Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-23 / 208. szám

UJ KELET II TISZAESZLÁR Hl ni 1994. november 23., szerda 7 Nagyon nehéz volt, de nem hiábavaló Tiszaeszlár polgármestere —Jármy Fe­renc — a község történetének egy jelentős szakaszában lehetett főszereplő, hiszen 1978. január elsejétől egészen az 1990-es választásokig tanácselnökként dolgozott, azóta pedig polgármesterként ténykedik. Vele beszélgettünk az első önkormány­zati ciklus tanulságairól, a tiszaeszlári eredményekről, gondokról, feladatokról. — Az elmúlt négy év olyan időszak volt, melyben a lakosság igényei messze meg­haladták a lehetőségeket. Mégis, egy fejlődési szakasz vége látszik kibontakoz­ni, amikor is a lakosság alapellátásához tar­tozó feladatok megvalósítása elérhető kö­zelségbe került. Az önkormányzati rendszer A bashalmi romai katolikus templom bevezetésével a kormány próbált nagyobb önállóságot biztosítani a településeknek. Bár meglátásom szerint egyelőre ez csak nevében önkormányzat, hiszen a testület — mely jelenleg egy falu vezetésének a csú­csát jelenti — még mindig nagyrészt álla­mi feladatokat lát el, és csak kis részben végez igazi önkormányzati munkát. A felsőbb támogatást éppen az állami felada­tok ellátásához kapjuk. Ha például állami feladat az alapfokú ellátás biztosítása, ak­kor elvárható lenne, hogy ehhez az állam megfelelő pénzt is biztosítson. Ez azonban csak az egészségügyi vonatkozásban van így, de az alapfokú oktatásra biztosított tá­mogatás csak részben elegendő. Egy álta­lános iskolás után 41 000 forintot kapunk, holott a valódi költségek 90-100 000 forin­tot jelentenek. A tizsaeszlári önkormányzat költségve­tésének 75-80 százalékát felsőbb önkor­mányzati támogatásból fedezi, saját bevé­tele kevés, és azt is mind a hiányzó össze­gek pótlására kell, hogy fordítsa. Nehéz időszakot éltünk meg az utóbbi négy évben. Csökkent a foglalkoztatási lehetőség, téeszünkben a korábbi 350-400 fő helyett mindössze 40-50 ember dolgo­zik. A vidéki emberek nagy részét a városi, illetve fővárosi üzemekből elbocsátották. A sok munkanélküli növeli az önkormányzat­ra háruló terhet. A lakosság igényei mind­ezek ellenére megmaradtak, sőt, az alapel­látási feladatokhoz sorolják a gáz- és tele­fonellátást, a közbiztonság javítását is. Ezeknek az igényeknek az önkormányzat csak nagy nehézségek árán tud megfelelni. Tiszaeszlámak rossz a településszerke­zete, hiszen a 2750 lakosból 600 a bel­területtől 12 kilométerre fekvő Bashalom, 200 fő pedig a központtól 6 kilométerre lévő MÁ V-Újtelepen él. Maga Tiszaeszlár is egy hosszan elhúzódó község. Ez a szétszórt­ság főleg a vonalas létesítmények beruhá­zásában jelentős többletköltséget jelent egy jó településszerkezetű faluhoz képest. Egy jó szerkezetű, hasonló lélekszámú község 15-16 kilométer hálózattal meg tudja olda­ni a víz- és gázellátást. Ehhez nálunk 20- 24 kilométer vezeték szükséges. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az elmúlt négy év nem tűnt el nyomtalanul, hiszen jelentős beruházások valósultak meg. Új tornaterem épült egy kazánházzal együtt, mely a már meglévő iskolaépületek központi fűtését is biztosítja. Járdát építet­tünk, és az utak állapotán is javítottunk. A gázberuházás a napokban befejeződik, a községhez tartozó Bashalmon és MÁV-Új- telepen is 95 százalékban kiépült a hálózat. A település történetében először fogorvosi státuszt létesítettünk. Közvetlen autóbusz- járatot tudtunk biztosítani Tiszaeszlár és Nyíregyháza között. A belterületi óvoda és iskola nagyobb felújításon esett át, hason­lóan a bashalmi — volt Pongrácz-kastély- ban működő — iskolához. Ezek összeszámolva 150-180 millió fo­rint értékű gazdagodást jelentenek a köz­ségnek. —Azért bizonyára akad még tennivaló. — Természetesen. A lakosság elvárása­inak a nehézségek ellenére is meg kell fe­lelni. Lassan szükségessé válik egy szenny­vízelvezető csatornahálózat kiépítése. Tiszaeszlár terepszintje alacsony, és félünk attól, hogy egy hosszabb esős időszak nagy gondokat okozhat. — Van már konkrét terv erre a beruhá­zásra? — Kész tanulmányterv áll a rendelkezé­sünkre, de az ÁFI-hoz benyújtott pályáza­tunkat sajnos nem fogadták el, így a meg­oldás a jövő feladatai közé tartozik. Régóta gondunk a korszerűtlen telefonellátottság, vagy inkább ellátatlanság. Határozott ígé­retet kaptunk, hogy jövőre bekapcsolnak minket a távhívó hálózatba. Első lépésben 500 készülék beszerelésére adódik lehe­tőség a belterületen, valamint Bashalmon és MÁV-Újtelepen. — Van erre lakossági igény? — Van. A Matáv előzetes felmérése alap­ján 400-500 készüléknek már lenne gazdá­ja. Érzékeny pont a település közbiztonsá­ga, de ennek orvoslására még idén sor ke­rül. Kuncze Gábor belügyminiszternek írott panaszos levelünk megértő olvasóra talált. A BM két lakást kíván megvásárolni két körzeti megbízott rendőr részére, így a már szolgálatban lévővel együtt lehetőség nyí­lik egy háromfős KMB-s csoport alakítá­sára. Talán még idén, de jövőre feltétlenül hozzákezdünk egy új általános iskola épí­téséhez, hisz hat tantermet életveszélyesnek nyilvánítottak. A termek kiváltásáért kapott összegből, valamint az egyház által vissza­igényelt épületek kártalanításából egy hattantermes iskolát tudnánk építeni, mely­nek aulája közművelődési célokat is szol­gálhatna. A foglalkoztatási nehézségek, a jövede­lempótló támogatásban részesülők nagy száma sok szociális problémát indukálnak, és a lakosság kérdően néz az önkormány­zatra. Sajnos, az anyagi gondokat megol­dani nemigen tudjuk. Hacsak azt említem. hogy a jövedelempótló támogatásra fordí­tott összeg felét a szociális segítségnyújtásra rendelkezésre álló összegből kell elvenni, akkor ez az egyéb szociális segítségnyúj­tásra szánt keretet minimálisra csökkenti. Egyedül a pályázati rendszer volt az, amely tágította az önkormányzat korlátáit, természetesen mi is megragadtunk minden ilyen lehetőséget. A tornatermet, a kazán­házat és a gázberuházást is a sikeres pályá­zatok segítségével tudtuk létrehozni. A fa­lugondnoki állás betöltéséhez nélkülözhe­tetlen gépkocsi megszerzéséhez, és a szo­ciális étkeztetés megvalósításához több mint félmillió forintot nyertünk pályázaton. Az így szerzett pénzek a beruházási dolgo­kon kívül mintegy 2,5 millió forintra rúg­nak. Ezek nélkül komolyan veszélybe ke­rült volna például a városkörzeti első osz­tályban játszó bashalmi futballcsapat, va­lamint a művelődési házak és a polgár­őrségek léte. Volt persze sikertelen próbálkozásunk is, például az utak burkolása és a szennyvíz- hálózat kiépítésére benyújtott pályázatunk.-— Összességében milyen egyenleget vonna az elmúlt négy tiszaeszlári évről? — Ha az eredményeket sorra veszi az ember, akkor talán értelmét látja annak a sok idegeskedésnek, hajtásnak, harcnak, amit első ciklusában végzett az önkormány­zat. Nagyon nehéz volt, de mégsem volt hiábavaló, talán meg is érte. — Néhány évvel ezelőtt lehetőség nyí­lott arra, hogy Bashalom különváljon Tiszaeszlártól és önálló önkormányzatot hozzon létre, de ez nem történt meg. Azóta a tiszaeszláriak és a bashalmiak is emle­getik, hogy talán jobb lett volna külön útra lépni. — Sokan hibáztatnak ezért, de nekem az a véleményem, hogy amíg az alapellátás körébe tartozó jelentősebb beruházások meg nem valósulnak, addig nem szabad szétforgácsolni az erőt, az anyagi lehe­tőségeket. Az ivóvízhálózat kiépítése is bi­zonyította, hogy nemcsak Tiszaeszlár, Bashalom, MÁV-Újtelep, de a környező települések — Nagycserkesz, Belegrád, Görögszállás, Varjúlapos, Kisfástanya — összefogása is szükséges volt a megvalósí­táshoz. Három magánvállalkozó összefogásának köszönhetően benzinkút épült nemrégiben Tiszaeszláron. A töltőállomás emblémája a VMV, amely az első három vállalkozó nevének kezdőbetűit takarja; Vajda Lász­ló, Meleg Miklós, Volenszki József. A ház­tartási tüzelőolajon kívül mindenféle üzem­anyagot árusítanak, emellett működik egy presszó is. A tulajdonosokat faggattuk, hogyan jött az ötlet, és miként történt a megvalósítás. — Az ötlet egészen pontosan 1993. szep­tember 27-én született meg. Máriapócson jártunk, ott láttunk egy maszek töltő- állomást. Hazafelé a kocsiban már végig arról beszéltünk, hogy bele kellene fogni valami hasonlóba. Pár napra rá már elké­szült a piacfelmérés, újabb néhány nap el­teltével megszületett a kút vázlatos terve is. —Milyen nehézségekkel kellett megküz­deniük? — A legnagyobb gondot a bankok „vál­lalkozásbarát” politikája jelentette. Kevés ember van kis hazánkban, akinek százöt­ven százalék fedezet van a farzsebében. Néhány kivétel ellenére az a tapasztalatunk, hogy a bankok nagy többsége csak reklá­mozza magáról, hogy vállalkozásbarát, köz­ben pedig olyan feltételeket szab, amelyek egy kezdő vállalkozó számára leküzdhetet­len akadályt jelentenek. A bankok nem fo­gadnak el fedezetnek lakott ingatlant, autót is csak nagy értékűt, azt is olyan százalék­ban számítják be, hogy egy Mercedes pél­dául Trabanttá törpül. Ha nekem megvan a százötven százalékos fedezetem, akkor nem megyek a bankhoz hitelt kérni. Akkor meg­csinálom egyedül, és nem fogom az óriási kamatot fizetni! Ha a nagyobb beruházásokkal elkészül­tünk, akkor majd a kialakult helyzet eldön­ti, hogy továbbra is együtt maradjunk, vagy inkább búcsút mondjunk egymásnak. —A közelgő választáson is indul a pol­gármesteri címért? — Igen. A közszolgálat egy bizonyos idő után szenvedéllyé válik, és aki ebben örö­mét — az eredményekben megelégedését — leli, azt nehéz erről lebeszélni, és nehéz ezen változtatni. Úgy érzem, hogy az elmúlt 16 év adott annyi tapasztalatot, jártasságot, hogy míg az erőmből telik, azt hasznosíta­ni tudom a köz javára. Igaz, hogy egyre nehezebb egy polgár- mester dolga. A tanácsi rendszerben a la­kosságon kívül még a pártszervek vélemé­nye is meghatározta egy-egy tanácsi vezető újraválasztását. Most ez teljesen a közre, a kialakult demokratikus választói jogra van bízva, de sajnos a demokráciát még sok ember félreértelmezi. Azon túl, hogy egy polgármester mindig a figyelem középpont­jában áll és a lakosság véleménye döntő le­het a számára, sajnos vannak olyan embe­rek, akik azt hiszik, hogy az önkormányza­ti vezetőt lehet piszkálni, mocskolni, felelőtlenül bírálni. Mindenesetre ez benne van a pakliban. Bízom benne, hogy ez a demokrácia tö­kéletesedése során le fog tisztulni, és az önkormányzat nem lesz védtelen az ilyen rágalmakkal szemben. — A benzinkút mégis elkészült. — Amit itt lát, az mind a mi kezünk munkája. Ez alól természetesen kivételek a kút gépi berendezései. Mi építettünk, mi vakoltunk, mindent egyedül, saját erőnkből készítettünk. — Milyen szolgáltatásaik vannak? — A HTO-n kívül mindenféle üzem­anyagot és kenőanyagokat is árusítunk, éj­jel-nappal nyitva tartunk. A presszó reggel hattól este tízig üzemel, de ha a vendég úgy kívánja, még tovább is. A kút állandó nyit­va tartásával egy hiányt is szerettünk volna pótolni, ugyanis a legközelebbi benzinkút a 10 kilométerre lévő Tiszalökön van, és az már este hatkor bezár, vasárnap pedig ki sem nyit. —Hány alkalmazottal dolgoznak? — Hét ember számára biztosítottunk munkahelyet. Öt kútkezelőnk és két presszósunk van. — Számításaik szerint mikor térül meg a befektetés? — Pillanatnyilag még próbaüzemben dolgozunk. A közúti igazgatóság forgalom- számláló adatai szerint, ha az erre haladó autók 7—10 százaléka megáll tankolni, akkor már nem lehet baj. Ha az erre járók fele betérne hozzánk, akkor a cég rentábi­lissá válna, és tíz éven belül megtérülne a befektetés. A vállalkozásból nekünk min­den valószínűség szerint még csak a nehéz­ségek fognak jutni. Amikor elhatároztuk, hogy megcsináljuk, akkor elsősorban a gye­rekeinkre gondoltunk. Az oldalt írta: Vasas László Fotó: Harascsák Annamária Iskola, óvoda, könyvtár és szolgálati lakás működik a bashalmi kastélyban Az eszlári hármak Hét ember számára biztosítottakmunkahelyet

Next

/
Thumbnails
Contents