Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-21 / 232. szám
UJ KELET MAGAZIN 1994. december 21., szerda 7 Magyarul rabolna az arabtól az ukrán Testvérháború A FÁK országaiból jövő, nem éppen patyolattiszta lelkű urak és hölgyek már kiszorították a kisstílű lengyel csen- cselőket. A Romániából átszivárgó zsebmetsző már csak néhány, számára fenntartott villamosjáraton mélyülhet el az idegen zsebekben. A csendben va- lutázó arabok térde pedig megremeg, akárcsak a Rákóczi téri magyar striciké, ha a fegyveres, géppisztolyos ukrán vagy orosz maffiózókról hallanak. Szerencsére némi felhígulás is tapasztalható maffiózóéknál: a nagy konkurenciában a tragédiák mellett rejtőjenői fordulatok is akadnak. December 16-án pénteken 9 óra 29 perckor öt, komor tekintetű ukrán férfiú ment fel a lépcsőkön a Steindl utcai bérház első emeletére. Ott megálltak egy ajtó előtt. A lakást arabok bérelték, akiknek olajkútjuk ugyan nincs saját hazájukban, de a Váci utca eszpresz- szóiban már otthonosan mozognak. A Keleti pályaudvarnál pedig szívesen állnak dollárjaikkal és márkáikkal az érdeklődők rendelkezésére. Vagy az öt ukrán érezhette becsapva magát, vagy csak a pénzváltókat akarták ilyen szép számban megszabadítani minden pénzüktől, az indok egyelőre tisztázatlan. Tény, hogy amikor nyílt az ajtó, mindannyian megpróbáltak benyomulni a lakásba, s egyikük — íme, az elsőszámú váratlan fordulat — magyarul kiáltott az arabokra: ide a pénzt! A lakásban három arab férfiú tartózkodott, két hölgy társaságában. Az egyik arab előkapott egy pisztolyt. Dermedt csend támadt. Azután nagyon hatásosan, a nagy nyilvánosság előtt próbált csőre tölteni. Kommandósnál ilyesmi nem gond, mert ő egyetlen mozdulattal, de két kézzel már úgy rántja elő a stukkert a másodperc tört része alatt, hogy közben csőre is tölti, lövésre kész. Igen ám, de hősünk nem kommandós volt, csak egy árva pénzváltó. Talán nem húzta eléggé hátra a szánt, vagy rosszul tárazott be: tény, ami tény, a lőszer nem került a csőbe: ahogy mondani szokták, keresztbe akadt. A pisztoly (úgy tartják, gázpisztoly volt) átmenetileg használhatatlanná vált. Most az egyik ukrán következett. Zsebébe nyúlva elővett egy hangtom- pítós Zbrojovkát. Miután inkább ökleinek használatára készült fel, mint a fegyverére, neki is tüzelésre kész állapotba kellett a pisztolyt helyezni. Hangtompítós fegyver: ez bizony nagyon komoran hangzik, mégis, szinte vígjátékba illő jelenetekre került sor. Csőre akart ő is tölteni, de úgy látszik, ő is pályakezdő lehetett, mert úgy járt, mint az arab: neki is keresztbe akadt a lőszer. Az addig magyar nyelvű társalgás abbamaradt, mindenki kiabált, ahogy a mamájától tanulta. Dulakodás kezdődött. Az ukrán fegyvertartó kezével az egyik arab kitörte az utcai ablakot, s ezúttal ő kiabált magyarul, méghozzá segítségért. Az ukránok menekülésre fogták a figurát, az arabok meg utánuk. A Zbrojovkát az ukrán az egyik kukába dobta, a rendőrök onnan szedték ki. A társaság az őrszobán kötött ki, annak az egyébként örvendetes körülménynek a bizonyítékaként, hogy van még mit tanulniuk a maffiózóknak is. Némethy Gyula (Atlantic Sajtószolgálat) A menedzsering Pozsonyban is drága 9 0 Osszehasonlítósdi A karácsonyi vásárlások nemcsak nálunk, hanem a szomszédos Szlovákiában is gondot jelentenek. Pozsonyi tudósítónk az ottani helyzetet a következőképpen látja. Áruválaszték van — nézelődő is — a boltokban, javában tart a karácsonyi vásár. Ezüst-és aranyvasárnap mégsem tolongtak annyian a sátrak előtt — sem a fővárosban, Pozsonyban, sem vidéken —, mint a korábbi években. Holott minden kapható. Az egyik helyen olcsóbban, a másik helyen drágábban, de a tavalyihoz képest mindenütt minden drágább. Kezdjük a karácsonyfával. Aki a műfenyőt szereti, néhány éve pár száz koronáért egész életre letudta beszerzési gondját. Ma már 1700-1800 koronát ad(nak) egy derékig érő fenyőért. Az élő mégis csak olcsóbb — egy-két százasért igazán szép formásat kap az ember, de — tapasztalatom szerint — érdemes az utolsó előtti napra hagyni, olyankor frisset kapni — féláron. A ponty kiskereskedelmi ára az idén 65 korona — de ez ingadozó... mint ahogy változnak az élelmiszerárak is. Egy kiló kristálycukor Pozsonyban tíz fillér híján 23 korona, falun hat koronával olcsóbb. A vaj ára nem mutat ekkora ingadozást — de a vajjal az a baj, hogy kevés van belőle, illetve a keleti országrészben nincs is! Ahol van, ott egy kocka 25-27 korona. Állítólag ezer tonna hiányzik a piacról. De nem szükséges okvetlenül vajjal sütni, megteszi a margarin is, ez jóval olcsóbb, 11-12 korona negyed kiló. A tojás ára 2,80 és 3,80 között mozog, tíz deka mazsola 7,70-10,90, a mogyoró viszont 26-33 koronába kerül. Valamikor igazi karácsonyfadísz-nagyhatalom voltunk. Most már meggondolja az ember, vegyen-e csillogó üveggömböt, 10-15 korona darabja, sőt kétszáz koronás (behozatali) csodát is láttam. A fa alá ajándék is kell(ene). A babák legtöbbje 100-800 korona között mozog, de akad jóval drágább is. A műszőrmebunda 4000- nél kezdődik, de aki teheti, háromnegyedes ezüstrókát vesz a nejének — negyvenezerért. A klasszikus férfiajándék, az ing is „értékesebb” lett. Ha férjünket a legutolsó divat szerint öltöztetjük — akár 1200 koronát is rá kell áldoznunk. Az úgynevezett menedzseringek kerülnek ennyibe, de hogy mitől menedzser, az nem derül ki. Egyszerűbb inget már 600-800 koronáért is szépet lehet kapni. Az elektronikai cikkek még drágábbak. Kisképernyős Philips tévét 13 ezerért vesztegetnek, videomagnót 12 ezerért. Aki netán új Skoda Felíciát kap ajándékba, jó, ha tudja: valakinek 230 ezer koronát ér. Mindezek ellenére az az ismerős fiatal- asszony, aki éjszakai műszakban dolgozik egy vidéki pékségben — 15 koronás órabérért —, alighanem a piacon vesz a férjének flanellinget, mert ott már 160-ért is megkapja... (kopasz) India kapujában Valósággal ostromolják a „multik” Indiát most, hogy nyilvánvalóan a gazdasági fellendülés küszöbére került. Manmohan Szigh indiai pénzügyminiszter szerint e nemrégiben még hírhedten szegény keleti ország gazdasága évi 5 százalékkal gyarapszik, s évente 6 millió új munkahelyet teremt. Az 1991-es indiai gazdasági válságot hároméves liberalizáció követte, s a reformok eredményeként úgy tetszik, India hamarosan csatlakozhat azokhoz az ázsiai nemzetekhez, melyek újabban a világgazdasági fejlődés motorjainak számítanak. Ez az oka annak, hogy Japán, Korea és Kína után a nyugati befektetők figyelme mindinkább Indiára irányul, mely az 500 millió fogyasztó országaként reklámozza magát. A tőkebefektetések az utóbbi három évben rohamosan nőttek, tavaly megközelítették a 3 milliárd dollárt, ami kétszeres növekedés a tavalyelőttihez képest. Az indiai autóipar jelenleg 210 ezer kocsit állít elő egy évben. Ennek jelentős része ma még a Magyarországon is jól ismert Suzuki, Maruti. De az évi 20 ezres kapacitású összeszerelő üzemet építő Opel mellett már jelentkezett ezen a piacon a Volkswagen, a Mercedes, a Peugeot és a Ford is... Az 500 millió potenciális vevő nagy vonzerőt gyakorol más „multikra” is, különösen a High-Tech szektorban — a számítógép-technika és a szórakoztató-elektronika területén. A nagy világcégek közül szinte egymás sarkát taposva tolong India kapujában a General Electric, az IBM, a Motorola, a Microsoft és a német Siemens. A forgalom azonban nem teljesen egyoldalú. India — és nem Japán — a világ második legnagyobb szoftver-exportőre az Egyesült Államok után, évi 600 millió dolláros forgalommal. Atlantic Press A TÉLI HARANGOD Bozsó Katalin fotóriporterünk felvételei akár a tengerparton is készülhettek volna, bár ilyen képeket télen is csak az északi tengereknél lehet csinálni
