Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-09 / 196. szám
UJ KELET KULTÚRA A MEGYEBEN ■ 1994. november 9., szerda 5 Radnóti Miklós (1909-1944) kJ*. i W, «<* 4i*ó ■ *■_ íJmJL W/ "• *< «» t '****!_,£ ,Iff1 , (AT Jt ■ Radnóti utolsó versének kézirata „...úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja kivágják, s rajta fehérük bár a kereszt,...várja, de addig is új levelet hajt.” (Első ecloga) Ötven évvel ezelőtt, 1944. november 9-én halt meg — valószínűleg, ahogyan azt utolsó versében megjövendölte: „tarkólövés”-sel végezte be életét Radnóti Miklós. A tartalmukban és formájukban lázadó ifjúkori versektől természetesen vezetett az út az érett esztendők halálfélelemtől átitatott, letisztult verseihez, majd a tragikus vég előérzetében fogant, világirodalmi súlyú összegzésekig. A fasizmus nem válogatott. Göring hírhedt mondása volt: „Ha ezt a szót hallom: kultúra — azonnal pisztolyom után kapok”. 1944 tavaszán, két hónappal a német megszállás után munkaszolgálatra hívják be újra Radnótit, aki addig hét verseskötettel, egy prózai naplóval és műfordításainak válogatott gyűjteményével gazdagította a magyar irodalmat. Május végén kerül a németektől megszállt Jugoszláviába, a munkatáborok egyikébe a német Todt-szolgálatnak a Bor nevű hegyi falucska közelében felállított táborába, Lager Heidenauba hurcolják. Rézbányán és útépítésen dolgozik. Októberben a menekülő fasiszták erőltetett menetben nyugat felé hajtják a beteg, kimerült, elkínzott munkaszolgálatosokat. November 9-én a Győr melletti Abda község határában a harmincöt éves költőt huszonegy társával együtt agyonlövik. Utolsó verseit egy kis noteszba írta — melyet Bori noteszként ismerünk ma már —, s amely csak a háború után, a tömegsírok feltárásakor került elő viharkabátja szív feletti zsebéből. A notesz elején öt nyelven fordul az „ismeretlen megtalálóhoz”. „Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra, Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére: Budapest, VII. Horán- szky u. 1.1.” Ortutay professzor így emlékezik vissza a külön könyv alakban is megjelentetett Bori notesz bevezetőjében: „1945 elején a Magyar Központi Híradó hivatali szobájába borostásan, lelkesen berontott Szalai Sándor, a szociológus. A bori rézbányák foglyai közül érkezett, Bukaresten keresztül. Radnóti Miklósnét kereste, s engem. Átölelt bennünket, s hírt hozott Radnóti Miklóstól. Miklós él... Annyi kétség és félelem után ismét bizakodni kezdtünk:... él és visszajön. ...S aztán hosszú hónapok múltán a kezembe került az Új Elet 1946. augusztus 1-i száma, s a lap 14. oldalán olvashattuk a felhívás címét, s könyörtelenül tárgyilagos szövegét: „Jelentkezzenek az Abdán meggyilkolt munkaszolgálatosok hozzátartozói.” Miklós neve a 12. sorszámon szerepelt. Ez a hír vetett véget minden reményünknek. A felhívás befejező része aztán további tájékoztatást adott. Valószínű, hogy ezek a munkaszolgálatosok Borból tértek vissza, és mint betegek maradtak Abdán, ahol a hungaristák gyilkolták le őket... így tudtuk meg hát, hogy... Miklós az abdai tömegsírból a győri temető gyalulatlan deszkakoporsójába került immár. A szöveg semmit sem tudott a költőről, semmit sem tudott arról, hogy egyik legnagyobb, legtisztább költőnk megtöretett testének maradványait, s az utolsó verseket, a végső üzenet múlhatatlan sorait őrzi ez az ideiglenes koporsó.” Lefler György Érdekességek, zenei csemegék csütörtökönként Fúzió a Jazz-bárban Új műsorral várja csütörtökön a Jazzklub vendégeit. A kezdményezésről a műsor vezetője, Sinka Zoltán Gábor disc-jockey tájékoztatta lapunkat. — Már régóta zavart, ha egy városban a fiatalok rá vannak kényszerítve egy-két helyre, ahol szórakozni tudnak. Itt ilyen például a Doors meg még egy pár buta diszkó. Sehol sincs igényes műsor, és szerintem el vannak az emberek fáradva attól, hogy például az István a királyt — ami egyébként jó zene — hallgassák egy buli alkalmával. A Jazz-klubban valami egészen újat, egészen szokatlant szeretnénk csinálni. A műsor most csütörtökön jelentkezik először, és ha igény lesz rá, akkor rendszeresen minden csütörtökön megrendezzük. A címe Fusion lesz, mégpedig azért, mert olyan érdekes zenei fúziókat szeretnék játszani, amelyek máshol nem hallhatók. Találkozni fog, példának okáért, a jazz a hip-hoppal. Ritkán hallható rétegstílusokat fogok bemutatni, például a Trance-t. —Hol találkoztál ezekkel a zenékkel? — Sokáig éltem külföldön. Megfordultam Amszterdamban, Németországban Frankfurtban, Hannoverben, az ott szerzett tapasztalataimat szeretném itt kamatoztatni. Bár a körülmények és az emberek érdeklődése más mint külföldön, de legalább ezek az irányzatok is hallhatók lesznek Magyarországon. Egy remek hangulatú, végigtáncolható bulit akarok csinálni. IMI Nehezen válnak meg a tárgyaktól Múzeumszületés Nem kétséges, hogy rövidesen egy újabb múzeummal gyarapodik Szabolcs-Szatmár- Bereg megye. Újfehértón már lassan egy éve megfogalmazódott egy állandó helytörténeti gyűjtemény létrehozásának a gondolata. melynek megvalósításáért Bitczkó József néprajzkutató lett az első számú felelős. — A művelődési központ alkalmazottja vagyok, de a fizetésemet az önkormányzattól kapom. Közvetlen felettesem a polgár- mester. Egy évre szól a megbízatásom: 1994 márciusától a jövő év márciusáig, tehát ennyi idő alatt kellene elvégeznem a szakmai munkát. A település biztosított egy stílusos épületet a főtéren, az egykori egészségházat. Ebben az évben kell berendeznem egy településtörténeti, néprajzi illetve helyi képzőművészeti kiállítással az épületet. — Hogyan kezdte a munkát? Becsengetett a portákra? — Abszolút a nulláról kezdtem, mert egyetlenegy tárgy nem állt rendelkezésre. Hajdúnánáson már csináltam hasonló dolgot, így a bevált praktikákat alkalmazva elmentem az egyházak vezetőihez és az iskolák igazgatóihoz, engedélyükkel pedig a tantestületekhez. A segítésgüket kértem, de sikerem nem volt — nem működött úgy, mint Hajdúnánáson — s ez csalódás volt. — Vajon mi volt ennek az oka? — Nem is tudom. Nem ismerem az újfehértói lelkeket. Az adakozási kedvvel van baj vagy általában közömbösek? Az értelmiség különösen érdektelen volt, pedig e helyi ügy terén látniuk kellett volna, hogy a gyűjtemény lehetőséget ad — oktatási téren — a helyi négy általános iskolának és a gimnáziumnak is, és a gyermekek identitását is erősítheti. A múzeumi anyag döntő része vásárlás útján jött össze, amihez a pénzt az önkormányzat biztosította, egy kisebb rész pedig ajándékozás formájában került a gyűjteménybe. Az ajándékozók nevét, egyfajta köszönettel, mindig lehoztam a helyi önkormányzati lapban, abban a sorozatban, amelyben kéthetente beszámoltam az ügy állásáról és a meglévő problémákról. A múzeumi gyűjtemény pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a kiállításra szánt anyagok 75-80 százaléka teljes egészében együtt van, s van remény arra, hogy az elkövetkező 2-3 hónap alatt a kiállítás rendezéséig összejön a többi is. Ha esetleg mégsem jönne össze, a megyei múzeumtól kölcsönzők, s ha nekünk is meglesz, akkor visszaadjuk nekik. — Tehát ez múzeumi berkekben közös ügy? —A szakma teljes egészében mellettünk van. Dr. Németh Péter, a Jósa András Megyei Múzeum igazgatója és Pál István, a Sóstói Múzeumfalu igazgatója teljes mértékben támogatott, minden létező segítséget megadtak, mert ők is belátták, hogy ennek a településnek szüksége van egy helyi gyűjteményre. — Sok esetben a kis kincseket a padláson lehet megtalálni. — Igen. Ez tényleg úgy ment, hogyha az udvarra beengedtek, akkor nyilván a padláson kötöttem ki. Sokszor nem is tudtak róla, de mégis nehezen váltak meg tőle, sőt egy dolog akkor értékelődött fel számukra, amikor az ember rákérdezett. Jó pár dolgot nem lehetett megszerezni. Érdekes, de én annyi mindent láttam a városban, amennyiből nem egy, hanem több múzeumot is létre lehetne hozni. Az emberek zárkózottak. —Mit tudott megszerezni a múzeum számára? — Főleg a hagyományos paraszti életmóddal kapcsolatos berendezési tárgyakat, a karos lócától kezdve a falitükrön át a függőlámpáig és az ágyneműig sok-sok használati eszközt. A viseletét is be tudjuk mutatni, mivel az idősebbek a szüleik emlékének adózva megőrizték azok viseletét is, s ezáltal a századelő helyi viseletét is be tudjuk mutatni. Aki a múzeum számára ajándékozott, annak nevét az adott kiállított tárgyon fel fogjuk tüntetni. —Mindez adott esetben a kegyelet kifejezésének szép módja is lehet. — Ezt nagyon sokan értik és érzik is. Az egyszerű, hétköznapi emberek gyakran, az értelmiségiek viszont nagyon ritkán. A gyűjtőmunka eredményeként körvonalazódott az állattartás és a földművelés bemutató eszköztára is. Sikerült egy gyönyörű faekét, egy 150 éves Vidacs-ekét fellelnünk, amely abszolúte ritkaság. Van keményszárú női-férfi zsinóros csizmánk és üvegezett óratartónk is, ami a vekkert védte, s a berregésén is tompított. —A képzőművészeti kiállítás is létrejön? — Két helyi festőművész munkáinak a bemutatására gondoltunk. Veress Zoltán nem él már, sok újfehértói vonatkozású régi életképet megörökített, így van képünk a betakarításról, s az aratásról is. Koncz Zoltán református lelkész festőművészként is tevékenykedett — ma már idős nyugdíjas —, megfestette a település változó arcát is. — A tárgyállományra eddig mennyit költöttek? — Úgy háromszázezret, de ebből a négy, viseleteket bemutató próbababa elkészíttetése százezer forintba került. A múzeum értékes darabja lesz egy 1668-ból származó nemesi kiváltságlevél, amit még Lipót császár adományozott a Szoboszlay ragad- ványnevű Papp családnak. Előreláthatóan a jövő év márciusában már Újfehértót gazdagítja a most is bővülő helytörténeti gyűjtemény. Varga Attila Ki az a Strassnoff Ignác? Kölcsönxés postán Középiskolás koromban egy alkalommal elveszítettem az olvasójegyemet, és nem volt könnyű pótolni. Néhány hete hasonlóképpen jártam. ezért kissé félve tértem be Mátészalkán a könyvtárba. Meglepődtem. A pult mögött ülő hölgy csak a vezetéknevemet írta be egy számítógépbe, és az már ki is adta a képernyőre adataimat, majd azt is, hogy az általam keresett könyv megtalálható-e a polcokon. Változásokról és tervekről beszél gettünk./«tó.v: Józseffel, a megyénkben elsők között, 1949-ben alapított mátészalkai városi könyvtár vezetőjével. — Minden egy vezetőcserével kező- dött. A tudós könyvtáros helyére jöttem én, a még nem tudós könyvtáros. Elvben eldöntöttük: technikai rendszerváltoztatásra lesz szükség. A pénz egyharmad részét saját erőből, a többit három pályázatból teremtettük elő. így sikerült a hardver oldalát megteremteni ennek az egésznek. Van egy kölcsönzési program, ami a könyvtárakban minden kölcsönzéssel kapcsolatos folyamatot lerövidít. A felnőtt részlegből 60 ezer kötetet, és a gyerekrész 15 ezres állományát idén nyárra vittük be a rendszerbe. Ma már, ha valaki hall egy címtöredéket - egy szót -, bejön, beírjuk a gépbe, és az kiadja, hogy nálunk mely könyvek címében szerepel az a szó. Előjegyzés esetén E betű kerül az adott könyv minden kint lévő példánya mellé a memóriában. Ha pedig visszahozzák, akkor telefonon vagy levélben értesítjük a megrendelőt. Ez a szolgáltatás - akárcsak a kölcsönzés - ingyenes.-— Mit tehetnek akkor, ha valaki elfelejti visszahozni azt, amit kivitt? — Szigorúan meg kell büntetni azokat akik célszerűtlenül használják- megrongálják, elhagyják, megtartják — a dokumentumokat. A kölcsönzési idő négy hét, erre jön még egy, a türelmi idő. Ezt követően minden dokumentum után hetente 3 forint késedelmi díjat kell fizetni. Küldünk három levelezőlapot, majd egy levél formátumú felszólítást, aminek költsége az ügyfelet terheli. Ha ezt az illető nem veszi figyelembe, akkor kitiltjuk könyvtárunkból. Feljelentés, bírósági eljárás a jegyző úr érvényben levő rendelete szerint csak 1000 forintos értékhatár felett történik. Az elhagyott könyveket ki kell fizetni. Ekkor nem leltári, hanem aktuális forgalmi értéket veszünk figyelembe, illetve lehet az elvesztett ugyanolyan vagy hasonló dokumentummal pótolni. Ha az nem lehetséges, akkor ki kell fizetni egy újabb példány lefénymásolását és bekötését, az pedig 200 oldalas könyvnél 1300-1400 forintba kerülhet. Aki a kiírt dokumentumot nem, vagy csak késve hozza vissza, az 70 000 embert zár ki a kölcsönzés lehetőségéből. — Van a városban más könyvtár is? — Igen, két fiókkönyvtárunk. Egyik a Petőfi téren, másik a Dózsa György úton, de postai úton és telefonon is lehet kölcsönözni. Mi elküldjük ingyen a kért könyvet, a visszajuttatás költségei pedig a megrendelőt terhelik. — Milyen szolgáltatások várják itt az olvasókat?-— Az olvasóteremnek van egy részlege, ahol megtalálhatók a század elején Mátészalkán kiadott hírlapok mikrofilmen. Van folyóirat és zenerészlegünk, referens szolgálat, és fénymásolással is foglalkozunk. A fénymásolót egy - a negyedik - pályázaton nyert pénzből vettük. Egy A/4-es oldalt 4 forintért másolunk, a városban mi vagyunk a legolcsóbbak. Ma már olyan nagy ezen a forgalmunk, hogy a befolyt összeg jelentős mértékben járul hozzá költségvetésünkhöz, melynek alapja a városi önkormányzattól kapott pénz, idén 8 millió forint. — Mi az a referens szolgálat? — Olyan ez, mint régen a különleges tudakozó. Reggel fél nyolctól hívható este hatig a 313-81 6-os telefonszámon. Csak a telefondíjat kell fizetni, a szolgáltatás térítés- mentes. Lehet itt vonatmenetrendtől jogi tanácsig bármit kérdezni. Tegnap volt egy érdekes kérdés: a telefonáló fogadást kötött annak a mátészalkai származású szélhámosnak a nevére, aki a század elején egyebek között egy templomot is eladott hiszékeny embereknek. - Straffner, Staufner, vagy valami ilyesmi - mondta a hívó. mi pedig néhány perc múlva közöltük vele, hogy az illetőt Strassnoff Ignácnak hívják. — Hányán dolgozlak az intézményben? — Jelenleg 16 munkatársam van, ami éppen elég, akárcsak a pénzünk. Csak rosszabb ne legyen! — Hány kötettel rendelkezik a könyvtár? — Megközelítőleg 102 ezerrel. Fennállása óta 145 ezer lett bejegyezve, ebből kikopott, eltűnt 43 ezer. — Mi történik a kiselejtezett könyvekkel és újságokkal? — Kétféle eljárás van. Vagy papír- hulladékként leadjuk, vagy értékesítjük őket. A gyerekek már előre kérik, hogy rakjuk el az előző évben felgyűlt kutyamagazinokat, mert szeretnék megvásárolni őket. — Miért nem nyitnak egy antikváriumot? — Gondoltunk már rá, és azt hiszem, hogy ez bele is fémé működésünk kereteibe. Meg is valósítanánk, ha egy kicsit engedne rajtunk finanszírozási szempontból a szorítás. Ehhez az önkormányzattól egyszeri támogatásként 500 ezer forintra lenne csak szükségünk. —Kevesebbet vagy többet olvasnak az emberek, mint régen? — Kevesebbet. A ’70-es évektől indult meg egy hanyatlás. A rádió, a televízió, a videó előretörésével, a második-harmadik gazdaság megjelenésével, a politikai változásokkal, az élet felgyorsulásával párhuzamosan visszaesett az olvasás. —A technikai fejlesztést befejezték? — Nem, októberben volt egy zárás, ha ezután marad még tartalék keret, akkor megvesszük a technika második részét. Ezután nem manuálisan vinnénk be a kivitt könyvek adatait, hanem vennénk két leolvasót, amit csak el kell húzni a könyvekbe ragasztott vonalkód előtt, és már meg is jelenik a képernyőn a könyv írója, ára, és egyéb információk. Ez a fejlesztés 150-200 ezer forintba fog kerülni, de mindenképpen szeretnénk megvalósítani. Dojcsák Tibor
