Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-22 / 207. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. november 22., kedd 5 A gondokat nekünk kell megoldani Ötezer több mint egymillió Egy településen fontos tényező a polgármester személyisége. Ha képes átérezni a lakosság helyzetét, tudja menedzselni a várost vagy a községet, ha jó a viszonya az ott élő emberek nagy többségével, ha jól tud kapcsolatot létesíteni, ha nagy a problémaérzékenysége, kreativitása, felelősségérzete, kitartása, akkor a községnek is jó. — Négyévi munkámat egy fél mondattal tudnám jellemezni — mondja Solymosi László, Dombrád polgármestere. — Igazi csapatmunka volt! Egyedül semmit sem érnék, az eredményes tevékenységhez nem elég csak a polgár- mester. Szükség van a lakosság elképzeléseire, szándékára, a képviselő testület terveire és egy jól működő apparátusra, aki magáévá teszi és kivitelezi a dolgokat. Ebben nincs rangsor. Hiába van minden, ha a jegyző képtelen rendszerezni a terveket, vagy ha az adminisztrátor nem látja át feladatát. — Az összehangolt munka bizonyítéka, hogy Dombrád az elmúlt években nagyon sokat változott, fejlődött. — Erre büszkék vagyunk. Hétszázmillió forintot ruháztunk be, ebből bővítettük hat tanteremmel az iskolát, sikerült kialakítani a falu teljes gázhálózatát, megoldani a belvízelvezetést, elkészült a szennyvízhálózat és a tisztítótelep, új utakat építettünk, s helyreállítottuk a régieket, ma már nincs földút a községben. — Hogyan sikerült ekkora összeget fordítani fejlesztésre? — Elég sok pályázatot nyertünk, de a területfejlesztési alapot, az egészségügyi és fejlesztési céltámogatást is felhasználtuk. Ehhez jött az állami, önkormányzati és lakossági támogatás. Tisztában vagyunk azzal, hogy az itt élő embereket sem lehet a végtelenségig terhelni, hiszen nem egyenlő anyagi háttérrel rendelkeznek. A Józsi bácsik és Mariska nénik 5000 forintja többet ér a polgár- mester egy pesti húzásánál, ami esetleg egymilliót hoz. — Hogyan alakult a mezőgazdaság helyzete? — A földalapokat sikerült korrekt módon kiosztani, a földterületnek még a tíz százalékát sem kérték ki a tulajdonosok, így nagy törés nem következett be a mezőgazdaságban, a szövetkezet továbbra is működik, és hitelmentesen gazdálkodik. — Tervezik a városi cím elnyerését? — Eddig a hátrányos helyzetű települések között nem volt város, különben sem lett volna előnyös. Most viszont a fejkvóta magasabb... Szeretnénk várossá fejlődni, de tisztában vagyunk azzal, hogy a címmel , nem adják a városias jelleget. Ha egy idegen végigmegy a településen, s azt mondja, milyen kedves kisváros, az jelent számunkra igazi elismerést. —Napjainkban lehetőség adódott kisebbségi önkormányzatok alakítására. Igényt tart erre a község cigány lakossága? — Természetesen, s ennek nagyon örülök. Bízom abban, hogy teljes lesz köztünk az együttműködés. Véleményem szerint a cigányság problémáit a kisebbségi önkormányzat segítségével mélyebben megismerjük, s orvoslásában hatékonyabban tudunk segíteni. Vannak nézet- eltérések a magyar és a cigány emberek között, de ha most nem oldjuk meg ezeket a gondokat, akkor unokáink, dédunokáink fognak szembenézni egymással. Kozma Ibolya Útépítés (Illusztráció. Fotó: Pénzes) Az egykori börtön ma múzeum Fejlődő kapcsolatok Tizenkét tagú delegáció járt a közelmúltban Nyíregyházán a romániai Máramarosszigetről. A vendégeket Fel- bermann Endre alpolgármester köszöntötte a polgármesteri hivatal dísztermében. A jó hangulatú találkozó után Gheorghe Filipcsuk polgármester tájékoztatta a sajtó munkatársait a város kulturális életéről és sportmunkájáról. A városban 43 ezer ember él, táncegyüttese külföldön is népszerű és ismert. A könyvtár ritkaságnak számító gyűjteménnyel rendelkezik. Az Európa Tanács segítségével a politikai börtönt múzeummá alakították át, a múzeumfalut is sok látogató keresi fel egész évben. Középiskolái közül legnépszerűbb a művészeti szakközép- iskola, a legjobb eredményt a kerámia és a zenei tagozat diákjai érték el az elmúlt tanévben. Az iskola koncertterme alkalmas nagyobb hangversenyek lebonyolítására. Legnépszerűbb sportág a tenisz. Versenyzőik I. osztályú minősítéssel rendelkeznek. Jelenleg egyik versenyzőjük Budapesten tanul, az ifjúsági csapatban játszik. Élsportolóik 50 érmet gyűjtöttek a különböző versenyek során. Legismertebb egy 83 éves teniszező, Tiberiu neve, aki a háború előtti években három Európa-baj- noki címet szerzett. A kiemelkedő eredményt elért sportolókat a központi alapból támogatják. Jelenleg a városi sportiskola labdarúgó-szakoszályának keresnek szponzorokat. A tehetséges sportolók nemrég Münchenben nyertek meg egy nagyobb versenyt, de eredményesen szerepeltek Magyarországon is. — Szeretnének a két város között eredményes gazdasági, kulturális és sportkapcsolatot kialakítani a közeljövőben. Hajdú Gabriella A legnagyobb áldozatvállalás, a legtöbb pályázat A fejlődés ára A közelmúltban dr. Zilahi Józsefnek, a megyei közgyűlés elnökhelyettesének meghívására megyénkbe látogatott Barabás Lajos, az Állami Fejlesztési Intézet ügyvezető igazgatója. Őt és Bárány Pált, az ÁFI Rt. megyei kirendeltségének vezetőjét kérdeztük a térségünkkel kapcsolatos tapasztalataikról. —Az imént még a megye néhány polgár- mesterével folytattak igen élénk beszélgetést \ múltról. vagy a jövőről tárgyaltak? Barabás Lajos — Természetesen mindkettőről — válaszolja Barabás Lajos —, hiszen azt gondolom, hogy itt igencsak szép eredmények születtek az elmúlt években. Erről, azt hiszem, Bárány úr sokkal többet tud. Ami viszont a jövőt illeti, arról most keveset tudok mondani, hiszen nagy átalakulások előtt állunk. —A kormányváltás óta elég sok átalakulás történt, nem is mindig pozitív irányban. Önöknél mi várható? — Biztos vagyok benne, hogy egy tőkeerős befektetési bank létrejötte, amelyet az ÁFI, a Pénzintézeti Központ, a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. kíván létrehozni, kifejezetten pozitív változást jelent, ebben a térségben pedig igen fontos szerepe lehet majd. — Mikor ? — Részletekről korai lenne beszélni, de belátható időn belül. — Viszont sok részletet ismerhetünk meg a közelmúltról, hiszen az önkormányzatok is most készítik az elmúlt választási ciklus mérlegeit. —1 Ez így van! — veszi át a szót Bárány Pál. — Két alap képzéséről és fel- használásáról lehet beszélni. A területfejlesztési alapról és a mezőgazdasági fejlesztési alapról. A területfejlesztési alap 1991-ben indult. A pályázatok több mint ötven százaléka Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből futott be, és ilyen arányú volt a nyertesek száma is, hiszen ezek reális igényekre támaszkodó pályázatok voltak. Jelenleg megkötött szerződésünk van 7,8 milliárd forint állami támogatásra, ez 18 milliárdos fejlesztést jelent a helyi és lakossági hozzájárulásokkal együtt. — Rengeteg feltúrt települést látunk mostanában, mindenfelé közműveket építenek. Eszerint mindezt a fent említett keretekből fedezik. — Valóban. A milliárdok döntő része a települési infrastruktúra kiépítésére szolgál. Utakat, víz- és szennyvízhálózatot, telefont és gázt építenek.. Csak a gázhálózat kiépítése négy és fél milliárdba kerül. —Mire fordíthatnak még pályázati pénzeket? — Kilenszázmillió forint jut munkahelyteremtésre, ezt mintegy háromezerötszáz munkahely létesítésére használhatja fel kétszáz pályázó. — Mi a kirendeltség szerepe? — Egyrészt mi fogadjuk be a pályázatokat, másrészt ellenőrizzük a megvalósítást. — Sok hiányosságot találtak? — Az ellenőrzés teljes körű, a műszaki magvalósítástól a pénzügyi felhasználásokig. Esetenként az elszámolásoknál merültek fel gondok, de ezek nagy része helyrehozható. Természetesen a jogtalan fel- használások vagy egyéb szabálytalanságok esetén a tervezett összegek részben vagy egészben visszavonhatok. — Volt-e ilyen esetük? — Kevés. A teljes visszavonás öt százalék alatt van, a részleges visszavonás nem éri el a tíz százalékát a megkötött szerződéseknek. Ez utóbbiaknál is a tervezett felhasználáshoz viszonyítva jelentéktelen összegeket kellett megkérdőjeleznünk. — Miért szerepelt a mi megyénk ilyen jól a pályázatokon? — Az elmaradás közismerten igen nagy V ■■áá . yflgfv jfcgjjsgii Ek , í Wg J| 1 i * mm Wg 4 | M Bárány Pál volt. Az önkormányzatok és a lakosság jelentős terheket vállalt magára, hogy valamelyest behozhassunk a hátrányból. Igen nagy szerepe volt az itt dolgozó, itt élő embereknek és vezetőknek. Az elmúlt négy esztendőben számos új infrastrukturális beruházás történt. Sajnálatos, hogy mostanában egyí^ többét Hállan j egy régi;, de nagyon fontos elemnek a visszafejlesztéséről, amely különösen érinti ezt a megyét. A vasútra gondolok. Ha felszámolják a szárnyvonalakat, akkor ez a mostani látványos fejlődés megáll, és szinte hiábavaló volt az itt élők igazán minden tiszteletet megérdemlő áldozat- vállalása. (K.) A nagyapám is ezzel foglalkozott Dohányosok A nehézkes szőnyeg mögül lassan bukkan elő az a valami, de többen várják a futószalagra érkező csomagot. Egy adag dohánylevél szép kis göngyölegbe csomagolva érkezik, s lassan, komótosan jönnek a társai is. Árgus szemek ellenőrzik, jó-e a levélcsapat. A termelő, ezúttal Fodor János is figyelemmel kíséri a dohányátvételt, vajon mennyi lesz az annyi? — Már a nagyapám is ezzel foglalkozott, s a dohányos szellem szépen öröklődött. Persze a lányom meg a fiam már csak azt örökölte tovább, hogy nem veti meg a munkát, ezért gyakran és szívesen besegítenek. —Ezek szerint az egész család dolgozik a dohánnyal? — Nagyon sok munka van, és ebből a rokonságnak is jut a törések idején. Most, hogy áttértem az öntözéses módszerre, szükségessé vált az éjjeli felügyelet is. Örülök, hogy egy biztos cégnek adhatom a termést, amely azonnal tud fizetni. —Mekkora területen dolgoznak, és mire számítanak? — Hat és fél hektáron, hajói számolom, ... olyan 150-160 mázsa körül lesz a dohány. De a beindulás bizonyára majd három és állami és nyidoferes támogatással hoztuk össze, de úgy tűnik, meg fogja érni. — Ki a főnök a földeken? — Nem kell főnök, mert csak a sorokat látjuk. Azt meg kell csinálni estére, s nem érünk rá beszélgetni. Magyarul az van, amit én mondok. Vita nincs, otthon megbeszéljük kinek mi a dolga. —Azért egy kilátásba helyezett ajándék csak van! — Általában mindenki megkapja, amit akar. Most azonban lemondtunk az ajándékról a lányom javára, mert most ment férjhez, és lakás kellene. Persze amit a dohányért kapunk, az nem lesz elég... — Meddig lehet ezt csinálni? — Nézze, én negyvennégy éves vagyok. Amíg csak egészségem meg erőm lesz hozzá, csinálni fogom. Persze, ha lejár az ötéves szerződés, és nem éri meg, akkor más után kell néznem. A válogatóasztalnál is másképp fest ez a dohány, meg akkor is, amikor az asszonyok válogatják - mondja Vojtkó Miklós, aki egy vetőmag-termeltető és -nemesítő kft. képviseletében cikáztatja a szemét a lemeózott vagy kiszúrt dohányon. Mint kiderül, amit ő hozott, az mind kísérleti keresztezések eredménye. — Itt lámpák vannak, otthon pedig már nem lehet nappali fényben válogatni, de a fényviszonyok sem olyanok. Ilyenkor aztán meg kell jegyeznem, hogy mi volt a kifogás, hogy jó tanácsokat tudjak adni a termelőknek. — Önnek miért nincs dohányföldje? — Szerintem nem éri meg ezzel foglalkozni. Túl nagyok a termelési költségek, túl sok az energiaráfordítás, a kézi munkaerő, s nem biztos, hogy az átvételi árnál a jövőben is tükröződni fog. Persze jómagam nem vagyok olyan régen ebben a szakmában, és a cégem nem is ezzel foglalkozik, de az elmúlt négy évre vonatkozóan elmondható, hogy a minőségi követelmények óriásit változtak. A termelők azért nagy többségben tudják, mire kell odafigyelni, hiszen régen művelnek dohányt. Ennek ellenére az emberi természetből adódik, hogy hajlik a munka könnyebb oldalára, így erre csak kell figyelmeztetni őket. — Ezek a kísérleti levélkék azt jelentik, hogy azon vannak, hogy feltalálják a tökéletes dohányt? — Minden dohánynak tökéletesnek kell lennie, amennyiben megkapja az előírt termesztési technológiát. Ebbe azonban már az időjárás is beleszól! Herczku lel millióba kerüli. Ezt az összeget hitellel,
