Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-08 / 195. szám
UJ KELET 1 LABDARÚGÁS II ■ 1994. november 8., kedd 11 NB BEE Nyírbátor úr a portáján Nyírbátor ismét villogott! Mármint hazai pályán. A rakamazi keserű pirula lenyelése után ezúttal Karcagon töltötték ki bosszújukat Szegediék, fölényes biztonsággal verve a mérkőzés előtt még a táblázaton előttük toporgó riválisukat. Mindösszesen negyedóra szükségeltetett ahhoz, hogy a vendégek belássák, hiú ábránd volt részükről a pontszerzésben reménykedni. Mire felocsúdtak kábulatukból, már bottal üthették a házigazdák nyomát, búcsút vehettek második helyüktől. Pedig a találkozót megelőzően Somogyi József szakosztályvezető nem győzött sopánkodni, a gondokkal teli felkészülés nehézségeit ecsetelte. Végül, mint a mesében, segített a jó tündér, jelen esetben az NYFC, jött Bessenyei, és a sérüléssel bajlódó játékosok is, összeszorított fogakkal ugyan, de szerelést öltöttek. — Péntek este derült ki, hogy Bessenyeit megkapjuk — kezdte mon- dókáját a szakosztályvezető. — Erdősi a bemelegítést követően közölte, hogy mégiscsak számíthatunk rá. Ez egy csapásra mosolyt varázsolt arcunkra, s mint az eredményekből következik, jókedvünk megmaradt az összecsapás végeztével is. Letámadással próbáltuk zavarba hozni a vendégeket, mindenképpen meg akartuk hajtani az első félidőt. Bátran kijelenthetem, szebbnél szebb akciók gördültek a pályán, hamar megnyugtató előnyre tettünk szert. Igazán remekül futballoztak a srácok, amit közönségünk is elégedetten summázott. A hajrában már bedobhattuk a fiatalokat is, így a nem teljes értékű Erdősi és a három gólt szerző Lőrinc: megdicsőülve távozhatott a gyepről. — A Karcagról elterjedt, hogy nem mennek a szomszédba egy kis keménységért. Tapasztaltátok ennek jeleit? — Nem. Ellenkezőleg, sportszerű küzdelem folyt, nem igazolták rossz hírüket. Persze a játékkal is adósak maradtak, őszintén szólva eddigi szereplésüket figyelembe véve, jóval többet vártam A megyei I. osztályban vasárnap Nagyhalászban vendégszerepeit Vá- sárosnamény gárdája. Az egy héttel ezelőtti fordulóban a naményiak otthonukban 4-1-re diadalmaskodtak Bid felett, míg a halásziak kiütéses, 6-0 arányú vereséget szenvedtek Záhonyban. A hétvégi összecsapásra elszántan készültek a vendéglátók, ugyanis szerették volna kiköszörülni a csorbát, a beregieken akartak elégtételt venni a múlt heti fiaskóért. A mérkőzés első szakaszában kissé csapkodóan, idegesen futballoztak a csapatok. Sok volt a hiba, nem alakult ki folyamatos játék, mindkét oldalon akadozott a gépezet. A meccsnek ebben a szakaszában egymás hibáiból éltek a játékosok. Az első félóra végén váratlanul megszerezték a vezetést a vendégek Berettyón B. révén, majd tíz perc múlva Berettyón G. távoli, nem túl erős lövése is utat talált Hajdú kapujába, és ekkor úgy tűnt, eldőlt a derbi. Már mindenki a félidő végét jelző bírói sípszót várta, amikor Budaházit a tizenhatoson belül buktatták, s a büntetőt Sántha könyörtelenül értékesítette. A második játékrészben érezni lehetett, hogy a nagyhalásziak nem adták fel, és ki akarnak egyenlíteni. A heves rohamoknak meg is lett az eredménye. Egy jobb oldali beadást követően a vásárosnaményiak kapuvédője szinte „beletaposta a földbe” Tanyit az ötösön belül, majd a továbbguruló labda felé futó Biharival szemben „játszotta el” ugyanezt az egyik beregi védő. A jogos tizenegyest Sántha ezúttal is értékesítette. Az egyenlítés utáni percekben Halász teljesen kapujához szegezte ellenfelét, de tőlük. Ez azonban legyen az ő gondjuk, mindenesetre a kevés sárga lap is jelezte, hamar feladták a csatát. — Már egy héttel ezelőtt is megkérdeztem, de most talán még aktuálisabb a probléma. Idegenbeli kisiklásokat követően, mitől képes a csapat hét nap elteltével száznyolcvan fokos fordulatra, látványos feltámadásra ? — Rutintalanság, és még egyszer rutintalanság. Más magyarázat nem létezik! Idegenben érthetetlen módon összerán- dul a fiúk gyomra, képtelenek bemutatni valós tudásukat. Nem vagyok pszichológus, nem látok a vesékbe, ám egyértelműen lelki problémák is közrejátszanak vergődésünkben. Bennük van a tudat, hogy ha gólt kapnak, már nem sikerül nyerni, s ettől leblokkolnak, dadogni kezd játékunk. Az sem elhallgatható, egyéni hibák is gyakran becsúsznak, legutóbb, Rakamazon, például az egyébként megbízható Varró kapus betlizett. Otthon egy csapásra megváltozik minden, amit jelez, hogy mindössze háromszor kapitulált védelmünk, míg Lőrinczék már több mint húsz alkalommal zörgették meg az ellenfelek hálóját. —Fentebb már utaltam a kérdés fontosságára, amit nagyban indokol, hogy vasárnap Sényőre látogat Nyírbátor, ahol nem kevesebb a tét, mint az őszi bajnoki cím. — Igen, ez valóban pikánssá teszi a helyzetet. Idén már csak Sényőn nyílik lehetőségünk megszerezni első idegenbeli győzelmünket. Az akarással, úgy gondolom, nem lesz baj, s ha komplett együttessel utazhatnánk, esélyünk is lehetne a három pont megszerzésére. Sajnos jelenleg nehéz megítélni, milyen állapotban van Erdősi és Balogh. Bizonytalan az is, hogy Bessenyeit megkapjuk- e. Középpályánk könnyen foghíjassá válhat, ami akár el is döntheti a derbi sorsát. Értesüléseim szerint a szurkolók is nagyon készülnek, több százan kerekednek fel biztatni a gárdát. Koncz T. mezőnyfölényüket nem tudták gólra váltani. Támadásaik rendre elhaltak. A nyolcvankettedik percben a találkozó kétségkívül legnagyobb helyzete maradt kihasználatlanul. Egy előrevágott labdával Budaházi iramodott meg, s mintegy húsz méterről emelt a léc fölé. Ezzel utolsó valamirevaló lehetőségüket is elpuskázták a hazaiak. Ezen a vasárnap délután egyik tizenegy sem érdemelt volna győzelmet. Jórészt mezőnyjáték folyt a pályán, és a látottak azt mutatták, hogy a döntetlennel kiegyeznek a résztvevők. Nagyhalász nem sziporkázott, és csak félig-meddig sikerült kiengesztelniük híveiket a záhonyi kisiklásért. Azonban küzdeni tudásukat dicséri, hogy 0-2-ről sikerült megmenteniük az egyik pontot. A 2-2 igazságosnak mondható. Edzői szemmel: Szabó Sándor, Nagyhalász: -— Elégedett vagyok az eredménnyel, és főképpen azzal, hogy fel tudtunk állni a padlóról, és az egy pontot itthon tudtuk tartani. Ha Budaházi a hajrában értékesítette volna azt az óriási ziccert, akkor boldogabb lennék. Úgy érzem, elfáradtak a végére a fiúk, ezért is kellett cserélnem. Farkas Béla, Vásárosnamény : — Ellentétes félidők voltak. Nem tudom, mi volt az oka a második félidei visszaesésünknek. A mutatott játéknál sokkal több van a srácokban, és ezt nemegyszer bizonyították is. Nem lett volna szabad kétgólos előnyünket eladni. A tizenegyesek jogosságát nem tudom megítélni, mivel távol álltam az esetektől, és nem láttam tisztán a történéseket. Tóth Mihály Sírból visszahozott egy pont Ez történt az NB Bfl-ben Kellene egy félóra az igazi fociból Hétfőn nyolc óra. Hűvös novemberi reggel, az NYFC focistái fázósan érkeznek a jó meleg öltözőbe. A szombati mérkőzés és a riválisok, no meg Vasvári szereplése a fő vitatéma. Abban mindenki egyetért, jókor jött a három pont, s a tabellán az első hatban lehet zárni az őszt. Buús György az edzői szobában készül segítőjével, Németh Károllyal a délelőtti tréningre. A demonstrációs táblán már a következő ellenfél, Kazincbarcika mérkőzéseiről szóló tudósítások szerepelnek. Mi még a szombati benyomásairól kérdezzük a mestert. —Szombaton a hármas sípszó után még nagyon feldúlt volt az utolsó ellentámadások hatására, most mi a véleménye a fiúk teljesítményéről? — Nem is emlékszem rá, mikor vertük meg utoljára Szarvast. A győzelemnek örülök, de a játékunk most is akadozott. Aki mélyebben keresi ennek az okait, figyelembe kell vegye, hogy egy most alakuló csapatunk van. A posztokra meg kellett találni a megfelelő embereket, azt a kilenc-tíz főt, akit állandóan szerepeltethetek. — Ki az, akire már biztosan számíthat? — A védelem, Szatke, Drobni, Kiss már adott. A középpályán még nem alakult ki az igazi felállás, de az az igazság, hogy hol sérülés, hol eltiltás miatt, sohasem tudom azokat szerepeltetni, akiket szeretnék. A támadókra meg annyit mondok, hogy hárman-négyen vannak összesen, nincs választék. A Tiszavasvárinak nincs szerencséje, mivel újabb pontokat engedett ki keze közül hazai környezetben. A döntetlenül végződött találkozó a vendég gödöllői csapatot dicséri. Ugyanezt nem lehet elmondani a hazai gárdáról, mivel 3-0-ás vezetés után teljesen leálltak, s csak az eredmény tartására törekedtek. Ezt egy csapatnak — saját otthonában, saját közönsége előtt — nem lehet csinálni! Szikszói Lajost, a Tiszavasvári Alkaloida vezetőedzőjét kérdeztük a mérkőzés után, hogy értékeli — nyugodt szívvel lehet mondani — a kudarcot. —Hogy történhetett meg ez a vereséggel felérő döntetlen? — Nem is tudom igazából megmondani, hogy mi történt! Azt mondom, száz éve nem történt meg, hogy egy csapat 3-0-ás vezetés után ne győzzön. Szinte lehetetlen! Nagyon jó kezdés után — hiszen már a huszonötödik percben berúgtuk a harmadik gólt — csak türelmes játékkal be kellett volna kasszírozni a három pontot. Azt a kontrajátékot játszhattuk, amit szeretünk, 3- 1-es állásnál további százszázalékos gólhelyzetünk volt, amit Pitács kihagyott. A második félidőben a gödöllői csapat kockáztatott, ami be is jött nekik, mivel ebben a játékrészben — sajnos, be kell ismerni — jobbak voltak. Ennek köszönhető a döntetlen. Más kérdés, ma sem tudom, miért játszottunk kilencvenhárom percig, de ezt a bíró ítéli meg, dönti el. — A második félidőben miért ült rá az eredményre a csapat? — Azt hiszem, 3-1 után megijedt a társaság. Sajnos, ez az állás sem nyugtatta meg a fiúkat. Ez egyszerűen elképesztő! Hiszen egy ilyen biztos vezetés tudatában mosolyogva kellett volna játszani, ehelyett óriási bizonytalanságot éreztem a gárdán. Én ezt kishitűségnek, önbizalomhiánynak tartom. Szerintem ennek a következménye a második féidőben mutatott teljesítmény! A véleményem az, hogy még 3-1-nél sem hitte el a csapat, hogy ezt a mérkőzést megnyerheti. Az első játékrész nagyon jó játékát, s ebből fakadó fölényünket teljesen érthetetlen módon elvesztettük, és ezzel magunkra húztuk a vendégegyüttest. Nem is lett volna ez olyan nagy baj, ha tovább csináljuk a kontrajátékunkat, és kihasználjuk az ebből adódó gólhelyzeteinket. De nem ez történt, aminek a vereséggel felérő döntetlen lett a vége. — A mérkőzés utolsó harmadára mintha leeresztettek volna a fiúk. Mi történt? — Szünetben azt mondtam, hogy a második félidőben akár még két gólt is rúghatunk. Egy rögtön be is jött. aztán Buús György Drobni a kapufát találta el. Utána jött megint a fegyelmezetlenség, szögletből kaptunk gólt, úgy, hogy üresen maradt egy ember. Ezután is lett volna lehetőségünk, de azok kimaradtak. Szarvas ekkor már mindent egy lapra tett fel. Kitámadott, s végül a kapufánál szerencsénk is volt, ezt nem tagadom. — Hogy élte át az utolsó öt percet? — Nem érzi-e, hogy rossz „lóra" tett, amikor eljött Hajdúnánásról, és leült a tiszavasváriak kispadjára? — Jogos a kérdés, mivel a hajdúnánási gárda most feljövőben van. Végül is ez várható volt, mert az első négy mérkőzésből hármat idegenben játszott. Az biztos, hogy a nánási társaság fegyelmezettebb. Ilyen nagy előny birtokában ők nem remegtek volna meg. Erre le merem tenni a nagyesküt. Ezt nem tudom bizonyítani, de biztos vagyok benne. Azt, hogy jó vagy rossz „lóra” tettem, nem tudom eldönteni. Az elején ezt nem lehet tudni, de most nem ez a fontos. Valamilyen szinten meg kell oldani a bennmaradást, de ez véleményem szerint egyre nehezebb.-—Nem érzi azt egy ilyen mérkőzés után — hiszen a találkozó végén a közönség igen tisztességesen kikezdte —, hogy inog maga alatt a kispad? — Ez a dolog különösképpen nem izgat, mert érzésem szerint végzem a dolgom a legjobb tudásom alapján, de ha valakinek át kell adnom a helyem, szívesen megteszem! Nekem ez nem a „kenyerem”, mivel nem főállásban tevékenykedem. Hála istennek, az ilyen jellegű kérdések sohasem izgattak. De ha valaki azt mondja, hogy ő jobban tudja csinálni, abban a percben felállók, és szívesen átadom az irányítást. — A csapatból kit emelne ki a játéka alapján? — Ilyenkor éveket öregedik az edző a kispadon. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Ez rosszabb, mint a nézőtérről érkező szidalmazások. Tudom persze én is, hogy ennél többet vár az a maroknyi lelkes közönség, aki még kijön. Mert meccsről meccsre zsugorodunk. Nagyon kellene már egy félóra az igazi fociból, hogy a nézőtéren fagyoskodók is elégedetten távozzanak. Sajnos, egyelőre a bajnokin még nem tudjuk azt megoldani, ami edzésen már gördülékenyen megy. — Kétgólos vezetésnél, rutinosabb hozzáállással nem okozhatott volna fejfájást a gárda. Mégis kesernyésre sikeredett a befejezés. — Ez igaz, de most tizenkét forduló után a negyedik helyen állunk. Ha reális képet kívánunk kialakítani, ezt nem szabad elfelejteni. Bizony az indulás előtt nem sokan bíztak ebben. Ezt a helyezést nem könnyű tartanunk, hiszen csak négy ponttal előzzük meg a tizenegyediket, de van rá reális lehetőségünk. — A mérkőzés után egyénileg hogyan értékeli a játékosok munkáját? — Elfogadhatót nyújtott a három hátvéd, Drobni, Kiss, Szatke, mellettük Cselószki, Búzás, aki most kapott először lehetőséget, s góllal hálálta meg. A közepesnél gyengébben szerepelt Feke és Papp. A többiek átlagosat nyújtottak. A beszélgetés után a játékosok és a mester indulnak edzeni, hisz vasárnap Kazincbarcikán kell helytállniuk. R. Z. — Nehéz kérdés. Az első félidőben mutatott teljesítmény mindenkinél egyformán jó volt, a második játékrészben pedig egységesen el lehet marasztalni az összes játékost. így az utóbbi lerontja az első negyvenöt perc jó játékát. Én nem emelek ki senkit. Egyébként nekem az a véleményem, hogy egy 3-0-ás vezetés birtokában a csapatnak szinte már edző sem kellene, hiszen ezeknek a félprofi játékosoknak tudni kell, hogy mit is szükséges csinálni a győzelem megszerzése érdekében. Ők vannak a pályán, és egy ilyen vezetésnél, ha az edző rosszat akarna tenni a csapatával, akkor sem tudja ezt véghezvinni. Ez a véleményem, s még egyszer mondom, nem szívesen emelnék ki senkit. — Megérte küzdeni Pitács felmentéséért? — Ha azt mondom, hogy rúgott egy gólt, akkor megérte. De ha a másik oldalát nézem a dolognak, hogy kihagyott egy óriási helyzetet, amivel végleg megpecsételődött volna a Gödöllő sorsa, akkor is azt mondanám, hogy igen. Véleményem szerint igazságtalan volt a játékossal szemben az öthetes eltiltás. Teljesen mindegy, milyen produkciót mutatott vasárnap, itt a tisztességért kellett küzdeni és, természetesen az igazságos ítéletért. Batai János Megyei El. osztály A bajnokság állása a 12. forduló után 1. csoport 1. Demecser 12 10 1 1 31-4 31 2. Gávavencsellő 12 8 3 1 24-9 27 3. Volán 12 7 2 3 20-12 23 4. Dombrád 12 5 4 3 14-13 19 5. Kálmánháza 12 4 5 3 20-16 17 6. Fényeslitke 12 5 1 6 15-20 16 7. Anarcs 12 3 6 3 20-18 15 8. Tuzsér 12 3 6 3 18-19 15 9. Nyíribrony 12 3 5 4 15-18 14 10. Ajak 12 3 4 5 15-22 13 11. Kótaj 12 4 1 7 21-33 13 12. Nyírtelek 12 2 6 4 16-15 12 13. Napkor 12 2 3 7 18-24 9 14. Zsurk 12 — 3 9 12-36 3 2. csoport 1. Nagyecsed 12 10 1 1 32-11 31 2. Nyírcsaholy 12 10 — 2 40-11 30 3. Jánkmajtis 12 8 3 1 28-6 27 4. Nyírbéltek 12 8 — 4 28-20 24 5. Nyírmeggyes 12 7 2 3 29-12 23 6. Kállósemjén* 12 5 5 2 26-20 17 7. Balkány 11 3 6 2 15-12 15 8. Túrricse 12 4 2 6 22-19 14 9. Olcsva 12 4 2 6 27-31 14 10. Vaja 12 3 3 6 17-25 12 11. Kocsord* 12 4 1 7 16-22 10 12. Encsencs 12 2 3 7 13-21 9 13. Nyírmihálydi 12 1 — 11 8-41 3 14. Gyüre 11 — 11 9-59 0 * 3-3 büntetőpont levonva. Az edző mindig kiszolgáltatott
