Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-01 / 189. szám

ÚJ KELET 1994. november 1., kedd 7 S/.ántó Ágika négy-, nővérkéje, Kati pedig hatéves Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: Nyíregyháza, Tüzér u. 2. Bangkoki valóság — Hilton nélkül A Bangkok Hilton többrészes tévé­sorozatában a hazai nézők nemcsak a nemezetközi kábítószer-kereskedelem gyilkos titkaival ismerkedhettek meg, hanem a thaiföldi börtönök korrupt vilá­gával is. A valóság azonban néha szörnyűbb krimiket produkál, mint akár a forgató­könyvírók legdúsabb fantáziája. Még a nyáron történt Bangkokban, hogy fényes nappal a nyílt utcán egy acélcsővel agyonvertek egy fiatalasz- szonyt és 14 éves gyermekét. Annak a férfinek a hozzátartozóit, akit korona­tanúként akartak meghallgatni egy bűn­ügyben, amely szokványos ékszerrab­lásként idnult, még 1989-ben, de azóta magasrangú rendőrtisztek korrupciós botrányává dagadt Thaiföldön. A történet a szaudi fővárosban, Rijad- ban kezdődött, ahol a thai férfi — sok honfitársához hasonlóan — háziszol­gaként dolgozott a király egyik fiának palotájában, ahonnan egy szép napon nyomtalanul eltűnt, mégpedig 20 mil­lió dollár értékű ékszerrel. Szerencsére a bangkoki repülőtéren hazatérőben sikerült őt fülön csípni zsákmányával együtt, amelynek azonban a mai napig alig egyharmada került vissza szaudi gazdájához, a herceghez, az* is több­ségében gyenge hamisítvány volt. Mi történt valójában? Öt év elmúltával is csak annyit tud­ni, hogy orgazdaként, vagy az orgaz­dák fedezőjeként egyre több thai rend­őrtiszt keveredett bele a botrányba, amely még Thaiföld és Szaud-Arábia diplomáciai viszonyát is megrontotta, hiszen máig tisztázatlan körülmények között három szaudi diplomatát lőttek agyon Bangkok utcáin, egy szaudi üz­letember pedig — vélhetően szítén az ügy kapcsán — nyomtalanul eltűnt. Végül maga Thaiföld miniszterelnöke lépett közbe és szólította fel az ország rendőrfőnökét a nyomozás meggyor­sítására, hogy végre vallomásra bírják a tolvajt, aki mindent elmondott, ami Rijadban történt, a hazatérése után történtekről azonban mélységesen hall­gatott. Csak emlékeztetőül: tervezett bírósá­gi kihallgatásának napján irtották ki családját, nyílván figyelmeztetésül. Hogy kik? Talán egy újabb tévésorozatból egyszer majd megtudjuk... InfoNet Ismerkedés a Nővel Fotó: Kudaházi Az utolsó isii munka a tenaeritirés Éüessiájúaknak A tengeritörés a környékünkön az utolsó őszi munkának számított, s még ma is az. Rendszerint csak ezután költö­zött be a család a nyári konyhából a té­libe. A pincékben már erjedőben volt a must, s a testes, zömök kukoricacsövek láttán persze, hogy jókedvre kerekedett a gazda és a társaság. Különösen, ha eh­hez még a megrendelt jó idő is társult. Hány és hány emlék szüremlik elő. A rokonság-szomszédság együttléte mindig alkalmat adott a visszaemléke­zésekre. gyermekkoruk idézésére. Mi­csoda pajkosságok, mekkora csínytevé­sek is történhettek akkor! Az „Emlék­szel?” kezdetű mondatok kifogyhatat­lan sorára a „Hát hogyne!” elmarad­hatatlan válasza volt a refrén. A tűzbe dobált töltény durranása, a tanító úr kemény fegyelmezése, a má­sok lábujja közé csempészett papírcsík meggyújtása, népszerű nevén: csillagrú- gatás — mind előkerült ilyenkor az em­lékek tárházából, csakúgy, mint a ser- dülés-legénykedés történetei. Az emlí­tett tanító úr előtti megszeppenés egyik példájaként: Péter, a tanyáról az iskolá­ba — természetesen gyalogosan —járó gyerek a kúpba húzódva rá-rápöfékelt. Lánytestvére beárulta Pétert hatalmas bűnéért, amiért is a tanító kezelésbe vette szegényt. Erős pajeszhúzás köze­pette vonta kérdőre: — Igaz-e, Péter? A válasz tömör volt, fájdalmasan tömör: — Igaz, tanító úr, de az Icánk meg pipál! Tengeritörés közben elmaradhatatlan egy-egy túlfejlett cső láttán a „Na, ez akkora, mint az agronómusé!” — említés. Eredete közismert: a falu új mezőgazdá­sza kiváló minőségű kukoricát termelt, s a magáét betakarító, ugyancsak falubeli gazda felesége egy szép tengericsövet fel­mutatva akként büszkélkedett a társaság előtt. Persze, hogy derű fogadta az össze­hasonlítást. A tengeritörésnek vidékenként más-más módja van. Mifelénk nem csomóra hány­ják, hanem kosarakba kerül a kukorica, s onnan a zsákokba. A zsákok bekötésére általában külön ember szolgál. S ez az ember néha a tengeritörők mögött lema­rad. Olykor egészen lemarad. A hátul ha­gyott szatyrok mellett. S mire a tengerit törő feleség észbe kapva visszacsörtet hozzá, már többnyire hiába a törtető törődés: két kezével a tengeriszárba ka­paszkodva hulahoppozó férj látványa fo­gadja, de ezt a fogadást nem jegyzik a buk­mékerek. Ha a férj mégis erőt véve magán, az üres zsákköteget a hátára csapva botor- kálásba kezd, az araszoló hernyóhoz való hasonlítás biztos nem marad el, az egyéb szidalmakat nem is említve. Hát igen. Ilyenkor tűnik el a sapka és más ruhanemű. A sapka az mindig. Meg a cigaretta. Meg a gyufa. Hiába — tenger­nyi a tengeri. Meg eltűnt a csuhából a cső. A fene a hörcsögét! — Ebben sincs, meg ebben sincs, meg — folytatná nagybá­tyám, de akkorát ugrik, hogy az már olim­piai pontot érő. A hörcsög felfújt pofával támad, de aztán uzsgyi...! Fotó: Sebestyén Az asszonyok kevésbé szeretik a tengritörést. Nem is a munka miatt, mert az megy, mint a kombájn. Hanem a készülődés, az bizony nagy vesződség- gel jár. Enni-inni készíteni annyi em­bernek! A só, a mustár, a tányérok, evőeszközök mind be legyenek pakol­va. Meg a pohár. A pálinkás, a boros, a sörös. Tudtam, a bontó otthon marad! — kifakadása is e munka velejárója. Mint ahogy a végén a „hál’ istennek” sem marad el. Mert vége a nagy őszi robotnak, a tavaszi tervek, remények eredménye már jó helyen van. A határból hazafelé tartva az asszonyok a lakás nagy- takarítását tervezgetik. A zsákokkal megrakott teherautó felett vadludak éke húz... Lefler György First Lady-t&rténelem Az Egyesült Államok élén csak férfiak álltak, nőnek legfeljebb a First Lady sze­rep juthatott. Az elnöki feleségek nagyon különböző módon töltötték be „az első hölgy szerepét” az elmúlt évtizedekben. Hillary Clinton az első, aki a politikával is foglalkozik. Jacqueline Kennedy még a First Lady elnevezést sem állhatta, szerinte úgy hangzik, mint egy versenyló neve. Roosevelt elnök felesége még az ellen is tiltakozott, hogy az újságok írjanak róla. Azt állította, hogy egy hölgy nevének háromszor szabad megjelenni nyomtatás­ban: születésekor, házasságkötésekor és halálakor. A First Ladyk sorában a legfontosabb szerepet Wilson elnök felesége játszotta. Amikor az elnököt szélütés érte, átvette férje szerepét, és tulajdonképpen ő intézte Amerika sorsát. InfoNet Moszkauer Hozzávalók: 15 deka cukor, 15 deka durvára darált dióbél, 7 deka darált, cuk­rozott narancshéj, 1 deci tejszín, 1 deka liszt, 1 kávéskanál étolaj, 15 deka étcso­koládé. Egy edényben állandó kevergetés mel­lett, nyílt lángon felforralom az összes anyagot, kivéve a lisztet, olajat és csoko­ládét. A sütőlemezeket vékonyan bekenem olajjal, és meghintem liszttel. A masszából kiskanállal mandulányi kis halmokat for­málok a lemezekre, egymástól 5 centi tá­volságra. A süteményt előmelegített sütő­ben 6-8 perc alatt kisütöm. Két három perccel a sütés után leszedem a lapról a sütiket, mert később könnyen törnek. Ha teljesen kihűlt, olvasztott, étolajjal elke­vert csokoládéval megkenem a sütemé­nyek alját. A bevonat megkeményedése után lehet tálalni. Margitka néni nyugdíjba készül A közel 3400 fős Vaján szinte minden­ki ismeri Margitka nénit, Tamás Tibornét, a könyvtárost. Ottjártunkkor éppen az átadóleltárt készítették az utódjával. — Nyugdíjba megyek november else­jével — mondja elszorult torokkal. — Ilyenkor kicsit másként nézi az ember a dolgokat. Nem is tudom, hogy hol kezd­jem. 1965-ben lettem tiszteletdíjas könyv­táros. Aztán, ahogy nőtt a könyvtár- állomány, egész embert kívánt a munka, így lett 1981-től általános művelődési köz­pont az iskola és a művelődési ház összevonásával. Ez 1990-ig tartott, ekkor ismét önálló lett. — Mire emlékszik vissza szívesen ? —Érdekes pálya a miénk. Hány és hány alkalommal fordult elő, hogy a még mesét kölcsönző gyerek a szemem előtt nőtt fel, s aztán már középiskolai kötelező iroda­lom kellett neki. Később pedig gyakran itt tanult, jegyzetelt, készülve szigorlatra vagy éppen az államvizsgára. — Úgy tudom, nevezetes személyek is gyakran jártak ebbe a könyvtárba... — Jártak is, hiszen az elmúlt 29 év alatt nagyon sok író-olvasó találkozót, ankétot szerveztem. De rendszeres olvasóim is vol­tak közöttük. Hiszen a Vay Ádám Múze­um alkotóház szerepét is betöltötte egy idő­ben. Itt írtak, dolgoztak sokan. Göncz Ár­pád is itt írta második könyvét 1979-ben, s gyakran járt ide a könyvtárba. A most tavasszal tragikus körülmények között el­hunyt Anóka Eszter is itt írt könyvet az alkotóházban 1975-ben. Bari Károly költő rendszeresen visszatérő látogatója volt az alkotóháznak és a könyvtárnak is. — Mit tart munkája eredményessé­géről? — Örültem, ha segíthettem a szellemi értékek közvetítésében, továbbadásában, s annak, hogy generációk könyvtárosa le­hettem. — Köszönöm a beszélgetést, s engedje meg, hogy nyugodt, békés nyugdíjas- éveket kívánjunk Önnek, a generációk „könyvtáros Margitka nénijének.” Budaházi István Végrendelet u élei megszüntetéséről Az elmúlt hónapban a szingapúri Or­vosi Kamara Etikai Bizottsága azt java­solta, hogy minden felnőttnek legyen joga arra, hogy előre eldöntse halálos betegsége esetén, kívánja-e életfunk­cióinak mesterséges fenntartását. A ja­vaslat most nem talált ellenvéleményre, míg korábban az ellenzők a vallásos tanításokat hozták fel az élet tudatos megszakítása ellen. Az Iszlám Vallási Bizottság kiadott egy „Fatvat” azaz vallási döntést arról, hogy megengedik a muzulmánok részére e speciális végrendelet megírását. Kifejtették: az iszlám megengedi min­den embernek, hogy rendelkezhessék az életfenntartó berendezések elutasításáról halálos betegsége esetén. Javasolták, hogy három orvos egybe­hangzó véleménye legyen szükséges a halálos és megállíthatatlan betegség megállapításához. Döntésük meghoza­talakor támaszkodtak az Iszlám Aka­démia 1987 évi véleményére, melyet az Akadémia konferenciáján hoztak. Korábban számos egyéb vallási szer­vezet (hindu, katolikus, taoista, buddhis­ta, protestáns) is egyetértéséről biztosí­totta a javaslattevő orvosi kamarát. Ha a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor Szingapúr az elsők között lesz azon országok sorában, ahol az ilyen döntést előre egészséges emberek hozzák és törvény biztosítja a korrektül eljáró orvosok sérthetetlenségét. InfoNet

Next

/
Thumbnails
Contents