Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-23 / 208. szám

Ui KELET

in

n

LABDARÚGÁS

m

H

1994. november 23., szerda

1 1

Szabolcsi aranylábúak

Az ifjú titán

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei labdarúgócsapatokban szereplő tehetséges focistákat bemutató sorozatunkban ezúttal a Nagyhalászban futballozó Urbin Mihályt ismerhetik meg az olvasók.

Misi 1977-ben született Nyíregyházán, s a megyeszékhelyi 14. Sz. Általános Iskolában tanult, majd a 107-es szakmunkásképzőben folytatta tanulmányait, de egy esztendő után otthagyta a sulit, mert sportbéli elfoglaltságát nem tudta összeegyeztetni a tanulással. A magyar ifjúsági válogatottban tizenötször ölthette magára a címeres mezt.

Lrbin Hihály

(Fotó: Harascsák)

— Mely csapatoknál fordultál meg ez idáig?

— A Nyíregyházi VSC, később ennek jogutódja, az NYFC labdarúgója voltam. A serdülő, majd az ifjúsági együttesből a juniorba kerültem. Nagyhalászba 1994-ben szerződtem, miután a vezetők megkerestek, és mindenben megegyeztünk.-—Milyennek ítéled meg a gárdádat?

— Jó a közösségi szellem, és a vezetőkkel is nagyszerű a kapcsolatom. A fiúk, úgy érzem, befogadtak, s a szurkolók is elnézőek velem szemben, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elképzelem, gondolok itt egy-egy elpuskázott gólhelyzetre.

— Melyik a kedvenc posztod?

— Leginkább csatárként szeretek játszani. A góllövés a véremben van, bár az utóbbi időben nem nagyon jeleskedtem.

— Eddigi játékos-pályafutásod alatt melyik mérkőzés volt számodra a legemlékezetesebb?

— Kettő is. Az egyik 1992-ben, amikor a 14. Számú Általános Iskola csapatával diákolimpiát nyertünk. A másik ugyanebben az esztendőben történt. Kispesten 2-0 arányban diadalmaskodott az NYFC ifjúsági gárdája bajnoki összecsapáson, s mindkét gólt én lőttem.

— Volt-e már súlyos sérülésed?

— Három évvel ezelőtt kaptam egy erős rúgást a térdemre, s három hónapig kellett injekciózni. Erőnlétileg nehéz volt utolérni a többieket a felépülésem után, mert jóval előrébb jártak az edzésmunkában. Nemrégiben kulcscsonttörést szenvedtem, és másfél hónapot hagytam ki.

— Milyen terveid vannak a jövőben?

— Nem érzem magam idősnek. Úgy vélem, ezután érem el az ideális focistakort. Szeretném tudásomat magasabb osztályban kipróbálni, akár az NB 1-ben is. Sok edzésmunkával és bizonyítási vággyal nem tartom elérhetetlennek célomat. Amennyiben valamelyik NB-s csapat el szeretne vinni, a halászi klubvezetők nem gördítenének akadályt távozásom elé.

Tóth Mihály

Előadás a kispályás FIFA-szabályrál

Nagy érdeklődésre számot tartó esemény helyszíne lesz péntek délután a megyei labdarúgó szövetség székháza (Mártírok tere 9.). A magyar játékvezetői kar két jeles tagja, Vad István és Wágner László látogat Nyíregyházára. Fél háromkor kezdődő előadásukban a kispályás FIFA-sza- bályról tartanak részletes ismertetőt, melyet filmvetítés színesít. Tájékoztatójukat konzultáció követi, ahol a megjelentek kézhez vehetik a több példányban sokszorosított versenyszabálykönyvet is. A szervezők várják a csapatvezetőket, játékosokat, s nem utolsósorban a sípmestereket, hiszen Wágner László közreműködött a hongkongi világbajnokságon is, tehát nem mindennapi élményeit is megoszthatja a hallgatósággal.

Kispályás foci

Befejeződött a nyíregyházi városi kispályás bajnokság szabadtéri idénye. Az őszi fordulóból egyet tavasszal játszanak majd le. Az alábbiakban közöljük a bajnokság állását az eddig lejátszott tíz forduló alapján.

„A” csoport „C” csoport

1. Haveco

10

7 2

1

43-18

16

1. Orfeusz

10

82.

41-20

16

2. Uniterv-Arg.

10

7 1

2

38-17

15

2. Prima Dog

10

7

2

1

51-25

16

3. Gólya Kft.

10

6 2

2

29-14

14

3. Gubek Bt.

10

5

3

2

29-27

13

4. Nyírség-Tűzép

10

6 1

3

34-19

13

4. Horizont

10

5

2

3

32-27

12

5. Isobau-Borb.

10

5 3

2

27-21

13

5. Keresk. Bank

10

5

1

4

34-25

11

6. Bottyán SE

10

4 2

4

33-43

10

6. Kertváros I.

10

4

2

4

33-33

10

7. Iposz

10

4 1

5

27-29

9

7. VRK

10

55

30-31

10

8. Dunapack Rt.

10

3 2

5

32-32

8

8. Vese SE

10

4

2

4

33-32

10

9. Belv.-Danubius 10

2 2

6

15-35

6

9. Szabolcstej

10

4

1

5

39-41

9

10. Elektronét

10

3 7

34-38

6

10. Megyei Önk.

10

2

2

6

26-38

6

11. Taurus-Marsó

10

2 1

7

18-38

5

11. Kalevala SE

10

1

2

7

16-41

4

12. Szabolcshő

10

2 1

7

17-44

5

12. Guriga SE

10

1

1

8

26-50

3

„B

” csoport

„D” csoport

1. KGST

10

8 2

51-21

16

1. Nyírszőlős Sz.

10

8

249-21

18

2. MRFK

10

6 1

3

35-26

13

2. Jocelyne

10

7

1

2

43-24

15

3. Kemév

10

5 3

2

27-16

13

3. Interjú Kft.

10

6

1

3

41-23

13

4. Volán

10

6 1

3

22-18

13

4. Zebrák

10

64

51-29

12

5. Brazil SC

10

5 3

2

38-20

13

5. Ragacs-Team

10

5

1

4

29-20

11

6. Lók. Sz. SE

10

5 2

3

32-34

12

6. Munkahelyi FC 10

5

1

4

41-28

11

7. Winner-Bodex

10

4 3

3

31-21

11

7. Casino

10

5

1

4

26-24

11

8. Salewa-Alpin

10

3 2

5

26-30

8

8. MTC-Press

10

5

1

4

33-34

11

9. Kertváros II.

10

3 7

23-42

6

9. Pepita FC

10

46

33-36

8

10. Baráti Kör

10

1 4

5

19-25

6

10. Umbro SE

10

3

1

6

28-41

7

11. Vectigália

10

2 1

7

14-39

5

11. Közút

10

19

19-65

2

12. Keletfa-Borb.

10

1 2

7

14-39

4

12. Beer LC

101

9

14-64

1

Félnek a feketeruhások?

Bár lassan lecseng az őszi idény, azt senki nem állíthatja, hogy eseménytelenül telnének a bajnoki fordulókat követő röpke szünetek. Téma akad bőven, ebből kifolyólag a Magyar Labdarúgó Szövetség tennivalói is megsokasodtak. A hét elején elnökségi ülést tartott a testület, amelyre meghívót kézbesített a posta Dajka Lászlónak is, aki az Országos Kispályás Szakmai Bizottság elnöke. Megkeresésünkre készségesen nyilatkozott a közvéleményt lázasan foglalkoztató bedobálási ügyekről.

— Amint az várható volt, a szombaton megrendezett Sopron—Stadler FC mérkőzés került terítékre. A találkozó ötvenne- gyedik percében, a második vendégtalálatot követően a lelátóról megdobták Juhos Attila partjelzőt. O ezt nem jelezte, mivel állítása szerint nem érezte a hátán szétcsattant szotyolászacskót. Balszerencséjére videófelvétel rögzítette a találat tényét, ami számtalan kérdést vet fel. Juhos elmondta, a hidegre való tekintettel rétegesen öltözködött, s szerelése alatt egy pólót és egy pulóvert viselt. Talán emiatt maradt megtorlatlanul a nézőtéri kihágás.

— Debrecenben kísértetiesen azonos volt a szituáció, azzal a nem csekély különbséggel, hogy Márton Sándor egyedül maradt azon véleményével, miszerint megdobták őt.

— Ebben az ügyben már lezárult a rendőrségi vizsgálat. Jelentkezett egy személy, aki elismerte, hogy megkísérelte eltalálni a partbírót, ám elvétette a célt. Ettől függetlenül még igaza lehet Mártonnak, mert valaki más is hajigálhatott, ám ezt nem sikerült kétséget kizáróan bebizonyítani. Nehéz a tisztánlátás ebben a zavaros históriában.

— Milyen álláspontra jutott az elnökség?

— Sok bírálat érte az utóbbi napokban az MLSZ-t, kifogásolva a rossz szabályokat. Felelősség azonban nem terheli a mostani vezetést, hiszen mint BenkőLászló, a magyar labdarúgás első embere is hangoztatta, az elavultnak tűnő paragrafusokat még a régi elnökség léptette érvénybe. Azt is tudomásul kell venni, a bajnokság közben módosításra nincs lehetőség, erre a versenykiírás sem ad felhatalmazást.

— Gondolom, neked azért megvan a különbejáratú véleményed?

— Járva a pályákat úgy tapasztaltam, a

feketeruhások — tisztelet a kivételnek — kissé félnek. Amit rendkívül fontosnak tartok, a fegyelmi bizottságnak abszolút következetesnek kell lennie, s mivel tisztességes emberekről van szó, ebben nem is kételkedem. Tévéfelvétel alapján nem kezdeményezhet eljárást a testület, ráadásul úgy tudom, a jegyzőkönyvben nem tesznek említést a dobálásról. Éppen ezért, a pályán elért eredményt hagyják jóvá, mi mást is tehetnének. Meggyőződésem, ezzel még korántsem zárhatják le az aktákat. Útban hazafelé ugyanis a Danubius rádióban azt hallottam, Stadler József fontolóra vette az összecsapás megóvását. Nem is annyira a saját érdekeiket tartják szem előtt, hanem a Debrecent ért, szerinte igazságtalan ítélet megváltoztatását próbálják elérni. Sajnos, mint az a hétfő esti tévéközvetítésből is kiderült, az atrocitások folytatódnak. Az UTE-Vác derbin is repült minden, ami a szurkolók kezébe akadt, s ha ez így megy tovább, annak beláthatatlan következményei lesznek. K. T.

Juhos inge acélból volt?

A magyar labdarúgás élvonala kitermelte az idei ősz immáron második magvas ügyét. Felhalmozódhatott a szotyolakész- let, így a szurkolók igyekeznek megszabadulni a feleslegtől. Mi más lehet az oka az elharapózott nézőtéri dobálásnak? Repült a zacskós áru előbb Debrecenben, majd az elmúlt hétvégén Sopronban is. Szombaton a Stadler FC kirándult a hűség városába, s ha már megtették a hosszú utat, igyekeztek is megkeseríteni a hazaiak életét. Ez sikerült is, az ötvennegyedik pecben már 2-0-ra vezettek Molnárék. Ekkor indult röppályára egy csomag finom pörkölt ropogtatnivaló, hogy aztán Juhos partjelző hátán landoljon. O mit sem sejtve, helyesebben szólva érezve követte tovább a játékot, teljesen beletemetkezve a sportág szépségébe. Állítása szerint semmit nem észlelt, valószínűleg páncélinget viselt öltözéke alatt.

A sportnapilap persze nem hagyta ki a ziccert, s megszólaltatta az „áldozatot”. Az eset apropóján megkerestük Ambrus Lászlót, a megyei játékvezetői bizottság első emberét, hogy ő miképp vélekedik a történtekről.

— Bebizonyosodott, hogy egyértelműen eltalálták a partjelzőt, tehát a játékvezetőnek le kellett volna fújnia a mérkőzést. Én is olvastam Juhos nyilatkozatát, furcsa állításait az üggyel kapcsolatban.

— Debrecenben csak súrolta Márton Sándort a bedobott küldemény, mégis keményen büntették a hajdúsági csapatot.

— Az a véleményem, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetségnek példát kell statuálnia a játékvezetővel szemben is, ha ezt eddig nem tették meg.

— Elhangzott olyan kijelentés is, miszerint rossz az ide vonatkozó szabály. Ón is így érzi?

— Igen. Nagyon rossz. Apró tárgyak be- hajigálása miatt nincs értelme félbeszakítani mérkőzéseket. Manapság komoly pénzek forognak kockán a honi futballban is, kár ilyen esetekkel borzolni a kedélyeket.

Koncz T.

Utánpótlásfoci Nagyhalászban

Számos településen hangoztatják a labdarúgásban az utánpótlás-nevelés jelentőségét. Nagyhalászban a focipalánták töretlen fejlődése érdekében mindent megtesznek, s ezt az eredmények is igazolják. Annak, hogy a sok tehetséges fiatalból nem képes mindenki gyökeret verni a felnőttek között, több oka is van. Erről, valamint a serdülő és az ifjúsági csapat szerepléséről váltottam néhány szót Ballai Mihállyal, a Nagyhalászi SE szakosztályvezetőjével.

— Hogyan állnak most a bajnokságban a serdülők és az ifisták?

— A legfiatalabb korosztályt Hegedűs János — aki korábban a felnőtt gárdának is volt már edzője —, a helyi általános iskola testnevelő tanára irányítja. Náluk generációváltás történt, ennek ellenére jól szerepelnek. Ezek a srácok elsősorban hatodik és hetedik osztályosok, tehát van még idejük érlelődni korcsoportjukban. Az ifik az élen állnak, s ők kapták a legkevesebb gólt az eddig lejátszott találkozók során. Szakvezetőjük Katona István volt — szintén az általános iskola testnevelője —, aki különböző okok miatt megvált tőlük, de el kell ismerni, az ifisták tündöklése az ő érdeme. Távozása után én vettem át feladatát — melyet társadalmi funkcióban töltök be —, és kijelenthetem, öröm dolgozni ezekkel a legényekkel.

— Minek köszönhető, hogy ebben a városban évek óta nagyszerű futballistákat nevetnek, és az utánpótlás-együttesek is remekelnek?

— Ez sok mindennek tulajdonítható. Elsődlegesen annak az egymásra épülő, lépcsőzetes szakmai munkának, melyet már az általános iskolában elkezdünk. Először megszerettetjük a diákokkal a focit, majd megtanítjuk nekik az alapokat. Ezután következik a minőségi oktatás, mely a későbbiek folyamán kamatozik. Az kétségtelen tény, hogy ha nem volnának kiváló szakembereink, akkor ez a tervszerű képzés nem lenne megvalósítható. A két említett fontos tényezőn kívül mindenképpen szót kell ejteni a tehetséges gyerekekről,

akik nélkül hiába volna kidolgozott nevelési program és megfelelő edzőgamitúra.

— Milyen eredményeket értek el a közelmúltban a város ifjú titánjai?

— A serdülők 1990-ben a megyében mindenkit végigverve elsők lettek. Az ifjúságiak évről évre meghatározó szerepet játszanak. Bajnokságot is nyertek már, minden esztendőben az első hatban találhatók, állandóan dobogóközeiben vannak, s nemegyszer meg is csípik azt.

Ballai Mihály szakosztályvezető

(Fotó: Harascsák Abbanária)

— Vannak olyan játékosok, akik a nagycsapat öltözőjének ajtaján kopogtatnak?

— Igen. Hét nagy reményekre feljogosító focistánk van, akik csiszolatlan gyémántként helyet követelnek maguknak az „egyben”. Név szerint Szabó Csaba, Szabó József, Kaponyás Attila, Kamarás, Lippai, Horváth, Kató. Ok azok a „hetek”, akik a tavaszi alapozást várhatóan a felnőttkerettel fogják kezdeni. Őszintén reméljük, hogy gyorsaságban és erőnlétben fel tudják majd venni a versenyt a náluk idősebbekkel.

— Nagyhalász legutóbbi bajnoki összecsapását én is végignéztem, és személyesen győződhettem meg arról, hogy a csapatban mindössze három halászi labdarúgó kapott játéklehetőséget, ezek közül is egy csereként jutott szóhoz. Ezt mivel magyarázza?

— Ez valóban így van. Ballai, Budaházi és Kovács kivételével a gárdában „idegenek” futballoztak. Sokan kérték számon rajtunk, miért ez a sok, más településekről verbuvált focista. Nos, válaszom az, hogy ezen a derbin is más lett volna a kezdő tizenegy felállása, ha Kormány nem sérült, Kelemen nincs eltiltva, és Földi nem lenne katona. Ha most nem rendelkeznénk Nagyhalászon túl élő játékosokkal, akkor öt rutintalan ifista mély vízbe dobása — még ha tehetséges volna is —, az maga lenne a „halálos” ítélet az együttes eredményességét tekintve.

— Sorolna nekem olyan neveket, akik hosszú távon nem tudtak megragadni az „első” gárdában?

— Ónodi, Nagy A., Hegyes és Nagy B. is saját nevelésűek, nekik több pénzt ígértek, és az anyagi motivációk hatására engedtek a csábító ajánlatnak, és inkább Demecser mellett döntöttek anyaegyesületük helyett. Árokszállási katonasága idejére a Nyíregyházi Volánhoz igazolt, ahol megsérült, de reméljük, hogy felépül, folytathatja sportpályafutását, remélhetőleg városunk színeiben. Hadd jegyezzem meg, hogy az előbbiekben felsorolt tizenegy labdarúgó mindegyike huszonöt év alatti, sokan közülük — heten — még a huszonkettedik életévüket sem töltötték be. Tehát, ha együtt tudtuk volna tartani őket, akkor lehet, hogy az őszi NB III-as szereplésünkről kérdezne. Ezek is azt mutatják, hogy igenis jól végezzük munkánkat az utánpótlás-nevelés terén. A mai szerződtetési rendszeren kellene változtatni, hogy ne mindig a nevelőegyesületeken csattanjon az ostor.

Tóth Mihály