Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-09 / 196. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. november 9., szerda 3 A madáretetőtől a mikuláscsizmáig A Nyírségi Ruhaipari Szövetkezethez hasonlóan a Start Rehabilitációs Vállalat is számtalan kis egységgel büszkélkedhet megyénkben. Nevéhez híven többnyire csökkent munkaképességű embereket foglalkoztat. így van ez Kemecsén is, ahol 1988. márciusa óta működik Zavartalan körülmények között az anyavállalat kihelyezett üzeme. — A megalakuláskor még csak nyolcán voltunk, és madáretetőket készítettünk — kontráz rá a bevezetőmre Tóth István művezető. — Aztán fokozatosan fejlődtünk mind létszámban, mind pedig termelésben. Előbb egy, most pedig nyolc extruderünk van, és 22 fővel dolgozunk. Megjegyzem, a létszám volt már ennél jóval magasabb is. —Jól tudom, hogy mindannyian megváltozott munkaképességűek? — Valóban így van. A kis nyugdíj vagy a járadék mellé jól jön ez a kiegészítő. Az órabérünk 70-77 forint között mozog, de ez nagyon is megbecsülendő összeg. Egészséges emberek sokaságának nem sokkal több ennél az alapfizetése. —Csak helybelieket foglalkoztatnak? — A jelenlegi épületünket az önkormányzattól béreljük 1990-től, és a polgármester feltételként kikötötte, hogy kemecseieket kell fogadnunk. De ezt egyébként is megtettük volna. —Kezdetben volt a madáretető, és mi van most? — A literes flakonok gyártása a fő profilunk. Különböző alakú műanyag flakonokat készítünk, mint például a hyponak, vagy az ecetnek a doboza. Ezeket saját használatra csináljuk. Nyírtelken van egy hypo-palackozó üzemünk, és ecetérlelést is ott végzünk. — Mekkora nagyságú a termelés? — Havonta 40-50 ezer ecetes flakont gyártunk, és a hypo „csomagolása” is e körül mozog. Egyébként nemcsak ezeket csináljuk, hanem amiket megrendelnek tőlünk. Dolgoztunk mi már a szerencsi csokoládégyámak is, mikuláscsizmákat készítettünk a télapóünnepre. — Terveznek-e bővítést? —Most szeretnénk bővíteni az épületet, de az egyéb irányú fejlesztések nem tőlünk függenek. Egyértelműen a megrendelések mértékéhez viszonyítva tudunk ütemezni. Úri Mariann Készül a hypós flakon Küzdeni a totális hatalom ellen Civil kurázsi kell Lakossági fórumra hívta a tiszadobiakat a község MDF-es szervezete. A fórum vendégeként dr. Kónya Imre, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezető-helyettese válaszolt a lakosságot érdeklő, érintő problémákra. Bevezető beszédében — utalva a kis létszámú hallgatóságra — azt mondta: „Nagyon jól érezem itt magam, mert olyan mint ‘ 88-ban Lakitelken, amikor elkezdtünk valamit. Akkor olyan volt a helyzet, hogyha valaki kidugta a fejét a vízből, akkor jött a kasza, ez valóságos lehetőség volt, de ha akkor nem dugják ki a fejüket a vízből, akkor biztosan belefulladtunk volna.” Elmondta, hogy az 1990-es választáskor is illúziókban szavazott az ország, érezte, hogy változásk kellenek, és úgy szeremének élni mint például Ausztriában. És ezt egycsapásra akarták. Antall József nem véletlenül beszélt rendszerváltoztatásról és nem rendszerváltásról. Folyamatot akart, olyan folyamatokat, amelyek helyes irányokba terelik mind a gazdaságot és mind a polgárosodást. Ezzel a gondolattal kezdett vitába Bugya István irodalmár, elmondta, hogy annak idején ő is a Demokrata Fórum tagja volt, de amikor megkötötték az SZDSZ- szel a „paktumot” az MDF vezetői, úgy érezte, hogy ki kell lépnie a pártból, mert az meghasonlott az elveivel, elmondta — és itt hivatkozott Kónya Imra korábbi dolgozatára is —, hogy ők gyorsabb, radikálisabb változásokat szerettek volna. Kónya Imre válaszában kifejtette, hogy a nemzet nem azért szavazott bizalmat az MDF-nek és koalíciós partnereinek, hogy elfoglaljanak minden politikailag fontos pozíciót, és ezzel feszültségeket keltsenek, hanem a nép nyugalmat akart. Bebizonyo- sodottt, hogy Antalinak volt igaza, amikor a mértékletességet emlegette. Kijelentette, hogy a paktumra szükség volt. Az volt az ára annak, hogy kormányozható- vá vált az ország. Ha Göncz Árpád nem lett volna köztársasági elnök, akkor minden törvényhez kétharmadra lett volna szükség. A jelenlegi helyzetet elemezve Kónya elmondta, hogy meglett volna az esélye az MDF-nek is, hogy kétharmados hatalmat szerezzen a parlamentben, ehhez azonban el kellett volna fogadni az SZDSZ ajánlkozását. Ezt éppen azért nem tették meg, mert már lehetett látni ennek a hatalmas parlamenti fölénynek a veszélyeit. Kifejtette, hogy a jelenlegi kormányzó erők a totális hatalomra törekednek, az élet minden területén. Az MDF-nek, mint a legnagyobb ellenzéki pártnak az a feladata, hogy a nemezeti erőket összefogja, és megakadályozza ezt a törekvést. Ehhez —- mondta Kónya Imre — civil kurázsira és nemzeti összefogásra van szükség. Garamvölgyi Imre Virág és ajándékbolt Selyemvirágok, vágott és cserepes virágok nagy választékban. Kemecse, Szt. István u. 41. Telefon: (42) 358-277 Bicebóca kezdés után villámrajt Igény szerint A Nyírségi Ruhaipari Szövetkezetnek szerte a megyében vannak kihelyezett üzemrészei, ami nyilvánvaló jele annak, hogy jól megy nekik az üzlet. A kemecsei egység is szinte csak külföldre dolgozik, pedig eleinte ugyancsak döcögve indultak be. — Ez az üzemrész 20 éve üzemel a községben — indítja el beszélgetésünket Kurczina Gyuláné, az üzem vezetőnője. A kezdetekkor a nyíregyházi központból hoztuk ki ide a gépeket, és a kollégákat mi tanítottuk be. — Hazai vagy külföldi piacra termeltek ekkor? — Szovjet exportra gyártottunk 5-8 évig. Aztán ahogy minőségileg fejlődtünk, inkább a nyugati piacok felé fordultunk. Immár 12-13 éve gyártunk a fejlett tőkés országoknak. Indultunk az NSZK exporttal, majd Hollandiában, Ausztriában, Franciaországban, Svájcban és most két éve Olaszországban is kiépítettük a kapcsolatainkat. Az olaszoknál immár három céggel is rendkívül jó viszonyban állunk, az ottani exportunk lassan meghaladja a németországi kivitel mértékét. — Mi mindent gyártanak? — Elsősorban szoknyákkal foglalkozunk, de most már nem engedhetünk meg magunknak ilyen privilégiumot, ki kell elégítenünk partnereink igényét. Ha blúzt kérnek, azt csinálunk, ha ruhát vagy kosztümöt kémek, akkor meg azt. Tavaly például balerinaruhát készítettünk a németeknek, most meg az egyik olasz cégnek fürdőköpenyeket varrunk. Nekünk teljesen a nyugati piachoz kell alkalmazkodnunk, ők diktálnak. Tőlük kapjuk a modellt. a szabásmintát, az anyagot, a kellékeket, egyszóval mindent. — Hazai piacra nem is gyártanak? — Teljesen leköt minket a nyugati export. Két szezonban dolgozunk. A tavaszi szezon októberben kezdődik és február végéig tart. Áprilisban van egy kis leállásunk, ilyenkor tudunk esetleg itthonra dolgozni. Májusban kezdődik az őszi szezon és szeptember végéig tart. Ekkor is van 1- 2 hetes szünetünk, amikor kollektiven kiadjuk a szabadságot. Persze nem minden embernek felel meg ez az időpont. így ők ilyenkor is dolgoznak, és szintén belföldre termelnek, hacsak nincs akkorra is külföldi megrendelésünk. — Hány embernek biztosítanak munkát? — Zömében a helybéli nőket foglalkoztatjuk, de van egy nyíregyházi műszerészünk és két vasmegyeri kislányunk is. Összesen 45-en vagyunk itt. — Tanulókat is foglalkoztatnak? — Körülbelül öt éve fogadunk tanulókat, akik, ha felszabadulnak az iskolából, itt maradnak nálunk. Jelenleg is öten maradtak itt az év vége után, és most is van nálunk két tanuló kislány. — A fizetéssel elégedettek lehetnek az asszonyok? — T eljesítménybérben dolgoztatunk. A minimum teljesítés 85 százalék. Ha valaki nem éri el ezt a szintet, felszólítjuk, hogy igyekezzen jobban, vagy távozzon. Aki kevesebbet teljesít, 10 ezer forintot kap, aki viszont túlteljesít, 15-20 ezer forintot is felvehet. Természetesen ez bruttó fizetést jelent. Egyébként a munkaidő rendkívül jól lett meghatározva, reggel negyed 7-kor kezdünk, és fél háromkor végzünk. így munkatársainknak reggel van idejük reggelit készíteni és útnak ereszteni a családot, délután pedig kényelmesen be tudnak vásárolni, vacsorát főzni, és nyugodtan elintézhetik az ügyes-bajos dolgaikat is. Kényszerbezárás Csengerben, folytatás Kemecsén Dunántúlról visszavonulva A Göngyöleggyártó és Forgalmazó Szövetkezeti Vállalatot a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa alapította 1952-ben budapesti központtal. Azóta már behálózta az egész országot, nyolc gyáregységen 15 teleppel végzi tevékenységét. — Pontosabban szólva csak végezte, ugyanis a rendszerváltás és a mezőgazdaság válsága jelentősen lecsökkentette a mezőgazdaságot kiszolgáló tevékenységünket — szakítja félbe ismertetőmet Csutkái Tamás termelési igazgató, aki a térségi üzemek üzemigazgatója is. — Gyakorlatilag a Dunántúlról teljesen visszavontuk a telepeket, és csak a Dunán innen működünk immár. — Mivel foglalkoznak? — Különféle rendeltetésű ládákat, rekeszeket és fa alapanyagú csomagolóeszközöket gyártunk, valamint a műanyagfeldolgozásban polietilén és PVC félgyártmányok, közhasználatú műanyagtermékek, műanyag csomagolószerek előállítására álltunk rá. Cégünk elsősorban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szükségleteinek kielégítésére a saját gyártmányokon kívül különféle fa- és műanyagtermékeket is forgalmaz, amit a felhasználásig a gyáregységekben tárolunk. A tényleges gyártási folyamat a fővárosi üzemben történik, mi inkább a kereskedelemből vesszük ki a részünket. A csomagoláshoz és szállításhoz biztosítjuk a zsákokat, ládákat... A faipari tevékenység adja a munkát leginkább a kemecsei üzemigazgatóságnak és a csengeri üzemnek is. — Mekkora a kapacitásuk kihasználtsága? — Az almagöngyölegek közül az úgynevezett Moszkva ládákból évente egymillió darabot tudunk készíteni, de jelenleg csak 50 százalékos a kihasználtság. — Gondolom nem csak almaládát készítenek... — A meggynek úgynevezett 10-es rekeszeket gyártunk, és 6 kilogrammos ládákat csinálunk a szilvának. Nyugat-európai technológiával dolgozunk, ami nagyon jó minőséget eredményez. Anyagtakarékosak az elemszeletelő gépeink, és a készregyártásnál automata tűzőgépsorok és egyedi tűzőgépek üzemelnek. — Hány embert foglalkoztatnak? — Régen 100-120 emberünk dolgozott a két üzemben, ma már azonban a kettőben összesen nincsenek többen hatvannál egy műszakban. Ez tükröződik abból is, hogy csak 50 százalékos a kihasználtságunk. Ráadásul az idei év rendkívül nehéz volt a számunkra és a vállalkozás számára is, mivel köztudottan kevés volt az almaexport. Legnagyobb gondunk, hogy míg eddig folyamatos üzemeltetésben dolgoztunk, sőt májustól októberig plusz 30 főt is fel tudtunk venni kisegítőnek, most a finanszírozási problémáknak köszönhetően át kell állnunk a szezonális foglalkoztatásra. Várható, hogy a csengeri üzemet bezárjuk, mert rávisz a kényszer. Itt Kemecsén is csökkentett létszámmal dolgozunk majd, bár még most tárgyalunk a hűtőházzal a dolgozói állomány egy részének átvételéről. Nagyon szeretnénk megoldani ezt a problémát, és senkit nem szeretnénk elküldeni, de ha nincs más választásunk, kénytelenek vagyunk e drasztikus megoldáshoz folyamodni.
