Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-02 / 216. szám
AZ ÚJ KELET MELLÉKLETE Megállapodás az Érdekegyeztető Tanács ülésén Itt nagyhatalomnak számít országom A bérleti díj tízezer is lehet Az elmúlt hét végén Nyíregyháza vendége volt Pertti Torstila a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. Egésznapos programjáról már korábban beszámoltunk. Nyíregyházi tartózkodása alatt lapunknak is nyilatkozott a nagykövet. — A finn diplomácia az enyhülés idején, a hetvenes években a kelet-nyugati közeledési folyamat egyik motorja volt. Elképzel- hető-e hasonló szerepe a finn diplomáciának az Európai Unióban? Várható-e. hogy a közép-, kelet-európai országok, s köztük Magyarország, unióhoz való csatlakozásának egyik támogatójává válnak? — A finnek többsége megerősítette a kormányzat csatlakozási szándékát a/ Európai Unióhoz, így ma már semmi akadálya A nincs, hogy január elsejétől bekapcsolódjunk a közösség munkájába. S természetesen egyik nem titkolt célunk, hogy segítsük a közép- és kelet-európai országok csatlakozását. Finnországnak ugyanis politikai és gazdasági érdekei is ezt diktálják. A mi sorsunkat mindig is befolyásolta Ke- let-Európa, s különösen Oroszország vagy a Szovjetunió helyzete. Az az érdekünk, hogy ebben a régióban is európai elkötelezettségű demokráciák működjenek, amelyek minden tekintetben bekapcsolódnak a kontinens vérkeringésébe. Különösen fontos számunkra, hogy a Magyar Köztársaságot csatlakozási szándékaiban segítsük, hisz a két ország népeit rokoni szálak kapcsolják össze, s így partnereink között ebből a régióból Magyarország az első helyen áll. Azt a csatlakozni kívánó országoknak is tudomásul kell venniük, hogy az ütem elsősorban Magyarország, Csehország és Lengyelország gazdasági átalakulásá— Torstila úr, a huszadik század utolsó évei a gazdasági racionalitás és a technológiai forradalom jegyében telnek szinte az egész világon. Van-e helye, szerepe ebben a világban olyan kapcsolatokrai mint a magyar-finn? Hisz ezeket a kapcsolatokat a két nép, a két nvelv közötti rokoni szálak lianagykövet (középen) ellátogatott az Einmaus szeretetotthonba is nak menetétől függ. Egy gyorsított program csak ártana ezeknek az országoknak, amelyek ebből a régióból elsőként csatlakozhatnak a közösséghez. — Milyen gyorsan teljesíthetők Ön szerint a csatlakozás feltételei? — A gazdaság átalakítása kemény diót jelent ezeknek az országoknak, s nem megy egyik napról a másikra. De azt is tudni kell, hogy ezek a feltételek amiket az unió megszab, nem valami hókuszpókuszt jelentenek, azok racionálisak és teljesíthetők. Az időpontról viszont nem szabad jóslásokba bocsátkozni. tározzák meg, kijelenthető, hogy e barátság a két ország között érzelmi elemeket is magában hordozza. Van-e jelentősége az ilyen jellegű barátságnak? — Biztos vagyok benne, hogy szükség van ilyen kapcsolatok ápolására. Az emberek, a nemzetek identitását erősítik az ilyen barátságok. Egyébként is, mi finnek mindig is hangsúlyozzuk, hogy az egységes Európai Unió csak akkor lehet erős és sikeres, ha az egyes tagállamok igyekeznek megőrizni kulturális örökségeiket és nemzeti identitásukat, s ehhez tartozik múltunk ismerete is. — Ón már korábban is töltött néhány évet hazánkban, s most is hosszabb ideje itt tartózkodik. Mi az, ami leginkább Magyarországhoz, a magyar emberekhez és a magyar kultúrához köti? — Ma már sok minden köt ide. A magyar kultúra, s az a barátság, érdeklődés, ami Finnország irányában megnyilvánul. Ez nemcsak nekem fontos, hanem a finneknek is, akiket itt Budapesten képviselek. Ráadásul egy finn diplomatának olyan Budapesten dolgoznia, mintha egy nagyhatalom képviselője lenne. Minket itt mindenütt úgy fogadnak, úgy várnak, mintha valamelyik nagyhatalom képviselői lennénk. Mindig kitüntett barátsággal és szeretettel várnak. — Végezetül mondjon néhányat nyíregyházi élményei közül? — Kérésemre ellátogattunk a KGST-piacra, úgy éreztem, mintha egy bábeli forgatagba kerültem volna. Aztán nagyon örültem, hogy megismerhettem a nyíregyházi Magyar-Finn Baráti Egyesületet, eddig is tudtam, hogy az egyik legaktívabb egyesület működik itt. Az mégis meglepett, hogy mennyien voltak kíváncsiak Finnországra, s jöttek el együtt ünnepelni velünk. Azt ígérhetem, hogy nem ez volt az utolsó látogatásom a városukban. Révay Beszélgetés a finn nagykövettel Üzletek A legmélyebb zsebét kell keresni annak a vállalkozónak, aki a városközpontban vagy annak környékén szeretne irodát vagy üzleti tevékenységre alkalmas helyiséget bérelni. Már a kezdés is tőkeigényes, állapíthattuk meg, mikor a nyíregyházi önkormányzat tulajdonában lévő üzlethelyiségek bérleti díjairól beszélgettünk a Vagyon- és Vállalkozási Irodán. Virók Csilla Hajnalka, az iroda munkatársa: — Ha a nem lakás céljára szolgáló bérleményekről beszélünk, akkor üzletekre, raktárakra, pince- helyiségekre, irodákra gondolunk. Ezek bérleti díjai övezetenként változnak. (A következőkben felsorolt összegek minden esetben Ft/négy- zetméter/év+áfát jelentenek.) Az üzlethelyiségek városközpontban 10 ezer forintba kerülnek. A perifériák felé haladva nyolc-, hét-, és hatezer forint, az övezeteken kívül eső területeken egységesen négyezer forint. Vannak kedvezmények: amennyiben nem utcafronti a helyiség, akkor az övezeti díj feléért lehet bérelni, és állagától függően húsz százalék kedvezmény adható (ez alapján emelhető is húsz százalékkal). Bérelhető irodák csak a belvárosban vannak, nvolce/erért. és díjak A bérlőknek minden hónapban előre kell fizetni, és a közüzemi szolgáltatásokra külön szerződést kell kötni a szolgáltató cégekkel. —Hogyan lehet hozzájutni egy ilyen helyiséghez? —Egyrészt a bérlőink élhetnek azzal a jogukkal, hogy — természetesen a mi hozzájárulásunkkal — a bérleti jogot átadják más személynek, másrészt, ha van üres helyiségünk, pályázatot írunk ki. Ilyenkor az övezetenkénti bérleti díj alapárnak számít, és innen lehet licitálni. Amennyiben határozott időre történik a hasznosítás, úgy a pályázat nyertesének a megajánlott bérleti díj féléves összegét kaució formájában le kell tenni. A bérleti díjat a fellicitált összegnek megfelelően teljesítik a bérlők. Utólag már nem élhetnek kedvezménnyel, hiszen akkor értelmét veszti, és komolytalanná válik a licit. — Milyen a vásárlási lehetőség? — A 10 ezer forintos övezetben nincs elidegeníthető üzlethelyiségünk. Nem is lehet, mert erről a közgyűlés határozott. A kijebb eső, elidegeníthető helyiségekre elővásárlási joga van a bérlőnek. Az árakat a műszaki állapot, a fekvés és a piac határozza meg. F. Sipos Nem lesz központi sztrájk Az érdekegyeztetés legneuralgikusabb pontja a költségvetési szféra alapilletményének emelése volt. Kezdetben a felek ragaszkodtak saját álláspontjukhoz, majd többfordulós tárgyalás után közeledni látszottak egymáshoz az elképzelések. Végül a kölcsönös alku eredményeként sikerült megállapodásra jutni, melyben rögzítették azt is, hogy nem lesz központi sztrájk az egyezségben érintett területeken. Hosszú út vezetett a megállapodáshoz, melynek eredményességéről a vélemények megoszlanak, de végül is a társadalmi megbékélésjegyében születtek. Az eredményeket lapunk számára adott nyilatkozatában Timkó József a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára értékeli. — A tárgyalásoknak két tétje volt. Az egyik, hogy az alapilletmény szorzója január elsejétől 8000 forintról 9000 forintra emelkedjen, a másik, hogy az állami és önkormányzati igazgatásban dolgozó köztisztviselők bértáblázata megkülönböztetés nélkül érvénybe lépjen 1995. január 1-én. Végül, hosszú folyamat eredményeként, megszületett egy kompromisszumos megállapodás. — Tekintsük át ezt a folyamatot! — A felek már jóval korábban nyitottak frontot. A választások idején minden párt beígérte az olcsó államot, így a hatalomra kerülő pártok is. A szakszervezet is készült erre, ezért augusztus végén kinyilvánítottuk, hogy az érdekeket az Érdekegyeztető Tanácson belül kell ütköztetni. Október hetedikén még ott tartottunk, hogy a kormány az alapilletmény szorzójának emeléséről nem volt hajlandó tárgyalni, és csak az intézményi rendszerben dolgozók bértáblájának 90 százalékát finanszírozza, az önkormányzati igazgatásban dolgozóknak egy fillért sem ad. Egyetlen biztató pont volt, hogy a bértáblát nem kívánta módosítani, s ez már eredményes tárgyalások alapja lehetett. Ezután szakmai tárgyalások, demonstratív fórumok következtek, majd ennek eredményeként pontos, naprakész menetrend készült arra vonatkozóan, ha a november 25-26- 27-i érdekegyeztetésen nem lesz elmozdulás, akkor ki, mikor, mit vállal, és milyen eszközt alkalmaz. így a költségvetési szféra huszonöt szakszervezete eldöntötte, hogy december hetedikére összehívja veze- tőtestületeit. A kompetenciával rendelkező vezetőtestületek döntöttek az alkalmazandó nyomásgyakorlás eszközeiről, és arról, hogy december 17-én szombaton, Budapesten, a Kossuth téren országos tüntetést szerveznek. Ilyen előzmények után érkeztünk el a november 25-i ÉT-tárgyalások- hoz. — Kérem, ismertesse a közalkalmazottakra és a köztisztviselőkre vonatkozó eredményeket! — A közalkalmazottak körében az illetmény-előmeneteli táblázat első fizetési osztály első fizetési fokozatának (A/l) mértéke 1995. január 1 -tői 8500 forint lesz. Ennek fedezete, hogy az 1992. július 1-je előtti, nem közalkalmazotti munka- viszonyok kötelező beszámítására csak 1996. január elsején kerül sor, továbbá a munkavállalók a Szolidaritási Alapba befizetett hozzájárulás 0,3 százalékos lehetséges csökkentésével nem élnek. (Ennek révén a költségvetési befizetések 1995. évre vonatkozó 12 milliárd forintos összege 9 milliárd forintra csökken.) A további költségkihatások rendezésére a kormány dolgoz ki javaslatot a költségvetés kiadásoldalán történő átcsoportosítással, nem érintve ezzel a bér- és a költségvetési intézmények működő- képességét befolyásoló dologi előirányzatokat. A köztisztviselők 18 ezer forintos alappal számított illetményének bevezetéséhez a költségvetés 90 százalékos beállítási szintig biztosít támogatást. Ahol a saját forrás nem elég a százszázalékos szint beállításához, ott a kormány megvizsgálja a kiegészítési lehetőséget. — Mi a véleménye az Érdekegyeztető Tanács munkájáról és a tárgyalások eredményeiről? — A kormány alapállása az volt, hogy a fő számokon belül nem módosít, a szakszervezeteké pedig az, hogy más munkavállalói érdekeket ne sértsen, de elmenjen addig a végső határig, amely még nem veszélyezteti a társadalmi békét. A kormány felkészült volt, pillanatok alatt tudott dönteni, de a szakszervezetek is megállták a helyüket — egyenrangú tárgyalások folytak. Adódhatnak olyan nézetek, hogy ez a tárgyalás a szakszervezetek vereségével végződött, talán olyan is, hogy tisztes vereség, én azt mondom, hogy a társadalmi béke megtartása mellett ez még vállalható kompromisszum volt. Lényeges, hogy az alapilletmény növelésére van előrelépési lehetőség. Fontos, hogy a Köztisztviselői Kar bértáblázata körülbelül olyan támogatásban részesül, amilyen mértékben állami feladatokat lát el. A tárgyalások eredményeit értékelve tovább kell gondolkodnunk, hiszen 1995- ben olyan kérdésekben kell majd egyeztetni, mint a közigazgatás korszerűsítésének kérdése, a köz- tisztviselők jogállásáról szóló és az államháztartási törvény módosítása. Ez a szakszervezet újabb erőpróbája lesz. F. Sipos József
