Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-29 / 213. szám
ÚJ KELET A falu a Szamos (folyamszabályozás óta Holt-Számos) két partján elterülő' település, Matolcs és Tunyog egyesítésével kialakult faluszerkezet. Lakóinak száma kettőezer-hétszázhuszonegy. Matolcs valamikor árumegállító joggal felruházott vásáros hely volt. Közvetlen vasútvonal köti össze Mátészalkával. Önálló iskolája, háziorvosi ellátása van. A lakosság egynegyede a cigány etnikumhoz tartozik A varsákat ellopták Sok az orvhalász Széles Tamás mechanikai műszerészből nem a rendszerváltás csinált halászt. Aki gyerekkorában megszokta a vizek csobogását, a folyóba markoló evezőlapát sur- ranását, a himbálódzó csónakok mámorát, az előbb-utóbb visszatér a Szamos fürtös hullámaira. — Már nyolcéves koromban együtt halásztam apámmal. Én eveztem a rántólapátos csónakot, ő meg kormányzott, és úgy szedtük fel a tele varsákat. Élmény volt, amikor egy-egy jó fogás alkalmával alig fért a csónakban a ficánkoló hal. — Gondolom, halban ma sincs hiány. — Elég rosszul gondolja, mert ma inkább orvhalászban nincs hiány. Még javult is a Szamos vízminősége, amióta Romániában tönkrementek a gyárak. Nincs ahonnan elszennyezzék a folyót, de mégsem több a hal, mert az ellenőrizetlen rablóhalászat. -horgászat elpazarolja a halkészletet. — Mit lehet ez ellen tenni? — Még nagyapám, aki szintén halász volt, hallal fizetett annak az embernek, akinek a földje végén lerakta a folyóban a varsát. Nem is volt akkoriban lopás, mert a halászó felszerelésére a földjén dolgozó ember is vigyázott. Ha ismét tisztázódnának a tulajdonviszonyok, akkor talán nem fordulna elő, mint az, ami egy hónapja, hogy az utolsó varsámat is ellopták. — így nehéz lesz megélni a halászatból. — Apám még az egész családját eltartotta a halászatból. Én már csak úgy boldogulok, hogy jószágtartással és földműveléssel kiegészítem a bevételemet. Tizenötezer forint bérleti díjat fizetek egy egy kilométeres folyószakaszért, és elég megfogni azt a mennyiséget, hogy ne fizessek rá őseimtől belémplántált foglalkozásomra. Ha jóllakott, horgászhat Fogadé a Szamosnál Petőfi versbe foglalt Kurta kocsmáját már hiába keresné a Tunyog- matolcsra látogató. Talál helyette viszont a főút mellett egy új, szépen berendezett, ízletes ételeket kínáló éttermet. A „Székely Fogadó” tulajdonosa, Tar Károly, kiszolgálás közben szakított annyi időt, hogy bemutassa birodalmát. — Sokan átutaznak falunkon, vagy megnézik nevezetesebb épületeit. Ez, valamint vendéglátóipari végzettségem adta az ötletet, hogy éttermet nyissak. Úgy gondoltam, az lesz igazán romantikus, ha az egykori Kurta kocsmával átellenben a Holt-Számos partján építem fel az épületet. Az is megfontolás tárgyát képezte, hogy a pihenni vágyó vendég is olyan szolgáltatást kapjon, ami a falu jellegéből adódik. Horgászstéget alakítottam ki a kertem alján, csónakom van, és a nálam vásárolható napijeggyel a vendég, ha jóllakott, kipihenheti magát a folyó partján. — Nem csak azért kedvelt a fogadóm, mert a mai árak mellett olcsón lehet fogyasztani parasztos ételeket és mindenféle halételt, hanem azért is, mert különtermünkben családi rendezvényeket és lakodalmakat is lebonyolítunk. Az oldalt összeállította: Aradi Balogh Attila 1994, november 29., kedd Kilenc éve vezető — Nem volt szokatlan négy évvel ezelőtt a vezetést átvennem, ugyanis előtte öt évig tanácselnök voltam—osztja meg velünk gondolatait Rádi Miklós polgármester. — Itt élek, ide való vagyok, tehát a falut sem kellett megismernem. — Kezdetben nehéz helyzetben voltunk, akkor kezdődött a téesz hanyatlása. Nagy cirkusz után megszűnt működni a konzervüzem, amely embereknek adott munkát. Ezeket a gondokat is a falunak kellett átvállalni. — Szerencsére az előző kormány bőven adott pénzt a kistelepüléseknek, hogy fejlesszék infrastruktúrájukat. Ennek köszönhetően építettünk járdákat, utakat, belvízelvezetőt, gázvezetéket, telefont, tornacsarnokot. Még most is abból a pénzből gazdálkodunk, amit az előző vezetéstől kaptunk. — Hogy mit csinálnék másként? Nem tudom. így sem volt könnyű a kilenc év, nem hogy másként. Mára meg olyan kilátásaink vannak, hogy az elkövetkező években a működéshez sem kapunk elég pénzt. Egy falu, két gyülekezet ÁRVIZES FÉRJEK Berecki Sándor nem mindennapi körülmények között lett tunyogmatolcsi. Erről kérdeztem a határozott fellépésű falugondnokot, alpolgármestert. — Azt, hogy tunyogmatolcsi vagyok, értse szó szerint, mert egykor két település volt ez a község, és gyakran még most — Nem költöztem én sehonnan, hanem a hetvenes árvíz után mint katonát idehoztak építkezésre, aztán már csak leszerelni mentem vissza, mert ide nősültem. Ötve- nen voltunk árvizes férjek, de csak egyedül maradtam a faluban, mert a többiek nem tudták megszokni ezt a vidéket, és is egyikhez vagy másikhoz tartozónak vallják magukat az emberek. Én, mint idekerült, elfogulatlanul látom a falu helyzetét, mert nekem a település úgy fontos, ahogy együtt van. —Honnan költözött ide? elköltöztek családjukkal. Azok ellenére, hogy szorgalmas, a munkának élő emberek laknak itt, érthetetlen, miért nem fogadják el a nem itt születetteket. Ugyanakkor huszonhárom év itt élés után mondhatom, hogy a pártbizottságról kihelyezett elvtársakat mindig befogadták, feltétel nélkül. Ennek az eredménye, hogy az egykori járás területén először itt ment tönkre a szövetkezet. — Úgy hallottam, hogy az egyházzal is szoros a kapcsolata. — Ez így pontatlan, mert az egyházakkal kifejezés a helyes. A falunknak két református gyülekezete van, és mindkettőben én vagyok a kántor. Nincs egy évtizede, hogy ezt a szolgálatot végzem. Amikor fiam komfirmált, szóba került, hogy ellátnám ezt a feladatot. Apám, aki kántortanító volt, eljött Tiszalucról, és megtanított az orgonán játszani. —Mi az a községüket érintő probléma, ami a gyülekezet tagjai között is legtöbbször szóba kerül? — Első helyen a földvisszaadással kapcsolatos visszásságok, a közbiztonság, a munkanélküliség és a nagy áremelkedések szerepelnek napirenden. A földkiadás lényegében már megtörtént, nincs sok lehetőség a megoldására, mert néhányan maguknak osztogattak. A közbiztonság szavatolásához egy rendőr kevés, ezen változtatni kell. A munkanélküliség rohamosan növekszik, pedig az MSZP és az SZDSZ a választások előtt nem ezt ígérte, és ugyanez vonatkozik az áremelkedésre is. Azt pedig helyben kellene megoldanunk, hogy a jó szakemberek itt lehessenek vállalkozók, az értelmiség ne hagyja el faluját. Kilenc a kutya Tisza Csaba és a komondorok A fazekas — Ezek a mai fiatalasszonyok már csak a műanyag edényeket ismerik, és nem is tudják, milyen finom töltöttkáposztát lehet főzni cserépedényben — fakadt ki Dávid Menyhért fazekasmester. Jó aludttejet sem lehet csak csuporban érlelni. A szilvalekvár is csak szilkében tárolható a romlás veszélye nélkül. Nem kell nyáron a vizet hűtő- szekrénybe tenni, mert a cserépkorsóban tartja kellemes hőmérsékletét. —Ilyen sok előnyös tulajdonság ellenére mintha nem prosperálna a fazekasság. — Egyrészt az az oka. hogy az ifjabb generáció, mint ahogy említettem, nem ismeri eléggé a cserépedények előnyeit. Másrészt Erdélyből és Kárpátaljáról elárasztják ilyen áruval az országot. Ezek ellenére még eltengődöm belőle, mert van olyan termék, amit a megyében egyedül én készítek. A múltkor még Izraelbe a zsidóknak is kellett készítenem pár száz ólommentes fehér zománcú csuprot. — Honnan tudják még külföldön is, hogy egy szatmári faluban fazekas dolgozik? — A Dávid név fogalom a mesterségben, mert már az őseim is ezt a mesterséget űzték. Miután volt vagy nyolc-tíz kiállításom, hat évvel ezelőtt én is kiváló mester lettem. Valamikor a környék minden szakmabelije ebből a műhelyből került ki. mert nagyapámnak sokszor hat tanulója is volt egyszerre. Nem kell a titkát kutatni, hogy miért Matolcs lett az alföldi fazekasság egyik központja. Ennek az itt található jó minőségű agyag a magyarázata, ugyanis ez a munkánk alapanyaga. Sajnos, azt a százötven éves régi műhelyt, amelyikben egyszerre öt fazekaskorong is forgott, jövő héten lebontom. mert életveszélyessé vált. A házigazda megkérdezte az újságírót, tudja-e, hogy hány magyar fajta kutya van. Az inkább kérdezéshez szokott vendég hatig sorolta a fajtákat, aztán elfogyott a tudománya. A gyors segítség mentette meg a helyzetet. — A világban elismert kilenc fajta kutyánk van — húzta ki magát büszként Tisza Csaba nyugdíjas szobafestő. A komondor, kuvasz igen erős őrzőkutya. A puli, a mudi és a pumi terelőkutyák. A vizslák és az agár vadászkutyák, bár ez utóbbit újabban versenyekre használják. A kopó keresőkutya. Ezzel a „kollekcióval” egyedülállóak vagyunk a világon, mert a honfoglaló magyarok ebei voltak ezek a fajták egytől egyig. —A kopó úgy él az emberek tudatában, hogy félelmetes véreb. — Szegény erdélyi kutya a világ egyik legjámborabb fajtája. Nagyon jó keresőkutya, a sebesült vadat a legrejtettebb helyeken is képes megtalálni. De nemcsak ez a tévhit vele szemben, hanem az is, ami a hivatalos politika rangjára emelkedett. Párizsban van a világ fajtaigazolásának központja. A románok odafordultak, hogy a kopót nyilvánítsák ősi román kutyának. Ez a fondorlatuk azonban nem járt szerencsével, mert a régészeti leletek azt bizonyították, hogy a magyarok őshazájától a honfoglalás helyéig vándorolt a kopó. — Honnan ez a sok ismeret? — A második világháborúban sok kutyánkat elpusztítottak, veszélybe került az állomány. A leginkább az őrző komondor és kuvasz fennmaradása került veszélybe. Néhányan összefogtak, hogy megmentsék értékes ebeinket. Hozzájuk csatlakoztam én is. Ez a szenvedélyem annyira „elharapódzott”, hogy nyolcvanöttől nemzetközi nagydíjas tenyésztő vagyok. Sok munka van emögött, mert húsz évünkbe került, amíg a háború után genetikailag megerősítettük a kilenc magyar fajkutyát.
