnokságnak?

— Az első öt között szerettem volna látni a csapatot, s mint azt a helyezésünk mutatja, célunkat teljesítettük.

—Volt-e játékosmozgás a szezon előtt?

— Tóth Zoltánt igazoltuk Tiszaszal- káról, rajta kívül nem jött senki.

— A rangadón hogyan szerepeltek a fiúk?

— Jánkmajtison 2-1-re, Nagyecseden 2-0-ra elhúzták a nótánkat, Nyírmeggyest vendéglátóként viszont 2-1-re megvertük.

— Említene egy olyan összecsapást, amelyikről nem szeretne dicsekedni?

— A Gyürén aratott 14-0-ás diadalunk.

A meccs alatt ugyanis ellopták az öltözőből focistáink értéktárgyait. A második fordulóban beállósunk, Magyar Béla szenvedett súlyos sérülést. Az orvosi diagnózis kétoldali térdszalagszakadást és porcleválást állapított meg.

— Megfelelő a csapat támogatottsága?

—Nagyon sok magánvállalkozó tekinti szívügyének a labdarúgást Csaholyban, s míg ez így marad, addig egy rossz szót sem szólhatunk. Az idegenbeli fellépéseinkre a Papp Kér Kft. bocsátja rendelkezésünkre az autóbuszt. Az önkormányzat patronálásával is elégedettek vagyunk.

—Az idény második felére hogyan készülnek?

—Január tizedikén kezdjük a felkészülést. Heti négy edzéssel alapozunk, ebből kettő szabadtéri, kettő tornatermi. A mátészalkai sportcsarnokot november végétől március utolsó napjaiig használhatjuk. Egy külföldi csatárt, úgy néz ki, meg tudunk szerezni. Vele még hatékonyabb lenne támadójátékunk. A magasabb osztályba történő feljutás továbbra sincs kimondva, de ha úgy adódik, vállaljuk a megmérettetést.-— Kikkel elégedett?

— Sorrendben Kokas Lászlóval, Czine Gusztávval és Láposi Zoltánnal. A többiek is nagyjából hozták az átlagot, de munkahelyi elfoglaltság miatt nem mindenki tudott eleget tenni edzéslátogatási kötelezettségének.

11

Félidőben a megyei I. osztály

Gdovinék hozzáláttak az ostromhoz

Ezeken a hasábokon már megszokhatták, hogy a megyei első osztály mérkőzéseinek beharangozóját közöltük. A hagyományokkal nem kívánunk szakítani. Továbbra is tág teret kapnak a csapatok, a téli holt szezonban mélyebb elemzésekben vesszük bonckés alá a bajnokság első felében mutatott produkciókat. Terveink szerint a táblázaton elfoglalt helyezések sorrendjében szólaltatjuk meg az együttesek edzőit, szakvezetőit. 1. Baktalórántháza 17 14 1 2 57-19 43

Amiről tavaly még csak álmodoztak Baktalórántházán, az — legalábbis az őszi mutatók alapján —, elérhető közelségbe került. Öt pont előnnyel léptek meg az üldözőbolyt felvezető Biritől, tekintélyes távolságra szökve az első számú ellenlábasnak kikiálltott záhonyi vasutasoktól. All a zászló tehát a Gajdos-legénységnek, s kedvező tavaszi széljárás esetén kitűzhetik lobogójukat a harmadik vonal bástyájára. A vár bevétele nem most fogalmazódott meg, Kormány Béla szakosztályelnök már a nyáron hozzáfogott az eredményes ostrom előkészületeihez.

— Most először fennálásunk óta, egyértelműen a bajnoki cím elorozását vettük tervbe. Elszántságunkat csak fokozta, hogy tavasszal nüansznyi különbséggel maradtunk le Sényő mögött. A keretet egy kivétellel sikerült együtt tartani. Vida Nyírkárászra igazolt, pedig meggyőződésem, a fiatal labdarúgónak Baktán nagyobb lehetősége lett volna kibontani tehetségét. Adva volt a mag, amelyet képesnek tartottunk céljaink elérésére. Menet közben azért kiderült, ráfér az erősítés a csapatra. Sérülések miatt ugyanis előbb Sór, majdG4c>vin és Maries vált ki hosszabb-rövidebb időre, s a kulcsemberek hiányát tartósan nem tudjuk elviselni. Másik ok, mely alátámasztja ezen vélekedésünket, új szerzemények ide- hozatalával jelentősen megnövekedhet a harc a kezdő tizenegybe kerülésért, aminek mindenekelőtt szereplésünk látná hasznát.

— A zuhanyhíradó már jó ideje attól hangos, hogy Biriből jön a felmentő sereg. Mi igaz a pletykákból?

— Megállapodtunk Birivel, a védő Vacsirja és a gólzsák Martinenko nálunk folytatja pályafutását. Elképzelhető, még a bid játékos leigazolása, s van egy csatár kiszemeltünk alacsonyabb osztályból is. A közeljövőben tető alá hozzuk ezeket az üzleteket, de még korai lenne nevesíteni. Támadócentrikus futballt képzelünk el, közönségünk kiszolgálását tekintjük feladatunknak. A tavaszi idényre mozgalmas felkészülési programot állítottunk össze, a minőségi munkára utal, hogy az NB II-ben szereplő Kábával közösen edzőtáborozunk januárban Petőházán.

— Összességében milyen tanulságokat vontak le az őszi idényből?

— Tulajdonképpen az elvárásoknak megfelelően teljesített a társaság. Két rangadón vesztettünk. Újfehértón gyengén játszottunk, annál nagyobb csalódás a Záhony elleni hazai fiaskó. Az első félidőben elúszott a hajó, utána már hiába iparkodtunk, a négygólos hátrányt nem sikerült ledolgozni. Tiszaszalkán a mély talaj megfogta a fiúkat, s egyéb körülmények is hozzájárultak pontvesztésünkhöz. Ezzel szemben a többi mérkőzésen egyenletes produkcióval rukkoltunk ki, s Biri legyőzésekor kimagaslóan jól tette a dolgát valamennyi pályára lépő labdarúgó.

— Személy szerint Önre ki vagy kik tették a legjobb benyomást?

m

Záhony botlásai ránk nézve is figyelmeztető jelzéssel bírnak.

Gajdos Gábor vezetőedző egyénileg nem kívánt senkit kiemelni játékosai közül, ám a kulcsemberek teljesítménye őt is magával ragadta.

— Gdovin tizennégy, Maries tizenkettő, Németh kilenc góllal vette ki részét a sikerből. Mégis, véleményem szerint, a társak is tisztességgel helytálltak, a csapatmunka dominált. Rendkívülinek tartom elért eredményünket, ez országos szinten is párját ritkítja. A megyei első osztályokban kevesen mondhatják el, hogy tizennégy mérkőzést nvertek. s olvan gólkülönbséeBaktai kupaktanács

— Mindenkinek volt emlékezetes alakítása, játékosaink igyekeztek kihozni magukból a maximumot. Gdovinra nem lehet panasz, Sós sokat kihagyott, de fokozatosan visszanyerte formáját. Barnucz, Kapin, Illés, Tóth István és Szőke Pista az átlag fölé emelkedett. Kapusunk, Tóth András az utolsó fordulóban törött ujjal is parádézott Tiszaszalkán, káprázatosán védett.

— Miben keli javulniuk ahhoz, hogy elsőként fussanak be a bajnokság végeztével?

— Előnyünk nem megnyugtató, különösen akkor, ha tudjuk, a hárompontos szabály életbelépésével egy vereséggel felhozhatjuk üldözőinket. Védelmünket sem árt biztonságosabbá tenni, a látottak mondatják velem, hogy könnyen zavarba hozhatók. Arra is számítani kell, a kiesés ellen hadakozó csapatok harapni fognak a hajrában, ilyenkor váratlanul megtáltosodnak. Sorsolásunk biztató, Biribe és visszavágá- si szándékkal Záhonyba utazunk, ugyanakkor Újfehértót valamint Vásárosnaményt otthon fogadjuk. A rangadók mellett továbbra is nagy figyelmet szentelünk a papíron simábbnak tűnő meccsekre, hiszen

gél zártak mint mi. Heti három edzéssel a hátunk mögött vertünk tanyát az élen, négy eszendeje rendszeresen az élbolyban végzünk. A játékosok nem kapnak munkaidőkedvezményt, többen közülük magánvállalkozók, ami ugye nem kevés elfoglaltsággal párosul. Van, aki három műszakban dolgozik, de saját értékítélete alapján, akár este is vállalja a tréningeket.-—Baktán hemzsegnek a jó futballisták, ami torzsalkodásokhoz vezethet. A konfliktusokat milyen módszerekkel lehet kivédeni?

— Ilyen szinten nincsenek eszközök az edző kezében. A játékosok amatőrök, így emberi hangon kell hozzájuk szólni. Eredményeink azt gondolom bizonyítják, orvosolni tudjuk ezt a problémát. Egyéniségek futballoznak együttesemben, tulajdonságaik, vérmérsékletük eltérő, de nem kezelhe- tetlenek. A meghatározó labdarúgók sokszor sérülten is csatasorba állnak, ami példaértékű.

K. T.

Molnár mindenkit üdvözöl

Tegnapi számunkban már megszólaltattuk Sándor Istvánt, a Nyíregyháza volt, a Stadler FC jelenlegi vezetőedzőjét. Akasztói körképünket a Szabolcsból elszármazott ötös fogat szőke beltagjával, Molnár Zoltánnal folytatjuk, s egyben zárjuk. Hazudnék, ha azt állítanám nem lepődött meg, amikor váratlanul elé toppantam, ám azonnal vette a lapot, ráállt a beszélgetésre.

— Zoli, sikerült elfogadtatnod magad Akasztón?

— Nem csak a saját nevemben beszélek, mind az öten, akik korábban Nyíregyházán futballoztunk, megtaláltuk számításunkat,

Sporik

egymás közt

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezetők Bizottsága hagyományos évzáró összejövetelét 1994. december 3-án, szombaton 18 órától tartja a Fegyvereserők Klubja (Színház utca 2. sz. alatt) helyiségében.

Az évzáró banketten a megyei vezetőkön kívül részt vesz az Oszágos JT. elnöke. Nagy Miklós is, valamint a társmegyék vezetői és az NB III-as Ti- sza-csoport vezetője is.

befogadtak a srácok. Nem mondom, van még mit tanulnunk, az élvonalban magasak a követelmények, akad még csiszolni- való játékunkon. Persze a többiekkel is jobban össze kell szoknunk.

— Nehézkesen indult számotokra az idény, felmerült annak lehetősége is, hogy el sem indultok a bajnokságban. Nem okozott ez pánikot?

— Nem, hiszen egy olyan ember mint Stadler József, nem hagyja cserben a csapatot. Csodálatos stadiont épített, tehát gondolom, még komoly tervei vannak a labdarúgással. Azelőtt is mindent megtett a fel- emelkedésért. Úgy tudom, a megyei első osztályból indultak, rövid idő alatt jutottak az NB I-be. Közismert, az elnök úrnak konfliktusa támadt az APEH-al, de csak úgy nem száll ki a futballból, így nem is léptette vissza az együttest.

— Mindent juttatást rendben megkaptok?

— Amit megígértek, azt az utölsó fillérig kifizették. Egy-két napos csúszás előfordult ugyan, de semmiben nem szenvedünk hiányt.

—Mivel kezded a hétfői újságok böngészését?

— Tudom, arra vagy kíváncsi, nyomon követem-e egykori csapatom eredményeit. Nos, az az első, hogy megnézem mit játszott Nyíregyháza. Megmondom őszintén, jól éreztem magam ott, s ha nem úgy jönnek össze a dolgaim, mint ahogy azt szeretném, s persze nem kapok kecsegtető ajánlatot az élvonalból, akkor odamegyek vissza. Itt ragadom meg az alkalmat, és mindenkit üdvözlök a városban.

— Ugyan nem tegnap kezdted a játékot, mégsem hiszem, hogy volt még egy ilyen szezonod, amelyben tizenhárom mérkőzésen léptettek pályára vendégként.

— Valóban, ez páratlan a maga nemében. Hátrányt jelentett, az biztos. Riválisaink közül például Sopron vagy Nagykanizsa nyolc-kilenc meccsen otthon fogadhatta ellenfeleit, míg mi idegenbe kényszerültünk. A hazai környezet előnye nekünk csak kétszer adatott meg, így nem sikerült kiaknáznunk az ebben rejlő lehetőségeket. De az első osztályban saját közönségünk előtt is ugyanúgy meg kell küzdenünk a három pontért, mint bárhol másutt látogatóként.

— Tavasszal egy újfajta játékstílust kell begyakorolnotok?

— Támadni fogunk, s mivel az új stadionban széles küzdőteret alakítottunk ki, sok futásra lesz szükség bejátszására. A szakvezetők majd gondoskodnak róla, hogy megfelelően felkészüljünk, valamint kialakítják a gárda számára tökéletes harcmodort. K. T.