Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-13 / 225. szám
ÚJ KELET 1994. december 13., kedd 7 Hahó! Remélem, a meztelenségem senkit sem zavar. Én így érzem jól magam. Az öt hónapos kisfiút Orosz Zsoltnak hívják Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: Nyíregyháza, Tüzér u. 2. Fiataloknak a jazzról Talán emlékszel, miről meséltem a j múltkor. ! Talán ki is próbáltad. Remélem, azt mondod: igazam volt. Ha nem ragaszkodsz mindig ugyanahhoz a néhány együtteshez, ha a jó zenét keresed — légy nyitott minden stílusra. Persze nem mindegy, hogy kit hallgatsz meg, mit próblász ki először. Nem véletlenül ajánlottam neked a komoly zenében elsőként Vivaldit. Ha megérzed j a szépségét, kíváncsi leszel milyen | Strauss, Mozart, Chopin vagy Handel. I Mindnek más a varázsa. így voltam a dzsesszel is (lehet jazz is!) Néha hallottam a tv-ben a Pori Jazz Fesztivál felvételeit, de nem fogtak meg különösebben. Magánakvaló zenének éreztem. A jazz nem divatzene, ősibb a pop-rocknál — s én úgy gondoltam, va- : lami titok van benne, amit nem tudok megfejteni, megérteni. Aztán egyszer a rádióban valami magával ragadó zenét hallottam: dob, gitár, szaxofon, zongora. Hol lüktető, pezsgő volt, — hol csendes, álmodozó, — hol ; titokzatos, egzotikus. És kiderült, hogy ez is jazz. A Trio ! Stendhal volt Dés László vezetésével. , Dés László neve biztos ismerős neked, í ha láttad a Sose halunk meg című filmet, vagy hallottad a zenéjét (Nagy utazás) — merthogy ő írta. Szóval elrohantam a CD-kölcsönzőbe és minden fellelhetőt elhoztam a Trio Stendhaltól. Felfedezés volt. Azóta már a barátaim is szívesen hallgatják. Próbáld ki — és a jazz kapuja is kinyi- j lik számodra. Meglátod, hogyan marad harmonikus ; a zene akkor is, ha egy dallam tízszer tíz- j féle variációban ismétlődik—széttördel- ! ve, lassítva, gyorsítva, összekavarva. Hol az egyik, hol a másik hangszer i kerekedik felül. Mindig más — mégis > mindig ott húzódnak benne ugyanazok a j hangok, hogy aztán újra összeren- j deződjenek az ismerős dallammá. Ez a i jazz. Próbáld ki te is! Szerencsekerék Több százan voltak kíváncsiak szombaton az Univerzumban megnyíló Szerencsekerék Üzletházra, valamint arra a nagyszabású játékra, amelyet a televízióból jól ismert két prominens személy, Dóra és Viktor vezetett. A több órás műsor délelőtt 11 órakor kezdődött. Az Univerzum aulájában összesereg- lett lelkes érdeklődök kérdéseket tehettek fel a híres televíziósoknak, akik szívesen válaszoltak is ezekre. Ezt követően kerülhetett sor a sokak által már nagyon várt játékra. A kosárból kihúzott szerencsések szebbnél szebb ajándékokat nyerhettek, több nagyobb cég felajánlásának köszönhetően. A színvonalas eseményen meghívott vendégként láthattuk az olimpiai ezüstérmes Szabó Tündét is. A szerencsekerék című televíziós vetélkedőjáték két műsorvezetője, Viktor és Dóra Nyíregyházán. Viktor-eredeti hivatását tekintve jogász-újságíró — körülbelül négy évvel ezelőtt járt utoljára nálunk, az Ablak riportereként. Véleménye szerint városunk hatalmas változásokon ment keresztül. Dóra, aki egyébként mentőorvos, gyakran kerül olyan helyzetbe, amikor szüksége van az orvosi egyetemen tanultakra. Kép és szöveg: CsoRo A dohányzás és a nők A nők hajlamosabbak arra, hogy a stresszhelyzetekből bizonyos pótcselekvések árán meneküljenek. Talán a női egyenjogúság hajója akkor kezdett süllyedni, mikor a nők már nem a saját helyüket keresték ebben a szövevényes világban, hanem olyanok akartak lennei, mint a férfiak. Ezért nem csak a nők a hibásak, jelentős társadalmi összefüggései is vannak. A munkahely és a család közötti akrobatikus egyensúlyozás, a családi költségvetéssel való küszködés, a gyermeknevelés, a háztartási munka ; hatalmas szellemi és fizikai megterhelést : jelent a család lelke — a nő — számára | anyaként és feleségként egyaránt. A cigaretta — mint hűséges társ — a kávé mellé legalább tíz perc kikapcsolódást ! nyújt annak az anyának, aki egész nap- i ját otthon tölti gyermekével, vagy munka után főz, mos, takarít, tanul a gyerek- j kel. Ezek olyan helyezetek, amikor az embernek tényleg szüksége van valami- ; lyen segítségre, de téved az, aki egyedüli megoldásként a cigarettát javasolja másoknak vagy önmagának. Régebben szinte kizárólag a férfiak dohányoztak, ' és jobb körökben lesújtó véleményt mondtak arról a nőről, akinek cigarettát láttak a szájában. Ma már más a helyzet: a felnőtt hölgyek egyharmada, a tizenéves lányok fele dohányzik. Ennek következménye, hogy napjainkban már új : — eddig csak férfiakra jellemző — be- ; tegségek fenyegetik a nőket. Ezzel kapcsolatban riasztó adatokat találhatunk a szakirodalomban. Édesszájúaknak Évente hatezren halnak meg tüdőrákban. Ezek többsége ma még férfi, de az elmúlt tizenöt év alatt megduplázódott a nők száma. A dohányzás nemcsak a tüdőráknak lehet előfutára, hanem egyéb daganatos elváltozásoknak is. Ilyen például hölgyeknél a méhnyakrák. Hetenként legalább 500 nő hal meg dohányzással kapcsolatos betegség következtében. Még egy felmérés riasztó eredménye: 1000 dohányos fiatal közül egy lesz öngyilkos, hat baleset következtében fog meghalni, ugyanakkor a dohányzás 250 ember idő előtti halálát fogja okozni. A veszélyeztetett terhesség, a terhességi szövődmények szintén gyakoribbak a dohányzó nőknél. Jó hír a leszokni vágyók számára, hogy a károsodások előfordulási kockázata már a leszokás után néhány héttel csökken. Sokan azt állítják, hogy azért cigarettáznak (főleg a nők), mert ezzel elkerülhetik az elhízást. Kétségtelen, hogy csökkenti az étvágyat, esetleg a felszívódást is, de ezen kívül semmi sem bizonyítja fogyasztó hatását, tehát megfelelő értrenddel — cigaretta helyett — nyugodtan szabályozhatjuk testsúlyunkat. Egy amerikai fogyókúrás programot értékelve megállapították, hogy a legsúlyosabb emberek szívták a legtöbb cigarettát. „A dohányzásról könnyű leszokni — mondta egyszer egy humoros dohányos -, nekem is sikerült már vagy tízszer.” Tagadhatatlan, nagyon nehéz végleg hátat fordítani a káros szenvedélynek. Sokan feladják a reményt az első sikertelen próbálkozásnál, pedig ez nem kudarc, hanem a siker felé vezető út első lépcsőfoka, és jelentősen növeli a következő leszokási kísérlet esélyeit. A dohányzás gyermekeink egészségét is befolyásolja. A nem dohányzó szülők gyerekei ritkábban kapnak légúti fertőzéseket, középfülgyulladást, és kevesebbet köhögnek, mint füstös szobában felnövő társaik. Terhesség alatti dohányzáskor a magzat „nem kap tiszta levegőt, fuldoklik az anya méhében”. Kissé tudományosabban megfogalmazva ez úgy néz ki, hogy mikor az anya tiszta levegő helyett füstöt szív a tüdejébe, az oxigén szállítására szolgáló anyai vörösvértestek nem az oxigént, hanem a 250—300-szor jobban kötődő szénmonoxidot szállítják tovább, megérkezve a méhlepényhez nem tudják felvenni az anyagcseretermékeket sem. A magzati vörösvértestek nem tudják ellátni feladatukat, visszakeringenek a magzatba, ahol a felhalmozódott anyagcseretermékek mér- gezéses tüneteket hoznak létre. Ez minden cigarettánál ismétlődik. Erősen dohányzó terhes nők esetében folyamatosnak tekinthetjük a mérgezést, ami miatt átlagban 340 grammal kisebb újszülötteket hoznak a világra. Az újszülöttkori halálozás egyharmaddal nagyobb, mint a nem dohányzó édesanyák esetében! F. Sipos József Képek tisztítása Köménymagos rúd Hozzávalók: 20 dkg tehéntúró, 20 dkg vaj, 20 dkg liszt, 1 tojássárgája, köménymag. A tehéntúrót megdaráljuk, elkeverjük a vajjal, kevés sóval és összedolgozzuk a liszttel. A tésztát 1 cm vékonyra nyújtjuk, és újjnyi széles csíkokra vágjuk. Sütőlemezre téve megkenjük tojássárgájával és megszórjuk őrölt köménymaggal. Világosra sütjük. „Nyakunkoif vannak az ünnepek, s ez ragyogó alkalom a háziasszonyok számára, hogy nekilássanak a karácsony előtti rendrakásnak. Míg a rohanó hétvégeken csak gyorsan felporszívózunk és letöröljük a port, ezeken az aprólékos nagytakarításokon a falon lógó képeket is „restaurálhatjuk” egy kicsit Az olaj- festmények portalanításához használjunk nagyon tiszta toliseprűt vagy puha kefét Ha a kép esetleg penészes volt ezután akasszuk szárazabb helyre Portalanítás után egy leheletnyi bútorfénnyel csillogóbbá tehetjük a színeket Az olajfestmények tisztításához semmi esetre se használjunk szappant vagy radirgumit. Az akvarellekhez szintén nem érhet víz Felületükről a port úgy is eltávolíthatjuk, hogy óvatosan beszórjuk finom kenyérmorzsával. A kenyérbél felszívja a port, a képnek pedig nem árt Ha a festménnyel kész vagyunk, jöhet a képkeret tisztítása A fakeretet áttöröljük mosószeres vízbe mártott tiszta kendővel, majd dörzsöljük be bútor- fénnyeL Arra mindenesetre vigyázzunk, hogy a keret tisztításakor nehogy tisztítószer kerüljön a képre A képet védő üveget ecetes vízbe mártott ruhával mossuk le Az áttörléshez használjunk olyan puha pamutkendőt, amely nem foszlik. Ha erős dohányos van a családban és a kép nagyon füstszagú, töröljük át ammóniákba mártott vattacsomóvaL Az ammóniákból egy csésze vízhez fél kávéskanálnyit tegyünk. Szociális munkásként Finnországban Ezzel a címmel tartott előadást Hannu Pietilainen professzor a finn társadalomról és problémáiról. Elmondta, hogy Finnországban a kilencvenes évek elejétől 10 százalék fölötti a munkanélküliség, s ez súlyos terheket ró az államra és a szociális szervezetekre. A jóléti skandináv szociálpolitika nem volt berendezkedve ezen gondoknak a kezelésére. A professzor meglátása szerint a két ország különbsége abban rejlik a problémakezelés terén, hogy míg Finnországban kiépült egy szociális háttér, nálunk még csak most van kialakulóban. Ott a helyi gondokat a helyi vezetésnek kellett kézben tartani, például különböző szociális szervezeteknek. Ezeknek jelentősen megnőtt a szerepük: például ma a gyermekek 41 százaléka tölti idejét napközis létesítményekben, hiszen a finn nők 70 százaléka napi 8 órát dolgozik különböző munkahelyeken, az egészségügyben, oktatásban, a szociális ellátással foglalkozó más területeken. Mindezek a juttatások régebben is alanyi jogon jártak, a törvény rendelkezései szerint. A probléma oka ma az, hogy az igények nőttek, a pénzforrások viszont nem kis mértékben csökkentek. A nyolcvanas, kilencvenes években új probléma merült fel: összeomlott a gazdasági stabilitás, tart a recesszió, a szolgáltatásokat újra kell gondolni, továbbá szűkíteni kell a hozzáférhetőség körét, csak az igazán rászorulókat lehet támogatni. Nem kisebb gond, hogy a helyi közösségek, szervezetek felelőssége a szociális létesítmények fenntartása, az ő feladatuk a szolgáltatásokat finanszírozni, bár az állam is nyújt némi támogatást. Ennek eredményeképpen a régen épült intézmények nagy részét bezárták, a fennmaradók működését pedig igyekeztek olcsóbbá tenni. Csak részleges megoldás az, hogy non profit szervezetek, egyházak átvállalják a feladatok egy részét. A pénz ilyen nagy mértékű hiányának oka többek között az is, hogy nagyon hirtelen jött a változás, a tartósan munkanélküliek száma egy év alatt 80 ezerről 140 ezerre növekedett. Bár a segélyezés kettősé vált, és ha valaki tagja a különböző uniók egyikének, magasabb összeget kap, míg az államtól kevesebbet, a pénz mindenképpen gondot okoz ezeknek az unióknak és az államnak egyaránt, hiszen ez extra kiadás. Ezért aztán költségcsökkentésként a szociális létesítmények bezárásával próbálnak takarékoskodni. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: skandináv típusú-e a mai finn rendszer? A perifériás (szociális hálón kívül rekedt) csoportok száma igen nagy. Ennek oka a kiépült szervezeti rendszer és a magasan képzett dolgozók mellett is a pénz hiánya. Nem kisebb gond az is, hogy öregszik a társadalom, több pénzre van szükség a nyugdíjak fedezéséhez is, ugyanakkor csökken a termelő ágazatban dolgozók száma, így csökken az állam bevétele az adókból és a tb-ből. Mindezek nagyon sokban hasonlítanak a magyar problémákhoz és megoldási törekvésekhez. Ahogy ezt később egy hozzászóló megfogalmazta, a legnagyobb különbség, s ebből adódóan probléma az is, hogy itt még nem épült ki a megfelelő szociális szerkezeti-szervezeti háttér, így nem képes felvállalni a gondok kezelését, tehát a pénz hiánya mellett minket ennek hiánya is feszít. Másrészről hiba volt az is, hogy az előző (valamennyire működőképes) rendszert lebontottuk anélkül, hogy mással pótoltuk volna. Végül szóba került az is, hogy nem érzik a szociális szervezetek az állam szerepvállalását a problémák megoldásában, gondolva itt például a költségvetésre, melyben ennek finanszírozása nem kap elég hangsúlyt.
