Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-17 / 229. szám
UJ KELET LABDARÚGÁS 1994. december 17., szombat 11 Tisza-csoport Nem kergetnek délibábot Három jól elkülöníthető szakaszra bontható Mátészalka őszi teljesítménye. Kezdetben simának tűnt minden, buzgóságuk pontokban fizetődött ki. Féltávnál megtorpantak, sőt, hátramenetbe kapcsoltak. A hajrában aztán ellenállhatatatían tempóban zárkóztak fel az élboly mögé. Az elért ötödik helyről, az előzményekről, s mindarról, ami a szezon értékelésekor felmerül beszélgettünk dr. Pénzes András egyesületi elnökkel. — Zökkenőmentesen sikerült a nyári felkészülés — emlékszik vissza az elnök. — A keretben, mint ilyenkor lenni szokott, némi változtatásra került sor. A légiós Baronról lemondtunk, Gumerovot Tiszafürednek engedtük át, onnan cserébe Király érkezett. Nem csináltunk rossz vásárt, Csaba biztos tagja volt a csapatnak, betegen is vállalta a játékot, bár a mutatottnál többre is képes. Kása visszajött Tisza- szalkáról, Illakot Sényőről igazoltuk, de ő sérülése miatt ritkán jutott szóhoz. Gubányi az NYFC-hez írt alá, majd kettős igazolással nálunk is szerepelt. Szűcs leszerelése után ugyancsak hazatért, hamar megtalálta a közös hangot társaival. Most viszont Bíró tölti katonaidejét, s hiába parancsnokai jóindulata, az edzéshiány kiütközik játékán. Úgy számoltunk, össze kell érnie a társaságnak, de ott lehetünk az első hatban. — Mielőtt az együttes produkcióját elemeznénk, kíváncsi vagyok, milyen összképet alkotott a Tisza-csoport mezőnyéről? — Hát, bizony a színvonal nem ver- deste az eget. Nagy tudásbeli különbség jellemzi a csapatokat, az alsó házban kifejezetten gyenge gárdákat találni. Meglepett ugyanakkor az újonc Sényő érett játéka, és Nyírbátorról is jó véleménnyel vagyok. A zöm, s idesorolom Mátészalkát is, hullámzó teljesítményt mutatott. — Ezzel már kritikát is gyakorolt Kósáék felett? — Ha tüzetesen vizsgáljuk, remek rajtot vettünk, majd hallatlan balszerencsével kikaptunk Kunhegyesen. Karcagon már 3-1-re vezettünk, ám mégis vesztesen hagytuk el a pályát. Ekkor padlóra kerültünk, soraink is megritkultak, s Szerencs egy ötöst rúgott megroggyant együttesünknek. Bosszantott, hogy otthon vert minket a nem túl sokra tartott Vámospércs. Az utolsó öt forduló meghozta a feltámadást, három győzelem, két döntetlen, s a megszerzett tizenegy pont szebbé tette az őszt. — Elevenítsük föl a legjobb meccseket! — Rögtön a Nyírbátor elleni rangadó villan be. Fantasztikusan izgalmas derbi volt, üresjáratok nélkül, lüktető játékkal. Külön öröm, hogy tíz emberrel, egy már elveszettnek hitt mérkőzést nyertek meg a fiúk. Régen látott ilyen remek csatát a szálkái közönség. A megyei csapatokkal szemben amúgy is ment nekünk, egyedül Sényő űzött tréfát velünk, de pontot szereztünk a nagy rivális Kisvárdától, pedig a hazaiak nagyon bíztak a győzelemben. — Intő jel viszont, hogy szinte állandóan volt eltiltott labdarúgójuk. Mire vezethető vissza a számtalan fegyelmezetlen megmozdulás? — Ezért valóban fekete pontot érdemiünk. Rengeteg színes lappal szórták meg a társaságot, nem is annyira a durvajátékért, sokkal inkább meggondolatlan cselekedetekért, butaságokért. Szelihovot kétszer is kiállították, mert nem bírta elviselni a cukkolást, heves vérmérséklete miatt bűnhődött. Súlyosan megtorolták vétségeit, hetekre kivált, emiatt nem is tudott játékba lendülni. Erőnlétileg is elmaradt a többiektől, gyengébb idényt zárt. — Egyénileg kiket lehet kiemelni? — A fiatal Sira sokat fejlődött, végig egyenletesen futballozott. Kosa irányító középpályásként ügyesen mozgatta a csapatot, elöl Oláh iparkodott borsot törni az ellenfelek orra alá. A csatár idény közben sokat volt sérült, s ez hátráltatta a gólgyártásban. Kábán is felmerült neve, jelenleg úgy tűnik, nálunk folytatja. Igazságtalan lennék a nem említett játékosokkal szemben, ha elhallgatnám, valamennyi labdarúgónknak szerepe van abban, hogy ilyen eredményes évet zárhattunk. Mindenkinek volt egy-két kiemelkedő mérkőzése, nagy csalódást senki nem okozott. — Mátészalka általában ott settenkedik az élmezőnyben, de az igazi áttörés valahogy sohasem sikerül. — A megye második legnagyobb városában lakók imádják a futballt. Sokan szívesen látnák a csapatot az NB II-ben, de ennek nincs meg az anyagi fedezete. Sajnos ez a szomorú igazság! Csak az önkormányzatra támaszkodhatunk, és dr. Szilágyi Dezső polgármesterre nem mondható, hogy nem adna meg minden segítséget. Ahhoz azonban, hogy feljebb léphessünk, hathatós szponzori támogás is szükségeltetik. Örülünk, ha értékeinket meg tudjuk tartani, amennyiben két rutinos játékosra sikerülne szert tennünk, még a dobogóra is felkapaszkodhatnánk. A közvélemény így sem elégedetlen, az utcán is többször megállítottak, gratuláltak az őszi eredményekhez, tetszett a szurkolóknak a srácok hozzáállása. — Mennyire támaszkodhatnak az utánpótlásra? — Tavaly kiszemezgettük a tehetségesebbeket, ők felkerültek a felnőtt kerethez. Az ifik negyedik helyen állnak, de egyelőre nem tudnak több játékost adni, hiszen bizonyos értelemben meggyengültek. Ott azért még nem tartunk, hogy minden évben sorozatban bukkanjanak fel tehetségek, akik egyből helyet követelhetnének a magyar „nagycsapatban”. — Milyenek a tavaszi kilátások? — Ha egyben marad a gárda, akkor érzésem szerint harcban lehetünk a dobogóért. Némi mozgás várható a játékosállományban, remélem, nem negatív irányban. Van egy-két kiszemeltünk, de nem fedhetem fel kilétüket. A sorsolás alapvetően nem befolyásolhatja végső helyezésünket, mert ugyan Sényőre és Nyírbátorba utaznunk kell, ezt kiegyenlíti, hogy Kisvárda, Szerencs, valamint Karcag hozzánk látogat, s egyáltalán, a szezon második felében gyakrabban lépünk pályára hazai környezetben, ami fontos pontokat hozhat a konyhára. Koncz Tibor Felhívás! A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezetők Bizottsága alapfokú játékvezetői tanfolyamot indít 1995. január hónap első felében. A tanfolyamon való részvétel ingyenes. Jelentkezni lehet Nyíregyháza, Mártírok tere 9. szám alatt a Vili. emeleti helyiségben személyesen, vagy írásban 1995. január 5-éig. A tanfolyamon részt vett és eredményes elméleti vizsgát tettek a tavaszi szezonban játékvezetői működésre jogot kapnak. EDZÉSLESEN Tiszavasvári elkezdte A négy ukrán fiú közül vajon ki marad? Pénteken délután két órakor a Tiszavasvári Alkaloida SE másodosztályú focistái rövid pihenő után újra edzésre gyülekeztek. Ezúttal nem megszokott helyükön, a labdarúgópályán, hanem a Tiszavasvári Sportcsarnokban edzettek. Azért kezdtek ilyen korán a gyógyszertári focisták, mert a két ünnep között, december 27-én és 28-án részt vesznek az Alkaloida Országos Teremlabdarúgó Bajnokságon. A bajnokság 16-os döntőjét ezúttal ebben a csarnokban játsszák le. A vasvári együttes szeretne minél jobban szerepelni a tornán. Az edzés előtt Szikszói Lajost, a csapat vezetőedzőjét kérdeztük, hogyan készülnek a tornára? — Karácsonyig mindennap tartunk edzést. Megismerkedünk a FIFA-szabá- lyokkal, és megpróbálunk néhány összeszokott négyest kialakítani, hiszen az új szabályok szerint csak négy mezőnyjátékos játszhat egyszerre. Új kapusunk, Szabó, a teremben is megállja a helyét, már többször játszott hasonló tornákon. Azt azért elmondanám, hogy nem az a legfontosabb, milyen eredményt érünk el, nekünk a tavaszi idényben kell jól szerepelnünk. Sajnos most is sok a sérültünk, így még nem tudom, kikre számíthatunk. — Szikszói úr. jelenleg nincs a sportegyesületnek elnöke. Ha új egyesületi elnököt választanak, az Ön helye akkor is biztos? — A szerződésem nyár elejéig szól, s eddig megkaptam az elvárható bizalmat a vezetőktől. No persze a focipálya melletti kispadon az edző helye sohasem biztos. Szikszai Lajos ezután eligazítást tartott a játékosoknak. Mészáros Lászlótól, a klub ügyvezető elnökétől érdeklődtünk, mi újság a csapat háza táján? — Mint láthatja, négy futballista érkezett, ők most egy pár napig velünk gyakorolnak. Ketten Odesszából, egyikőjük Lembergből, a negyedik Ungvárról érkezett. Ha játéka alapján úgy látjuk, hogy valamelyikőjüket be tudjuk építeni csapatunkba, akkor le is igazoljuk. —Nem tervezik, hogy hazai játékost igazolnak? —Több focistával tárgyaltunk már, megegyezni még senkivel sem sikerült. Arról játékára tavasszal nem tartunk igényt. így még biztosat nem tudok mondani. — A torna döntőjére december 28-án kerül sor. Mi lesz a további program? — Január 9-ig újabb pihenőt kapnak a fiúk. Akkor elkezdődik az alapozás, de már a szabadban fogunk edzeni. Februárig itthon készülünk, aztán egy hetet Hajdúszoboszlón szeretnénk eltölteni. Február derekán már megszokott, hogy a közeli fürdővárosban alapoz több NB I-es és NB Il-es gárda. így abban reménykedünk, hogy kétnaponta edzőmérkőzéseket is játszhatunk. —Hány pontra lenne szükség ahhoz, hogy bent maradhasson az együttes a másodosztályban, gondolkodtak már ezen? — Most a legfontosabb feladatunk a tavaszi szezonhoz a megfelelő feltételek előteremtése, elsősorban az igazolásokra gondolok. Az azért tudható, hogy harminc pont körüli teljesítménnyel már bent lehet maradni. Ehhez legalább hét győzelemre lesz szükség. Itthon hétszer játszunk, ha mind megnyernénk, nem lenne gondunk. Ősszel egyszer sem nyertünk itthon, így nagy merészség lenne azt tervezni, hogy tavasszal százszázalékosak leszünk. Balmazújváros ellen például még sohasem tudtunk nyerni hazai pályán, idegenben viszont általában megvertük őket. Gödöllőn is többször nagy gólaránnyal nyertünk, a hódmezővásárhelyiek ellen sem lehetetlen a siker. Ha néhány idegenbeli győzelmet sikerül még összeszedni, akkor nem elképzelhetetlen, hogy benn maradunk. — Mire számít a karácsonyi teremtornán? — A gyógyszergyár a fő szponzora a bajnokságnak, s a vállalat vezetői érthetően azt szeretnék, ha minél jobban szerepelnénk. Rendelkezünk olyan játékosokkal, akik teremben is jó teljesítményre képesek. Elsősorban Pit ácsra, Erdeire és Szilágyira gondolok. A hazai pálya előnyét is mi élvezzük majd, ezért az első négybe várom a fiúkat. Révay sem döntöttünk még, hogy ki az, akinek a Csengerben béke honol Negatív szenzációról gondoskodott őszi mélyrepülésével a csengeri legénység. A felemelt létszámú megyei I. osztályú bajnokság korai rajtja készületlenül érte a csapatot, amely tartós barátságot kötött az alsóházzal. Szilágyi Miklós és Osváth Sándor nem is akarta folytatni pályafutását, de látva az eredménytelenséget, a vezetőknek sikerült visszacsábítania őket. Az erőnlétbeli hiányosságok kiütköztek a mérkőzéseken, ha tudásban nem is maradtak el a mezőnytől. Vásárosnamény ellen például az első félidőben megdobogtatták szurkolóik szívét, ám szünet után a beregiek bedarálták a levegőt fülükön vevő határmentieket. Otthonukban szerény számítás szerint is legalább nyolc pontot herdáltak el, de idegenbeli kiruccanásaikat sem kísérte szerencse. A hajrában azért, ha nem is öles léptekkel, de araszolgatva felzárkóztak valamelyest, megteremtve az esélyt a szebb tavaszi folytatáshoz. Barcsai István intéző a tizedik hely elérésében bizakodik, a kiesés gondolata meg sem fordul fejükben. Jövő héten szakosztályülésen értékelik bővebben az első felvonásban nyújtott teljesítményt, melyet az előttünk álló esztendő első napjaiban egyesületi közgyűlés követ. Január második felében három új játékossal kezdik az alapozást. A már korábban Csengerben futballozott Botlánszki Tibor és Szabó Csaba Uráról, Petrik László Pátyodról tér haza, feltöltve a létszámhiánnyal küszködő keretet. Andirko Ottó vezetőedző marad posztján, élvezi a szakvezetés támogatását. Az elképzelések között szerepel egy egyhetes hajdú- szoboszlói edzőtábor is, ahol a kondíció javításán túl az összeszoktatásra is lehetőség nyílik. A sényőiek kalandjai Keleten Szerdán Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen, Kisinyovban találkozott a moldáv és a német válogatott. A tizennyolcezer hazai szurkoló bánatára nem született meglepetés, a világsztrárokkal teletűzdelt látogatók simán, 3-0 arányban nyertek. A vendéglátók szomorúságában osztozott Valerij Capatina is, aki, mint köztudott, ismét behívót kapott a szövetségi kapitánytól. A Sényőre közelmúltban visszatért játékos nem lépett pályára, a kispadról szemlélhette honfitársai kudarcát. A tervek szerint az összecsapás végeztével azonnal Magyarország fel vette volna az útirányt, ám az elképzelésbe hiba csúszott. Sényőről ugyanis kedden este gépkocsival elindult egy kis csapat a csatár Knoblok Sándor vezérletével, hogy visszahozzák a labdarúgót. A különítmény azonban megrekedt Ukrajnában, ahol már a tél az úr. Az időjárás viszontagságai, az ebből fakadó rossz közlekedési lehetőségek kifogtak az expedíción, kocsijuk tiltakozott a továbbhaladás ellen. Tömören fogalmazva: lerobbantak. Csütörtökön délután nem mindennapi nehézségek árán tértek meg otthonukba. Pehely Zoltán szakosztályelnök telefonon kapcsolatot teremtett a kintrekedt Capatinával, aki reménykedik sorsa jobbra fordulásában. A nagy távolság miatt komoly szervezési munkát igényel az utazás lebonyolítása, hogy a balszerencsés fiú mielőbb el tudjon indulni hazánk felé.
