Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-03 / 191. szám

UJ KELET

1994. november 3., csütörtök

5

UJ KELET

IBRÁNYBAN

JS$

Barátok, pedig ellenfelek

Családias hangulat

— A mozgássérültek megyei egyesülete és a START Vállalat hozta létre négy éve Ibrányban ezt a kis üzemet, ahol mozgássérültek és enyhén testi fogyatékosok dolgoznak — kezdi Bene Sándor csoportvezető. — Kezdetben húszán, most már huszonheten dolgozunk itt. Munkatársaim több mint fele nő.

— Mit készítenek az üzemben?

— Korábban a bonbonos dobozokra vágtuk méretre a csomagolásra való fóliát, a Taurus Pálmának a matracanyagokat válogattuk, almát hámoztunk, diót törtünk, ládákat állítottunk össze. Jelenleg csak ládákat készítünk. Ez tavasztól őszig ad nekünk munkát. A környék tsz-ei, felvásárlói tőlünk kapják a göngyöleget.

— És ha elfogy a munkájuk?

— Akkor beszállítanak bennünket Nyíregyházára, és ott foglakoztatnak. Olyan még nem volt, hogy pihentünk. Mindig találnak nekünk munkát.

— Hogyan járnak be dolgozni?

— Ki hogyan tud, kerékpárral, autóval. Engem például a főnök hoz és visz haza esténként.

— Ki osztja szét a munkát?

— Hogy ki mit csinál, azt egymás között mi magunk osztjuk szét. Figyelembe vesszük a lehetőségeket. Figyelünk egymásra, hiszen családias a légkör az üzemben, baráti kapcsolatok is kialakultak. Segítünk egymásnak a munkaidőn kivül is, most például az almaszedésben. A START Vállalat pedig évente kirándulni viszi a kis csapatot.

Ibrányban nagyon fontos szerep hárul a vállalkokzókra mind az önkormányzati testületben, mind pedig a város hétköznapi életében. Előbbiben azért, mert a alkosság bizalmat szavazott nekik az elért eredmények és sikerek miatt, utóbbiban pedig azért, mert rájuk hárul a munkahelyek megteremtése. Különösen igaz ez Tündik Ferencre és Kulcsár Ferencre. A két vállalkozó nagyon jó barátja egymásnak annak ellenére, hogy sokan szívesebben látnák őket ellenségként. Bár tevékenységi körük sok mindenben hasonlít és megegyezik, mégis rivalizálás nélkül, nagy egyetértésben dolgoznak.

— Kulcsár úr elárulta, hogy vállalkozásának beindításakor Ön sokat segített neki. Sokakban felmérőül a kérdés, hogy miért—fordulok Tündik Ferenchez, a Markiz-Plusz ügyvezető igazgatójához.

— Mindenkinek segítettem a városban akár vállalkozó akart lenni, akár másba akart belevágni. Én értékelem azokat az embereket, akik vinni szeretnék valamire, és ezért tenni is akarnak. Ugyanakkor egyéb szempontok is vezéreltek. A mi vállalkozásunk viszonylag kicsi, és nem tudunk mindennel foglalkozni. Ezért szükséges, hogy mellettünk mások is felnőjenek és bedolgozzák magukat a kereskedelembe és szolgáltatásba.

— Miben tér el és miben hasonlít egymáshoz a két cég profilja?

T.F. A hasonlóság, hogy mindketten az építőiparban és a kereskedelemben tevékenykedünk. Ám ezzel szinte mindent kimerítettünk. Mi ugyanis a magasépítéssel foglalkozunk, ők pedig a mélyépítéssel. Ráadásul míg mi csak most kóstolgatjuk a kereskedelmet, a Kulcsár Gmk jóval előttünk jár. S hogy mivel foglalkozunk konkrétan? Magyarországon egyedül mi készítjük az önhordó Omega tetőfedő acéllemezt. Ez egy gyárilag korróziómentessé tett horganyzott és festett acéllemez

A7. oldalakat összeállította: Úri Mariann. Kovácsvölgyi Zoltán. A fényképeket Bozsó Katalin készítette.

tekercsből készített tetőfedő, mely bármilyen fesztávra alkalmas közbenső alátámasztás nélkül.

Az Omegát elsősorban hazai piacon értékesítjük, de külföldön is megtalálhatóak a termékeink. Egyébként közel egy éve hoztuk létre egy vállalkozást Lengyelországban (természetesen a többségi tulajdon a mi kezünkben van) és ezzel kísérletezgetünk Romániában.

K.F. Tevékenységünk szétoszlik. Volt egy gmk amiből azóta már kinőtte magát három korlátolt felelősségű társaság. A gmk a termelőszerepet hagyta meg magának, a kft-k pedig a kereskedelemmel foglalkoznak. Elsősorban az export-import kereskedelemre álltunk rá, a környező országokon kívül például Spanyolországgal is kapcsolatban állunk.

— Beszéljenek egy kicsit a távlati célokról!

K.F. Jelenleg a két cég körülbelül 140 főnek biztosít munkalehetőséget. Céljaink között elsősorban a polgármesterrel egyetértésben munkahelyteremtés szerepel. Ehhez egy befektető kellene, aki nem 20— 30 embernek biztosít munkát, hanem jóval nagyobb tömeget foglalkoztatna. Emellett keresünk egy olyan terméket, amire folyamatos igény van.

T.F. Nagyon nehéz tervezni. Évek óta folyamatosan pályázunk, és körülbelül a munkákra kiírt pályázatoknak csak a tizedét nyerjük el, mert mindenhol igyekeznek inkább a helyi munkaerőnek munkát biztosítani. Éppen most vesztettünk el egy nagy beruházást, amire pedig nagyon számítottunk. Egyébiránt pedig ha az ember a jövőről beszél, egyértelműen arra gondol, hogyan élje túl ezt az időszakot.

— A város mennyire támogatja Önöket és egyáltalán, a vállalkozásokat?

K.F. Mi nem anyagi támogatást kérünk, hanem azt, hogy a helyi munkákat a helyi vállalkozókkal végeztessék el. Nem feltétlenül velünk, de helybéli legyen az illető. Ellentmondásos a helyzetünk, mert ha képviselőként arra szavazunk, hogy egy munka itthon maradjon (noha máshol ez természetes) azt gondolhatják, hogy magunknak szavaztunk, pedig azt kell szem előtt tartani, hogy vállalkozóként nekünk 140 család kenyerét kell biztosítanunk, és lehetőleg helyben, mert idegenben nehezen adják ki a munkát a kezükből.

T.F. Anyagi támogatásról nem lehet beszélni. Inkább az intézmények várják el tőlünk, hogy támogassuk őket.

— Sok embernek piszkálja a csőrét a Tiszatour kemping kérdése... Mi az igazság? Valóban elhanyagolja Tündik úr?

— Egyáltalán nem. Ami a befektetési részt illeti, három éven keresztül tetemes összeget fektettünk bele. Ha a vállalkozásunk akkor nem veszi meg, ma már nem is lenne belőle semmi. Teljesen elhanyagolt és életveszélyes állapotban volt. Mi pedig láttuk, hogy szüksége van rá a városnak, és miután megszűnt az állami támogatás, az önkormányzat nem tudta vállalni az üzemeltetését. Szinte a teljes infrastruktúrát nekünk kellett kiépíteni. Színvonalas éttermet és egyéb létesítményeket építettünk. Újonnan alakítottuk ki a világítást és vezettük be a vizet, mert semmi nem működött. Most hét zuhanyzós szobával 28 főnek, és 140 személynek komfort nélküli kőházakban és fixen megépített sátrakban tudunk helyet biztosítani, valamint 2—-300 sátorhelyet áramvételi lehetőséggel. A már meglévő zuhanyzót és vécét kibővítettük, és főzésre is van lehetőség.

Az üzemeltetéskor nagyon sok probléma felmerült, melyeket valóban nem minden esetben tudtunk megoldani. Keressük a megoldást, és ezt jelenleg megfelelő üzemeltetőnek való bérbeadással, illetve az objektum eladásával gondoljuk elérni.

Alvállalkozókkal nem ment

— Gépi forgácsoló az alapszakmám —■ modta Csató István ibrányi vállalkozó. Egy darabig Nyíregyházán dolgoztam a HAFE-ban és VAGÉP-nél. Ib- rányba jöttem 1982-ben, először a tsz lakatos üzemébe, majd a vasipari szövetkezetét vezettem. Az ipart 1988-ban váltottam ki, és egyedül kezdtem dolgozni. A garázsom volt a kis üzem. Az egri MEFAG-nak gyártottam gépalkatrészeket. Kombájnoknak védőjjat, valamint stihl-láncokat vágtam méretre és végtelenítettem.

— Csak a megyén kívülre dolgozott?

— Kezdetben igen. Mint köztudott, Szabolcsban a legolcsóbb a munkaerő. A piaci versenyben én kaptam a megrendeléseket, az rezsióradíjam nekem volt a legkisebb. A régi kapcsolataimat kihasználva 1990-től dolgozom szabolcsi megrendelőknek. Túl jól sikerült a piackutatásom. Nem győztem a munkát. Alvállalkozókkal próbáltam az igényeket kielégíteni, sikertelenül. Reklamáltak a megrendelők. Egyszerűen nem sikerült úgy összefogni a munkát, hogy a határidőket be tudjam tartani. Úgyhogy inkább két alkalmazottat felvettem.

— És utána külföldre is dolgozott...

— Németországba gyártottunk utcai sepregető gépekhez alkatrészeket. Évente nyolvanezer darabot szállítottunk két- három millió forintos értékben. Szintén német megrendelésre acélkosarakat készítettünk.

— Ezért tudott fejleszteni?

— Igen. Tavaly munkahelyteremtő pályázatot nyújtottam be, és ennek köszönhetően építettem egy új műhelyt, és hét dolgozót felvettem. Bővítettem a gépparkot, hegesztő-, eszterga- és fúrógépeket vettem. Sajnos későn indultam,

így többmilliós veszteséget hozott az előző év. Sokszor azért, hogy dolgozzunk, olyan munkát vállaltam el, amin semmilyen haszon nem volt. Sok helyről kaptam árajánlatot, de később rájöttem, hogy ez a megrendelőnek csak összehasonlításra kell, nem kértek semmit tőlünk.

— Ez az év jobban sikerül?

— Lényegesen, a régi megrendelőink visszajönnek hozzánk. Egyre inkább áttértünk az épületlekatos munkákra. Lépcsőket, lépcsőkorlátokat és nyílászárókat készítünk, és szerelünk fel a helyszínen. Több oktatási intézménytől kaptunk már megrendelést. Mi készítettük a tanárképző főiskola tetőtérbeépítésének lakatosmunkáit, megbízást kaptunk a főiskola uszodájának vasipari munkáira. Az egészségügyi főiskola épületlakatos munkáit is mi végeztük. Folyamatosan rendelnek nálunk talajfúró csigából. Az őszi BNV-n mutattuk be, és mivel olcsók vagyunk, négyszeresére növekedett azóta a megrendelésünk. Éves bevételünk tízmillió forint körül lesz. De ezért az eredményért sokat kell dolgozni.

— Akkor lehet tovább fejleszteni.

— Itt a lakás környékén,a kertben már nem tudok új műhelyt építeni. A közeljövőben nem lesz annyi pénzem, hogy épületeket, vagy kész üzemeket vegyek, építsek. Olyan sok az elvonás — főképpen a tébéjárulék —, hogy a saját munkatársaimat sem tudom jobban megfizetni, pedig megérdemelnék. A kormány — ígértei szerint — még nagyobb terheket fog róni a munkáltatókra (is). Ahhoz, hogy fizetni tudjak a dolgozóknak — és az államnak —, nekem is ki kellene fizessék azt, ami jár. Sajnos mindig akadnak adósaink...

Felnőtt- és gyermekoktatás

— A hatvanas évek elején határozták el a művelődést irányító szervek, hogy a Rétköz középső részén középiskolát építenek — mondta Fekete Dániel, az ibrányi Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközép- iskola igazgatója. A község akkori vezetése mindent megtett, hogy a gimnázium Ibrányba kerüljön. Telket és pénzt is biztosítottak az építkezéshez. Az iskola 1962- ben alakult, és három évvel később költözött abba az épületbe, ahol ma is folyik a tanítás.

— Megérte felépíteni ezt az iskolát?

— Feltétlen. Rengeteg olyan fiatal tanult itt és szerzett érettségit, akik nem tudtak volna Nyíregyházára bejárni.

Bővült a beiskolázási körzetünk is. Korábban Kótajból, Nagyhalászból és Tiszabercelből jöttek. A Volán segített abban, hogy tanulói járatok induljanak, ennek köszönhetően már ra- kamazi és gávaven- csellői diákjaink is vannak. Sőt, egyre többen járnak hozzánk a megyeszékhelyről is. A jelenlegi tanulói létszám így 210-re nőtt.

— Mi ennek az oka?

— Profilváltás történt két éve az iskolában, újszerű oktatást vezettünk be. A másik ok: a nyíregyházi gyerekek—és szülők —egy része úgy gondolja, hogy vidéki gimnáziumban kisebbek a követelmények, gyengébb az oktatás, könnyebben lehet érettségi bizonyítványt szerezni. Szerencsére ez nálunk egyáltalán nem így van, így e

tanulóinktól egy-két év után búcsút veszünk.

—-Mi az említett új oktatási módszer?

— Korábban fakultációkkal próbáltuk vonzóvá és tartalmassá tenni az iskolát. Eddig is szép eredményeket értünk el, hisz a felsőoktatási intézményekbe jelentkezett diákjaink 80 százalékát felvették. Két éve pályáztunk — és nyertünk — a közoktatási minisztériumnál. Úgynevezett követő iskola vagyunk. Az egri Neumann János középiskola módszereit követjük, bár ők is csak egy évvel tartanak előttünk. Minden diákunk az első két tanítási évben ugyanazt tanulja, így két évvel kitolódik a pályaválasztás gondja. Ez idő alatt négy nyelv közül választhatnak a gyerekek, amit csoport- bontásban, heti öt órában tanulnak. A második vagy a harmadik év végén nyelvvizsgát is tehetnek. Harmadik után a gimnáziumi ágon az érdeklődéstől, a továbbtanulástól függően humán, reál vagy nyelvi blokkból lehet választani. A szakközépiskolai vonalon a számítógép-programozó és számítógép-programozó — könyvelő „szakok” közül lehet választani. Ezekből bizonyítvány' jegyeket kapnak a diákok. Az ötödik évfolyam elvégzése informatikus végzettséget ad.

— Ehhez személyi és tárgyi feltételeket is biztosítani kellett.

— Kialakítottunk egy nyelvi labort és egy számítógépes kabinetet. Az utóbbiban tizenkét gépen — hálózati rendszerben —huszonnégy gyerek tanulhat. A nyelvtanárok saját kollégáim a szükséges átképzés után. Jelenleg is tanulnak Debrecenben, így hamarosan növekszik az informatikus végzettségű pedagógusok száma.

— Ha a pedagógusoknál tartunk, hogy áll önöknél az F kategória?

—A pereket az érintett tizenkét pedagógus megnyerte, már megkapták az összeget.

— Azt hallottam, hogy az idén felnőttoktatás is indult.

— A megyei önkormányzat — mint az iskola fenntartója —jóváhagyásával négyéves levelező tanfolyamunk kezdődött szeptemberben, aminek végén a hatvanöt „diákunk” érettségi bizonyítványt szerezhet.