Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-08 / 195. szám

UJ KELET Kézről - kézre? Megszűnik a Nyíregyházi Kézilabda Klub!? Vélemények a váratlan döntésről ( Vajda Sándor nyilatkozatának folytatása az 1. oldalról) „A fentiek eredménye, hogy kipat­tant a Szergyuk- és Móré-ügy. Vala­mint a játékosok ezért a nagyszerű tel­jesítményért és eredményért méltán várják a jogos elismerésüket anyagilag is. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy az alapvető egzisztenciaforrásuk látszik megszűnni. Mindezek miatt a mai naptól (hét­főtől) a csapat nem vette fel a munkát, mert teljesen kilátástalannak látja a jövőt. Amíg határozott választ nem ka­punk, addig mint említettem, még a bajnoki mérkőzésre sem utazik el a csa­pat. Mi nem mondjuk ki a csapat meg­szűnését, ezt úgy érezzük, hogy valaki más illetékes személynek kell kimon­dani, illetve felvállalni, hogy döntsön a csapat további sorsáról.” A váratlan hírrel kapcsolatban két sportve­zetőt tudtunk megkérdezni hétfő délután. Tom­pa Andor az NYKC elnökségének tagja a BUSZACSA igazgatója: — Meglepett a hír, semmiről sem tudok, pedig itt voltam egész nap a bujtosi csarnok­ban. Ha a játékosok nem edzenek, és nem áll­nak ki a mérkőzésre, könnyen lehet, hogy szerződésszegést követnek el. Bár tudom, ők meg azt állítják, hogy a klub is hibázott, mivel nekik járó juttatásokkal tartozik. Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes megoldás. Sajnos ma sok városi szakosztály vagy klub van hasonló helyzetben, de még egyik sem döntött úgy, mint a kézisek. Hozzátenném, a város ebben az év­ben jóval többet áldozott a kézilabdások támo­gatására, mint korábban. Szerintem a kérdésről az NYKC közgyűlésének kell határoznia. Losonczi László, a városi önkormányzat humán irodájának vezetője: — A kézilabdások konkrét bejelentéséről még nem hallottam, bár a Nemzeti Sportban megjelent nyilatkozatukról már tudtam. Hiva­talból csak a következőket tudom nyilatkozni: 1993-ban a klub összesen 5,3 millió forint tá­mogatást kapott a várostól. Jó szereplésük ered­ményeképpen az idén ez majdnem megduplá­zódott. Eddig összesen 9 millió forintot utal­tunk át a klubnak. Mikor legutoljára segítséget kértek az önkormányzattól, a közgyűlés egy­millió forintot szavazott meg nekik. Ezután azt a döntést hozták, hogy 1994-ben már semmi­lyen körülmények között nem kíván foglalkoz­ni a sporttámogatások további emelésével. Magánvéleményem az, hogy nagyon sajná­lom a kézilabdások döntését. Eddig a város­ban ilyen döntést még egyik csapat sem ho­zott. Azt hiszem, a sportolóknak nem így kel­lene gondolkodni. Igaz, hogy a kézisek profi vagy félprofi szerződések alapján dolgoznak, de talán kereshettek volna más megoldást. Azt mindenesetre jó tudni, hogy ők egyenként egy év alatt többszörösét keresik meg annak, mint egy egyéni élsportoló. Úszásban egy világbaj­noki ezüstéremért a város 150 ezer forintos tá­mogatást tudott nyújtani. Hozzáteszem, ebben a sportágban négyévente van világbajnokság, s azért egy világbajnoki ezüstérem mégis csak rangosabb teljesítményt, mint a magyar bajno­ki első osztályban elért helyezés. Kézisek válasza az elnök dilemmájára A nemrégiben lapunkban megjelent Kisvárdai dilemma, melyiket válasszam? című, Demeter László egyesületi elnökkel készült interjúra Radványi Ferenc, az NB I-es női kézilabdacsapat egyik vezetője az alábbiak szerint reagált. — „A kézilabdacsapat nem rivalizál az NB III-as futballcsapattal. Mindkét szak­osztálynak önálló költségvetése van és más pénzekből gazdálkodnak. Ismerve a jelen­legi magyar labdarúgás helyzetét, azt tudo­másul kell venni, hogy a tavaly hatodik he­lyen végzett NB I-es női kézilabdacsapatot a szponzoroknak jobban el lehet adni. így természetesen a működéshez szükséges nagyobb pénzek innen folynak be a szak­osztály számlájára. Demeter úrnak, mint a KSE elnökének, ha még úgy is gondolja, hogy a labdarúgást helyezik előtérbe, a nyil­vánosság előtt semlegesnek illene marad­ni! A kézilabda-mérkőzéseken is állandó­an telt ház van, nyolcszáz - ezer ember szurkol rendszeresen. Hasonló a nézőszám a focimeccseken is. Tehát ez azt jelenti, hogy az NB I-es kézilabdacsapatra is szük­ség van a városban, és bízunk benne, nem ő fogja eldönteni, hogy melyik sportág ke­rül majd előtérbe a későbbiek folyamán. A kézilabda-szakosztály vezetése és a játéko­sok örülnek Demeter úr polgármesteri am­bícióinak, de mindannyian dr. Oláh Albert jelenlegi polgármesterre fogunk szavazni, mivel az ő további működésével látjuk biz­tosítottnak a kézilabdacsapat hosszútávú fennállását. A kézilabdacsapat és vezetői nem labdarúgó-ellenesek, és szurkolnak az NB III-as csapat sikereiért.” Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Mi úgy gon­doljuk, hogy a labdarúgás és a kézilabda jól megfér egymás mellett. Főleg, ha mind­két sportágra megvan az igény a városban. Végül is a szurkolótábor és a szponzorok döntik el — az eredményeik alapján —, hogy mikor melyik sportágat részesítik előnyben. -fuli­„A kihívásnak soha nincs vége" World Masters Games Négyévenként rendeznek a veterán sporto­lók számára világbajnokságot, melyre az idén az ausztráliai Brisbane-ban került sor. Magyar- ország mintegy negyven fővel képviseltette magát ezen a rangos eseményen, közöttük négy nyíregyházi futóval: Bákány András, dr. Borbás Béla, dr. Pikó Károly és dr. Újhelyi János személyében. A csapat egyik tagját, dr. Pikó Károlyt kérdeztük meg hazaérkezésük után. —Hányán vettek részt ezen a versenyen? — Hatvankilenc ország huszonháromezer versenyzője küzdött az érmekért, de elsősorban önmagáért. Hatalmas rendezvény volt. — Mindig ebben a négyes csapatösszeállí­tásban szerepelnek? — Szoktunk együtt versenyezni, de ez volt az eddigi egyik legna­gyobb kihívás számunk­ra. —Bár tudom, ezeken a találkozókon nem ez a legfontosabb, mégis mi­lyen eredményeket értek el? —Borbás doktor, Új­helyi doktor és jóma­gam maratonit futot­tunk. Itt a tizenkettedik, tizenharmadik és tizen­negyedik helyen végez­tünk háromszáz-egyné- hány résztvevő közül. Ez világviszonylatban nem rossz eredmény, de még jobb is lehetne. A csapat vezető embere, Bákány András régi profi versenyző. 0 ezüstérmes lett három­ezer méter akadályon, bronzérmes félmara­tonin, negyedik ötezer méteren, és negyedik crossban, ami egy spe­ciális versenyszám.-—Összességében ho­gyan szerepeltek a magyarok? — Mindent egybevetve jól szerepeltünk. Budapestről volt a legtöbb versenyző, sok régi olimpiai bajnok úszó, evező, akik most is sok érmet szereztek. A többiek Győrből, pár atléta Szegedről és Vácról érkezett. Nyíregyházáról mi négyen voltunk. —Meddig készültek erre a szereplésre? —Évek óta rendszeresen edzünk és verseny­zőnk, már tíz éve indulunk maratoni versenye­ken. Erre a versenyre külön nem tréningeztünk, mivel többször indulunk különböző játékokon, így mindig edzésben kell lennünk. Talán, mi­kor nyáron megtudtuk, hogy kijuthatunk Auszt­ráliába, még többet edzettünk. —Hogyan kerültek ki? Részt kellett venniük valamilyen válogatón? — Magyarországon nincs olyan sok vete­rán élsportoló ebből a sportágból, amit mi űzünk, ezért, és az elért eredményeink alapján bennünket hívtak meg. Tavaly például saját ka­tegóriánkban megnyertük a Bécs-Budapest versenyt, magyar váltóbajnokságot nyertünk most egymás után kétszer, ennek köszönhetően nem kellett selejtezőkön részt vennünk, nem úgy, mint Amerikában, ahol az aktív veterán­sport szélesebb körű, ezért ott szükség van selejtezőkre. —Manapság nagyon nehéz eljutni egy olyan távoli helyre, mint Ausztrália. Kik segítették önöket ebben? — Harminc támogatónk volt, közülük a na­gyobbak: az OTP, Ramci Kft., King Kft., Tau­rus és saját erőnkből is finanszíroztunk, amennyit tudtunk. —A jövőben mire készülnek? — Jövőre szeretnénk kijutni a párizsi mara­tonira, azután pedig Amerikába, Buffalóba a világbajnokságra. Ez a kettő biztos, de sajnos a Bécs-Budapest versenyre nem tudtunk bene­vezni, mert mire hazaértünk, már elkezdődött. Négy év múlva Dél-Afrikában lesznek a világ­játékok, de ez még messzebb van. Emellett el­indulunk minden veteránversenyen, ami szá­mít, Magyarországon és Európában is. — Mindannyian is­mert szakemberek, ho­gyan tudják egyeztetni az edzéseket és a munkahelyi feladato­kat? — Elég nehezen. Mivel a maratoni tá­vokra való edzés idő­igényes, máshogy nem tudjuk megoldani, csak úgy, hogy hajnalban futunk. Hosszabb tré­ningre a hét végén van lehetőség. — Meddig fognak még ilyen aktívan sportolni? — Az ausztráliai veterán olimpiának is az volt a jelmondata, hogy a kihívásnak soha nincs vége, és erről mi is így gondolkodunk. Addig csináljuk, ameddig bírjuk, mert ez mindenképpen az egészség megőr­zésének egy lehetősége, nagyobb teherbírást biztosít, remek közérzetet, és úgy gondolom, ezek a legfontosabb dolgok közé tartoznak az életben. Krasznai Kata A verseny helyszínén, Dvorszki Tibor kísérő, Újhelyi János, Borbás Béla, Sass József, a csapat egyik vendéglátója, Pikó Károly, Bákány András A diákok is síelhetnek Szlovákiában Itt a november, s egyre hidegebb reg­gelekre ébredünk. Vajon hol sportolhat­nak fiataljaink a lassan közelgő télben? Gyermekeink téli sportlehetőségei sajnos igen szűkösek. Ezen próbál már több mint tíz éve segíteni a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Diáksporttanács. Az idei szezon lehetőségeiről kérdeztük Szoóh Bélát, a diáksporttanács titkárát. — Ebben az évben hogyan készülnek a sítáborozásra? — Már szervezzük a tanulók iskolai időben történő táboroztatását. Most talán szemléletváltás történt, mivel az iskolák vezetői és tantestületei elfogadták azt, hogy a gyerekek egy hétre elmennek spor­tolni. A tanulók a sporton kívül nagyon sok információra tesznek szert akár föld­rajzi, akár biológiai ismeretekből. Arról nem beszélve, hogy a szomszédos ország életét és szokásait is megismerik, mivel elsősorban Szlovákiába szervezzük a sítáborokat. Az elmúlt két évben a me­gyei diáksporttanács és a SPORI sport­alapítvány — amely a megyei közgyűlés közalapítványa — továbbra is szervez sítáborokat. Tavaly télen mintegy huszon­öt csoportunk volt, és ugyanezt a létszá­mot sikerült a idei szezonban is lekötnünk. Domosa-Valkovon van egy ifjúsági tábor, ami százhúsz főt tud fogadni, nagyon kel­lemes körülmények között. A környék sí­terepeit látogathatják a csoportok. Termé­szetesen van kezdő, valamint haladó cso­port, és ehhez megfelelő pályák. Ami ör­vendetes, hogy a megyei diáksporttanács támogatni tudja a részt vevő iskolákat, másrészt próbálunk kedvező árakat biz­tosítani. Nagyon nehéz az infláció hatá­sát kiküszöbölni, mi megpróbáljuk. Ez talán sikerül is, miután ugyanazt a cso­portlétszámot sikerült szervezni, mint ta­valy. Óriási dolognak tartjuk, hogy a vi­déki iskolák részéről nagyobb az aktivi­tás. Záhony, Tiszaszalka, Nyírlugos, Kisvárda, Csenger, Vásárosnamény, Nagyvarsány, Magy, Nyírtass, Kemecse, Tiszalök, Tiszavasvári, Jánkmajtis és Nagykálló iskolái is jelentkeztek a sítáborozásra. Ezenkívül másokat is szí­vesen fogadunk, például az NYVSC atlé­tikai szakosztálya is résztvevő. Érdekes­ségként el kell mondani, hogy a szegedi József Attila Tudományegyetem is velünk szokott táborozni. Előny ezeknél a tábo­roknál, hogy az alapítvány mintegy száz­húsz lécét kitelepítjük. A csoportok ne­künk megadják a tanulók cipőméretét, ennek alapján mi biztosítjuk a felszere­lést. Ez szerintem a kezdőknek óriási do­log, mert nem kell rögtön hatalmas kiadá­sokba verniük magukat. A táborozás hat­napi költsége tulajdonképpen megoszlik a területi diáksporttanács, az iskolai DSK és a tanulók között. Ehhez még pályázat útján is lehet kisebb-nagyobb összeget nyerni. Nagy örömünkre szolgál, hogy vidéken sokszor a polgármesteri hivatal is támo­gatja az iskolák táborozását. A komplett összeg egyébként egy tanulóra 8400 fo­rint, ami magában foglalja az utazás, szál­loda, félpanzió és a csoportvezető költsé­geit is. Ha a táborozást saját maguknak szervezik, akkor ez az összeg csökken 1900 forinttal. Egyébként egy hét alatt mintegy nyolcvan fő a táborozási létszám. A fennmaradó negyven helyet pedig a szabadidősportnak, azon belül is a család­sportnak tartjuk fent. Ennek a szlovákiai kapcsolatnak még az is óriási előnye, hogy a szálloda vezetője egy magyar fiatalem­ber, aki az étkezéseknél is biztosítja a ha­zai ízeket. Zárszóként hozzá kell tennem, hogy a diáksporttanács különleges kéré­seknek is eleget tesz, hisz ez évben ve­lünk síel majd a megyei diabetes egyesü­let csoportja is. Ez a csoport harminchá­rom fős, mely cukorbeteg gyerekekből áll, akiknek speciális ét-kezést és állandó or­vosi felügyeletet adunk. Batai Teremfoci S/.abolcs-Szatniár-Bereg megyei teremlabdarúgó bajnokság csengeri selej­tezőjének eredményei: „A” csoport „B” csoport 1. SUS-Hús Kft. 13-4 4 1. Szamos Kft. 13-4 4 2. Lompi FC 7-13 2 2. Csengerújfalu 14-5 2 3. Gól vágók 7-10 0 3. ÉÁV 5-23 0 Döntő SUS-Hús—Szamos Kft. 2-2, hosszabbítás után 6-2. A tizenhatos döntő második résztvevő- kőzéseknek, nagyszerű rendezésnek le­je a csengeri SUS-HÚS Kft. hetett szemtanúja a csengeri sportcsar­A mintegy 200 néző színvonalas mér- nokban. Kézilabda Magyar Kupa Sándoréivá—Tiszavasvári Alkaloida 27-28 (10-16) A Magyar Kupa mérkőzésen a volt NB I-es és válogatott játékosokkal tűzdelt hazai gárda ellen nagy csatában jutott to­vább a bajnokságban is jól szereplő tiszavasvári legénység. A következő mérkőzést kedden a huszonnégy közé ju­tásért játszák Dancsék Hajdúnánáson.-f-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents