Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-18 / 204. szám

Ill • • KÖZELKÉP 1994. november 18., péntek Nyílt napok az iskolákban A Görög Katolikus Hittudomá­nyi Főiskola nagyelőadójában no­vember 18-án délelőtt fél 11-től várják az érdeklődőket, ahol dr. Orosz László rektor tart általános tájékoztatót. Ezt követően bemu­tatják az iskola nappali tagozatát, majd ismertetik a tanárképző főiskolával közös hittanárképzést. Emellett szó lesz a hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnázium be­iskolázási lehetőségeiről, illetve a felvételi feltételekről. A vendégek megtekinthetik a foglalkozásokat, és találkozhatnak a főiskola hall­gatóival is. A hittanár szakkal kap­csolatos ügyekben dr. Fodor György szakigazgatóhoz fordul­hatnak a jelenlévők. Ugyanezen a napon, tehát ma a START Rehabilitációs Vállalat Szakmunkásképző Iskolája tart nyílt napot, ahol a gyakorlati és elméleti foglalkozások mellett a tanműhely­be is ellátogathatnak az érdeklődők. Az iskolába azonban elsősorban azok jelentkezését várják, aki vala­milyen egészségügyi károsodásban szenvednek. November 21-től egészen decem­ber 2-ig a 110. Számú Ipari Szak- középiskola és Szakmunkásképző Intézetben tanműhelylátogatásra in­vitálják az oda pályázókat. Pályaválasztási tájékoztatóval egybekötött szülői értekezlet lesz november 22-én a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában délután két órától. Szakképzési napokra kerül sor november 23-án délelőtt 10 órától a megyei pedagógiai intézetben, ahol dr. Benedek András, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitká­ra tart előadást a szakképzésről és a pályára irányításról. Ugyancsak jövő hét szerdán délután fél háromra várja a fod­rászszakma iránt érdeklődőket a 107. Számú Ipari Szakközépisko­la és Szakmunkásképző Intézet kollégiumának aulájában. A mezőgazdasági főiskolán november 25-én délelőtt 10 óra­kor dr. Varga Lajos főigazgató­helyettes tart általános tájékozta­tót, majd bemutatja az iskola éle­tét, és beszél a felvételi követel­ményekről, szakok indításáról. Tizenegy órától a jelenlévők láto­gatást tehetnek a tanszéken, a szá­mítógépközpontban, és megtekint­hetik a repülőgép-szimulátort is. Irodalmi presszó A TIT Jurányi Centrum és a Megyei Irócsoport szervezésében összejövetel lesz az irodalmi presszóban 20-án, vasárnap, déle­lőtt 10 órakor. A vendég ezúttal Ferencz Mik­lósáé pedagógus-írónő lesz, aki emlékirataival szerepel, most meg­jelent Iskolás koromban című kö­tetével. A házigazda szerepét ezúttal is dr. Katona Béla irodalomtörténész tölti be. Előkelő vendég Igazán előkelő vendéget fo­gad városunk a mai napon a Columbia étteremben. Az érkező személye sem titok, maga Katalin zu Windisch- graetz hercegnő utazik hoz­zánk azzal a feltett szándék­kal, hogy divatházat nyit ná­lunk. A divattervezéssel fog­lalkozó előkelőség sajtófoga­dáson találkozik lapunk mun­katársával, mely találkozás részleteiről a holnapi szám­ban olvashatnak. Változó család a változó világban Ezzel a címmel rendez konfe­renciát a mai napon a Segítők Nép­főiskolája az egészségügyi főisko­lán. Az embert ugyanis a modem technika rohamos fejlődése, a csa­lád szerkezetének változásai, a vá­rosiasodással járó új életmód a la­kóhelyen. a közlekedésben, a mun­kában, az életritmusában az állan­dó alkalmazkodás példátlan köve­telményeivel állították szembe. A mindennapi életünket jellemző sokféle alkalmazkodási kényszer miatt a fejlett idegrendszerrel rendelkező ember különösen érzé­keny a lelki bántalmakkal szemben. A hosszú ideig tartó gondterhelt­ség, kimerültség, a különféle lelki és fizikai hatások a szervezet vé­delmi mechanizmusát ledönthetik. Ezen hatások kivédéséhez kíván­nak segítséget adni a konferencia meghívott neves szakemberei. A megnyitót délelőtt 10 órakor Vinnai Győző, a nyíregyházi Nép­főiskolái Egyesület ügyvezető el­nöke tartja, majd Mit kezdjünk az alkoholbetegekkel? címmel dr. Horváth Endre főorvos tart előa­dást. Tizenegy órától a Hátrányos helyzetben élők kapcsolatfelvéte­leiről beszélt//-. Sass Attila docens. Ezt követően A család és egészsé­ge címmel dr. Nemessúri Mihály orvos professzor, a Magyar Egész­ségvédők Országos Szövetségé­nek elnöke tart előadást. Hiányoznak a gyerekek és az unokák Nyolcvanon túl egyedül Sóstóhegyen, a Nyírség utcában él özv. Deák Mihály né és özv. Orosz Pálné. Deák néni hat, Orosz néni nyolc hónapja veszítette el a férjét. Azóta egyedül vannak. Ho­gyan telnek így a napok? — erről beszélgettem velük egy csendes hétköznap délután... — Hány éve tetszik nyugdíjban lenni? — kérdeztem Orosz nénitől. — Hét éve. előtte a kettes pos­O/.v. Orosz Pálné tán dolgoztam 25 évig. Kétezer­kétszáz forinttal jöttem nyugdíjba, most 9200-at kapok. — Az én nyugdíjam 14 800 fo­rint — kapcsolódik beszélgeté­sünkbe a 83 éves Deák néni. — Tessék mondani, mire elég ma ez, amikor mindennap drágább az élelmiszer az üzletben! — Milyenek a hétköznapok itt, a Nyírség utcában? Orosz néni:— Sok fiatal él itt, sokan építkeznek. Az egyház visz- szakapta az iskolát. Csendesen élünk, jó szomszédaink vannak, összetartunk. Az utcába bevezették a gázt és a vizet, de mi azt a nyug­díjunkból nem tudjuk a házba „be­hozni.” Nyáron hamarabb eltelik a nap, a kertben mindig van tenniva­ló, azután itt vannak az állatok. — Én is dolgozgatok a kertben, de már nem bírok úgy, mint pár éve, amikor még élt szegény uram — mondja könnyes szemmel Deák néni.— De azért még elvégzem a ház körüli teendőket, főzök is min­den nap. — Mi jelenti a szórakozást? özv. Orosz Pálné:— Templom­ba járunk, aztán itt a tévé, rádió. Most, hogy rövidülnek a napok, már 4 órától sokszor műsorzárásig nézem. Legjobban a sorozatokat kedvelem, a Dallast, a Szomszé­dokat, és örülök, hogy újra látha­tom régi kedvencemet. Isaurát. —Milyen gyakran tetszenek be­jönni a városba? özv. O.P-né:— Legalább há­romszor egy héten, amikor meg­látogatom a gyerekeket. — Nekem négy lányom van, nyolc unokám , már dédunokám is, mégis egyedül vagyok — pana­szolja Deák néni. Hiába vannak jó szomszédaim, éjjel nagyon félek egyedül. Tetszik tudni, súlyos szív­beteg is vagyok. Mi lesz velem, ha rosszul leszek? A lányaim nem törődnek velem, a hétvégeket, ün­nepeket is egyedül töltöm. Gyak­ran gondolkodom: miért nem kel­lek én a gyerekeimnek? — Nem gondoltak arra, hogy beköltözzenek a városba? özv. Orosz Pálné:— Tizennégy éve élek itt, minden ideköt. A gye­Ozv. Deák Mihályné rekek aranyosak, hívnak maguk­hoz, de amíg bírom magam, ma­radok. — Én nagyon szeretnék beköl­tözni a szociális otthonba, de úgy tudom, sokat kell várni — mondja Deák néni. Ott legalább biztonság­ban érezném magam, s nem len­nék annyira egyedül. — Hamarosan itt a karácsony. Hogyan tetszenek készülni az ünnepekre? özv. O.P.-né:— Spórolok, hogy mindenkinek tudjak ajándékot venni. Tudja, azt szoktam monda­ni: „Hál’ istennek, még nem va­gyok a gyerekekre utalva, inkább én adjak nekik, mint ők nekem.” Hazafelé menet elszoruló szív­vel gondoltam Deák nénire. Vajon hol fogja tölteni a karácsonyt? Megint egyedül? A gyerekei, uno­kái nem gondolnak arra, hogy egy­szer ők is megöregszenek? Róluk ki fog gondoskodni majd? Hajdú Gabriella A város a megszokott hétköz­napját éli. Autók, emberek, aho­vá csak a szem ellát. A lépésben haladó autók között monoton, már-már megszokott képeket lá­tok. Szabálytalankodó, öntelt au­tósok tömkelegé, amerre csak nézek. A járdán unott, sorsukba bele­fásult emberek mennek. Köztük egy idős nénike halad. Öltözéke szegényes, kezében ősi retikült szorongat. Lépései egyre nehéz­kesebbek. Nem bírja az iramot. Egyre sápadtabban próbálja lába­it odébb rakni. A közeli OTP-be igyekszik szokásos csekkjeit be­fizetni. Hirtelen elborul előtte a világ, s másodpercek alatt végig­játszódik élete, sorsa, az elmúlt több évtized megpróbáltatása. Könnycseppek jelennek meg szeme sarkában, és -------------] má r mondaná is, hogy NE BÁNT­SATOK! Kimon­dani azonban már nem tudja, össze­esik, lezuhan a Közben telnek a másodpercek, az életben maradás másodpercei, melyek most nagyon hosszúnak tűnhetnek. A tömegből előbukkan ítélkezünk földre. S közben az emberek csak mennek és mennek, mint egy rosszul beindult gépezet parányi kis részei. Néhányan megállnak, sajnálattal nézik a nénit, de talán a konzekvenciáktól félve gyorsan odébb is állnak. egy férfi, aki felismeri a helyzet súlyosságát, és odalép, hogy segít­sen a szerencsétlenül járton. Fel­gyorsulnak az események. Autó áll meg a nénike mellett, és jön az újabb segítség. Mindenki a meg­állt gépkocsit és annak tulajdono­sát szemléli. A fiatalember oda- adóan próbál a nénin segíteni a mentő megérkezéséig. Közben nagy tömeg alakul ki. A pillantá­-----——sok az autóra, a nén ire és a tömeg­re összpontosul­nak. Megérkezik a mentő is. Az idős hölgy már-már-----------------y kezdi visszanyerni es zméletét a beadott gyógyszertől. A mentősök győzködik, kedve­sen bánnak szegénnyel, de haszta­lanul. A magát jobban érző nénike óvatosan felkel a hordágyról, s megijedve a közeli kórházszagtól, könyörög, engedjék haza. Megindul a vit a szívbeteg néni és a mentősök között, szé- rencsére az utóbbiak kerülnek ki győztesen. A mentőautó ajta­ja és szélsebesen indul a kór­ház felé. A tömeg szétoszlik, mindenki elindul. Csupán két,addig kívül­álló hölgy megy oda az addig segédkező autós fiatalemberhez, akit dicséret helyett nyomdafes­téket nem tűrően megszólítanak: — Szégyelje magát, goromba fráter! Miért ütötte el azt a sze­rencsétlen asszonyt? Az ilyet sem engedném ki a közútra. Az ilye­nektől félni kell! Csonka Róbert Vélemények a kormány munkájáról Kovács Lászlóné, a hollóházi por­celánbolt vezetője: — Figyelemmel kísértem a kor­mány eddigi döntéseit, hiszen ezek engem is, mint állampolgárt érinte­nek. Egyelőre a Kormány nem tu­dott eredményeket felmutatni. Bár az is igaz, hogy nincsenek könnyű helyzetben, nem könnyű mindenki­nek tetsző döntéseket hozni. Nem ártana a politikusoknak olykor az egyszerű emberek véleményét is meghallgatni, megfogadni. Hetényi Pálné, 74 éves nyugdí­jas: — Ahhoz képest, amennyi adós­ságot átvettek az előző kormánytól. Kovács Lászlóné minden elismerésem az új kormá­nyé. Ha elég tárgyilagosan és kemé­nyen, figyelembe véve az ellenzék véleményét, is viszik végbe elkép­zeléseiket, nemsokára jobb lesz az országnak és a lakosainak. Igaz. ez és a következő év még kemény lesz, de türelemre van szükség. Én soha­sem voltam tagja egyik pártnak sem, a négy évvel ezelőtti rendszervál­tásnak örültem, de az előző kor­mánynak már mennie kellett. Ne­kem 12 400 forint a nyugdíjam, és mégsem hőbörgök. Egy kor­mánynak a kisemberek gondjait is figyelembe véve kell dolgoznia. Hetényi Pálné Kovács Árpád munkanélküli: — A hétköznapi ember a nagy- politikából annyit azért jól érzékel, hogy komoly hatalmi harc folyik. Emiatt mi, kisemberek, kevés pozi­tív döntést tapasztalunk. Továbbra is nő a munkanélküliség, a pénzte­lenség. Jónak tartom, hogy a gyere­kek számától függően a lakáshoz ju­tásban növekedett az állami támo­gatás. Egyáltalán nem biztos, hogy a kispénzűek így is tudnak lakást venni. Olyanok is élnek a lehetőséggel majd, akik nincsenek erre a pénzre igazán rászorulva. A kárpótlást el sem lett volna szabad Kovács Árpád kezdeni, de be kellene már valami­lyen formában fejezni. Az expó kö­rül is folyik a pártok között a vita. A kisembereknek a világkiállításból nem sok minden jut, annál inkább profitálnak a politikusok és a vál­lalkozók. Csécsi Antal, a polgári védelem munkatársa: — Alapvetően semmilyen pozi­tív hatást nem érzékeltem, mióta az új kormány hivatalba lépett. A kor­mányzati döntések negatív hatásai, áramelés, forintleértékelés, miden- kit érintenek. Nehezebb lett és lesz az élet. A fiam most lett munkanél­küli. Nemigen tud elhelyezkedni, hisz februárban bevonul a seregbe. Addig kinek kell? Dajka Viktória, középiskolai ta­nuló: — A vasútvonalak megszünteté­sével távolról sem értek egyet. Me­gyénk beregi, rétközi részén így is rossz a közlekedés. Az expó lemon­dását helyeslem. Én reménykedem abban, úgy dolgozik a kormány, hogy jobb lesz a helyzet az ország­ban. Tőlünk, egyszerű emberektől is függ, hogy milyen lesz ez az ország. Pawlik Mihály, a körzeti vállalko­zói központ irodavezetője: Dajka V iktória —A kormányt intézkedéseiben az ország fizetőképességének megőr­zése, az egyensúlyi helyzet javítása vezérelte. Az államháztartás hiányát azonban a lakosságon keresztül akar­ják csökkenteni. Háttérbe szorult a társadalmi összefüggések mélyebb vizsgálata. A restrikciós politika a vállalkozások pénzellátását nagy­mértékben megnehezíti. A hazai ter­melést, a hazai termékek fogyasztá­sát kellene előtérbe helyezni. Ezért is tartom jónak a mezőgazdasági pi­acunkat védő intézkedések meg­hozatalát, amit valamilyen formában az iparban is meg kellene valósítani. Dr. Pawlik Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents