Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-19 / 230. szám

UJ KELET SPORT 1994. december 19., hétfő 11 Kemecsén edző kerestetik! Nem veti fel mostanság az öröm a kemecsei szurkolókat. Elég csak egy pillantásra méltatni a megyei első osz­tály téli szünetre megmerevedett táblá­zatát, rögtön együtt érezhetünk velük. Elkeseredésük érthető, a csapat nevével a tizenhetedik helyen találkozhatunk, kapásból szemet szúr katasztrofális gól- különbségük. Néhány kiugró produkció után kijózanító pofonokban volt részük, gyorsan feledhető idényt zártak. Az eredménytelenség kikezdte Ta­más Antal vezetőedző idegeit, s az utol­só fordulóban a Biri elleni hazai vere­séggel betelt a pohár. Leköszönt poszt­járól a hajdani együttesével sikert siker­re halmozó mester! Az elmúlt hét szer­dáján szakosztályülésen értékelték az őszi mélyrepülést, ahol abban közös nevezőre jutottak a vezetők, hogy innen már csak egy irányba vezethet az út: fel­felé. Mint érdeklődésünkre Tasi István szakosztályvezető elmondta, nem táp­láltak vérmes reményeket a fiúk szerep­lését illetően, a bajnokság előtt a kiesés elkerülését jelölték ki célul. Nincs mit ragozni, a tabella önmagáért beszél, gyenge teljesítményt nyújtottak. Most első számú feladatuk felkutatni azt az új edzőt, aki kirángathatja a csapat el­süllyedt szekerét a kátyúból. A léket kapott szállítóeszköz mindenképpen toldozásra vár, azaz meg kell erősíteni a játékosállományt. Egy megbízható védő igazolása feltétlenül időszerű len­ne, de középpályás, valamint csatár jö­vetelére is számítani lehet. Kemecsén, mint annyi más helyen az országban, az önkormányzat patronál­ja a sportkört, melytől a jövőben még több támogatást igényelnének. A na­gyobb anyagi segítség márcsak azért is igen jól jönne, mert a helyi sporttelep gyepszőnyege csak nevében emlékez­tet a zöld növényzetre, felújítása nem halogatható tovább. Ha a munkálatok­ra kellő pénzt a hivatal kiutalja, akkor azonmód hozzákezdenek a javításhoz. Ebben az esetben tavasszal nem rendez­nek futballmérkőzést a településen, a hazai összecsapásaik helyszínéül Kótaj, illetve Vasmegyer jöhet szóba. A hírek szerint Szentpéteri József polgármester nem zárkózik el a megfelelő összeg biz­tosításától, sőt, erre bírják ígéretét. A felkészülést idejekorán, január nyolcadikán kezdi a társaság, de az még nyitott kérdés, hogy kinek az irányítá­sával. Az edzőmérkőzések lekötése is az új mester kilététől függ, elképzeléseit meghallgatva határoznak az alapozás menetrendjének pontos programjától. Leveleken nincs megállás Leveleken a megyei első osztályú reményében veszik fel a harcot, a sze- bajnokság őszi idényének befejezése zon lecsengésekor a tizedik helyre vár­után sem állt meg az élet. A csapat tag­jai teremben bűvölik tovább a labdát, heti három alkalommal fitogtatják kispályástudományukat. Mellesleg a he­lyi sportcsarnokban már mindent elő­készítettek az országos teremlabdarúgó­bajnokság ide sorolt öt együttesének méltó fogadására. A szurkolóknak csak egy bánata van, kedvenceiket nem lát­hatják a december huszonnyolcadikai csoportmérkőzéseken, azok ugyanis el­véreztek a megyei selejtezőkön. Ha már így alakult, Sveltáék egymás ellen hadakoznak, karbantartva izmai­kat. Ahogy az időjárás engedi, január elején már szabadtérre is kimerészked­hetnek, immár élesben folytatva az ala­pozást. Bizony kell az erő, a jó kondí­ció, tavasszal már nem babra megy a játék. Kapdos József, a sportkör elnöke úgy fogalmazott, a biztos bentmaradás ja fiait. Eddig elégedett a csapat muta­tóival, különösen a hajrában vágták ki a rezet. Úgy tűnt, ekkorra formálódtak igazán össze, bravúrokra is képesek voltak. Persze akad még simítani való játékukban, Takács János vezetőedző igyekszik majd kipréselni a maximumot tanítványaiból. Az önkormányzat továbbra is magá­ra vállalja a szakosztály működési fel­tételeinek biztosítását, mert a szponzo­rok nem tolonganak Leveleken sem. A hivatal költségvetéséből elkülönített pénzösszeg a szintentartásra elég, nagy nevek igazolására már nem tellik. A je­lenlegi keretből senki nem jelentette be távozási szándékát, lehetőség szerint a környékbeli gárdákból visszahoznak két-három saját nevelésű futballistát, akikkel kiegészülve, megfelelő létszám­ban folytathatják a második felvonást. A magyar foci karácsonyfája A szeretet ünnepének legfényesebb szimbóluma a karácsonyfa. A sokunk ál­tal még mindig szeretett és féltett ma­gyar labdarúgás részére is állítsunk hát fel egy képzeletbeli fát, még akkor is, ha ebben az évben igencsak rossz „gye­rek” volt. Kezdjük felülről, a csúcstól. Oda azok a vezetők kerülhetnek, akiktől el lehet lopni tizenhétezer dol­lárt készpénzben, Mexikóban. Mert ez csúcs! Valamivel alatta csüngenének azok a dísz(pinty)ek, akik milliókkal tömték meg néhány edző zsebét lötyögésért és most elátkozzák a pillanatot, amikor az illető először átlépte stadionjuk küszö­bét. Közben saját zsebük vizsgálatától elzárkóznak. Túl a fa koronáján, a kisebb csecse­becsék díszítenék a zöldellő ágakat. Ilyenek azok a szponzorok, akik az edzők és játékosok helyett nyilatkozgatnak, pe­reskednek sajtóval, fegyelmi bizottság­gal, játékvezetőkkel és így tovább. A pénzükért persze tehetik. Közeledve az alsóbb, dúsabb tűlevelekhez, kis, törhe­tetlen üveggömbökben játékvezetők, partjelzők, és maga a JT-elnök, vala­mint a fegyelmi bizottság tagjainak fi­gurái tennék hangulatosabbá áfát. A legalján maguk a játékosok, mint megannyi szentjánosbogár piskolnának halvány fényükkel. A fát körülállná a bohócruhába bújtatott szurkolók pará­nyi serege, akik még mindig kijárnak a meccsekre. Kezükben egy-egy színes szotyolás zacskóval, telis-tele az ezer­szer emlegetett finom magokkal. Az ágak oldalhajtásait sárga és piros la­pok tennék színesebbé. Áfát kivilágítani nem szükséges, mert a magyar foci világában élők, már ré­gen megszokták a sötétséget. Hangay György XIII. Helia-D Atlétikai Ifjúsági Európa-bajnokság Az ADIDAS is beszáll Újabb sajtótájékoztatót tartottak az if­júsági atlétikai Európa-bajnokság megren­dezésével kapcsolatban. Az apropót a D és V Kft. új üzletének megnyitása adta. A D és V Kft., az ADIDAS megyei márkake­reskedője, a Nyírfa Áruházban rendezte be második üzletét. A sajtótájékoztatót szom­baton reggel az ünnepélyes megnyitó után tartották. Először Kovács Attila az ADIDAS Bu­dapest Kft. igazgatója és Módi Zoltán, a szervező bizottság társelnöke írta alá a szponzori szerződést. Mádi Zoltán, aki a vá­lasztásokig a megyeszékhely polgármeste­reként a várost is képviselte a szervezőbi­zottságban, elmondta, hogy a megválasztott polgármester asszonyt, Csabai Lászlónét is képviseli a szerződés aláírásakor. Az ADIDAS a versenyek hivatalos nemzeti szponzora és szállítója. A ver­senybírók rendezők formai ruháit, sport­szereket, és sporteszközöket is biztosíta­nak a versenyekre. Várhatóan háromszáz közreműködőt kell majd „felöltöztetniük”. A magyar válogatottak is ADIDAS-sze- relést kapnak a bajnokságra. Mindez mint­egy három-négy millió forintnyi szolgál­tatást jelent, amiért a szervező bizottság­nak nem kell fizetnie, a támogatást az ADIDAS Budapest Kft. és a D és V Kft. közösen biztosítja. A szervezőbizottság ennek fejében kizárólagos árusítási lehető­séget biztosít a játékok idején a versenyek helyszínein, illetve reklámfelületeket a sta­dionban. Magas termet, fekete haj, mély barna szemek. Mindezek egy nyíregyházi fiatal­emberjellemzői. Benne tisztelhetjük a me­gye egyetlen kispályás válogatott labda­rúgóját, aki a vidékiek közül — két egri társa után — harmadikként ölthette ma­gára a címeres mezt. Pedig Krasznai Atti­la még csak 22 éves. Hétfőnként a budapesti Lőrinczi Sport­csarnokban játszik. Tudtam, hogy itt biz­tosan fellelem. Meglepődött azon, hogy interjút kértem tőle, de szívesen mesélt. — Tizenkét évvel ezelőtt kezdtem el focizni Nyíregyházán, az NYVSSC-ben — mondta. — Ifi korom után — többek között — az NB Ill-as Nyírbátorban és az NB Il-es Tiszavasváriban játszottam. — Hogyan kerültél kapcsolatba a kis­pályás labdarúgással? — Nyáron, a gyöngyösi országos baj­nokságon ismerkedtem meg Ritter Imre szövetségi kapitánnyal, aki az Aramisnál egyben csapatvezetőm is. Felfigyelt rám, mert a nyíregyházi Havecóval bekerültünk a legjobb nyolc közé. Igazán ő ébresztette fel bennem az érdeklődést a labdarúgás ezen ága iránt. —Miként látod a sportág fejlődési esé­lyeit a megyén belül?-—Jó, hogy az MLSZ Kispályás Bizott­ságának helybéli elnöke lett Dajka László személyében. Sajnos, vidéken, és így itt sem elterjedt még a 4+1-es játékforma, pedig ez a jövő, mert nemzetközileg elis­mert. — Véleményed szerint hogyan lehetne ezen változtatni? — Több országos rendezvény szerve­zésével 4+1-ben, mert akkor nem szorul­Az ADIDAS Budapest Kft. vezetőitől megtudhattuk, hogy a szponzori szerző­dések esetében a közvetlen hasznot nehéz megítélni. Azt nem várják, hogy a verseny alatti kereskedelmi tevékenységükből a befektetéseik megtérülnek, erre csak hosszabb távon számítanak. Az ADIDAS cég és annak a képviselői természetesnek tartják, hogy az élsportra áldozzanak. Az élsport egyébként a szabadidős mozga­lomra is hatással van, ezért úgy gondol­ják, hosszú távon mindenképpen hasznos befektetésre vállalkoznak. A sajtótájékoztatón Mádi Zoltántól azt kérdeztük, biztosítva látja-e a városi támo­gatást azután is, hogy új polgármestere és önkormányzata van a városnak. — A szervezőbizottságban eddig én képviseltem a városi önkormányzatot. Arról még nincs döntés, hogy a jövőben ki látja el ezt a feladatot. Csabai László- néval, az új polgármesterrel már megbe­széltük, hogy erről is határozni kell. Gon­dolom, a végső döntés előtt feli kell állnia az új önkormányzatnak. Az sem elképzel­hetetlen, hogy nem lesz változás, de mon­dom, erről még nem született döntés.—vá­laszolt Mádi Zoltán. — A kérdésre azt tudnám mondani, hogy az új önkormányzat is támogatni fog­ja a szervezést. Bizonyos szempontból még az is elképzelhető, hogy egyes kéré­seket könnyebben el tudnak intézni az új testületnél. Ugyanis én belülről ismertem meg a sportot, s talán jobban el tudtam nának ennyire háttérbe a vidéki csapatok, és többen kaphatnának lehetőséget a vá­logatottban is. Most még kevés az igazán jó együttes, nincsen nagy verseny. Ezután egy kicsit elbizonytalanodtam. A nyírbátori „ügyről” is kellene kérdez­nem, gondoltam. Krasznai nem haragudott érte. Folytatta, ahol előbb abbahagyta. — Ezt nem nevezném ügynek. Mind­össze az történt, hogy nem engedtek hétfőnként kispályán focizni. Nem értet­tem, miért, hiszen a bajnokik hétvégén voltak. Ezért szakadt meg a kapcsolatom a klubbal. — Enyire fontos neked a kispálya? — Igen, ez az első számú. Játszhatok a kiemelt bajnokságban, és válogatott is vagyok. Elértem valamit, amit nem adnék fel soha. — És a nagypályás pályafutásod? — Persze, az is fontos. Megpróbáltam egy NB Il-es fővárosi csapathoz szerződni, mert úgy éreztem, hogy innen van esélyem továbblépni az NB I-be. Ez, sajnos nem sikerült, ezért lemondtam arról, hogy NB I-ben játsszak. A jövőben is kispályára fogok koncentrálni, de ez nem jelenti azt, hogy nagypályán nem a maximumot ho­zom ki magamból. — Van már új csapat kilátásban, ahova szerződhetsz? — Igen, annyit elárulhatok, hogy egy NB Ill-as csapattal tárgyaltam, szóban már meg is állapodtunk. — És a megyén belül szeretnél marad­ni? — Mindenképpen. Ha már sikerült Bu­dapestre mennem ... Varga Krisztina dönteni, hogy mi az, ami feltétlenül szük­séges a játékok megrendezéséhez, és mi az, ami nem. Orendi Mihályt is megkérdeztük arról, hogyan készülnek a nyíregyházi fiatalok a versenyre. — Úgy tudjuk a nyíregyházi atléták fel­készüléséhez szükség lenne néhány edző­táborra. Lesz-e lehetőség ezek finanszí­rozására? — Erről a városi önkormányzatnak kell döntenie. Az atlétikai szakosztály vezető­jeként elkészítettem a jövő évi felkészü­lési terveket. Ehhez tartozik egy pontos költségvetés, amennyiben ezt a város fi­nanszírozza, akkor nem lesz akadálya az edzőtáborozásnak. — Milyen feladatokat kell még megol­dani ebben az évben a szervezőbizott­ságnak? — Most az a legfontosabb, hogy átte­kintsük azt, hogy mi az, amit még meg kell oldanunk. Mérleget kell készíteni az ed­dig elvégzettekről, s arról is, mi az, ami­nek a finanszírozása még nem biztosított. Ezeket minél hamarabb meg kell olda­nunk. Ugyanis jövő évben, egyre inkább a verseny szervezési kérdéseivel leszünk majd elfoglalva. A sajtótájékoztató végén még azt is megtudhattuk, hogy elkezdődött a verseny propagálása. Ennek keretében elsősorban a megyében különböző játékos versenye­ket szerveznek a verseny reklámszakem­berei. Teremfoci Sikeres debütálás A magyar kispályás labdarúgó-válo­gatott a világbajnoki selejtezőkre való felkészülés jegyében lengyelországi vil- lámtomán vett részt. A Poznan melletti Grizno sportcsarnokában adott egymás­nak randevút három ország nemzeti csa­pata: Magyarország, Szlovákia és a ház­gazdák. A mieink első mérkőzésükön északi szomszédainkkal csaptak össze, s nagy küzdelemben 5-4-re diadalmas­kodtak. A szlovákok meglepték a ma­gyarokat, mivel teljesen átalakított csa­pattal léptek pályára. Ezt követően ke­rült sor a nagy érdeklődéssel várt len­gyelek elleni derbire. Az igazi presztízs- mérkőzésre dugig megtelt a helyi csar­nok lelátója, mintegy ezer ember buz­dította a vendéglátókat. Két ellentétes félidőt láthattak a szurkolók, az első já­tékrészben inkább a hazaiak akarata érvényesült, így 4-3-as vezetésük mel­lett térhettek pihenőre. Szünet után újí­tottak honi legjobbjaink, s 6-6-ra alakí­tották a végeredményt. Hozzátartozik az összképhez, hogy Pribeliék négy kapu­fát is lőttek, kis híján elrontották a lel­kes közönség örömét. Mint Dajka László az Országos Kis­pályás Labdarúgó Szövetség elnöke út­ban hazafelé, Pozsonyból telefonálva elmondta, debütálása jól sikerült, hi­szen első ízben vezette külföldön a magyar delegációt. Ugyancsak emlé­kezetes volt Kántor Csabának, az NYFC gyúrójának premierje is, aki csodadoktorokat meghazudtolva látta el a bokaszalag-sérüléssel küszködő Pribeli László fájó lábát. A kispályás foci és a válogatottság a legfontosabb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents