Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-17 / 229. szám

ÚJ KELET Hl HÉTVÉGE IH 1994. december 17., szombat Tarcaliék és a négy „csemete” Saját gyerekei mellett még négyet nevel... Vendégségben Tarcaliéknál — Most már nem. Szerencsére hamar Váratlanul érkeztünk, a háziasz- szony,Tarcali Aurélné Etelka néni mé­gis szívesen fogad minket. —Nem zavarunk nagyon? —kérdem, miközben kabátunkat a fogasra akaszt­juk, és mintha régi vendégek lennénk, pa­pucsot húzunk a lábunkra. — Éppen tésztát gyúrok, de semmi gond, a lányom, Mónika majd folytatja — terel minket a szoba felé Etelka néni. — Tíz éve költöztünk ide, amikor Cse- göldön eladtuk a kis portánkat — mond­ja az asszony, amikor a házat dicsérem. —Hány gyereknek adnak otthont ezek a falak? — Három kislánynak és egy kisfiúnak. — Úgy tudom, saját gyerekeik is van­nak... — A fiaim már kirepültek a fészekből. Kettő megnősült, és a harmadik sem la­kik már velünk. Olyan üres volt a ház nélkülük. Az én fejemben született meg a gondolat, mi lenne, ha intézeti gyere­keket vennénk magunkhoz.-— Hogy sikerült pont négy testvért kapniuk? — Öt évvel ezelőtt egy januári délelőt- tön először csak a lányok költöztek hoz­zánk. Később tudtuk meg, hogy van egy kisöccsük is a máriapócsi csecsemő- otthonban, így őt is magunkhoz vettük. — Mennyi idősek a gyerekek? — Mónika a legidősebb, 15 éves. Ő már megkezdte a téli szünetet. Edina 13, Ni­kolett 11, Ferike pedig 8 éves. — Mit szóltak a fiai, amikor megtudták, hogy „kistestvéreik” lesznek? — A legidősebb először kicsit húzódz- kodott, nem nagyon értette, mi szükség van erre. Ám amikor meglátta ezeket a kedves kis arcocskákat, ő is rögtön a szí­vébe zárta őket. Megy a gyúrás? — szól ki Etelka néni a konyhába.-— Igen, anyuci — hangzik a válasz a konyhából. —t Mind így szólítják a néniéket? — Nem mi mondtuk nekik, maguktól választották ezt a megszólítást... és én na­gyon boldog vagyok tőle. — Dolgozik valahol Etelka néni? — Amikor a gyerekeket magunkhoz vettük, feladtam 30 éves munkaviszonyo­mat. Azóta hivatásos nevelőszülő vagyok. A férjem rokkantnyugdíjas, azelőtt kertész volt. — Sok a munka ennyi gyerek mellett? beilleszkedtek, beletanultak a ház körü­li tennivalókba. Közösen főzünk, min­dennap három gép ruhát mosunk, vasa­lunk be. A kertben is sokat segítenek. Minden zöldséget, gyümölcsöt magunk termelünk meg, és emellett disznókat, csirkéket is tartunk. így egy kicsit könnyebb beosztani a „konyhapénzt”. Ezeket a gyerekeket is úgy neveljük, mint a sajátjainkat, szeretnénk kenyeret adni a kezükbe. — Egy hét múlva itt a karácsony... — Hát igen. Nálunk ez az ünnep min­dig nagyon szép. Ilyenkor összejön az egész család. Az unokákkal együtt 16- an üljük körül az asztalt. Minden évben két fát állítunk. Egyet itt, a mi szobánk­ban, mert itt osztjuk szét az ajándéko­kat, egyet pedig a gyerekekében. Na nem azért, mert bármiből ki akarnánk hagyni őket, csak hogy lefekvéskor is gyönyörködhessenek a fenyőben. Sőt! Az udvaron áll egy magas fenyő, ilyen­kor még arra is szoktunk akasztani egy égősort. —Mit kapnak a gyerekek karácsony­ra? — Ez minden évben meglepetés. Ru­haneműt ilyenkor nem veszünk, hisz az egyébként is kell. A csomagokban ezen az ünnepen tényleg ajándék legyen. — Mi kerül a terített asztalra szent­este? — A már hagyományos ünnepi menü. A halászlevet rántott hal, töltött káposz­ta, torták és sütemények követik. Mire kimegyünk a konyhába, Móni­ka már a krumplipucolásnál tart. Míg mi feltartottuk a mamát, ő nekilátott az ebédfőzésnek, takarításnak. Mikor elkö­szönünk, háziasszonyunk a kapuig kí­sér. — Ezek a gyerekek mind sérültek egy kicsit lelkileg..., de ha valaki na­gyon szereti őket, az minden akadályt legyőz — mondja Etelka néni, mie­lőtt beszállunk az autóba. Búcsúzóul tétován megsimogatja az arcomat, és érintése közben érzem, ő egy ilyen asszony. Mire ügyeljünk az ünnepek alatt? Karácsonyi veszélyek Advent idején gyönyörűen csillognak a gyertyák az adventi koszorún. Szenteste meggyújtjuk a fenyőfán a gyertyákat, a csillagszórókat. A legtöbb családban ez az év legszebb, leghangulatosabb ünnepe. A karácsonyi idill azonban sok veszélyt is rejt magában. Az ünnepek alatt sok gye­reket visznek égési sebekkel az orvoshoz. A gyerekek csodálják, lelkesednek az égő, csillogó tárgyakért. Sokszor ez okoz­za a bajt. Ilyenkor, az ünnepek alatt még következetesebben tartassuk be gyerme­keinkkel, hogy a gyertyákat csak akkor szabad meggyújtani, ha felnőtt is jelen van. És szigorúan tiltsuk meg, hogy a gyere­kek gyufával vagy csillagszóróval játsza­nak. Nem beszélve arról, hogy a csillag­szóró füstje mérgező. Ezért a leghelye­sebb, ha zárt helyiségben nem is égetjük. Az adventi és a karácsonyi ünnepek alatt a legtöbb tűzeset egy kis odafigyeléssel, óvatossággal elkerülhető lenne. A szülők a következő szabályokra ügyeljenek: — Gondosan és körültekintően erősít­sék fel a gyertyákat a fára. Ne lógjon bele a tűzbe a fenyő ága, és a fenyőfadíszek is megfelelő távolságra legyenek a gyertyá­tól és a lángtól. — Az adventi koszorúk és a karácsony­fák igen gyúlékonyak, mert a tűlevelek már szárazak. Ezért legyen mindig kéznél poroltó, egy vödör víz vagy homok, hogy szükség esetén a tüzet elolthassák. —Ne állítsák a fenyőfát a függöny vagy a faliszőnyeg közelébe, mert ezek köny- nyen tüzet fognak. — Ne hagyják a gyerekeket egyedül a szobában, ha égnek a gyertyák. De az égő gyertyákat se hagyják felügyelet nélkül. Elegendő egy gyenge légáramlás, és már­is lángba borulhat a fenyőfa. — Ezekben a napokban még gondosab­ban zárják el a gyerekek elől a gyufát és az öngyújtót, mint máskor! Ha mégis megtörténik a baleset, akkor az égési sebet azonnal hideg vízzel hűt- sék le. így az égés nem terjed át a mélyebb szövetrétegekbe, és a hideg fájdalomcsil­lapító hatású is. A hidegvizes kezelés még öt-tíz perccel az égés után is hatásos. Ál­talában tíz-húsz percig kell a megégett felületet hűteni. Kisebb égési sebeknél addig, ameddig a fájdalom alábbhagy. Ha a gyermek másodfokú égést szen­ved — ez az erős pirosságtól és a seb fel- hólyagosodásáról ismerhető meg —, fel­tétlenül vigyük orvoshoz. Ugyancsak or­vosi kezelés szükséges, ha az égési seb nagy felületű. Vannak felnőttek, akik gyerekek mód­jára tudnak örülni minden apróságnak. Az udvarias ember kedvesen megköszöni az ajándékot, még akkor is, ha nincs tőle el­ragadtatva. Ne felejtsük el, hogy akitől kapjuk, az jó szándékkal, szeretettel adja, s ezt mindenkor méltányolni kell. Habár nem illik az ajándékot az üzletben kicserél­ni, a számlát őrizzük meg, mert előfordul­nak olyan esetek, hogy a csere szükséges. Tulajdonképpen nem könnyű telitalála­tot elérni az ajándékozás során. Ám tapin­tattal, odafigyeléssel és szeretettel sikerül­het. B. K. A betlehemi csillag A Biblia történetei között néhány csil­lagászati vonatkozású leírást is találha­tunk. Ezek között is a legismertebb a bet­lehemi csillag legendája. Vajon melyik lehetett ez a csodás égitest, amely Máté evangéliuma szerint Jeruzsálembe, majd Betlehembe, a kis Jézus bölcsőjéhez ve­zette a napkeleti bölcseket? Kétezer éve igyekeznek feltárni a csillag titkát. A bölcsek szerint a csillag feltűnése jelntette a zsidók királyának születését. A zsidóknak azonban már volt királya: Heródes. Az akkoriban már idős, beteg uralkodó görcsösen védte rómaiaktól kapott hatalmát. így érthető módon izga­tottan kérdezte ki a bölcseket, hogy mi­kor látták hazájukban a csillag megjele­nését. A választ ugyan nem említi a Bib­lia, de abból, hogy Heródes a két év alat­ti fiúgyermekek legyilkolásást rendelte el, mint szélső időpontot, ezt vehetjük szá­mításba. De nem tudjuk, melyik évben mentek Jeruzsálembe a bölcsek, így sem a csillag feltűnésére, sem Jézus születési idejére nem kapunk felvilágosítást. Egy azonban bizonyos: Heródes Kr. e. 4 tavaszán, röviddel a zsidók húsvétja előtt halt meg. A bölcsek legkésőbb az előző év vége felé érkezhettek Paleszti­nába, így a csillag feltűnését a Kr. e. 6-7 körüli időkben kereshetjük. Mi lehetett ez a „csillag”? A legtöbb régi és újabb időkben ké­szült képen a betlehemi jászol felett gör­bült csóvájú üstökös látható. Üstökös­ről az akkori évekből azonban nem em­lékeztek meg a keleti krónikások, pe­dig, például Kínában, igen gondosan fi­gyelték az égboltot, és a csillagászok minden rendkívüli égi jelenséget gondo­san feljegyeztek. Az üstökösöket külön­ben is baljós égi jeleknek tekintették a régiek. A hirtelen feltűnt égitestek közül a nova- és & szupernóva- feltűnés illik leg­jobban a bibliai leíráshoz. Ezek a távoli, haldokló csillagok a Napnál jóval na­gyobbak, és a belsejükben lejátszódó atomfizikai folyamatok eredményeként részben vagy csaknem teljes mértékben szétrobbannak. Ennek következtében a Földről nézve néhány hétig, esetleg hó­napig akkor is ragyognak, ha azelőtt hal­vány vagy láthatatlan volt a fényük. Ezért is nevezték őket új csillagoknak (új, lati­nul: nova). De a nóvákat és a még fénye­sebb szupernóvákat is feljegyezték vol­na az abban a korban élt keleti csillagá­szok. Johannes Kepler, a híres német csilla­gász is látott Prágából egy szupernóvát 1604-ben. O még azt hitte, hogy az „új csillag” annak köszönhette felvillanását, hogy néhány hónappal azelőtt azon az égi tájon a Jupiter és a Szaturnusz bolygó szoros, látszó közelségbe került egymás­hoz. Arra gondolt, hogy talán Jézus szü­letése idején is hasonló jelenség volt megfigyelhető, és az lehetett a betlehe­mi csillag. Kepler kiszámolta, hogy ezek a bolygók Kr. e. 7-ben néhány hónapon belül háromszor is megközelítették egy­mást. Kiszámította, hogy ez az együttál­lás a Halak csillagképben történt. Akkor azonban nem. volt nóvajelen- ség, így bizonyára ez az együttállás ke­rült a Bibliába. A Jupiter ugyanis a kirá­lyi méltóság jelképe volt a napkeleti böl­csek, nyilván babilóniai csillagjósok sze­rint. A Szaturnusz a zsidók csillaga, a Halak csillagkép pedig részben a szüle­tést, részben a bölcsek hazájától nyugat felé eső, tengerparti népek országát, ez esetben Palesztinát jelentette. Ha a kirá­lyi csillag a zsidók csillagával a születés csillagképében legnagyobb együttállás­ban van, ez a babilóniai pap-csillagászok, csillagjósok szerint nem is jelenthetett _ mást, mint hogy megszületett.a.zsjdók királya. A két bolygó együttállása később egyszerűsödött egyetlen csillaggá a Bib­liában, amidőn igazi jelentése már fele­désbe merült. (Galaxis Press) Ponori Thewrewk Aurél Generációk egy fedél alatt Sok család él úgy, hogy a szülők, gyerekek, nagyszülők egy közös ott­hont osztanak meg. Az elmúlt években a lakásszerzés egyik lehetősége az épít­kezés volt. Aki ebbe a nagy munkába belekezdett, általában többszobás, na­gyobb otthont épített. Ennek gyakran az is ára volt, hogy a nagyszülők, szülők kisebb otthonát értékesítették, és az új, nagyobb házba összeköltözött a család. Az együttélés nagyon sok megértést és alkalmazkodást kíván. De ne a problé­máját tekintsük, lássuk az előnyeit. Ha a család közös kasszából gazdál­kodik, a fenntartás rezsije megoszlik, és ez így természetes. A nagyszülő, ha a nyugdíja mellett nem jár dolgozni, vagy csak részmunkaidőben vállal ál­lást, sokat tud segíteni a szülőknek. Ha beteg a gyerek, nem kell az anyukának otthon maradni, a „nagyi” ellátja. El­kíséri a különórákra, érte megy az óvo­dába. szívesen elkészíti az egész nap távollévő család vacsoráját. De azért nem szabad mindent tőle várni. A na­gyobb gyerekek elmosogathatják va­csora után az edényt, hiszen nem biz­tos, hogy aktív tanulással töltenék az időt. Néha úrrá kell lennünk azon is, hogy nem kapcsoljuk be a tévét, és leülünk egy közös családi beszélgetésre. Meg­tudjuk, mi történt az iskolában, a mun­kahelyen, otthon. Erre feltétlenül időt kell szakítani. Megbeszélhetjük ilyen­kor a másnapi teendőket, kinek mi lesz a családi feladata. Ki fog bevásárolni és mit, ki megy a Patyolatba, kj fizeti be a csekkeket, mit szeretne a család vacsorára. Megtervezhetjük ilyenkora közös hétvégét, baráti, rokoni látoga­tást stb. Mindenkinek kell „szabadsá­got” is adni, amikor az ő barátait hívja meg a közös otthonba, vagy ő megy lá­togatóba. Persze ezekre kevés időnk jut, de a nagyszülők ilyenkor szívesen felügyelnek a gyerekekre. Nagyobb a gond akkor, ha az idősebb családtag hosszan betegeskedik, vagy éppen ágy­ban fekvő. Közös családi összefo­gással ezt a gondot is meg lehet ol­dani. Az anyuka ne féljen beengedni ka­maszodó gyerekét a konyhába, ha ép­pen bizonyítani szeretné, hogy egy reg­gelit vagy vacsorát ő is meg tud csi­nálni. Ha a nagypapa nagyothall, ke­vés pénzért beszerezhetünk egy fejhall­gatót a tévéhez, rádióhoz, és így még meccset is nézhet. Persze ez az „utó­dokra” is vonatkozik. Törekedjünk arra, hogy a közös otthonban minden­ki jól érezze magát. Ha a gyerek ki sze­retne egy posztert tenni a szobájában, ne tiltsuk. Mindenki kedvére teremt­hesse meg a maga kis mikrovilágát, kedves tárgyai, könyvei között. Békes­ségben. szeretetben nagy család is meg­fér egy tető alatt. Palotayné

Next

/
Thumbnails
Contents