Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-22 / 207. szám
UJ KELET KITEKINTÉS 1994. november 22., kedd 9 PRAGA 1994 Prágát ezeréves történelme során sokféle díszes jelzővel illették, nevezték Városok Anyjának, Városok Királynőjének, Száztomyú Múzeumvárosnak, de leginkább Arany Prágának. A több mint ötszáztomyos város óvárosi részén a hömpölygő emberáradatban könnyen eltéved az ember. Nincsen idegenforgalmi nyár avagy tél, még novemberben is bábeli zűrzavar fogadja a kacskaringós utcákon közlekedőt. Egyaránt kíváncsi mindenki a gyönyörű világvárosra. Az óvárosi látogatóban hamar kialakul a kép: egy nagy múzeumban jár. Az Óvárosi tér nagyságáról 1230-ban I. Vencel király rendelkezett (9000 négyzetméter). Az Orloj-torony órája előtt mindig nagy tömeg várja az óraütést és az azt kísérő zenés játékot. A háztetők fölé magasodó Tyn templomot, a háromhajós gótikus épületet, a fióktomyocskákkal díszített, szépmívű kettős tornyot 1365-ben alapították, s a templom a XV. század elején a husziták temploma lett. A Vltavát (Moldvát) átszelő hidak legszebbikét, a Ká- roly-hidat IV. Károly utasítására 1357- ben kezdték építeni. A hossza 516, a szélessége pedig majdnem tíz méter. A hídon közlekedő emberek — akiket utcai zenészek, árusok és portrérajzolók, festők és koldusok csalogatnak — tekintetüket a vár roppant kőtömbjére, a Hradzsinra és a Szent Vitus templomra vethetik. Érdemes megnézni Prága legfestőibb utcáját, az Arany utcácskát is, amelyet az 1541. évi tűzvész után építettek, s ott laktak az udvari cselédek, a várlövészek és néhány aranyverő mester is. A város főtere, a Václavské namesti, azaz Vencel tér a kereskedelem, a művelődés és a társasági élet gyűjtőhelye, s nem utolsósorban a „bársonyos forradalom” előtti és utáni politikai élet egyik központja is. 1994 október végének Vencel téri eseménye volt a radikálisok és a skinheadek véres verekedése, ahol az egyik új televízió, a Nova sztárriporterét is alaposan helybenhagyták. A prágai McDonald’s éttermekben a magyarországiaktól eltérően sört is csapónak. Ugyan hogy lehetne ez másképpen a sörfőzés egyik nagy múltú — néhol 500-600 éve egyfolytában főzik — országában! Érdemes megkóstolni a knédlit és azokat a söröket, melyek habjában még a ceruza is megáll. Kiváló sörözők: az U Fleku, a Vendéglő a két macskához, a Söröző a bocsok- hoz, és az egy régi kolostor udvarán található Szent Tamás. A belvárosi sörözők árai változóak. A felkapott helyeken, átszámolva, akár 160 forintot is elkérnek egy korsóért, de hangulatos, belvárosi, eldugott, tipikus cseh sörözőkben 32 forintért akár csapolt Budweisert, avagy Pilsner Urquellt is lehet fogyasztani. Ha Prága, akkor Mozart, akkor reprivatizációt követően Rolls Royce, akkor luxus Mercedes, akkor Havel, akkor Menzel és Hrabal, akkor Kafka, Egon Ervin Kisch, akkor Gólem, s Nyugat, egyre inkább Nyugat. Mint mindenhol, a külvárosokban: Zizkovban, Libenyben, avagy bárhol, nincs már annyi fény és pompa, de a sörözők tömöttek, s bármennyien is lennének bent, helyet szorítanak a falócákon, hogy megismerjék az érkezőt. Mert Prágát látni arany. V. A.
