Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-01 / 189. szám

UJ KELET II MEGYÉNK ELETEBOL II 1994. november 1., kedd 5 Hárommillió állampolgár nevében Előnyt a jövő ne le! Diákpolgármesterek országos talál­kozója volt a hét végén a sóstói Tó­kuckóban. Szó esett itt a városi önko­rmányzat és a diákönkormányzatok kapcsolatáról, valamint az Országos Diáktanács eddigi munkájáról és a diákparlamenttel kapcsolatos tervekről. mek és ifjúsági korosztályok hely­zeténekjavításáról, társadalmi érvénye­sülése feltételeinek támogatásáról. Ált­alános — a tárgyalások fontosságát hangsúlyozó — álláspontjuk, hogy csak olyan állami döntések szülessenek, amelyek kialakítása során érdemben Vládi Zoltán „polgármestertársaival" (Fotó: Csonka) A MAKK — Magyar Középiskolások Köre — részéről Horváth László tar­tott előadást, melyben a közeli tervekről beszélt. — Januártól hetilapot szeretnénk indítani a diákok információű-ellátása érdekében. A hetilap 30 ezres példány­számban jelenne meg. A lapot orszá­gosan terjesztjük majd. Ez egyben diákvállalkozás is lehetne. A jövő ter­vei között szerepel a Gyermek és Ifjúsá­gi Tárgyaló Küldöttség tárgyalási ja­vaslata, amit a kormány elé terjeszte­nek. A javaslatot kidolgozó gyermek-, ifjúsági szervezetek, valamint gyer­mek- és ifjúsági érdekvédelmi szer­vezetek egy tizennégy tagú küldött­séget hatalmaztak fel arra, hogy tárgy­alásokat folytasson a Magyar Köztár­saság Kormánya képviselőivel a gyer­megjelenik annak a közel 3 millió ál­lampolgárt számláló társadalmi cso­portnak a véleménye, amelyre a dön­tések vonatkoznak. A küldöttség azon az elvi alapon áll, hogy az állam, a piac és a civil (nonprofit) szektor sajátos felelőssége, együttműködése tisztázás­ra vár. Az államháztartási reform nem végezhető el a civil szektor együttmű­ködése, mozgásterének növelése nél­kül. A kormány által szorgalmazott tár­sadalmi-gazdasági megállapodás létre­hozói közül a munkavállalók és a mun­kaadók mellől nem hiányozhatnak a civil szervezetek, ennek megfelelően kialakíthatóak a folyamatos érdek- egyeztetés országos és helyi keretei és fórumai. Gergely Csilla Az értelmet meghaladó szeretet kell! Folyamatos jelenlét — Tiszavasvári hat-hét ezer református lakójából azok, akik templomunkba jár­nak, komolyan veszik hitüket — mondta Szabó Sándor, aki 11 éve református lelké­sze a városnak. — Akik nem látogatják Isten házát, azokról sem lehet egyér­telműen kijelenteni, hogy nem foglalkoz­nak a hittel. Talán a rohanó élet, a sok munka miatt nem tudják a kapcsolatot tar­tani az egyházzal. Véleményem szerint egyáltalán nem jó, hogy nem jut idő Isten­re, családra. A gyerekek nem kapnak elég szeretetet, türelmet otthon, így a lelkész­nek a szülőt is pótolni kell. Próbáljuk be­tölteni az űrt Isten szeretetével. Az embe­riségnek és minden tagjának a minden értelmet felülmúló szeretetre van szük­sége. — Könnyű a hívekhez eljutni? Ismét sokan voltak kíváncsiak a nyíregy­házi Művészkör programjára. A vezető téma az ízlés, ha úgy tetszik, a jó ízlés volt. Sa­jnálatos módon ezt éppen a környezet — a székekkel és anélkül ki-be mászkáló kö­zönség, a recsegő mikrofon — zavarta meg némileg. Kezdetben bizony lassan, partta­lanul, unalmasan csordogáltak a mondan­dók, művészetről, építészetről. Még sze­rencse, hogy van Nyíregyházán egy markáns egyéniség — Bürget Lajos —, aki néhány frappáns mondattal „összerántotta” a szét­folyó beszélgetéseket. A hangulatot azután feldobta a közismert és kedvelt Dongó együttes blokkja, s Vitray Tamás — aki tiszteletdíj nélkül vállalta a fellépést ebben a jó hangulatban—már igazi élményt jelentett. A jó embereket valahogy mindig mesz- sziről meg lehet ismerni. Láttam Vitrayt megérkezni. Sugárzott belőle a „jó ember­ség”. S ezt az elmondottakkal, a tőle meg­szokott csendes visszafogottságával tovább erősítette. Tény: a Vitray-féle emberség ma igazi hiánycikk. Televízióban, sajtóban, politikában, üzletben s mindenütt. Kár. (y) — A gyülekezet nem egy magban, ha­nem jórészt szétszórtan él, többek között Szorgalmatoson, Tiszabüdön. A lelkész­nek ki kell járni a hívőkhöz az istentiszte­leteket megtartani. Lényeges, hogy az élet­ben jelen legyenek a történelmi egyházak. Az egyre jobban előretörő szektákat csak folyamatos jelenlétünkkel lehet megállí­tani, visszaszorítani. — Úgy hallottam, nemrég nagy munkát fejeztek be. — Új parókiát építettünk a hívekkel közösen, így több millió forintot spórol­tunk meg a templom felújítására. A régi szolgálati lakásból pedig három kis blokk­ból álló múzeumot rendeztünk be. Az épü­letben hamarosan meg lehet tekinteni egy kis hadtörténeti kiállítást, megyénk gyógy- szerészetének történetét és egy büdi pa­rasztház berendezését.. Nemsokára meg­kezdjük — hárommillió forintért — a templom orgonájának a teljes átépítését. Az orgona az 1880-as évek elején épült, és a jövő augusztusi átadást hangver­sennyel szeretnénk megünnepelni. A templom mögött egy kis emlékkiállítást rendeztünk be. Sőrés János református lelkésznek tisztelgünk. A tiszteletes épít­tetett Tiszavasváriban a századfordulón egy református iskolát. — Mi tesz és mit nem tesz szívesen? — Legszívesebben a lelkiismereti mun­kával foglalkozom. Klasszikus értelemben véve nem politizálok, a népért élek. Szere­tem a tiszta, egyenes utat. Azt nem szíve­sen teszem, ami a hitemmel ellenkezik. Szerencsére az ilyen jellegű dolog egyre kevesebb. KvZ leiieienTo reszeg volt Megverték a rendérek? Március közepe volt, amikor a kis­kertekben beindult a munka. T. I. és K. Cs. éppen egésznapos gallygyűjtésből mentek hazafelé biciklijükön, amikor egy rendőrautó elzárta előttük az utat. A kocsiból kiszálló rendőrök személy- azonosságuk igazolására szólították fel a két férfit. K. Cs. eleget is tett a kérés­nek, ám T. I. igazolvány hiányában csak szóban tudta elmondani, ki ő és hol lakik. A barátja is igazolni akarta kilétét, de ezt nem fogadták el. T. I. ekkor felajánlotta, hogy mivel csak pár házzal arrébb lakik, ha elkísérik, meg tudja mutatni a kért iratokat. A rend őreinek azonban nem tetszett ez az „öt­let“, T. I.-t leemelték a bicikliről, és be­tuszkolták az autó hátsó ülésére. Az egyik rendőr beült a sofőr mellé, a má­sik pedig a hátsó ülésre telepedett. Elvették a bicskáját Alig mentek pár métert, amikor az autó megállt egy kolléga házánál, aki­vel váltottak pár szót. T. I. ennek a rendőrnek is elismételte kérését, ám az ismét süket fülekre talált. Pontosabban azt érte el, hogy az egyik rendőr határo­zottan felszólította a hallgatásra. Mikor indulás után ismét megszólalt, az elöl ülő rendőr hátrahajolt, megragadta a haját, és fejét leszorította az ülés tám­lájára. Társa sem volt rest, ököllel fejbe verte T. I.-t. A rendőrségre beérkezve kipakoltatták a férfi zsebeit, és elkobozták szalonnázó- bicskáját. Bevitték egy rácsos helyiségbe, majd kis idő múlva átkísérték egy gyengén megvilágított irodába. Alig záródott be mögöttük az ajtó, amikor a bent tartózkodó rendőrök közül többen is a férfinak estek. Mellkasát, fejét verték, testét rugdosták. Frissen műtött kezére is ráléptek, de mikor könyörögni kezdett, kézfejét nem bántot­ták többé. Az asztalnál is ült egy rendőr, akinek be kellett diktálnia adatait. Bár az ütések közt nem mindig jött ki hang tor­kán, elmondta, ki ő és hol lakik. Ezután anélkül, hogy bármit aláírattak volna vele, hazaengedték. Otthon a család megdöbbenve fogadta a lelkileg teljesen összetört férfit. Már nem is a sérülése, inkább a megaláztatás fájt neki. Sebész sógornője azonnal a kórház­ba akarta vinni, hogy látleletet vegyenek, ám ő nem akart mást, mint elvonulni a szobába, és senkinek nem beszélni a tör­téntekről. Két nappal később mégiscsak elment a balesetire, ahol az ügyeletes or­vos nyolc napon belül gyógyuló mellkas­fali zúzódást, tompa fejsérülést, jobb comb zúzódást és fartáji zúzódást diagnosztizált. Március 31-én született egy határozat, mely a közbiztonságra különösen veszé­lyes eszközzel kapcsolatos szabálysértés, személyazonosság igazolásának megta­gadása, és személyi igazolvánnyal kapcso­latos kötelesség megszegése címen húszezer forintnyi pénzbírságot szabott ki T. I.-re. Kilátásba helyezték azt is, hogy amennyiben a jogerőre emelkedéstől számított 15 napon belül nem fizeti meg tartozását, azt 50 napi elzárásra változ­tatják meg. T. I. családi életre hivatkozva, és főleg azért, mert tárgyalás nélkül szab­ták ki rá ezt az összeget, fellebbezést nyúj­tott be. Körülbelül eddig tart a T. I. által elmon­dott történet, melyet hivatalos jegyző­könyv is rögzít. Ám mivel az éremnek két oldala van, megkerestük a másik felet is, a rendőrséget. A rendőrök másképp látták A rendőrök a jegyzőkönyvek segít­ségével a következőképpen elevenítették fel annak a márciusi napnak az esemé­nyeit. Azt senki sem tagadja, hogy a két férfit igazoltatták, de a rendőrök már a találkozás tányéré is másképp emlékez­nek. Este hét óra volt, amikor járőrözésük során felfigyeltek két kerékpárosra, akik közül az egyik erősen „kilengett“. Az autó csak azért volt kénytelen megállni, mert a két férfi eléhajtott. Felszólították őket, hogy álljanak meg és igazolják magukat. Emellett T. I. és K. Cs. azzal is sza­bálysértést követett el, hogy a kerékpárok nem voltak kivilágítva. K. Cs. minden további nélkül átadta igazolványát. T. I.- nél nem volt, és csak a nevét volt hajlandó elárulni. Amikor további adatait firtatták, ő csak azt hajtogatta, nem csinált semmit, miért kíváncsiak rá? Ilyen esetekben a rendőrnek kötelessége a polgárt a rendőrségre bekísérni, a személyazonosság tisztázása végett. Mivel T. I. nagyon arrogánsán viselkedett a rend­őrökkel szemben, betuszkolták a járőrau­tóba. Bírság tárgyalás nélkül Az is tény, hogy a bírságot tárgyalás nélkül szabták ki, de erre a törvény le­hetőséget ad. Lefolytatták a szabálysérté­si eljárást, ahol T. I. elmondta az (addig nem említett) őt ért testi sérelmeket is, fel­jelentést tett a rendőrök ellen. Ugyanekkor kérte, hogy tanúként hallgassák meg K. Cs-t. Ezután tartottak egy tárgyalást, ahol a rendőrök közül csak egyet tudtak meg­hallgatni, a másik kettőnek szolgálati el­foglaltsága volt. Ezért a tárgyalást be­rekesztették, és egy későbbi időpontban folytatták tovább. Erre azonban T. I. nem ment el, pedig ekkorra idézték be K. Cs.-t is. A tanú elmondta, hogy T. I. erőszako­san lépett fel a rendőrökkel szemben, s ez talán annak volt betudható, hogy aznap elég sokat ivott. Azt is elmondta, hogy a rendőrök rendesen beszéltek velük, és még meg se szondáztatták. Meghallgat­ták a rend őreit is, akik közül az egyik elmesélte, hogy miután kiengedték T. I.-t, ők tovább járőröztek, és az éjszaka folyamán még egyszer látták a férfit egy italt kimérő kocsma előtt. Minekután a bíróságnak sikerült min­den tanút meghallgatni, újabb tárgyalást nem tűztek ki, meghozták a határoza­tot. Ez egy úgynevezett kifogásra ho­zott határozat volt, melyben a bírónő helybenhagyta a húszezer forintnyi bírságot. Bár időközben felmerült még két szabálysértés, az összeget nem emelték meg. Miután a határozatot a család átvette, 15 nap állt rendel­kezésükre a fellebbezésre, mellyel nem éltek. Ekkor azonban már két szálon futot­tak az események, mivel T. I. felje­lentése után a Debreceni Ügyészségi Nyomozó Hivatal is bekapcsolódott az ügybe. A három intézkedő rendőrrel szemben megindították a vizsgálatot, majd július 17-én a bűncselekmény ala­pos gyanújának hiányában megtagad­ták a nyomozást. Mivel T. I. nem fellebbezett a határozat ellen, és a pénz­bírságot is befizette augusztus 24-én, a rendőrség ettől kezdve az ügyet lezárt­nak tekintette. Sikli Tímea Jó emberek a Művésikörben

Next

/
Thumbnails
Contents