Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-13 / 225. szám
UJ KELET SPORT in 1994. december 13., kedd 11 Kacsa, hogy Bagoly • M Egy a pénteki Nemzeti Sportból származó információ szerint Bago/y Gábor, az NYFC csatára valószínűleg a Vasashoz igazol. Szombati lapszámunkban már megírtuk Cséke György klubtitkár véleményét, most az érintett játékos mondja el gondolatait a sportújságban megjelentekről (azért csak most, mert a hétvégén az NYFC-vel Pécsett szerepeltek egy teremlabdarúgó-tornán). A cikk engem is meglepett, mert az utóbbi időben senki nem keresett Angyalföldről. Korábban is csak annyi történt, hogy még a nyáron telefonon felhívott az egyik ottani vezető, de azóta semmi. — És abból mi igaz, hogy az MTK is szívesen látna júniustól? — Ez is régi történet. Bíró Szabolcs szólt, hogy figyelnek az MTK-s vezetők, mert szükségük van egy befejező csatárra. Ennyi történt, és nem több. — Egyébként elkívánkozol Nyíregyházáról? — Éppen ez az, hogy nem. Jól érzem itt magam! A szerződésem a nyárig amúgy is ideköt. Ha pedig egy csapat mégis komolyan érdeklődik utánam, azzal addig szóba sem állok, míg az NYFC-vel előzetesen meg nem egyezett. (száraz) Egységben az erő Tiszaszalkán December 2-án fehér asztal mellett búcsúztak a szezontól Tiszaszalkán. Attól a szezontól, amelyet a helyi csapat a település életében első alkalommal kezdhetett a megyei első osztályban. A rajtot elszúrták ugyan, de az edzőváltást követően magukra találtak Ruszinék, s felrakétáztak a középmezőnybe. Eszenyi Dénes irányításával stabilabbá vált a védekezés — érkezéséig idegenben nagy pofonok érték a gárdát —-, ezzel egyenes arányban szaporodtak a pontok is. Az elért nyolcadik helyezés ellen nincs is kifogása a szakvezetésnek, de ez nem jelenti azt, hogy maradéktalanul elégedettek is lennének. Véleményük szerint a rendelkezésre álló játékos- állomány többre hivatott, a nyáron igazolt rutinos labdarúgókkal kiegészülve nagyobb összpontosítással előrébb is végezhettek volna. A leveleki és ibrányi döntetlen fájó emlék, ám a fehérgyarmati vereséget sem tehetik ki az ablakba. A holtszezon első számú feladata: együtt tartani a csapatot. Hogy ezt nem lesz könnyű véghezvinni, arra már az évadzáró összejövetelen is rádöbbenhettek. Három játékos ugyanis már ekkor közölte, érdeklődnek utánuk, ajánlatot kaptak. A kérők szándékainak komolyságáról még nincs hiteles információ, igaz, az átigazolási időszak is odébb van még. Ami már konkrétum, hétfőn reggel Bodnár Józsefért Nyírmeggyes jelentkezett be, vételi szándékkal. Azért a vezetők sem üldögélnek karba tett kézzel, egy jó nevű csatárkiszemeltjük van, ugyancsak a megyei első osztályból. Lapos István sportköri elnök azt is elmondta lapunknak, hogy a jövő héten szakosztályülésre kerül sor, ahol vázolják a tavaszi célkitűzést, s nyilatkoznak a szponzorok is. Meghallgatásuk után látnak majd tisztán, hogy az önkormányzati támogatás mellett milyen más anyagi forrásokra támaszkodhatnak. A felkészülés január 16-án indul, s az edzőmérkőzések kivételével Tiszaszalkán folyik majd az alapozás. Felhívás! A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezetők Bizottsága alapfokú játékvezetői tanfolyamot indít 1995. január hónap első felében. A tanfolyamon való részvétel ingyenes. Jelentkezni lehet Nyíregyháza, Mártírok tere 9. szám alatt a VIII. emeleten személyesen, vagy írásban 1995. január 5-éig. A tanfolyamon részt vett és eredményes elméleti vizsgát tettek a tavaszi szezonban játékvezetői működésre jogot kapnak. SPORTHIÉNÁK Szövetségünkhöz egyre gyakrabban fordulnak panasszal átvert szülők és sportolók. A probléma az, hogy sokan kihasználják a keleti küzdősportok „divatosságát” nem éppen tiszta céljaikra. A szövetséghez tartozó szakágakkal, Kick-Box, Tai- Qi, az Önvédelmi Klub, valamint a megyei szövetséghez nem tartozó, de nagy hagyományokkal rendelkező tradicionális szakágakkal, mint a Kyokushinkai, Shotokan, nincs probléma. Van viszont az egyre több helyen megjelenő, kimondhatatlan nevű Kung-fu- és Karate-csoportokkal, akik sokszor nem is a megyéből érkeznek, és a cél: gyorsan pénzt szerezni és felszívódni. Nemrégiben például az Örökösföldön működött egy klub, addig látták az edzőt, amíg eladta a ruhákat meg a seprűnyeleket, aztán már csak a segédje, később az sem jelentkezett. Tudomásom szerint az említett „Mester” miskolci volt. (Jó lenne, ha az adóhivatal illetékesei is felfigyelnének erre...) Arkosy Ferenc főorvos úr jelzése szerint többször találkozik olyan sérülttel, akinek nincs kartonja, tehát sportorvosi alkalmassági vizsgálattal sem rendelkezik. Arról, azt hiszem, senkit nem kell meggyőznöm, mit jelent alkalmassági vizsgálat nélkül küzdősportot művelni. Meggyőződésem, hogy szakképzett edző irányítása mellett a küzdősportok sem veszélyesebbek más mozgásformáknál, ezt egyébként statisztika is bizonyítja. Az is tény viszont, hogy az idén is történt halálos baleset edzésen. Ott is szakképzetlen edző irányított. Iskolai igazgatók és kultúrházvezetők figyelmébe ajánlom a következőket: él egy olyan törvény, hogy csak szakképzett edző vezethet edzéseket. Tehát ne adják bérbe a termeket a még oly szép kínai meg más külföldi diplomák láttán sem, hanem kérjék a magyar edzői képzettséget igazoló okiratot. Ez lehet az OTSH által kiállított edzői, segédedzői, illetve újabban sportoktatói igazolvány. A magyarországi Harci Művészetek Össz-szövetsége egyébként ellátott minden arra jogosultat egy külön igazolvánnyal is. Ennek hiánya már okot ad a kételyre. Szövetségünk szívesen ad felvilágosítást ilyen esetekben. Ezzel az intézményvezetők elkerülhetik a későbbi problémákat és az esetleges fele- lősségrevonást. Miló András Harcművészed Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetség elnöke FÉLIDŐBEN Kató újra csatasorban A megyei 1. osztályú bajnokság őszi első fordulójában az Ibrány—Biri találkozóra egy súlyos sérülés vetett árnyékot. A hazaiak üdvöskéje, a harmincnégy éves Kató István az egyik vendég labdarúgó durvaságának esett áldozatul. A szomorú esetről és a futballista állapotáról érdeklődtünk magától az érintettől. — Hogy érzed magad, Pista? — Köszönöm kérdésed, most már jobban vagyok, hisz nagyjából rendbejött a lábam. Egyébként még az ellenségemnek sem kívánom azt, amin én átmentem. Azon az ominózus meccsen a Biri focistája úgy megrúgott, hogy lábszár- és sípcsonttörést szenvedtem. Megoperáltak, és platinalemezt ültettek be a jobb lábamba, ami két évig lesz benne. — Szerinted szándékosan szabálytalankodott Javoriv? — Végig magamnál voltam, így kijelenthetem, hogy a véletlent nem tudom elképzelni. Persze lehet, hogy ő másképp gondolja, de az tény, ilyen sérülést okozni minden hátsó szándék nélkül kizártnak tartok. Még arra sem vette a fáradságot, hogy meglátogasson a kózházban. —A gárdából történő kiválásodat hogyanfogadták a többiek? — Nagyon rendesek, megértőek és együttérzők voltak velem szemben mind a játékostársak, mind a vezetők és a szurkolók. Jóleső érzéssel töltött el, hogy az alatt az idő alatt, míg bent feküdtem — tizenhat napon keresztül — minden áldott nap jöttek hozzám kérdezősködni hogy létem felől. Messzemenőkig támogattak a felépülésemben, vigasztaltak és bátorítottak, hogy ne keseredjek el. Látszott rajtuk, szívükön viselik a sorsomat. Amikor hazamehettem, két és fél hónapig mankókkal jártam, majd miután eldobhattam, két héten át görbe bottal közlekedtem. — Mit szólsz együttesed, társaid őszi szerepléséhez? — Az utolsó és az azelőtti mérkőzéseiket láttam, s bizony, hogy őszinte legyek, sokat kell javulniuk úgy a játékosoknak, mint a vezetőknek.. — Te személy szerint minek tulajdonítod a legénység gyenge produkcióját? — A tavalyi garnitúrától elment Hermann Sényőre, Andirkó és Korpái Debrecenbe, s én is kidőltem a sorból. Ez, akárhogy számolom, négy kulcsember, akiknek kiválásával foghíjassá vált a középpályás sor. Az ifjúságiakból felhozott fiataloknak, még magas ez a mérce. Az is megnehezítette a csapat eredményességét, hogy az első hét meccsen az élbolyban tanyázó kollektívákkal kerültünk szembe. Véleményem szerint bennmaradunk. Én is elkezdtem az alapozást, és már kezdek belerázódni. — Volt-e korábban ehhez hasonló sérülésed? — Nyírkárász ellen ’84-ben eltört az állkapcsom három helyen, s két hónapot voltam kénytelen kihagyni. — Ezek után nincs benned félelemérzet? — Sajnos van, és most már kétszer is meggondolom, hogy beletegyem a lábam egy sínbe. Amennyiben nem fogom bírni a terhelést, akkor sem szakadok el a srácoktól, mert szó van róla, hogy az ifik edzője leszek. — Nem érzed úgy, hogy eldurvult a megyei bajnokság mezőnye? — Több pénz forog a futballban és nagyobbak a tétek, s ennek mintegy következménye, hogy egy cselt követően az embert kíméletlenül, azon nyomban felrúgják. A labda megszerzése érdekében nem riadnak vissza sportszerűtlen eszközök alkalmazásától sem a labdarúgók. A keménység határain túllépve kegyetlen módszerekkel próbálják megakadályozni a támadókat a gólszerzésben. T.M. Nyugodt tavaszt remélnek Kislétán Felemásra sikerült a kislétai legénység őszi produkciója a megyei első osztályban. Harmatos kezdést követően a bajnokság második felében futószalagon szállították a győzelmeket, eltávolodtak az alsóháztól. A gólokkal sem takarékoskodtak, s mivel a hajrában alaposan megszórták ellenfeleiket, a középmezőny hátsó régiójában egyedül zártak pozitív gólaránnyal. Az utolsó fórdulóban Csengerbe szólította őket a sorsolás, s még ott, a határmenti városban megtartották az évadzáró vacsorát. Január 9-ig pihenőt kaptak a játékosok, az átfogó értékelést is ekkor ejtik meg. Mint Czirbik Ridhárd játékosedző hétfői telefonbeszélgetésünkben elmondta. öt-hat új labdarúgó igazolása várható, elsősorban kapust, csatárt és középpályást keresnek. Elképzeléseikben olyan nevek szerepelnek, akik valóban erősítést jelentenének, azaz kiszemeltjeik magasabb osztályban futballoznak. Szeretnénk maradásra bírni a Teremből kölcsönvett Őzt, a fiatal játékos a szezon közben, leszerelése után érkezett Kislétára. Az alapozásnak teljes értékű harcosként vághat neki a sérülése miatt sokat kihagyott Herczku János, és maga a mester is. Czirbik Richárd ugyanis a Hardware elleni mérkőzésen orrcsonttörést szenvedett, de ez már a múlté, el is felejtette a nehéz periódust. Az anyagi háttér biztosítottnak látszik, erre garancia a sportkör elnökének, Pénzes Sándornak személye, akit újra polgár- mesterré választottak. Cél a fokozatos felzárkózás az élmezőnyhöz, bár tetemes hátrányt halmoztak fel, a kilencedik helyezés még így is elérhetőnek tűnik. Ehhez az eddigieknél egyenletesebb teljesítményt kell nyújtani, megszilárdítani a csapatmunkát. Egy újabb érintett vallomása Mint arról már lapunk korábbi számában beszámoltunk, a Nagyhalászi SE megyei I. osztályú labdarúgócsapatának vezetősége a november 27-i évadzáró közgyűlésen lemondott jövő decemberig érvényes megbízatásáról. A gárda technikai vezetője, Albók József mú\t héten indokolta röviden lemondását az Új Kelet hasábjain. Ezúttal a szakosztályvezető. Ballai Mihály taglalta, hogy miért nem töltötték le mandátumukat. — Ennek okai elsősorban azok a megnyilvánulások, melyeket egy szűk csoport folytatott velünk szemben. A mocskoló- dásaik a mai napig tartanak. Ezek az emberek ott tartottak be nekünk, ahol csak tudtak. Példa erre az a névtelen levél, ami a Nagyhalászi Hírek októberi számában került a nyilvánosság elé, és amelyben a nagyhalászi futballcsapat vezetőit embertelenül rágalmazták. Hozzá kell tennem, hogy ezeknek a személyeknek a célja valószínűleg az lehetett, hogy — mivel az írás szerzői és mi is indultunk az önkormányzati választásokon — ellenszenvet keltsenek irántunk a város polgáraiban az általuk leírt alaptalan vádakkal, továbbá fájt a foguk a posztunkra, és a sárga irigység ette őket a focisták aránylag jónak mondható — hisz hatodikok lettünk az ősszel — szereplése miatt. — Ha jól vettem ki szavaiból, vannak „gyanúsítottjaik” a névtelen levél szerzőinek személyeit illetően. — Valóban, vannak sejtéseink, de neveket nem akarok mondani. — Nem lehetne egy picit konkretizálni, szűkíteni a kört? Talán a régi vezetőség tagjai közül néhány „jóakaró” volt a nagy vihart kavart írásmű kiagyalója? — Nagyon jók a megérzései. A labdarúgó-együttes két éve esett ki az NB Iliből, és akkor új elnökség vette át a garnitúra felügyeletét. A régiek részéről mindössze az elnökhelyettes és Albók úr lettek „delegálva” a frissen alakult kollektívába. Azok, akik nem kerültek be, minden oldalról megpróbálták munkánkat nehezíteni, akadályozni. Rajtuk kívül a jelenlegi tizenegy tagú főnökség közül is említhetnék tagokat, akik nem szívesen működtek közre velünk. Nem tetszett nekik, hogy fegyelmet akarunk tartani a játékosok és az őket irányítók között. Nem hunytunk szemet a kilengések, linkségek felett, és nem engedtük, hogy egy pár könnyelmű emberrel elszaladjon a ló. Kezünkben volt a gyeplő, amit erősen fogtunk. — Ahogy Albók úrtól megtudtuk, az önök után üresen maradt helyekre még ebben a hónapban meg kell választani az utódokat. Munkájukat fogja-e támogatni az ex technikai és szakosztályvezető? — Ez attól függ, hogy kik kerülnek a székbe. Amennyiben együtt tudunk működni velük, úgy szívesen patronáljuk a halászi legénységet a mi nagy álmunk megvalósítása végett, nevezetesen, hogy Nagyhalásznak rövid időn belül NB III- as csapata legyen. — Lesz-e olyan anyagi háttere a focistáknak, mint amilyen többek közt az ősszel volt? — Nagyon nehéz lesz. Amíg mi irányítottuk a város üdvöskéit, megyei szinten elég jó pénzbeni támogatást kaptak. Albók József, az öccse, Albók László, és jómagam is szponzoráltuk őket. Kiválásunkat szerintem meg fogja érezni a gárda. Azt azonban semmiképp sem akarjuk, hogy kárba vesszen eddigi erőfeszítésünk, és a srácok visszazuhanjanak a tizedik hely alá. Éppen ezért kijelenthetem, ha olyan illetők veszik át tőlünk a stafétabotot, akik egy hullámhosszon vannak velünk, akkor a továbbiakban is a zsebünk mélyére nyúlunk, és áldozunk a nagyhalászi foci felvirágozására. Ezekben a pénzínséges időkben — ahogy mondani szokták—minden fillért meg kell becsülni. Ezt tettük mi is működésünk alatt. Okosan, ésszerűen gazdálkodtunk, nem herdáltuk el és nem fordítottuk saját civil vállalkozásaink fejlesztésére az egyesület pénzét. Szintén ezt a munkamorált várjuk el a bennünket követőktől. — Esetleg üzen valamit az új elnökségnek? — Sok sikert kívánok nekik. Nem ré- misztésképp mondom, de nem lesz köny- nyű dolguk. Nagy fába vágják fejszéjüket. Van egy bizonyos mérce, amit túl kell teljesítenünk, és ha nem lesznek képesek túlszárnyalni eredményeinket, akkor a szurkolók elégedetlenségüknek fognak hangot adni, és fejeket követelnek majd. Tóth Mihály
