Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-07 / 194. szám

UJ KELET

1994. november 7., hétfő

5

Mégis bepaliztak!

Ön nyert kétmilliót! Hogy kéri, pénzben, vagy *r»nyrudakban? Itt a forgalmi engedélye a csodaautónak, amit Ön nyert! Csak vásároljon, vásároljon, költse a pénzét, mi az otthonába hozzuk a bóvlikat!... Az agyamra mennek már ezek a reklámok és névre szóló levelek, s örülök, hogy nem vagyok mindent megélt, szegény kisnyugdíjas, akinek a szíve hevesebben kezd verni egy ilyen hír hallatán, talán még rosszul is lesz.

A lényeg, hogy a minap mégis bepaliztak! Kaptam egy névre szóló vacsorameghívást a Korona Étterembe, s a drága cég biztosított affelől, hogy minden költségemet állja. Eljött a nagy nap, párommal puccba vágva egy kissé korán érkeztünk. Az étteremben csak két kreol bőrű fiatalember iszogatott békésen, ám az előtérben néhányan tanácstalanul bámulták egymást. Uccu neki, mi ketten bementünk. — Tessék kérem! - szólt a pincér, mire mi mosolyogva felmutattuk meghívónkat, mely nemcsak vacsival, de olaszországi úttal, gyapjúholmikkal, kispárnával és színes televízióval kecsegtetett.

— Az előadás elmarad! — világosított fel minket, s rá is mutatott egy szakadt farmeres fiatalemberre, hogy ő az egyik szervező. Az erősen utcai stílusú

urat nem lehetett nem észrevenni az étterem pompájában, ám ő, úgy tűnt, nagyon üzletel valamit, így rá se hederített az odacsődítettekre.

... Persze jómagam sem adtam fel, s odakint, de utolértem őt.

— Ja, elmarad minden, mert a szervező megfázott, és úgyse tudtunk volna már senkit se értesíteni. Két hét múlva jövünk megint! — Egy hajszálon és rajtam múlott, hogy a párom ne az orra előtt tépje szét a drága meghívót.

Hát már ezt is lehet? Vajon milyen díjat érdemelne a cég ezért a manőverért az általa büszkén hirdetett nívódíj, meg BNV-siker mellé?

Jómagam betiltanám az összes ilyen pénzhajhász, erőszakos reklámfogást alkalmazó tevékenységét. Egy időben felvilágosítanám az érintetteket, hogy étterembe az íratlan szabályok szerint is alkalmi ruhában járunk, főleg, ha vacsoravendéget hívtunk. A minimum az lett volna, hogy öltönyben áll az ajtóban az alkalmazott és mindenkitől egyenként kér elnézést. Mellesleg elég hihetetlen és átlátszó kifogás a megfázás, amit már az iskolákban sem hisznek el a tanárok.

S végül egy segítség az olvasóknak: Ha lehet, a fent látott emblémájú levélnek se dőljenek be!

Herczku Tünde

Akár egy évig is lappanghat

Veszettség!

Miskolcon egy kétéves ricsei kisfiú, Sátoraljaújhelyen pedig egy 40 éves asszony hunyt el veszettségben október 20-án. Mindkettőjüket veszett macska fertőzte meg. A tisztiorvosi szolgálat 207 érintett oltását kezdte meg az eset kapcsán. Ennyi a hír. A betegségről: A vírust elkaphatja több gazdasági haszonálat, vadon élő emlősök közül néhány, a kutya, a macska, és sajnos az ember is. Magyarországon róka az elsődleges hordozója, de minden feltűnően szelíd vadállat gyanús! A veszettek 75-90 százaléka róka, 10-15 százaléka macska, 7-10 százaléka kutya, és nem egészen egy százaléka egyéb állat volt az elmúlt 15 évben. A kötelező évenkénti eboltást 1934-35-ben vezették be, mert egyre több ember kapta el a betegséget, ami Indiában ma is évente mintegy tízezer ember halálát okozza.

Az általános tévhit szerint a veszett állatok megvadulnak, holott csak minden negyedik esetben jellemző ez. A kór rendszerint úgy terjed, hogy a fertőzött állat harapásából a nyállal a sebbe kerül a vírus, de bejuthat a szervezetbe bármilyen bőrsérülésen, továbbá az orr és a szem nyálkahártyáin keresztül is. Bejutást követően azonnal rögződik valamilyen idegszövethez, ahol szaporodni kezd. A tünetek a fertőzést követő kettő-nyolc héten belül jelentkeznek, de akár egy évig is lappanghat a betegség! Általában hőemelkedéssel kezdődik, ezután a beteg nyugtalan, bizonytalan, félénk, vagy éppen túlzottan bizalmaskodó lesz, étvágytalanság vagy hallucinációk is felléphetnek. Ezt követi a ,,dühöngő”-nek nevezett szakasz amikor az állat néha nagy területet jár be, miközben minden mozgó tárgyat és élőlényt megharap. Ekkor érzéketlen a fájdalomra, a hangszalag részleges bénulása miatt a hangja is megváltozik, olykor pedig olyan görcsös rohamot kaphat, amelyben el is pusztulhat. A végső stádium az úgynevezett „csendes” szakasz. Az állat ilyenkor gyakran nyitva tartja a száját, csöpög belőle a nyál, képtelen ételt és vizet megemészteni ezért dehid- rálódik, azaz kiszárad. A végkifejlet minden esetben teljes bénulás, majd pedig a halál.

Hazánkban októbert megelőzően két éve hunyt el egy nő veszettségben, de évente mintegy 800-1500 beteg állatot vizsgálnak laboratóriumokban. A nyilvántartott 1,8 millió kutyának 80-90 százaléka kap rendszeresen védőoltást Magyarországon. Minden 6 hónapot betöltött macska kaphat veszettség elleni oltást a legközelebbi állatorvosnál, potom 300 forint körüli áron. Ez nem kötelező, csak ajánlott, de úgy gondolom, hogy a biztonságunk nem lehet pénzkérdés. Fordítsunk gondot háziállatainkra, legalább a saját érdekünkben! Ne feledjék! Egy aranyos cica éppúgy lehet a halál postása, akár a girhes, csapzott, nyáladzó, égő szemű róka!

Dojcsák Tibor

„Nem szeretek hatástalanítani"

Egy mai egyverkovács

Ha valaki a pincéjében almát, krumplit, szerszámokat vagy éppen tüzelőt tárol, abban nincs semmi különös. De kevés olyat találunk, akik sok-sok fegyver tárolnak. Borbányán, úgy tűnik, a legutolsó házak egyikében azonban puskák sorakoznak, Borfalusi Tibor lakásában. Szakmája nem mindennapi, ő a fegyverjavító.

— Gyermekként nem gondoltam volna, hogy gyilkoló szerszámok javításával töltöm majd napjaimat, bár volt némi családi indíttatás is. Nagyapám imádta, apám rajongásig szerette a fegyvereket, a nagybátyám is hadiüzemben dolgozott. Persze, a sors keze is beleszólt, hogy ma azt mondom, ha lenne ötmillióm, akkor is ezt csinálnám — meséli, de közben reszelget egy számomra teljesen ismeretlen alkatrészt, majd pillanatok alatt összeilleszti, és elégedetten mosolyog, milyen jól eltalálta a méretet.

— Van valahol ilyen iskola?

— Valamikor a nyolcvanas évek elején volt Pesten, de már ott is azt mondták, hogy 1920 táján lehetett fegyverjavító iskoláról beszélni. Nálam úgy kezdődött, hogy besoroztak katonának, s közölték velem, hogy lövészfegyver-technikusi kiképzést fogok kapni, s hat hónapot egy fegyverbázison kell töltenem. Persze a hadifegyvereket össze sem lehet hasonlítani a polgári fegyverekkel, hiszen a hadseregnél minden adott. A hétköznapi életben nem árt, ha első osztályú kémikus az ember, s emellett jól ismeri a fémek és a fafaragás világát.

— Ezek szerint kiskatonaként csak a lehetőség csillant meg Ön előtt.

— Hát persze. A többit az életben, magamtól és a magam kárán tanultam meg. Volt olyan fegyver, amit elhoztak hozzám javításra, és azt sem tudtam, hol az eleje. Volt, aki vállon veregetett, de olyan kis akadt, aki kiröhögött. Az igazság az, hogy az ember kevés helyen tudja ellesni ezeket a dolgokat, mert mindent eldugnak az orra elől. Erre születni kell, és nem árt, ha érzéke is van a dolgokhoz. Lehet, hogy marhaság, de szerintem én kőhajító gépeket javítottam az előző életemben.

— Van eredeti szakmája is?

—Anyám hordott mindenhova, mert én a családban olyan „salakféle” voltam. Míg a testvéreim továbbtanultak, én azt sem tudtam, mi szeretnék lenni. Semmi nem érdekelt igazán. Aztán elektroműszerésznek iskoláztak be, mert ott volt még hely. Nagy küzdelem volt, mert egyáltalán nem érdekelt, de végigcsináltam, sőt, később Miskolcon erősáram-elektro-műszerész- ként végeztem. Persze ezek után letagadtam, hogy ehhez elvileg értek. Az első dugipénzemen vettem egy légpuskát, s az ujjbecsípésen, rugóütésen keresztül minden balesetet elszenvedtem, de most már ismerem.

—Milyen puskája van a fegyver javítónak? ■

Fegyverállomány a pincében

— Csak célbalövéssel tudom elképzelni az életet. Hiába becéztek halálgyárosnak, én nem tudnék egy ártatlan állatot megölni csak azért, mert pénzem és puskám is van. Állandó kihívóim vannak így is, akik nagyon szeretnének engem megverni, de nem sikerül nekik. Van egy kisgolyós divatpuskám, egy egycsövű 12-es sörétesem, meg egy izraeli katonai puskám, ami most már fogalom a fegyverek között.

— Kik az ügyfelei?

— Részeges mezőőrtől a sebészorvoson keresztül a rendőrkapitányig és a honvéd- ezredesig mindenki hoz valamit. Meggazdagodni ezen azonban nem lehet, hiszen nagyon aprólékos kézimunkát végzek. Persze, ha háborog a természetem, akkor nem dolgozom, máskor pedig tízszer annyit vagyok itt, a pincében, mint amennyit kellene. Típushibák, szériahibák a társaim, és a néhai magyar Monte Carlo és az orosz puskák a leggyakoribb vendégeim. A mostani műszaki vizsgák persze visszavetették a forgalmat, hiszen idős emberek, tsz-elnökök már nem érnek rá reprezentálni, vagy félnek a vizsgáktól. Persze, ehhez hozzájárul az elszegényedés, hiszen ahol a tej, kenyér ára a fő kiadás, nemigen foglalkoznak fegyvervásárlással.

— Mit szól a család ehhez a hobbihoz?

— Szerencsém volt ebben is. Olyan feleségem van, aki rengeteget elnéz nekem. Én ugyanis a világ legtrehányabb embere vagyok a szakmán kívül. Felőlem leeshet a kilincs az ajtóról, ha dolgozom. A lányom minden lőszeremet ellőné előlem. Titkon örülnék, ha örökölné ezt a foglalatosságot, ami azért is kuriózum lenne, mert nem ismerek női fegyverjavítót.

— Mi a slágerfegyver mostanában?

— Kisgolyós puskáért járnak Ausztriába és az úgynevezett marokfegyverek is kelendők. Persze erre az engedélyeket nem szórják, de aki tud, ilyet vesz. Általában a nyugati katalógusok az irányadók, de nagyon jó a kínálat itt, Nyíregyházán is. Újra fellendülőben vannak a külső kalapos, golyós, sörétes puskák is, ami mellett a régi típusok megjavítása igazán nagy örömet okoz. Úgy jönnek ezekkel hozzám, hogy nem tudják, megjavíthatók-e még, aztán meg nem ismernek rá a felújítás után. Egy dolgot nem szeretek, ha hatástalanítani kell őket, mert ezzel meg kell ölni a fegyvert. Ez nem az én stílusom. A baj csak az, hogy hiába a kínálat, ha kereslet nincs, így ez a szakma is lassú vegetációját éli. Talán még az unokáknak sem lesz jó dolguk ilyen téren...

Herczku Tünde

A minőségi munka a kifizetődő hosszá távon

Óvatosabbak vagyunk

— Korábban is felvásárlással foglakoztunk én is és édesapám is — mondta Koleszár János, az ibrányi JONAGOLD Export-Import Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója.

— Nagy reményekkel hoztam létre 1991-ben a kft.-t. Azt terveztük, hogy export minőségű árut tudunk felvásárolni és

nyugatra szállítani, de a termelők ebben sajnos nem voltak partnerek. Nem tanították meg őket, nem tanulták meg korábban, hogy a minőség fontos dolog. A felvásárlókban ellenséget láttak, akik kizsákmányolják őket, a vérüket szívják. Sok helyen jártam a világban, és láttam, hogy hosszabb távon csak a minőségi munka kifizetődő.

— Mégis talpon maradt.

— Nagy nehezen. Az első évben többmilliós veszteségünk volt. Amikor megalakultunk, akkor omlott össze a keleti piac is. A kiszállított termékek árát nem fizették ki. Volt úgy, hogy a göngyöleg ára sem jött vissza. Az adósság fejében teherautókat hoztunk be, így konpenzáltuk

valamelyest a pénzügyi nehézségeinket.

— Jobb lett a helyzet azóta?

■— Tavaly finn és német vevőknek szállítottunk tizenöt kamionnyi napraforgómagot. Az idén már szerveztük a termelést. Vetőmagot adtunk, garantáltuk a napraforgó felvásárlását. Most az időjárás szólt közbe. Az aszály miatt alig

néhány kamionnyi árut szállítunk Finnországba és Németországba. E két ország egyébként hántolni való napraforgót vesz tőlünk, amiből madáreledelt készítenek, Szlovákia pedig étkezési szotyolát. Jövőre — azt mondták — ismét megkeresnek bennünket üzleti ajánlattal.

— Belföldre nem is szállítanak?

— Dehogyisnem. A környékről fel vásároljuk az idénynek megfelelő zöldséget, gyümölcsöt és tizenhat fős gárdánk osztályozza, csomagolja azt. A környező települések — Nagyhalász, Kemecse — ABC-it látjuk el, de a megyeszékhely piacából is részesülünk. Sőt, Budapesten a Bosnyák téri piacon is van standunk, ahol a fővárosiak az Ibrány környékén termett zöldséget, gyümölcsöt veszik.

— Mit importál a kft.?

— Szlovákiából tehergépkocsikat, traktorokat és öntözőberendezéseket. A kezdet kezdetén Gávavencsellőn tartottunk egy gép- és eszközkiállítást. Az érdeklődés sajnos minimális volt, így a berendezéseket visszaszállítottuk Szlovákiába. Most már óvatosabbak vagyunk. A megrendelőknek árajánlatot teszünk (a gépek paramétereivel együtt), és ha az üzlet megköttetett, kezdődik a szállítás.

— Úgy halottam, fejlesztést tervez.

— Egy huszonöt vagonos hűtőtárolót építünk jövőre, a beruházás értéke nyolcmillió forint. Az előkészített és lehűtött zöldséget, gyümölcsöt Németországba szállítjuk majd.

KvZ