Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-13 / 225. szám
UJ KELET SPORT 1994. december 13, kedd 9 A kriminológiától a gyermekvárásig Aki tudja, kövesse! Van egy hölgy városunkban, akire már csak azért is nem lehet nem odafigyelni, mert állandóan nyüzsög, felbukkan valahol, és mindig küzd valamiért. Ha azt is elárulom, hogy legfőbb ismérve az utóbbi időben az, hogy rettenthetetlen önfegyelemmel látványosan lefogyott, talán már sokan azt mondják, ez nem lehet más, csak Siska Kati. Jómagam még az Ifi Centrum vezetőjeként ismertem meg hajdanán, a neve azonban ma már jóval hosszabb. Dr. Szűcs Lászlómé dr. Siska Katalin esetében enyhe kifejezés az, hogy sokai vállal, valósággal túlteljesít az életben. Persze erről jobb, ha ő nyilatkozik, én csak annyit tehetek hozzá, hogy nemrégiben a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottsága mellett alakult Önálló Kriminológiai és Kriminalisztikai Munkabizottság egyik albizottsági vezetőjévé választották. — Pontosan a kriminológiai és vik- timológiai albizottságról van szó, amely a többihez hasonlóan három megyében, azaz Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú- Bihar, valamint Jász-Nagykun—Szolnok megye területén végzi munkáját — egészíti ki, de elárulhatom, mindketten papírból puskázunk, a pontos megnevezés érdekében. Arról van szó, hogy a bűnözéssel, a bűncselekmények számának növekedésével, jelenségeivel foglalkozó tudományos munkát végzünk, mely kitér arra is, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ne legyenek visszaesők, mit tehet a rendőrség, a polgárőrség, hogy visszaszorítsa az egyre elkeserítőbb tendenciákat? — Hát ez elég kriminálisán hangzik, és őszintén szólva, ennek ellenére sem vagyok biztos abban, hogy a lopásokat, betöréseket, nemi erőszakokat tudományos munkával meg lehet előzni. — Természetesen nem is úgy kívánnak működni, mint a bűnüldözési szervek. Ez inkább a bűnözéssel kapcsolatos és összefüggő tudományterületek elméleti és gyakorlati kérdései iránt érdeklődő szakemberek tudományos szellemi műhelye. Kutatásokat végzünk és kezdeményezünk, előadásokat, konzultációkat, konferenciákat rendezünk. A cél is más, hiszen itt a kriminológia és kriminalisztika fejlődésének előmozdításáról, eredményeinek széles körben történő ismertetéséről van szó, ami mellesleg hasznosítható is a rendőrség, polgárőrségek munkájában. — Persze nem vagy egyedül a tanárképzőfőiskolán, mint albizottság-vezető. — Ha csak az alapító tagokat nézem, már találok néhány itt tanító pszichológus, pedagógus kollégát. Megyénkből való még dr. Mankó Mária, a pedagógia tudomány kandidátusa, egyébként a kriminálpedagógiai és andragógiai albizottság vezetője, dr. Kerülő Judit pedagógus, szociológus, aspirátus, mint a kriminálszociológiai albizottság vezetője és dr. Madácsi Mária pedagógus, pszichológus, egyetemi bölcsészdoktor, valamint a mi pszichológia tanszékünk vezetője, akit a Munkabizottság titkárának választottak. Hogy ennyi pedagógus van, az a jövő pedagógusain keresztül a gyerekek nevelésében való figyelmet biztosítja, s erről lesz szó a jövő évi konferenciánkon is. Persze megszólalnak a jász-nagykun-szolnoki orvos igazságügyi szakértők is. — Beszéljünk egy kicsit rólad is. Az elején azt írtam, jobb, ha magad mondod el, hány diplomád van már. — Legelőször a történelem, népművelés szakos tanári diplomámat mondom, hiszen ez számít a legrégebbinek. Azóta azonban a férjemmel együtt elvégeztük a jogot, ezért olyan hosszú a nevem. Nemrégiben felvettek a miskolci egyetem jogtudományi karának PHD- képzésére, ami a kandidátusi tudományos fokozat megszerzési módját jelenti. Már meg is van a dolgozatom témája, melyben az árvaszékekkel foglalkozom majd, azok történetét próbálom felkutatni, feltárni az 1800-as évektől kezdődően. Most végzem még az olasz nyelvtanári szakot, és sikerült megszereznem az oxfordi középfokú nyelvvizsgát is angolból. Emellett azért megmaradtam népművelőnek is, hiszen a tanárképző főiskolán a felnőttképzési tanszéken tanítok elsősorban, s a hallgatókkal sok programot szervezünk. A jogász végre találkozhatott bennem a pedagógussal, hiszen nagyon sok helyre hívnak tanítani jogi ismereteket. — Mi jöhet még? — Sokat gondolkozom rajta, és sokan győzködnek, tegyem le a szakvizsgát, hogy bíróskodhassak, ügyészként, jogtanácsosként is el tudjak majd helyezkedni, ha úgy hozza a sors. A gond csak az, hogy a fiatalokkal való kapcsolatba hallgatók ötleteinek irányítása, gondozása az életelemem, nem szívesen mondanék le róla. Bár most a folyamatban lévő tanulmányaimat kellene befejezni, de egyszer szeretnék cikkeket írni, a tudományos munkámmal kapcsolatos gondolataimat másokkal megosztani. Jó lenne még egy nyelvet megtanulni, bár ha sikerül az angolt és az olaszt elmélyíteni, szeretnék külföldi konferenciákra járni, és ott kint is kutatni egy kicsit. — Már csak egyet árulj el nekem. Mi vagy ki hajt téged előre, ráadásul ekkora irammal? — Ne hidd, hogy a karrierem miatt tanulok és teszek ennyi mindent. Inkább az lehet a dologban, amit nagyon sokan mondanak rám, hogy nem tudok egy helyben megülni. Persze emiatt sokszor összecsapnak a hullámok a fejem felett, és eszembe jut, hogy valamiről le kellene mondani. Persze ehhez kellett egy olyan férj, aki mindenben támaszt jelentett nekem,s nemcsak a házimunkába segített be. Egyvalami miatt azonban biztosan lemondanék sokmindenről, és ez a leendő gyermekünk érkezése. Herczku Tünde Mfli Számtalanszor írtuk, és sajnos vélhetően még kénytelenek leszünk írni, hogy vigyázzunk a ködös, csúszós, barátságtalan őszi utakon. Pedig, mint képünkön is látják - a figyelmeztetés szükséges Bejegyzésre vár a Nyíregyházi Huszárok Alapítványa Főhadnagy úr, jelentkezem! Az elkeseredett harcban az ellenség kitartóan rohamozta az állást. Az orosz géppuskák zápora erősödött, s úgy tűnt, elveszítjük a csatát. Mint a filmekben, ekkor érkezett meg a felmentő sereg, a II. Huszárezred. Parancsnokuk furcsa ötlettel állt elő, mire a huszárok kivonták kardjukat, és parancsszóra elszántan támadtak a géppuskásokra. A hatás óriási volt, s a legvégén a nyerésre állók lélekszakadva menekültek vissza oda, ahonnan jöttek. Győzelem! ... A történet nem mai, 1941-ből való, de talán a legszebb példája a huszárszellemnek, amely minden mástól megkülönbözteti őket. A hajdanvolt huszárezredek közül a nyíregyházi kiemelkedő volt, hiszen egy laktanyában, egy helyen táboroztak huszonöt éven keresztül. Bár a huszárok jó része ma már a hetvenes évein is túl van, most úgy látszik, felelevenítik a magyarságnak ezen jellegzetességét, hiszen már csak a bejegyzésre vár a Nyíregyházi Huszárok Alapítványa.-— Tavaly másodszor találkoztak a nyíregyházi tisztek és a legénység, ahol is Vattay Nóra, Vattay Antal altábornagy lánya vetette fel az ötletet, miszerint létre kellene hozni egy alapítványt, mely a mozgalmat támogatja. Családjával, azaz három unokaöccsével együtt százezer forintot ajánlottak fel a leendő alapítványnak, s ebben az elhatározásukban követte őket Medgyesi József a megyei közgyűlés, és Mádi Zoltán a város nevében - ugyanekkora összeggel. Már ekkor csatlakoztak az ötlethez ötven-ötvenezer forinttal dr. Hárshegyi Frigyes, a Nemzeti Bank elnöke, akinek az apja szintén itt volt huszár, dr. Baross Dénes és Mészáros Gábor nyíregyházi huszártisztek, Gerlóczy Mariette és Mikecz László, akiknek apjuk huszárkodott városunkban, és megtodotta at összeget a Jósa András Múzeum is százezer forinttal. Emellett ebben az évben tartotta közgyűlését a Sárvári Huszármúzeum Baráti Köre, ők is százezer forinttal járultak hozzá, hogy kövessük őket a huszárgyűjtemények gondozásában. — Indulásnak elég szép summát jelent, ha utánaszámolunk. — Az az igazság, hogy az eddigi találkozók megszervezéséhez több helyről kéregettünk anyagi fedezetet, s eléggé behatárolta terveinket a pénzszűke. A rendezvényeken 4-5 ezer huszár jelent meg eddig, s bizony voltak olyanok, akik ötven év óta először találkozhattak. Most már megvalósulhat. hogy a régi huszárok által írt harctéri jelentéseket, visszaemlékezéseket, naplókat megjelentessük, s összegyűjtsük a meglévő ereklyéket, fegyvereket, ruhákat. További célunk a meglévő huszársírokat, -emlékműveket felkutatni, és mi is szeretnénk huszáremlékeket állítani. S ha már itt járunk, jó lenne városunkban egy huszár lovas szobrot is állítani, hiszen itt 1870-től 1952-ig volt huszárság, s erről csak az 1991 - ben állított emlékkő tanúskodik nálunk. Jó lenne a magyar lovassportot megmozgatni, a gyerekeket „hozzánevelni" e szellemhez. nekik még lesz idejük kutatni, tenni valamit a szép hagyomány felélesztéséért. Jövőre talán gazdagabb lesz a harmadik huszártalálkozó, melyen Szabadhegyi István huszár alezredes naplóját adjuk ki nyomtatásban a negyvennégyes évekről, mikor a katonák Lengyelországban harcoltak. —Már tudunk arról, hogy városunkban lovas rendőrség is lesz. Talán ők arégi, öreg katonák modern utódai? — Jó lenne, ha szoros kapcsolatba kerülnénk velük, és segítenénk a lovasság múltjának átörökítésében. Ok ugyanis egyelőre csak lovon ülő rendőrök, akik talán visszahozhatnak valamit a régmúltból. — Ma már nem nagy kunszt felfedezni egy-egy híres külföldiről, hogy magyar származású. Gondolom, a nyíregyházi huszárokból is került ki néhány hírnévre szert tett katona. — Természetesen, hiszen annak idején a kormányzó is szívesen járt ide vadászgatni és szétnézni az ország akkortájt legmodernebb laktanyájának számító Kálvin téri épületben. Itt választotta ki azokat a tiszteket, akikről úgy gondolta, egy életen keresztül hűségesek lesznek hozzá, és ez így is volt. Vattay Antal például negyvennégyben kerül fel hozzá, és a katonai oldal főnöke lett. Lázár Károly is itt szolgált, és innen lett belőle Horthy testőrségének a parancsnoka. Az utolsó pillanatig a kormányzó mellett maradt. Gerlóczi Gábor ugyanebben az időben volt a kormányzó számysegédje, de például Vitéz Rády József a. harmincas évek berlini olimpiáján képviselte a magyarokat, mint olimpiai kerettag vívásban. S ha már a külföldieket említette, Kenyeres János, aki még ma is él, nyíregyházi huszár volt, jelenleg a kanadai lovas testőrség parancsnoka. Ennyi híres nyíregyházi huszárral igazán elgonolkodtató, hogy amíg a kisebb helyeken minden rendezvényen kiállítják a bandériumokat, addig pont nekünk nincs, aki huszárruhában lovagoljon, ilyen múlttal. — Azért elég gazdag kiállítás reprezentálja ezt az emléket a múzeumban. — Ritkán tartják számon a legénységet a tisztikar mellett. Az itteni nyilvántartásunkban szép számban szerepelnek ők is. Állandó kapcsolatban vagyunk velük, évente többször váltunk levelet, és sok emléket kapunk. A legérdekesebb eset például az volt, amikor Ausztriából megérkezett Vattai tábornok köpenye. Mint kiderült, egy sebesült katonának adta oda azzal, hogy majd küldje vissza Nyíregyházára. A háború azonban közbeszólt, a fogság és egyéb körülmények miatt elmúlt ötven év, a köpeny pedig maradt. Csak most juttatta vissza a katona, mert hallott a mozgalmunkról. Vattai tábornok lánya itt látta meg először apja ruhadarabját. Neubauer Pál, aki ’36- ban volt katona, azt írta, megtalálta a régi fényképeit, és szívesen megmutatná nekünk. Ott kérdeztünk rá, hogy nincs-e ruhája az akkori időkből. A garázsból aztán egy teljes felszerelés került elő a zubbonytól a nadrágon, csizmán, sarkantyún keresztül ( még sebkötöző csomag is) minden, amiben a második világháborúban harcoltak. Ugyanígy került elő Nagy Dániel ruháival együtt az ötödik lovasszázad teljes ’44-es iratanyaga. Ezek még a Hadtörténeti Múzeumban sem találhatók meg. Mikor megjelentettük a sajtóban, akkor jelentkezett Petró Albert, aki Budán rejtegette ezeket a dokumentumokat, s a nyíribronyi bácsi elárulta hajdani bajtársai nevét. Mi megkerestük a nyilvántartókon keresztül őket, és megszerveztük, hogy öten találkozhassanak. Sírtak, mikor meglátták egymást. —Azt mondják, a huszárság egy életen keresztül kíséri a katonát.-— Érdekes, hogy közel egyidősek ezek a bácsik, és mégis jellemzi őket a fegyelmezettség. Ha felkerestünk valakit, már abból, ahogy kilépett az ajtón, észre lehetett venni rajta, hogy valamikor huszár volt. — Főhadnagy, úr jelentkezem! —ezzel kö szöntötték egymást. Mintha megállt volna az idő, s nem repült volna el az az ötven év... Herczku Tünde Öreg huszárok, mai lovasokkal
