Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-03 / 191. szám
1994. november 3„ csütörtök SPORT 10 Folyamatos játék hiányában vereség UJ KELET Röplabda extra liga férfiak NYVSC—Tungsram SC 2-3 (5. -7. -8, 9,-8) Nyíregyháza, Bujtosi Szabadidő Csarnok Bírók: Békési, Ferenczy NYVSC: ZAJÁCZ, Horváth G„ Lukács, SZILÁGYI, Zádor, Makai. Csere: Pampuch, Vitéz, Horváth L., Bemáth. Edző: Járosi János Tungsram SC: Sámán, Lombos, Pál, Sári, VALICS, JAGODICS Csere: Bánhegyi, Dalacu, Glózik. Edző: Dr. Farkas Mihály 1. játszma: A Tungsram nyitásával kezdődött a mérkőzés. UtánaZajácz jó támadás befejezésével beindult a hazaiak pontgyártása. Egészen 7-2-ig, amikor Zádor körülbelül nyolc méterről visszahozott labdája jelentette ennek a szettnek a legszebb labdamenetét. Ezután is tartotta előnyét az NYVSC. Ebben a játékrészben a hazaiak szenzációs sáncmunkát, és mezőnyvédeke- zést produkáltak, amit a 15-5 szett is mutatott. 2. játszma: A Tungsram felállásában változás történt. Talán a vendégek edzője bízott az előző játékrészben a cserejátékosokban. A legerősebb felállásban küldte pályára a Tungsram csapatát a második játszmában. Sokkal magabiztosabbak lettek az ütőjátékosok. Ebben sajnos partnereik voltak a hazaiak, így 1-5-ös állásnál Járosi edzőnek ki kellett kérni az első idejét. Ezután feljött az NYVSC 6-7-re, majd 7-9-re, de utána a nyírségiek nem tudtak több pontot szerezni, így 15-7-re elbukták a szettet. 3. játszma: Úgy nézett ki a szett kezdete, hogy a nyíregyháziak megismétlik az első játszma remek játékát, hiszen néhány perc alatt 6- 2-re vezettek. Sajnos a sorozatos rossz támadások után viszont már 7-7-re illetve 8-8-ra alakult az eredmény. A fiúk felhozták az ellenfelet, akik ezután hibátlanul játszva nyerték meg a szettet 15-8-ra. így a vendégek vezettek 2-1-re. 4. játszma: Ismét a nyíregyházi csapat kezdett jobban. A vendégek hibáit kihasználva újra 5-1-re vezetett az NYVSC. Ezután a Tungsram rákapcsolva feljött 6-4-re. Zajácz és Szilágyi vezérletével kijött a „gödörből” a hazai társaság, és előbb 10-7- re, majd 14-8-ra módosította az eredményt. A vendégek még egy pontot elértek, de a szettet megfordítani már nem tudták, így az NYVSC nyerte 15-8-ra, s kiegyenlítették a mérkőzés állását. Jöhetett az úgynevezett „rövid halál”. 5. játszma: Sajnos, a sorozatos rossz ütések nyomán - amit vagy elütöttek vagy a Tungsram kivédekezett, - akkora előnyt adott az NYVSC az ellenfélnek, (1-8), amit a rövidített játszmában nagyon nehéz behozni. Volt még a hazaiaknak egy fellángolásuk, mikor is 12-8-ra felzárkóztak, de ezzel el is lőtték a puskaporukat, hisz elbukták a játszmát 15-8-ra, így a mérkőzést 3- 2-re. Edzői szemmel Dr. Farkas Mihály: — A játékosaim teljesítménye katasztrofális volt, nagyon rossz napot fogtunk ki, de a végeredmény számít, s ezzel együtt a két bajnoki pont. Járosi János: — Ha a jó játékunkat nem tudjuk folyamatossá tenni, akkor ez az eredménye. A fiúk hozzáállásával meg voltam elégedve, ha még ehhez párosul a folyamatosság, akkor nyerhettünk volna. Sajnos, nem így történt. Batai János KÉZILABDA NB I Újoncot fogad az NYKC Hét közben, amikor kilátogattam az NYKC egyik délelőtti edzésére, már azt hittem, hogy Kun Laciék megunták a kézilabdát, és sportágat változtattak. Ugyanis a fiúk hatalmas csatát vívtak a kosárpalánk alatt. Egy lepattanó labdával (kézilabdával) Hellinger iramodott a másik palánk felé, és a felugrásos dobása (lövése) kosárt tévesztett. Boczák is többször próbálkozott hárompontos kosarat dobni, de sikertelenül. Ennek ellenére nem keseredtek el Jankovicsék, hiszen ez csak bemelegítés volt az edzésre. A Debrecen elleni győzelem után jó hangulatban készültek a következő találkozóra, ami ismét hazai pályán lesz. Holnap fél hattól az NB I egyik újoncával, a Százhalombattával játszanak kéziseink. — A holnapi hazai mérkőzés lehetőséget ad arra. hogy az élmezőnyben maradjon a csapat. Hogyan készülnek erre az összecsapásra? — kérdeztük Szőke István edzőt. — A tabellán elfoglalt jelenlegi helyezésünk kellő önbizalmat ad, hogy győzelmi eséllyel fogadjuk az újonc Százhalombattát. Szerencsére most már csak egy sérültünk van Szabó Gabi személyében. Tóvizi már felépült, de csak akkor küldöm pályára, ha feltétlenül szükség lesz rá. —Móré és Szergyuk sorsa rendeződött- e? Játszanak pénteken? — Egyelőre azzal kapcsolatosan, hogy Móré vagy Szergyuk fog-e játszani, nem tudok nyilatkozni. Mint edző mondom, nagy szükség lenne rájuk, hiszen a csapatot nem az utolsó pillanatban szeretném összeállítani. Nem tudom, hogy számolhatok velük vagy sem. — Mit tudnak az ellenfélről? — Jelenleg három ponttal az utolsó helyen tanyáznak. Ez nem jelenti azt, hogy nem vesszük komolyan őket. Már csak azért sem, mert a legutóbbi fordulóban a legnagyobb meglepetést ők okozták, hiszen a középmezőnyben álló Pécs otthonából hoztak el egy pontot. Korábban Ózdot verték meg Százhalombattán. Egyébként rutinos, tapasztalt gárdával rendelkeznek, és képesek meglepetést is okozni. Ennek ellenére, és a csapatunk összeállítása körüli bizonytalanságot is figyelembe véve, csak a győzelmet tudom elképzelni a holnapi mérkőzésen. —fuli — Egy ugrás Nyíregyházára Hegedűs András a Bessenyei György Tanárképző Főiskola elsőéves testnevelés-biológia szakos hallgatója. Ez önmagában nem nagy hír, viszont ha megemlítjük mellette, hogy kiváló távolugró, aki minden bizonnyal szerepelni fog a jövő évben megrendezendő Universiadén, máris érdekessé válik. A következő beszélgetést vele készítettük. —Hol és mikor kezdtél atletizálni? — Budapesten - ahol lakom - nyolc éve a Központi Sportiskolában kezdődött atlétikai pályafutásom. Legelső edzőm Fülöp Péter, aki jelenleg is a trénerem hivatalosan. —Ez azt jelenti, hogy itt, Nyíregyházán, még nincs mestered? — Az a probléma, hogy ebben a városban nincs ugróedző, vagy ha voltak is, pillanatnyilag nem tartották biztosítottnak ezt a szakmát. Orendi Mihály, az NYVSC vezetőedzője most tett lépéseket a gond megoldására, ugyanis leszerződteti a régen itt dolgozott Tamás Zoltánt. Ha ez rendeződik, elkezdhetem vele az edzéseket a budapesti, Fülöp Péter által megírt edzésterv alapján. így hivatalosan két trénerem lesz. —A hét öt napján itt edzel. Ha hétvégeken hazautazol, ott is folytatod? — Természetesen. Ha már sikerült élsportolóvá fejlődnöm, igyekszem, szinten tartani magam, és minél jobb eredményeket elérni, ehhez viszont rengeteg gyakorlásra van szükség. — Véleményed szerint nem jelent majd gondot, hogy két edző, két különböző személyiségfogja oktatni neked az atlétikát? — Az edzéstervet egy ember találja ki, az ellenőrzés történik majd két oldalról. A hibák általában ugyanazok — szerencsére túl nagy csiszolnivalók nincsenek —, és ők már olyan jó szakemberek, hogy a javítás is úgy történik, mintha egy mesterrel dolgoznék. —Elsőévesként jut elég időd a tanulásra a sport mellett? — A kettő egyeztetésével sosem voltak problémáim. Úgy gondolom, ha az embernek van valami célja, amit nagyon elakar érni, akkor annak is bele kell férnie az idejébe. Szeretném elvégezni a főiskolát, és remélem, sikerül is. —Eddig milyen eredményeid vannak? —Tavaly, még ifi korosztályban megnyertem az országos bajnokságot 766 centiméterrel. Ezzel az eredménnyel az Ifjúsági Európa-bajnokságon és az ifi világranglistán egyaránt a tizedik helyet szereztem meg. — Jövőre rendezik meg az Universi- adét Japánban. Úgy tudom, indulsz. — Mindenképp részt akarok venni rajta. Ahhoz, hogy valaki oda kijusson, kiküldetési szintet kell teljesítenie. A magyar távolugrómezőny elég zsúfolt, de úgy néz ki, hogy jó esélyem van rá. Végérvényesen a verseny előtt sorra kerülő országos bajnokságon dől el, ki lesz a két résztvevő. — Ha sikerül kijutnod, milyen helyezésre számítasz? — Szeretnék döntőbe kerülni, ott pedig már bármi sikerülhet. — Ezen a versenyen kívül mire készülsz még? — Március körül fedett pályás felnőtt világbajnokság lesz, amin szintén szeretnék részt venni. Ide egy 785 centiméteres eredmény kellene, amit, azt hiszem, teljesíteni fogok. — Az iskola elvégzése után is folytatod az atletizálást? — Természetesen, ameddig bírom, és úgy érzem, megéri maximális erővel dolgoznom a jobb eredményekért! Krasznai Kata KISVARDAI DILEMMA Melyikei válasszam? Kisvárdán két sportág áll a szurkolók érdeklődésének középpontjában. Az élvonalban szereplő kézilabdás hölgyek mellett az NB Ill-ban vitézkedő labdarúgók mérkőzéseit látogatják a legtöbben. Utóbbiak számára zűrösen indult az őszi idény. Ideiglenes megoldásként a Bessenyei gimnáziumban találtak otthonra (a várkerti pálya felújítási munkálatai miatt), majd egy óvási ügy borzolta a kedélyeket. A legnagyobb csapás azonban akkor érte a futball városi híveit, amikor szeptember első napjaiban lemondott tisztjéről Gólyán István szakosztályvezető. Megüresedett posztjára Demeter László egyesületi elnököt kérték fel, aki elvállalta a mai gazdasági helyzetben kevés sikerélményt nyújtó funkciót. A régi-új vezetővel őszinte beszélgetés keretében igyekeztünk vázolni a várdai labdarúgás közelmúltját, jelenét s jövőjét. —Mennyire elégedett az együttes eddig mutatott produkciójával? — Összességében az ezidáig nyújtott teljesítményéért nem érheti szemrehányás a csapatot. Úgy érzem, bejött az a korábbi elképzelésünk, miszerint a szakmai munka irányítását a Gólyán István— Komáromi György duó kezébe helyezzük. Nagyon sajnálatos, hogy Gólyán Pista nem akart emllénk állni, s a vezetést segíteni, azzal, hogy az elszámoltatás miatt végül is lemondott. Pedig ez a felállás mindenkinek jó volt! Megítélésem szerint a leköszönő szakosztályvezető el is fáradt, mert valljuk be, nem kevés problémával jár ez a munkakör. Megvan a remény azonban arra, hogy visszatér a helyi labdarúgás vérkeringésébe. Az elmúlt héten tartott elnökségi ülés erre kellő alapot biztosít, ott ugyanis olyan megállapodás született, hogy Pista besegít a feladatok megoldásában, mert az elnökség változatlanul engem bízott meg a funkció betöltésével. Ennek a testületnek decemberben lejár a mandátuma, majd az újonnan megválasztott emberek eldöntik, ki legyen a véglegesített szakosztályvezető, egyáltalán a jövőben ki álljon az egyesület élén. —Hogyan áll anyagilag a labdarúgószakosztály szénája? — Mint mindenütt az országban, nekünk is vannak gondjaink. Az önkormányzat négymillió forintot áldozott a futballra. Ettől több az igényünk, közel hat és fél millió forintra lenne szükségünk. Ebben az évben mintegy ötszázezer forintot kell még kifizetnünk a fiúknak, ebben benne foglaltatnak a pontpénzek, munkabérek, a szerződésbeli juttatások, az albérleti hozzájárulások és egyéb kisebb összegek, de én nagyon bízom benne, hogy a hátralévő két hónapban rendezzük a számlát. — Az önkormányzattól kapott segítségen kívül milyen támogatásra számíthatnak még? —A vállalkozóktól igyekszünk pénzt felhajtani, szerencsére Kisvárdán sok barátja van a játéknak. Tőlük nagyobb részt már megérkeztek az ígért szponzori pénzek. Továbbra is igényeljük segítő szándékukat, s természetesen nem zárkózunk el semmilyen, a támogatásra vonatkozó ötlettől sem. — Gondoltak-e már arra, hogy belátható időn belül másodosztályú csapattal öregbítsék a város hírnevét? — Igen, de ennek sok összetevője, elsősorban persze pénzügyi vonzata van. Óriási ellenlábasa a futballnak az NB I- es női kézilabdagárda, hiszen egy, az élvonalban játszó együttest szponzorálni nem kis dolog. Magasabbak a költségek, jóval magasabbak. Csak úgy arányaiban ismertetném a különbséget. A kézilabda több mint tízmillió forintot emészt fel, tudniillik profi sportolókról van szó. A labdarúgás ezzel szemben körülbelül ennek a felével kell, hogy beérje. —Emiatt nincsen súrlódás a két szakosztály között? — Őszintén megmondva vannak nézeteltérések, de a szponzorok szava dönt. Ők határozzák meg, mire fordíthatjuk pénzüket, s a kézilabdát részesítik előnyben. Nem könnyű dolog igazságot tenni ebben a kérdésben, ám mindenkinek tudomásul kell vennie a jelenlegi erőviszonyokat. Remélem, hamarosan megszűnik ez az áldatlan állapot. — Említette, hogy tervbe van véve a labdarúgócsapat feljutása. Mégis ki állná ennek fedezetét? —Nagyobb hányadát az önkormányzat. A jelenlegi polgármester lelkes rajongója a két sportágnak, és pozíciójánál fogva próbál is segíteni a szakosztályokon. Megvallom, én is indulok a hamarosan lezajló választásokon, s amennyiben elnyerem a szavazók bizalmát, mindenképpen a futballt helyezem előtérbe, nem elhanyagolva másik sikersportágunkat sem. — Tegyük fel, mégsem ön lesz a befutó. Jön egy, a sportot másodrangúnak, de ne adj' isten harmadrendű időtöltésnek tekintő polgármester. Akkor hiába minden erőfeszítés, dugába dőlnek az álmok. — Az indulók közül — hiszen öten vagyunk — szinte mindenki szereti a sportot. Bizakodom, hogy nem maradok egyedül elképzeléseimmel, és mindenki úgy gondolkodik, ahogy én, nem hagyják cserben a város labdarúgását. Koncz Tibor Gyürei gyűrődés Nem tehetek róla, kíváncsi természettel áldott (vert) meg a sors. Hogy ez most miért közlöm? Vannak az életben olyan pillanatok, amikor az emberfia elcsügged. kedvét veszti. Ez az érzés akkor kerített hatalmába, mikor több heti próbálkozás után sem sikerült telefonvégre kapni egyetlen egy, a gyürei labdarúgócsapattal kapcsolatban álló szakvezetőt sem. Pedig a kérdések csak úgy sorjáznak fejemben. Mert mit mutatnak a tények, illetve a megyei másodosztály második csoportjának tabellája? Az újonc legénység pont nélkül kullog a mezőny végén, ne szépítsük, tök utolsók. Jó, tudom, kis fo'u, kis pénz, kis foci. De azért mégis szerettem volna a kulisszák mögé látni, miért áll ott a gárda, ahol. Végső mentsvárként a polgár- mesterhez, Zsoldos Ferenchez fordultam, aki húzódozott, mit tagadjam, tiltakozott személye előtérbe helyezése ellen. Közvetlen kapcsolata nincs a futballal, véleménye azonban igen. Ezért is érthetetlen félelme a nyilvánosságtól. Mondanivalóját rövidre szabta, de így is sejtetni engedi a valóságot. — A nyáron nagyon kértem a sportkör elnökét, alaposan fontolják meg indulásukat a megyei másodosztályban. Sőt, megmondom, kifejezetten elleneztem a magasabb osztályt. Anyagilag rosszul áll a labdarúgók szénája, s bár az önkormányzat megadta a segítséget, ez kevésnek bizonyult. Legalább félmillió forint kellett vona a nyugodt munka feltételeinek megteremtéséhez, ám ez az összeg nem állt rendelkezésre. Szállító- eszköz sincs a csapat birtokában, és mivel pályánk nem felel meg az elvárásoknak. Nagyvarsányban rendezzük hazai mérkőzéseinket. Ennyi! Ez is több, mint a semmi. Sokkal okosabbak ugyan nem lettünk, de továbbra is várjuk azt az illetőt, aki a részletekbe is beavatja rajtunk keresztül az olvasókat. Koncz Tibor
