Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-08 / 195. szám
UJ KELET MAGAZIN 1994. november 8., kedd 7 Treszkai Dórika kilenc hónapos, és a fővárosban lakik. Képét a nyímadui nagymama küldte be hozzánk. Továbbra is várjuk az apróságok képeit. Címünk: Nyíregyháza, Tüzér u. 2. Süssünk kenyeret! A világhírű végrendelet Alfred Nobel az irodalomban, a poli- ta meg; végül az ötödiket az, aki legered- Márpedig Nobel több ízben is kifejeztikéban is azokat a nagy egyéniségeket becsülte legtöbbre, akik a világbéke célját szolgálták. Victor Hugóhoz személyes barátság fűzte, Zola műveivel, bár az író haladott nézetei rokonszenvesek lehetnek neki, azért nem tudott megbarátkozni, mert visszariasztotta a naturalizmus nyersesége. Annál jobban szerette Ibsent. Nobelt állandóan foglalkoztatta a gondolat, hogy vagyonát a világbékének és a tudomány haladásának szenteli. 1889-ben egy levélben ezt írta egyik stockholmi barátjának: „Légy szíves, keress egy svéd ügyvédet, ki megfelelő mintát készítene nekem végrendeletem számára. Hajam megszürkült, szervezetem megtört, s gondolnom kell már arra, hogy elkészüljek az elpatkolásra. Már rég meg kellett volna tennem, de annyi egyéb gondom volt.” Barátai hiába biztatták, hogy van még ideje. Elkészítette a testamentumát, amelynek végleges szövege így hangzik: „Realizálható vagyonomat a hagyaték ápolói a következőképp kezeljék. A biztos papírba fektetett vagyon kamatait évenként azok között osszák szét, akik az előtte való évben az emberiségnek a legnagyobb hasznot hozták. Az öt egyenlő részletre osztott vagyon kezelése a következő legyen: az egyik részt az kapja, aki a fizika terén a legfontosabb felfedezést tette; a másik részt az, aki a kémiában idézett elő fontos változást; a harmadikat az, aki a fiziológia, vagy az orvostudomány terén működött a legeredményesebben; a negyediket, aki az irodalomban a legnagyobb horderejű idealizmust valósítotményesebben működött a népek kibékíté- sében és testvériségén, az állandó hadseregek eltörlésén vagy csökkentésén és a békekongresszusok létrejöttén. A fizikai és a kémiai díjait a Svéd Tudomány akadémia, a fiziológiai és orvostudományi díjait a stockholmi Károly-intézet, az irodalmi díjat a stockholmi Akadémia, a békedíjat egy öttagú választmány osztja ki. Kifejezett kívánságom, hogy a díjkiosztásnál ne legyenek tekintettel a nemzetiségre, úgyhogy valóban azok kapják meg, akik megérdemlik, akár skandináv eredetűek, akár nem.” A végrendelet szellemének meghamisítása Ekörül a testamentum körül, mely igen lakonikus, egyszerű sorokban intézkedett ,. 31 225 000 svéd korona sorsáról—ennyit tett ki a hagyaték az adó és illetékek lerovása után —, sok vita keletkezett. Különbözőképpen magyarázták, hogy Nobel nem a legkiválóbb, hanem a legkiválóbban idealista irodalmi mű alkotójának szánta az egyik díjat. Másrészt nem tudtak megegyezni abban a kérdésben sem, hogy mit jelent Nobel felfogása szerint a „legnagyobb haszon", amelyet a megjutalmazott teljesítményeknek hajta- niok kell. A viták során, amelyekben Nobel régi nyilatkozatait és leveleit felvonultatták, egy mindenesetre kiviláglott: hogy azok, akik az alapítvány sorsáról döntenek-dön- töttek, azt, ha nem is a szó sértő értelmében, de tagadhatatlanul meghamisítják. Mert a Nobel-díjat mindig beérkezett írók, magas pozíciójú tudósok, nagy hatalmú államférfiak kapják, akik gyakran a gyakorlati életben még nagyobb tehetségről tesznek bizonyságot, mint az elmélkedésben és az elvont tudományos kutatásban. te azt a szándékát, hogy: „— vagyonomat az álmodozóknak és a gyámoltalanoknak akarom hagyni, azoknak, akik anyagi eszközök hiányában nem tudnak megbirkózni az élet nehézségeivel.” Az az egy kétségtelen, hogy a Nobel-díjat nem az álmodozók és nem a gyámoltalanok kapták. Alfred Nobel 1896. december 10-én halt meg. Az általa alapított nemzetközi díjat 1901 óta évenként osztották, illetve osztják ki, kezdetben Nobel halálának évfordulóján (december 10.) a fizika, a kémia, az orvostudomány vagy fiziológia, az „ideális” célú, törekvésű szép- irodalom és a béke ügyének szentelt tevékenység területén nemzetközi viszonylatban elért legkiemelkedőbb teljesítményekért. A jutalmazottak közül soknak a neve már akkor sem volt ismeretes, amikor az előkelő stockholmi testületek kiválasztották őket, de azóta meg kivált soknak az emléke merült feledésbe. Kétségtelen viszont az is, hogy sokszor valóban a leghiva- tottabbak kapták meg a díjat. Egyes esetekben a díjat megosztva, más esetekben (például a két világháború alatti évek többségében) egyáltalán nem adták ki. Az 1901-től 1973-ig Nobel-díjban részesültekről a Nobel- díjasok kislexikona (Szerk. Veszíts Ferencné. Bp. 1974, Gondolat Kiadó.) nyújt részletes életrajzi ismertetést és összefoglaló táblázatot. Ám a lexikon kiadása óta immár húsz év telt el, s ez utóbbi két évtizedben is sokan kaptak Nobel-díjat. Célszerű és szükséges lenne bővített, új kiadást készíteni és kiadni. (Vége) Varga Júlia Mae és a fogmosás Estéről estére megcsodálom, ahogy a mindig mosolygós reklámhölgyek és -urak boldogan ébrednek a frissen főzött kávé illatára. Mondhatom, hogy én ennél sokkal jobbat próbáltam ki: a frissen sült cipó illatát. Éppoly kellemes volt, és cseppet sem egészségtelen. Igaz, sajnos nem Magyarországon történt. Egy kitűnő ötlet kellett hozzá: a konyhakész cipó. A konyhakész cipót az üzletben légmentes csomagban lehetett kapni. A — felbontás nélkül 3—4 hétig eltartható—csomagban három fehér zsemleforma volt. A sápadt tésztahengerekből a sütőben vagy a grillsütőben 10 perc alatt piros, ropogós, illatos cipócskák lettek. Az ember alig bírta kivárni, hogy meghűljön, megvághassa és rákenhesse az olvadó vajat. Fenséges élvezet volt. Remélem, hogy hamarosan nálunk is felfedezik ezt a péksüteményt! Addig pedig csak azt ajánlhatom: süssünk magunk cipót, zsemlét, kenyeret! No hiszen — gondolják most sokan —, elég volt az dédanyánknak, hol van nekem erre időm? Valóban sokkal egyszerűbb bemenni a boltba és megvenni. A kenyérsütést nem is mindennapi dolognak ajánlom, és természetesen csak azoknak, akik szabadidejükben szívesen forgolódnak a konyhában, és szívesen kipróbálnának valami „újat”. A „legősibb” süteményt. Látni fogják, hogy kenyeret sütni alig bonyolultabb, mint bármelyik eddig készített kelttésztát. Meg kell említenem, hogy van egy szupergyors módszer is: a kenyérsütő gép. Alig nagyobb mint egy olajsütő, a hozzávalókat pár perc alatt beletesszük a teflon sütőedénybe, és bekapcsoljuk a sütőprogramot. Körülbelül két óra múlva kész a kenyér. A gép este előre is beprogramozható. Mivel azonban a csodamasina nehezen beszerezhető és drága — erre az illatra majd talán tíz év múlva ébredhetünk. És különben is, hol marad akkor kezünk munkájának, a kísérletezgetésnek az öröme? A magunk sütötte kenyér azért is jó, mert azzal dúsítjuk, olyan gabonából készítjük, ami éppen eszünkbe jut. Használhatunk grahamlisztet, búzacsírát, búzakorpát és -pelyhet, kukorica-, rozs-, zab- vagy szójalisztet. Tehetünk bele fűszereket (köményt, gyömbért, fahéjat), mazsolát, aszalt gyümölcsöket, diót, mandulát, napraforgómagot, de sajtot, túrót, joghurtot, sört is. A magunk sütötte kenyér azért is jó, mert biztosan nem dobunk ki belőle. Tapasztalatból mondom, hogy az egész család nagyon megbecsüli, és napok múlva még az utolsó száraz sarkocskán is összevesznek. A magunk sütötte kenyér azért is jó, mert most már nemcsak a kész kenyeret tehetjük a fagyasztóba (bár ez is jó tartalék, sütőben frissíthető), hanem a sütés előtti kenyértésztát is, csak akkor 50 százalékkal több élesztőt kell beletenni. És máris megvan a saját konyhakész cipónk! Kedves vállalkozó szellemű háziasszonyok, jövő héten elolvashatják az alapreceptet! Nagy Yvette Megjelentek Li Csi-jui doktor, Mao Ce Tung orvosának emlékiratai. A döbbenetes és riasztó tényeket feltáró könyvben olvasható, hogy Mao notórius dohányos volt, és amikor orvosa figyelmeztette rossz szokására, közölte, hogy szerinte a ciga- rettázás valójában légzőgyakorlatként is felfogható. A doktor szerint Mao sohasem mosott fogat, ehelyett kínai paraszti szokás szerint teával öblítette át a száját, majd elrágcsálta a teafüveket. Ennek eredményeként a diktátornak zöldek és büdösek voltak a fogai. Amikor Li doktor megpróbálta fogmosásra biztatni, Mao kérdéssel válaszolt: „A Michael Kearney amerikai kisfiú lett a világon először tízéves korára egyetemi diploma büszke tulajdonosa. Michael az Alabama Egyetemet végezte el. A Guinness rekordok könyvébe immár harmadszorra bekerült csodagyerek korábban a világ legfiatalabb gimnazistája és a világ legfiatalabb egyetemistája címet is elnyerte. Négy hónaposán beszélt, egész mondatban megkérdezte anyját, mi van vacsorára, és nyolc hónapos korában el tudta olvasni a televízióban hirdetett áruk nevét. Michael ötévesen iratkozott be gimnáziumba. Több mint 200 az IQ-ja, és nagyon elégedett magával. Szeretek okos lenni, semmiféle hátrányát nem látom a dolognak — mondja. Édesanyja azonban igen kimerítőnek találja szülői feladatait a csodagyerek mellett, akinek ráadásul van egy szintén nagyon intelligens húga. Szülei elmesélték, hogy sohasem részesítették Michaeli különleges nevelésben, a kisfiú egyszerűen szomjazta a tudást. Mindent meg akart tanulni, és mindent saját maga akart megtanulni, hogy ne kelljen mások könyveiben keresnie az ismereteket. A szülők intelligencia-együtthatója is meghaladja a 150-et, ami Martha Morelock, a Tufts Egyetem kutatója szetigrisek mosnak fogat?” Talán nem, de mosakodni szoktak, míg Mao, aki ugyan néha eljárt úszni, a fürdést időpocsé- kolásnak tartotta. Tisztálkodásképpen időnként meleg törölközővel dörzsölte át a testét. Li szerint ez paraszti származásából következett, hiszen egyes kínai szegényparasztoknak az a filozófiája, hogy az életben háromszor kell fürdeni, amikor megszületnek, amikor megházasodnak, és amikor meghalnak. Bár Kína szexuális konzervativizmusáról híres, Mao nagyon kicsapongó életet élt. Hitt a taoista filozófiában, mely szerint nem csoda, hiszen a szakértőnő által vizsgált tehetséges gyerekek mindegyike magas intelligenciájú szülőktől származik. Michael az antropológus diplomával a zsebében úgy érzi, megérdemel egy kis pihenést, és videojátékokkal, tévénézéssel rint minél több nővel van dolga, annál hosszabb lesz az élete. Négy felesége mellett gyakran bújt ágyba fiatal lányokkal, nemegyszer hárommal, néggyel, sőt öttel egyszerre. A diktátor, aki valamiféle nemi betegségben is szenvedett — erről orvosa nem közöl részleteket —, irtózott mindenféle orvosi kezeléstől, s ezen a baján sem engedett segíteni. Ráadásul ő maga panaszmentesen hordozta a kórt, de az ágyába cipelt nők megszenvedték a vele töltött éjszakákat. Amikor orvosa kérdezte, nem zavarja-e, hogy betegséget terjeszt, közölte: „ezek a lányok boldogok, hogy fertőzést kaptak tőlem”. vagy a társaival játszva fogja tölteni az idejét. Egyetemi professzora megkérdezte tőle, mit fog csinálni, ha tizennégy évesen már a doktori cím is az övé lesz. — Beiratkozom újra a középiskolába, mert ott vannak lányok — felelte a kisfiú. A világ legfiatalabb diplomása
