Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-29 / 213. szám
UJ KELET LABDARÚGÁS 1994. november 29., kedd 11 Megyei I. osztály Ez történt az NB ll-ben Korai mikuláscsomagok Szabolcsi aranylábúak A baktai gólzsák: MFOC — Sikerülni sikerült, de ez kölcsönös volt. A hazaiak bevetették a váci Nyikost, s erre az egy derbire visszaigazolták Móznert is. így itt sem bírtunk egymással. A két fiú egyébként nem okozott csalódást, különösen Capatina ügyködése tetszett. Középpályán ragyogóan tartotta a labdát, csodálatos indításaival hívta fel magára a figyelmet. Ugyanakkor Domokos is hajtott becsülettel, gyorsasága kifizetődött. Persze, mikor valakit megkínálnak combközéptájon olyan erővel, ahogy azt vele tették, akkor kétszer is meggondolja, belemenjen-e a csínyekbe. — Szatke hiányát mennyire viselte meg a védelem? — Zoli nemcsak azért hiányzott, mert tudása alapján amúgy is biztos csapattag, hanem emberi tulajdonságai is tartást adnak a társaknak. Nagyon érzékenyen érintett, hogy nélkülöznünk kell. — Az áhított ötödik helyet elérte a gárda. Elégedett? —Vegyes érzelmek dúlnak bennem. Ha a szezon megkezdése előtt azt mondják, ebben a pozícióban zárunk, nem tartottam volna rossz eredménynek. Azonban vannak fenntartásaim. Nevezetesen: negatív a gólarányunk, mindösssze huszonként pontot szereztünk. Sok gólt kaptunk, ezzel szemben kevés alkalommal zörgettük meg az ellenfelek hálóját. Hazai környezetben négy győzelmünk mellett becsúszott két döntetlen s egy vereség, ami rontja az összképet. Csapatomat a tizenkettedik helyen telelő Hajdúnánástól négy pont választja el, egyszóval számomra keserédesre sikeredett ez az idény. K. T. Gdovin —Kivel tudod magad megérteni a csapaton helül? —Maries az, akivel a legjobban össze tudok játszani. — Van-e olyan együttes, amelyik ellen nem szeretsz pályára lépni? — Biri ellen nem szívesen focizok. Játékstílusuk az ellenünk vívott találkozókon nagyon durva volt. Támadóink rengeteg rúgást kaptak tőlük. — Mit szeretnél elérni a közeljövőben? — Jó lenne, ha fel tudnánk jutni az NB Ill-ba, és családi házam építését minél hamarabb be tudnám fejezni. Ha az utóbbi vágyam valóra válik, akkor vajai lakos leszek, mert a ház ott épül. Azonban még mielőtt valakinek az jut az eszébe, hogy esetleg Vaján folytatom játékospályafutásomat, ki kell, hogy ábrándítsam, erről szó sincs. Mint már említettem, baktai futballistaként hagyom majd abba a labdarúgást, ha eljön az ideje. T. M. Forró „Kell egy kis áramszünet” — mondja a híres Hofi-sláger. Megkaptuk. Leoltották a villanyt országszerte, a figyelem a pályák helyett a karácsonyi bevásárlás, esetleg már a szilveszteri buli megszervezése felé fordul. Persze a mögöttünk álló hétvége még a foci jegyében telt. Jó kétszázan öltöttek meleg kabátot, hajtották fel gallérjukat, húztak fülükre sapkát, hogy kiszurkolják a megyei első osztály filmbéli Csabagyöngyének, a Nyíregyházi Hardware szezonzáró győzelmét. Rá is fért volna már egy kis sikerélmény a Vránszki- fiúkra, mert tartós zuhanásukban a tabella alsó régiójából nyomoztak az elkóborolt pontok után. Na de a vendég vásárosnamé- nyiak sem statisztálni jöttek, imponáló idegenbeli mutatójukat próbálták prolongálni tavaszig. Két döntetlen mellett ugyanis aprítást végeztek az őket vendégül látók között. Illetlen látogatóként nem átallották rendszeresen nyertesen távozni kirándulásaik helyszínéről, s most is valami hasonló csintalanságon törték kobakjukat. A két csapat kiszorulván a Tiszavasvári úti sportkomplexum salakos küzdőterére (a füves szentélyt némi növekedést serkentő utánpótlással látták el), a sanyarú körülményekkel mit sem törődve feszült egymásnak. Tíz hely s közel húsz pont választotta el őket az utolsó kör előtt, ezért a beregiek viharos támadásait vártuk valamennyien. De a megyeszékhelyiek erre a meccsre félretették tekintélytiszteletüket, úgymond felszívták magukat. Olykor szemre is tetszetősen gurigáztak, a mindent középen erőltető naményiak orra elől elzárták a kapu felé vezető utakat. Békésen futballoztak a felek, s az ezerfejű is méla egykedvűséggel őrölte fogai közt betevő szotyiját. Aztán a harminchatodik perc tájékán egy szabadrúgás gyors végrehajtása után összeverődhettek a vendégeket elkísérő nézők tenyerei. Ettől bajnok Baktalórántháza gárdáját látta vendégül. A találkozóról a két csapat elnökét kérdeztük meg. Baktalórántháza szakosztályelnöke, Kormány Béla így látta az összecsapást: — Mély talajú, csúszós pályán tudása alatt futballozott a baktai legénység. A felázott küzdőtér rányomta bélyegét játékunkra. A fiúk nem tudták azt produkálni, amire képesek. Hamar vezetést szereztünk, és a srácok ezután nem összpontosítottak eléggé, a támadásokat sem erőltették. A második félidő végén a hazaiak gyanús körülmények között egyenlítettek. Szerintünk az egyik szálkái focista kezéről vágódott a labda a hálóba. Számos ziccert kihagytunk a meccsen. Gdovin — gólja mellett— még két óriási lehetőséget puskázott el. Maries és Sós sérülten vállalták a játékot, s ez meg is látszott teljesítményükön. Kapusunk, Tóth Attila ragyogóan őrizte hálóját, annak ellenére, hogy törött ujja minden bizonnyal nagy fájdalmat okozott neki. Rajta kívül Benkő és Geda nyújtott elfogadhatót. A többiekkel elégedetlenek vagyunk, főleg a hozzáállásukkal. A társaságból hiányzott a küzdeni tudás. Nekem is az a véleményem, hogy játszani lehet rosszul, de szív nélkül soha. A három pont reményében utaztunk Tiszaszalkára, mert nekünk mindig győzni kell a bajnokság megnyerése érdekében. Sajnos ezen a mérkőzésen újra kijöttek a hibák az együttes játékában, amelyek azt bizonyítják, hogy muszáj erősítenünk. búcsú kezdve kétszázan fújták nemcsak orrukat, de saját igazukat is. Gurult vagy nem gurult, mikor Varga indította a gólszerző Berettyón Gábort? Balogh sípmesternek az eset kapcsán fel- és lemenő ági rokonai is emlegetve lettek. A találatot követően négy hazai játékos vette kezelésbe a bírót, Mihályfalvi lehetett a szószólójuk, mert villant a piros lap, s az addig okosan osztogató középpályás búsan battyoghatott a tusolóba. Bár az egyenlítés még összejött a nyíregyháziaknak, sőt a második félidő hajrájában Papp amolyan Détári-szögből (a szőke válogatott a lengyeleknek lőtt még élesebb helyzetből szédületes gólt) fantasztikusan eltalált lökettel kipókhálózta a bal felső sarkot, ám a derbi ekkorra már elúszott számukra. Mikor a kilencven percnek bevégeztetett, újra felharsant a feketeruhásokat szidalmazok kórusa. Nem vattázta véleményét Vránszki Péter, a vendéglátók vezetőedzője sem. — Csapatom régen látott lelkesedéssel, ki merem jelenteni, jól futballozott. Az első gólt szabálytalan körülmények között kaptuk, amely megspékelve Mihályfalvi kiállításával, döntően befolyásolta a mérkőzés eredményének kialakulását.-A játékvezető működését inkorrektnek minősítem, módszeresen kárunkra tévedett. Maximálisan meg vagyok elégedve a fiúk teljesítményével, hozzáállásukon semmi nem múlott. A másik oldalon Farkas Béla rezignál- tan nyilatkozott. — Azt hiszem, ennyivel jobbak voltunk. Időbe telt, míg a társaság alkalmazkodott a szokatlan körülményekhez, az első félidőben emiatt akadozott a gépezet. A szünetben sikerült felrázni játékosaimat, s hoztuk a várt győzelmet. A házigazda tiszaszalkaiak sportköri elnöke, Lapos István a következőképpen értékelte a vasárnap délutáni derbitr — Elsősorban második félidei jó játékunknak köszönhetően, megérdemelten tartottuk otthon az egyik bajnoki pontot a képzett futballistákból álló bajnokaspiráns Baktalórántháza ellen. A legényeink, úgy érzem, jobban alkalmazkodtak a mély talajhoz. Kapusunk, Szimku lényegében hibátlanul látta el feladatát, csakúgy, mint hátvédünk, Migovics. A középpályán sokat és eredményesen dolgozott Didenko. Ijgyártó elképesztően hatalmas mezőnymunkát végzett, amivel a többiek fölé nőtt. A vendégek soraiban egy fantasztikusan védő cerberust ismerhettünk meg, aki a második játékrészben parádézott. Már-már gólnak látszó lövéseket hárított. Az első félidőben nem bizonyíthatta képességeit, ugyanis munka nélkül volt, de a második negyvenöt percben káprázatosán „állta a sarat”. Neki köszönhető, hogy rohamaink egy kivételével nem értek góllá. Külön örömmel tölt el, hogy támadóink rendre lövéssel fejezték be akcióikat. Az eredménnyel és a mutatott játékkal is elégedettek vagyunk. A szünetben Eszenyi Dénes kellően felrázta a társaságot, és ezt a közönség is láthatta. A sportszerű mérkőzésen egy sajnálatos sérülés történt. Liba Barna lába leragadt a vizes füvön, és kifordult a bokája. Kemény fából faragták, s remélem, mihamarabb felépül. Mindent összevetve sok ilyen második félidei előadásra van szükség a tavasz folyamán a sikeresebb szereplés érdekében. Tóth Mihály Nem árult zsákbamacskát Buús György, a Nyíregyházi FC vezetőedzője, amikor a hatvani csatát megelőzően bátor támadófutballt ígért. Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Sikerült is hajszálpontosan téli vakációra vonulni, bár a mester a hármas sípszót követő, még meleg nyilatkozatában további pontok elhullajtásáról beszélt. Furcsa mérkőzés volt, szentigaz. Kiállítással, sárga lapokkal, tizenegyessel megspékelve. A vége döntetlen. Hogy ez miképpen értékelendő, arra hétfőn kerestük a választ. — Sajnos, ezért az egy pontért nagy árat kellett fizetnünk — dohogott a mester. — Rengeteg sárga cédulát kaptak játékosaim, felesleges kiállítás és büntető sújtotta csapatomat. A mérkőzés előtt optimista voltam, bíztam benne, hogy nyerni tudunk. Az első félidő igazolta is várakozásaimat, hisz Bagoly gólja mellett legalább három helyzetet puskázott el. Szünet után Kovács rontott kecsegtető szituációban, ha nem hibáz, akkor már olyan előnyre tehettünk volna szert, ami garantálja sikerünket. Érdekességképpen megemlítem, alig valamivel később ugyanő összehozott egy felesleges szabadrúgást, amiből — miután Feke kiejtette a beadást — egyenlítettek a hazaiak. A krónikához tartozik, hogy a második találatuk előtt — ez egyben kritika is együttesemre nézve — mi végezhetünk el szögletet, s az ellenakcióból az ellenfél jut büntetőhöz. Na most, a tizenegyes jogosságáról annyit, én soha nem kritizálom a játékvezető tevékenységét, mert nem látom érA megyei I. osztályban szereplő Baktalórántháza együttesében számtalanszor megkeserítette már az ellenfelek védőinek sorsát többszörös házi gólkirályuk, Gdovin János. A villámgyors csatár szívesen válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. — Mit kell tudni eddigi civil életedről? — Tősgyökeres baktai vagyok. Itt születtem, és jelenleg is itt élek. Huszonhét éves nős ember vagyok. Az általános iskola befejezését követően a nyíregyházi 110-es szakmunkásképző intézetben tanultam autófényezőnek. Pillanatnyilag a megyeszékhelyi Nyírség Kft. dolgozója vagyok. A cégnél felvásárlóként ténykedem. —Hány csapatnál futballoztál korábban? — Baktalórántházán kívül nem játszottam sehol. Korábban kerestek Nyíregyházáról, Békéscsabáról és más, magasabb osztálybeli csapattól. Annak idején ezek a szerződésajánlatok különböző okok miA hét végén Nyíregyházán és Mátészalkán befejeződött a megyei teremlabdarúgó-bajnokság selejtezősorozata. Eredmények: Nyíregyháza „A” csoport Gólya Kér — Formatex 13-2, Sényő — Királytelek 11 -4, Gólya Kér — Királytelek 16-1, Sényő — Formatex 3-1, Királytelek — Formatex 5-3, Gólya Kér — Sényő 12-0. . „B” csoport Térinfo—Ricsi SE 11-1, Isobau— Dunapack 4-1, Isobau—Ricsi SE 11-2, Dunapack—Térinfo 6-3, Isobau— Térinfo 12-1, Dunapack—Ricsi SE 10-3. „C” csoport Uniterv—Nyírszőlős 5-3, Bottyán SE— Elektronét 4-3, Bottyán SE—Nyírszőlős 7-1, Elektronét—Uniterv 3-2, Elektronét—Nyírszőlős 6-1, Uniterv— Bottyán SE 4-4. „D” csoport Iposz — Pókháló 4-3, NN T opping — Keletfa 1-0, Pókháló — Keletfa 8-1, Iposz — NN Topping 11-2, Iposz — telmét. De meggyőződésem, ebben az esetben nem volt igaza. A sors azonban igazságot szolgáltatott. Az egész őszi szezonban kiválóan teljesítő Drobni fejesével megmentette az egyik pontot. ~Lehet azt mondani, törvényszerűen alakult így az eredmény, mégis úgy érzem, otthagytunk még két fontos pontot. — A büntető értékesítése után megfordultfejében a vereség gondolata? — Ekkor már csak tíz perc volt hátra. A futballban ugyan nincsenek csodák, ám megvallom, titkon reménykedtem az egyenlítésben. A labdarúgás igazságtalanságának tartottam volna, ha vesztesen hagyjuk el a pályát. — A tudósítások szerint csontzenétől visszhangzott a küzdőtér, melyben a vendégek jártak élen. Hallhatnánk erről a véleményét? — Természetesen a kemény játék híve vagyok. Soha nem rejtettem véka alá, hogy arra kérem játékosaimat, menjenek el a sportszerűség felső határáig , tovább azonban soha. De az alattomosságot, úgy az életben, mint a pályán, ki nem állhatom. Ezen a vasárnapon már a találkozó első szakaszában Szabados olyan csomagot postázott Domokos részére, hogy egy kívülálló rögtön táppénzért folyamodott volna. Nem panaszkodhatott Szkunc, Capatina és Kovács sem, őket is alaposan kiosztották a hevesiek. Persze mi sem maradhattunk tétlenek, nem tagadom, oda-odaszúrtak a fiúk is, ám igyekeztek a szabályok adta keretek között harcolni. —Capatina és Domokos csatasorba állításával sikerült meglepni Hatvant? att kútba estek. Az igazság az, hogy most már nem is vágyok sehova. Több mint tíz évet húztam le Baktán, s nagyon jól érzem magam a társak és a vezetők között. Ennek a településnek a labdarúgójaként szeretném szögre akasztani a focicsukát. — Milyen kedves emlékek fűznek ehhez a gárdához? — Mindenképpen a két évvel ezelőtti Magyar Kupában történő menetelésünket említeném meg első helyen, aminek „megkoronázásaként” Szabad Föld Kupa döntőt vívhattunk. Ellenfelünk szintén szabolcsi volt, nevezetesen Ibrány. Az összecsapáson négyhárom arányban diadalmaskodtunk. Ezt a kilencven percet soha nem felejtem el. — Volt-e olyan esemény, amire nem szívesen emlékszel vissza? — Ugyancsak tavalyelőtt térdszalagszakadást szenvedtem Fehérgyarmaton, s emiatt négy hónap kényszerpihenőre kényszerültem. A felépülésem után könnyen fel tudtam venni az edzésritmust. Keletfa 5-0, Pókháló — NN Topping 9-4. A december 3-án Tiszavasváriban sorrakerülő megyei döntőbe a négy csoportgyőztes: a GólyaKer, az Isobau. a Bottyán SE és az Iposz csapata került. Mátészalka „A” csoport Ópályi—MMTK 5-4, Ópályi—Ipari 6-2, MMTK—Ipari 8-2. „B” csoport Nagyecsed—Északi FC 7-2, Nagye- csed — Bulldogs 7-1, Északi FC— Bulldogs 6-1. „C” csoport Nyírcsaholy—Lehel BT 9-0, Ráczkert- —Lehel BT 7-1, Nyírcsaholy—Ráczkert 5-1. „D” csoport Kocsord—Tyúkod 2-1, Kocsord—Red Bulls 10-3, Tyúkod—Red Bulls 5-2. Döntő Ópályi—Nagyecsed 3-2, Nyírcsaholy- —Kocsord 7-1. Nagyecsed—Kocsord 5- 2, Nyírcsaholy — Ópályi 4-2. A megyei fináléba Ópályi és Nyírcsaholy csapata jutott. A lezárult csatározások után ismertté vált nemcsak a döntőre jogot szerzett tizenhat csapat neve, hanem a további párcharcok párosítása is. Szombaton Tiszavasváriban már élesben folytatódik a menetelés, aki elvéti a lépést, azonmód csomagolhat. Az egyenes kiesés garantálja a magas hőfokot, a heves küzdelmet. A rostán átvergődve négy együttes kvalifikálhatja magát az országos fináléba. Kimozdulniuk akkor sem kell a szűkebb régióból, mert a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is megyénk ad otthont a hon legjobb kispályásainak. A hétvégi program 8.00 óra: HŐR Nyírbátor—Tiszavasvári Sörpatika, 8.45: Túrricse—Nyíregyházi Iposz, 9.30: Kisvárdai Gumimacik—Nyíregyházi Isobau, 10.15: Hírlap SE Demecser—AB Aegon Fehérgyarmat, 11.00: Hawaii Disco Fehérgyarmat—Nyírbogát SE, 11.45: Nyíregyházi Gólya Kér—Ópályi SE, 12.30: Boty- tyán SE—Nyírcsaholy SE, 13.15: Sús Hús Csenger—Tiszamenti SE, Gergelyi- ugomya. A. T. Pontosztozkodás a Beregben A megyei I. osztály zárófordulójában a felszálló ágban lévő Tiszaszalka a már őszi
