Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-16 / 228. szám

UJ KELET III ■ MEGYÉNK ÉLETÉBŐL in 1994. december 16., péntek 3 Olvasólámpánál Ha a szobrok beszélni tudnának ••• Mátészalkán nem kell félni! „Van a dolgoknak könnyük!” — kiál­tott fel Aeneas, amikor Karthágóban egy domborművön az elvesztett trójai háború jeleneteit látta viszont. Bizony az élette­len kőben fájdalom, könny és élet rej­tőzködik. írók és költők megénekelték ezt már oly sokszor. Gondoljunk csak irodal­mi művekre, Pygmaliontól Don Jüanig. Prohászka László közelmúltban megje­lent könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy a szobroknak sorsa is van. Mozdulatlan­ságuk ellenére vándoroltatják, ledöntik, új­raállítják, rejtegetik őket, legrosszabb eset­ben az öntőkamrában végzik. Szobrok. Különös tagjai a bennünket körülvevő tárgyak világának. Beleépülnek hétköznapjainkba, eljárunk mellettük, megpihenünk az őket körülvevő padokba. Tetszenek vagy sem, itt vannak közöt­tünk. Szoborsorsok. Elgondolkodtató, hogy politikailag konszolidáltabb, régi polgári társadalmakban nem születhetett volna meg a könyv. Ott a szobrok évszázadokon át állnak talapzatukon. Nálunk, ahol a tör­ténelem viharai erősebbek voltak, befolyá­solta sorsukat a mindenkori politika, a hi­vatalos művészi ízlés. Ismerős a képlet. A szobrok munkálatai elkezdődnek a pénz előteremtésével, ha már eldöntődön a kér­dés, hogy egyáltalán felállítsák-e. Van koncepció, felállítás, avatás jönnek a kri­tikák, s csak ezután kezdődik a bonyoda­lom; a szobrok hányattatása, kálváriája. A fekete-fehér fotókkal gazdagon il­lusztrált kötethez Ráday Mihály városvédő írt előszót. A könyv negyven fejezetben bogozgatja fővárosunk szobrainak kusza sorsát tények, dokumentumok tömegével. A szoborsorsok megismertetésével végig­kalauzolja az olvasót az elmúlt 150 év tör­ténelmében is, hisz minden szobor maga a térré vált idő, a tapintható történelem. Miért bontották le 1949-ben, elkészülte után három héttel Raul Wallenberg szob­rát? S hogyan lett belőle Kígyóölő, a deb­receni gyógyszertár előtt? Miért kellett le­cserélni az Operaházon őrködő zene­szerzők szobraiból néhányat? Hogyan lett Rudolf trónörökös szobrából több évi po­rosodás után Vadász a nagybereki álla­mi gazdaság épületét díszítendő? Mi a 0 kilométerkő hiteles története? Nos, csak csipegettem a történetekben. A könyv min­denkinek érdekes lehet, a budapestiek megismerhetik segítségével a főváros múltját, a vidékieknek kiváló városkalauz és mindannyiunknak rendhagyó magyar történelmi segédkönyv. Prohaszka Lász­ló; Szoborsorsok. Kométás Kiadó 1994. A szajoli tragédia kapcsán előtérbe ke­rültek azok az emberek, akik a vonatok mozgásának irányt szabnak, akiknek vál­lán a felelősség nyugszik—a váltókezelők. Mátészalkán ugyanaz a fél évszázados vál­tórendszer van, mint Szajolban. Itt dolgo­zik Lőrinci Árpád, rendelkező forgalmi szolgálattevő. O irányítja a váltókezelőket. Nős, két gyereke van, felesége szintén vas­úti dolgozó. — Ellentétes műszakban dolgozunk, hogy mindig legyen valaki a gyerekekkel. — Mióta van a MAV-nál? — 1983. május tizediké óta. — Ilyen pontosan tudja? — Tudni kell, mert bármilyen papírt töl­tünk ki, szükséges. Élelmiszer-eladó vol­tam előtte, dolgoztam majdnem minden ABC-ben Mátészalkán. Lényegében a ma­gasabb kereseti lehetőség miatt jöttem a vasúthoz, aztán megszerettem ezt a mun­kát. Érettségivel rendelkeztem, letettem öt szakvizsgát, aztán elvégeztem Budapesten egy egyéves MÁV- tisztképző iskolát. Én a vonatok részé­re adok és kérek en­gedélyt a be- illetve kijáratásra. Ponto­sabban a szomszé­dos állomásokkal tartom a kapcsolatot, de irányítom a váltó­kezelőkön kívül a tolatócsapatot is. — Ugyanolyan váltó van itt is, mint Szajolban. Előfor­dulnak balesetek? — Idén még nem. de néha persze van­nak. Például felvá­gatják a váltót — ez a leggyakoribb. A hibát a mozdony- vezetőnek, a váltó­kezelőnek vagy a tolatásvezetőnek észre kell vennie és be kell jelenteni. Ha nem nagyon sérült, akkor 5 km/h-val el lehet rajta haladni a javításig. — A váltófelvágásért kit terhel a fele­lősség? — Ha jelzés nélkül megy rá a helytele­nül álló váltóra, akkor a mozdonyvezetőt vagy a tolatásvezetőt, aki ráinti, esetleg a váltókezelőt, aki rosszul állít és jelzést ad. A büntetés részkártérítést jelent, 500 forint körül. Ha valaki sorozatosan hibázik, ak­kor alacsonyabb beosztásba helyezhetik, és meglehet, hogy ezért félnek jelenteni az esetet az emberek. Talán ez történt Szajol­ban is. — Itt nem fordulhat elő ilyesmi? — Még eddig nem volt rá példa. Bízom annyira a brigádomban, hogy ne kelljen ide­geskednem. —Milyen idős a mátészalkai váltórend­szer? — Van egy 60 éves, de felújították, és kiegészítették egy dominó rendszerű készü­lékkel, ami lehetővé teszi itt bent is lássuk, hogy hogyan állnak kint a váltók. — Van rá esély, hogy a felvágott váltón 10-el átmenjen egy szerelvény? —Elvileg igen. Főleg, ha helyre van ütö- getve, és nem súlyosan sérült, akkor van rá esély. —A sztrájk idején volt szolgálatban. Az ünnepek alatt is dolgozik? — Karácsonykor első nap nappal, má­sodik nap éjszaka jövök be, Szilveszterkor pedig reggel végzek, így szabad leszek. A feleségem munkája is úgy alakul, hogy ak­kor együtt lehetünk. — Nincs problémája a váltott műszak miatt? — Nem látjuk keveset egymást, csak az a baj, hogy éjszakai szolgálat után nehéz a gyerekeket óvodába vinni, aztán délutánig aludni, négykor pedig értük menni. De vé­gül is ezt el lehet viselni, másrészről pedig kedvelem a munkámat, szép családom van, úgyhogy nem panaszkodhatok. D. T. Neked táncolok, Uram! Ez a címe a Primavera Balettegyüttes műsorának, melyet a nyíregyházi Tár­saskör karácsonyi előadásán, december 19-én este hat órától mutatnak be a Házasságkötő Teremben. A koreográfus Feketéné Kun Ildikó, Nívó-díjas ba­lettmester. Persze a teljes műsorban közreműködik még a KPVDSZ Művelődési Ház Pódium Köre is, és a Társaskör képviseletében ezúttal Bánhegyiné Kátai Ildikó iparművész állítja ki karácsonyi témájú tűzzománc képeit. • A kenyérnek mennie kell! Élet. A régi öregek csak így nevezték a búzát. Az elnevezés találó és szeretettel­jes, hiszen a búzából készülő kenyér a leg­fontosabb, a legnélkülözhetetlenebb enni­valónk, táplálkozásunk alapja. Nem tudom az olvasók hogy vannak vele, de gondo­lom, sokan osztják azt a nézetemet, hogy semmit sem érne magában kenyér nélkül a töltött káposzta, vagy a hurka, a kolbász. Valaha mindenki magának sütötte a nagy, öt kilónál is nehezebb házikenyeret. Ez a szokás az idők változásával azonban már csak a múlt szép emlékei közé tartozik. A kenyeret ma sütő­üzemekben készítik, és onnan a kenyér­szállítók juttatják el a boltokba, ahonnan az emberek szatyrába kerül. Ebben a sorban a kenyérszállítók jelen­tik az egyik legfonto­sabb láncszemet. Küldetésük fontossá­ga csak a postáéhoz hasonlítható, hiszen bármi történjék is, mindkettőnek men­nie kell, el kell jutnia az emberekhez. A tiszalöki/VfőufV/? József és Fábián Fe­renc nyolc éve dol­goznak együtt. Na­ponta hajnali egykor kell kikászálódni az ágyukból, hogy időben érkezzenek a ke­nyérgyárba — a Nyírség Sütőipari Kft. Tiszalöki Sütőüzemébe —, ahol épp sze­dik a kemencéből a forró, ropogós kenye­ret. A friss árut felrakják a négyévesfor­ma Roburra, és elindulnak. Tíz mázsa gőzölgő kenyér és háromezer péksüte­mény utazik a kocsin. — Mintegy hatvan boltba, szállítunk Szerencstől Újfehértóig — mondja Fábi­án Ferenc sofőr. — Évente levezetek 400- 500 ezer kilométert. Ez a második autónk. Az előző is Robur volt, de szegény már tizenhat éves volt, és még benzinnel táp­lálkozott. Nyugdíjazni kellett. Az „új” kocsi négyéves, és meg vagyok vele elé­gedve. Eléggé megbízható, de persze ilyen igénybevétel mellett előfordul néha, hogy elfárad és megáll. Ilyenkor megpróbáljuk minél hamarabb megjavítani, mert a ke­nyérnek mennie kell! Akár esik, akár fagy, mi nem állhatunk. Volt olyan, hogy csú­szós időben a buszok sem jártak, de mi akkor is elcsúszkáltunk a boltokig. Ilyen­kor az emberek — főleg kisebb községek­ben — már tömegesen várakoznak a bolt­ban. Ránk azért nem szoktak haragudni, ha késünk, mert megértik, hogy akaratunk­tól független a késés, nem pedig azért, mert megállnánk valahol kávézni. Általában a boltosokkal is jó a kapcsolatunk. Ennek így is kell lennie, mert egyébként könnyen kitolhat egyik a másikkal. Fontos hát a köl­csönös bizalom. — A kölcsönös bizalom egyik alapja, hogy jó minőségű árut adjunk át a boltos­nak — mondja Németh József, aki már 1978 óta hordja a kenyeret. Az üzemből mi minőséget veszünk fel, minőséget kell, hogy átadjunk. Legfőképpen arra kell ügyelni, hogy ne törjön a kenyér, nem sza­bad beszorítani a fakkba. A munkánk úgy van beosztva, hogy egyik héten Tiszalök, másik héten Tokaj, harmadik héten pedig Szerencs térségébe szállítunk. A negyedik héten van négy pihe­nőnapunk, amit két szabadnappal általá­ban kiegészítünk egy hétre. Mi ketten mindig együtt dolgozunk, a cégnél még két ilyen páros van, mint mi. Nemcsak munkatársak, de barátok is vagyunk. Fe­rinek a nyolcéves Ferenc fia és felesége Tünde, valamint az én gyermekeim — a tizenkét éves Erzsé­bet és a négyéves Róbert — és a fele­ségem, Erzsébet is gyakran összejá­runk. Horgászunk, főzünk a Tisza-par- ton, közös üdülése­ket szervezünk. — Egyetlen egyet nem szeretünk eb­ben a munkában — mondja Fábián. — Szolgálati ruhaként munkásruhát, ba­kancsot és pufajkát kapunk a vállalattól. Érthető okból ezt nem hordjuk, hiszen egy kissé illetlenség lenne így bejárni a boltokba. — Jó tenne valami egységes, esztétikus és praktikus ruházat. A teherautó a bolt ajtajához tolat, a hát­só ajtó kinyílik. A kenyerek hatalmas vesszőkosárba kerülnek, fülük recseg, nyiszorog, ahogy a két kenyeres megra­gadja őket. Az emberek a táskájukba te­szik, és otthon, mielőtt megszelnék, a kés­sel keresztet rajzolnak hasukra. A Robur hátsó ajtaja becsukódik, és már indul is a következő bolt felé. Hiszen a kenyérnek—akárcsak a postának—men­nie kell. Vasas László Mibe kerül a gyermekétkeztetés? veszi igénybe az óvodát, a napközit vagy a menzát, úgy a térítési összeg­nek a szülők csak a felét fizetik. Az öregek napközi otthonában heti öt al­kalommal tudnak étkezést biztosítani a rászorulóknak, 58 forint térítés elle­nében. Vállajon Lovász János jegyző úrtól érdeklődtünk a gyermeknormák iránt. Itt az óvodások napi normája 48 forint, ebből a szülő 28 forintot, a napközi­sek napi normája 61 forint, amelyből a szülő 35 forintot térítenek, míg a menzások napi normaköltsége 40 fo­rint, s ebből a szülőknek 23 forintot kell téríteniük. Vállajon is, Nyírcsaholyhoz hason­lóan, a gyermekétkeztetés többi költ­ségét az önkormányzat fedezi. Budaházi István Nyírcsaholyban Suszté László pol­gármesterrel beszélgettünk arról, hogy mennyibe kerül most a községükben a gyermekétkeztetés. A polgármester úr elmondta, hogy a tanév kezdetére ké­szült el egy 400 adagos konyhájuk, ki­szolgálóhelyiséggel és ebédlővel együtt. Itt az óvodásokon, napközise­ken és menzásokon kívül az öregek napközi otthonának is tudják biztosí­tani az étkeztetést. Egy napközis napi normaköltsége 76 forint, amelyből a szülő 37 forintot fizet. Az óvodások napi normaköltsége 58 forint, ebből a szülő 27 forintot, míg a menzások napi normaköltsége 53 forint, s ebből a szülő 20 forintot térít. További kedvez­mény még az is, hogy ha valamelyik családban három vagy több gyermek

Next

/
Thumbnails
Contents