Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-03 / 191. szám
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI HÍRLAP I. évfolyam, 191. szám Ara: 12,50 Ft 1994. november 3., csütörtök TÁVIRAT A PÁPÁTÓL Szívből jövő üdvözletét küldte egy dísztáviratban II. János Pál Pápa a tegnap kezdődő nemzetközi kongresszusa, mely a következő napokban a Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán kerül megrendezésre. Levelében az egyházfő nagyrabecsülését fejezte ki a szervezők felé, és azt az óhaját kívánta kifejezni, miszerint az egész mai kereszténység a mostani alkalomhoz hasonlóan találjon alkalmat az ökumenikus elkötelezettségű beszélgetésre, és járja az új evangelizáció útját. A megnyitón a városháza dísztermében egyébként együtt énekelte a Miatyánkot a világ minden tájáról érkező vendégsereg, s erre Órsy László S. J., a washingtoni egyetem és a Pápai Keleti intézet professzora bevezető előadásában is felhívta a figyelmet. Mint elmondta (szinte töretlen magyarsággal!), ezen a napon egy csoda tanúi vagyunk, mely e kornak köszönhető. Megértettük Isten vágyát, hogy egy egységgé váljunk, s a keresztények, akik régen kiközösítették egymást, leüljenek beszélgetni, s tisztelni tudják a másikat, mint az egységen belüli különbözőséget. A szimpozion megnyitójáról és a magyar származású amerikai professzorral való beszélgetésről bővebben lapunk holnapi számában olvashatnak. SZERÉNY KAMPÁNY A Szabad Demokraták Szövetsége november másodikén sajtótájékoztatót tartott, ahol ismertették az egyéni választókerületek és a megyei listák jelöltjeinek névsorát. Ezután Bartha László a kampány-előkészületekről beszélt. Elmondta, hogy a párt 5(1 millió forintot szándékozik költeni erre a célra. A megyei szervezetek központi támogatásként plakátokat és matricákat kapnak, az egyéb költségeket helyileg kell biztosítani. (Folytatás a 2. oldalon.) U• • M KIÜRÜL A VÁROS Munkalehetőségek hiánya, rossz infrastruktúra, az ország nyugati feléhez viszonyítva óriási lemaradás, alacsony életszínvonal — ezek jellemzik régiónkat. Hazánk népessége csökken, erre ráhúz még megyénkben a fenti jelenségek miatti folyamatos elvándorlás. A falvakban leginkább, de a városokban is rossz a helyzet. A mátészalkai népesség-nyilvántartó adatai szerint 1991-ben állandó lakos 19 780, a lakónépesség 21 720 ember volt a városban. A következő évben 19 895 és 21 995, majd 19 845 és 22 055, és végül ez év júliusában 19 780 és 21 680 volt a regisztrált eredmény. Az állandó lakosok és a lakónépesség száma közötti eltérést a Mátészalka iskolavárosi jellegéből következően albérletben és kollégiumokban itt élő középiskolás diákok adják. A ’94-es lakónépességcsökkenés csak látszólagos. Az adatok keletkezési idejére — azaz nyárra — a már végzett, leérettségizett tanulók kijelentkeztek, az új évfolyamok pedig még nem kerültek be a nyilvántartásba. De a lényegen ez nem változtat: egyre kevesebben laknak a városban. MA AZ ŰJ KELET IBRÁNYBAN Igényesebb kor vár ránk A SZELÍD HAVEL Excellenciás uram! Önnel kezdődött, az Ön munkáin nevelkedett a magyar demokratikus ellenzék, melynek én is tagja voltam — kezdte beszédét Demszky Gábor. Budapest főpolgármestere kedd délután, amikor Vaclav Havel cseh köztársasági elnök látogatást tett a Városházán. A főpolgármester méltatta Havel 1979-es és 1989-es érdemeit. írásaiért, gondolataiért mindkétszer bebörtönözték a cseh hazafit, de a magyarok — Demszkyvel az élen — harcoltak szabadon bocsátásáért. 1979- ben csak titokban gyűjtötték az aláírásokat, míg 1989-ben már nyíltan felléptek kiszabadulása érdekében. A Vörösmarty téren nagy nyilvánosság előtt követelték szabadon bocsátását. A főpolgármester az ünnepi alkalomra kihozatta a Kiscelli Múzeumból azt a két sokszorosító gépet, amellyel hajdan a szamizdatokat nyomtatták. Ezeken a gépeken sokszorosították egykor Vaclav Havel könyvét és írásait is. Ezek a művek, s Havel emberi magatartása is segített az eligazodásban környezetünk nyugtalanságában és erkölcsi zavarodottságában. A szelíd ember — ahogy Demszky nevezte — észrevétlenül alakítja azóta is környezetét. Tanári asztalnak méltó hely számára az elnök asztala. Munkája a csehek és magyarok számára egyaránt tartós befektetésnek bizonyult. Ma már senki sem hiszi országainkban, hogy börtönnel meg lehet torolni a gondolat szabadságát. Teljes nálunk is a sajtószabadság, nem működik a cenzúra. — Mivel Ön írói, politikai és polgári értelemben is megbízható ember — folytatta nagy derültség közepette a főpolgármester—, kezébe adom városom kulcsát. Barátokat talál itt élete végéig, akár elnökként, akár magánemberként érkezik. Prágában is rengeteg még a felfedeznivaló, abból is tartósan meríthetünk értékeket! — Régi kiadómnak, Demszky Gábornak köszönöm meg a kulcsot — felelte a cseh elnök —, s ezt az emberi szívekhez, Budapest népéhez szóló hagyományos szimbólumként értékelem. Igényesebb kor vár ránk, mint bebörtönzésem idején, hiszen a demokratikus összefogás véget vetett a totalitárius diktatúrának. Köszönöm a korábbi szolidaritást, titkos csatornákon tudomást szereztem róla a börtönben, s ez is segített szabadulásomban, erőt adott a megpróbáltatások elviseléséhez. A városházi fogadás után a főpolgármester és vendége végigsétált a Váci utcán és a Duna-korzón. Angolul folyt a beszélgetés, tolmács nem kellett. Útközben többen felismerték a cseh elnököt, tapsolták, éljenezték. A Váci utcában betért egy könyvesboltba, de vásárlás nélkül távozott. Pár száz méterrel arrébb egy utcai árus sörrel kínálta Demszkyt és vendégét. (Nem is értem, a közterület-felügyelők hogyan tűrhették?) Kérdésünkre Havel elnök elmondta, hogy nem olyan nagy sörfogyasztó, hogy az ízéről megállapítsa a sör fajtáját, de úgy érzi: pilseni. Lényeg, hogy hideg és ízletes. Betértek a Belvárosi templomba is, amit német nyelven mutattak be az államfőnek. Közben folyamatosan villogtak a vakuk a féhomályban. A köztársasági elnökünket számysegédje, Válóczi Ist\’án ezredes képviselte ezen a délutánon. A félórás séta a ’89-es szolidaritási nagygyűlés színhelyén, a Vörösmarty téren ért véget. A Gerbeaud cukrászdában végre asztalhoz ülhettek a sétában megfáradt egykori szamizdatosok. MÁLENKIJ ROBOT Nyíregyháza, 1994. november 2. Országzászló tér, délelőtt 10 óra. Késő őszi napos idő van. A Ií. világháborús emlékmű körül félkörben ülő és álló emberek többsége 50 éven felüli. Talán hozzátartozója vagy egy barátja valamelyik elhur- coltnak, esetleg ő is megjárta a Szovjetunió lágereinek poklát. A szemekben könny, a reszkető szájak hangosan-hang- talanul követik a Himnusz szövegét. Koszorúk és virágok, mécsesek és gyertyák. „Néhány percnyi sűrű csönd elég, hogy megmarkolja az emberek szívét” —- mondja a szónok. Csak Nyíregyházáról 2300 embert vittek el „málenkij robotra”, 50 évvel ezelőtt a „felszabadító” Vörös Hadsereg katonái. Emlékbeszédet mondott Mádi Zoltán polgármester, ezt a lelkészek ökumenikus emlékezése, koszorúzás, majd emléktábla-avatás követte. Az ünnepség emlékeztető, az emléktábla intő jel „hogy soha többé ne fordulhasson elő!” NOVEMBERI „NYUGDÍJEMELÉS" Bár már hetek óta másról sem hallani, mint hogy mikortól és mennyivel emelték fel a nyugdíjakat, mégis sokan még mindig bizonytalanok. A nyolcszázalékos nyugdíjemelés ez év január elsejével lépett érvénybe. A nyugdíjasok novemberben kapják kézhez egy összegben nyolc hónapra visszamenően, azaz január 1-jétől augusztus 1-jéig a külön- bözetet. Szeptembertől egyébként a már megemelt összeget kapta meg minden nyugdíjra jogosult. Nagyon fontos tudnivaló, hogy a pénzt külön utalványon küldi a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, melynek címe: Budapest, Váci üt 63. Bármilyen reklamációval ide kell fordulni a folyósítási törzsszámra való hivatkozással. ELVÁGJÁK A KÖLDÖKZSINÓRT? Az Országgyűlés november 1 -i ülésén Takács Péter, megyénk országgyűlési képviselője interpellált a közlekedési tárca miniszteréhez a vasútvonalak megszüntetése témakörében. A kérdés lényege az volt, hogy hogyan képzeli el a kormány a MÁV gazdaságos üzemeltetését, és ha nem lát más kiutat, mint sok-sok mellékvonal megszüntetését, akkor hogyan szándékozik a sze- mély-és teherforgalmat a közutakra terelni, bekalkulálva mellékútvonalaink állapotát? A miniszter válaszában kifejtette, hogy a mostani intézkedéseket évtizedek óta halogatta a mindenkori kormány. Az utóbbi években az áruforgalom hatvan százalékkal, a személyforgalom harminc százalékkal csökkent. Közvetlenül érinti a MÁV-ot az ipari termelés negyvenszázalékos visszaesése és a jelentős exportcsökkenés. A költségek ellenben nem csökkentek. A pénzügyi szanálás veszélye fenyeget. Az állam nem régen 50 milliárd forint hitelre vállalt garanciát, amit négy év alatt kellene visszafizetni. Ezzel szemben, előzetes számítások szerint, a MÁV jövőre 40 milliárd forint veszteséget fog termelni. Az ezt követő években sem javul a helyzet, évi 40-50 milliárd forint veszteségre számítanak. Az eddig felhalmozott tb-tartozás 28 milliárd forint. A miniszter elmondta még, hogy a kormány nem az egyes vonalak megszüntetéséről határozott, hanem a pályahálózat racionalizálását és a személyi állomány csökkentésének lehetőségeit vizsgálja. Keresik a jó megoldást, és ebbe a munkába bevonják az érintett terület képviselőit és az illetékes tárcákat is. Takács Péter viszontválaszában bizottság felállítását javasolta, hiszen ez a tervezett intézkedés az egész vidék sorsát érinti — falvak tucatjait, esetleg egész térséget zár ki az ország vérkeringéséből. A képviselő nem fogadta el a miniszter válaszát, ugyanerre kérte a többi honatyát is. Az Országgyűlés ennek ellenére 167 igen, 60 nem szavazattal és 19 tartózkodással elfogadta a választ. Olvasom a MÁV Rt. elnökének nyilatkozatát, amelyben közli, hogy „a konszolidációs programban szereplő valamennyi vasútvonal vizsgálatát megkezdték, a konkrét program tíz napon belül ölthet végleges formát”. Nem tudom, hogy miért ez a nagy sietség, hiszen a Pénzügyminisztérium által megszüntetésre vagy a forgalom szüneteltetésére tett vasúthálózatot érintő stratégiát szinte senkivel sem egyeztették. A szüneteltetésre szánt vasútvonalak esetleges önkormányzati üzemeltetésére való átadásáról az önkormányzatok is csak a sajtóból értesültek. Másik és nem kevésbé fontos része lehet a dolognak, hogy még a honvédelmi tárca véleményét sem kérték ki. Pedig erre nemcsak szükség van, hanem törvény is. Hiszen a mozgósításoknál, szállításoknál a honvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni. Eddig így volt, mert minden út, vasút, híd építéséről vagy lezárásáról, esetleg lebontásáról értesíteni kellett a honvédelmi tárcát. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a MÁV működőképességének fenntartása mellett voksol. Egyrészt azért, mert a vasúti szállítási mód kevésbé környezetszennyező, másrészt mert a vasút sok helyen fontos köldökzsinór a világ felé, s ezért területfejlesztési szempontból is fontos. A megyénket érintő, megszüntetésre javasolt vasútvonalak: Vonal km 1. 2. 3. N.kálló—Nyíradony 22,9 1 5 4 Mátészalka—Zajta 42,5 69 9 6 Kocsord—Csenger 25,3 15 6 5 M. szalka—Ágerdőmj. 23 8 3 8 Ny.háza—Dombrád 51,4 29 15 6 Herminatanya—Balsa 14,9 8 5 6 A forgalom szüneteltetését javasolja: Görögsz.—Ohat-P.kócs 62,5 41 17 6 (1.: létszám, 2.: érintett fő, 3.: napi vonatpár) Mint a táblázatból is kiderül, Mátészalkától keletre valamennyi vasútvonal megszűnne, így az egész szatmári rész valóban az „isten háta mögé” kerülne. Pedig nyolc éve, hogy a Zajta—Budapest vonalat kiépítették, s új Szamos-hidat adtak át. Ez a vonal pedig arról is híres, hogy így ősszel igen sok vagon cukorrépa indul innen. Hasonló a Mátészalka—Csenger vasútvonal is, de itt nemzetközi utasforgalom is van, csakúgy, mint a Mátészalka—Ág- erdőmajor vonalon, ahol Nagykárolyba (Cáréi) is van összeköttetés. B.I.
