Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-18 / 204. szám
A zálogházak új arca Üzlet, vagy utolsó remény? Nem mondom, hogy mindennapos, de előfordul, hogy valaki fél marék aranyat hoz, vagy százezer forintot is elvisz a zálogba adott ékszerekért — lep meg Tamasko- vics Ferencné, a Széchenyi utcai óra-ékszer bolt zálogházának munkatársa. — Ehhez az összeghez ugyancsak össze kell gyűjteni az aranyat, hiszen a magyar fazonaranyért — amely eladható állapotban van — grammonként ötszáz forintot, míg a külföldi aranyért vagy a kopott magyarért — törtaranyban számítva — a továbbadási ötszáz forintnak csak a hatvan-hetven százalékát fizetjük. — Ezek szerint nem rossz befektetés, hiszen név nélkül lehet pénzt felvenni. Se kezes, se fedezet, se várakozás nem terheli az ügyfeleket... — Ez így van, bár az üzletembereken kívül nyugdíjasok, munkanélküliek, elvált nők vagy gyesen lévő kismamák is jönnek. Rettentő zavarban vannak, és nem is tudják, hogy megy a pénzre váltás. Pedig nagyon egyszerű. Mi csak az ékszer adatait vesszük fel, s ezért kap egy zálogjegyet. Erre nagyon kell vigyázni, mert elvesztése komoly bonyodalmakat okozhat. —Azért csak segítenek ebben is! — Mindenképpen jelezni kell, ha eltűnik a papír. Mi felvesszük a jegyzőkönyvet, s a négy hónapos beadási határidő lejárta után közjegyző előtt megsemmisítjük a jegyet. Kap egy újat, mellyel kiválthatja az ékszert. A baj csak akkor kezdődik, ha azt a papírt valaki ellopta vagy megtalálta, és bejön az „ajándékért”. Mi nem tudjuk leellenőrizni őket. — Mi történik, ha négy hónap után elfelejti az illető kiváltani értéktárgyát? — Sokszor előfordult már. Ha azonban eladtuk az aranyat, akkor nem lehet segíteni. Egyszer egy fiatal házaspár hozta el a családi ékszereit. Nagy építkezésbe fogtak, és bizony nem jöttek időben érte. Pedig csodaszép dolgok voltak! Azon túl, hogy az értékesítés utáni pluszjövedelmet öt évig megőrizzük számukra, semmi vigasztalóval nem szolgálhattunk. Persze a vidámabb befejezésre is van példa, hiszen egyszer hasonló esetben a Pestre küldött tárgyat addig körözte az ügyfél, míg az utolsó pillanatban elcsípte és visszakapta. Nag> szerencséje volt! — Akinek pedig nincs, az veri az asztalt, vagy szentségei... — Nem jellemző, hogy durvák lennének, hiszen tudják, hogy ez nem vezet eredményre. Mi lesz a hónap Emellett tudni kell beszélni az emberekkel, segíteni, ahogy lehet. ...Előfordul, hogy a családi kincstárban egy fia arany sem található. A Bizományi Áruház du- fartjában egyéb holmikat is megőriznek. A raktárban gyönyörű bundák, műszaki cikkek, gondosan becsomagolt porcelánholmik, néhány lábbeli s egy bőrönd is gazdára vár. — Másfél éve vált külön a zálogház, s az eltelt idő tapasztalata szerint célszerű lenne a vállalkozókat fogadni itt. Náluk ugyanis hirtelen forog a pénz, és nem érnek rá a bankok adminisztrációs munkáján keresztül befektetni. Persze egyfajta kamatkezelési költséget mi is felszámítunk, de még mindig előnyösebb számukra hozzánk fordulni — mondja Szepessy Agnes vezető. — Vannak visszatérő, rendszeres ügyfelek? — Természetesen előfordul, hogy megismerjük az illetőt vagy a tárgyat, amit elhoz. Egy öreg bácsi például az óráját adja be hozzánk hó végén, s ha megérkezett a nyugdíj, érte jön. Előfordul, hogy valaki nem tudja kiváltani a zálogba adott tárgyat, mert nincs pénze. Ez esetben a kamatot kifizeti, s meghosszabbítjuk végén? a határidő le(Illusztráció) jártát.-Van-e felső határa annak, hogy mi adható oda egy tételért cserébe? — Maximum százezer forintot adhatunk egy tárgyért, de ha több ilyen értékes dolog van, akkor nőhet az összeg. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy mit hoznak be, hiszen nekünk úgy kell gondolkodni, hogy el tudjuk adni, ha úgy hozza a sors. Éppen ezért a ruhákat illetően csak tiszta, jó állapotban lévőt veszünk át, s a műszaki cikkek közül is csak azt, amelyik működőképes. Ezzel szemben jó kezekben vannak a tárgyak, hiszen hűen a Bizományi nagy múltjához, kifogástalanul megőrizzük, amit kaptunk. — Hozzánk nagyon sokan eljutnak, és sajnos egyre többen az úgynevezett középosztályból, ha nevezhető még annak. A zálogház ma már egy szükséges rossz — hallom a Kelet-udvarban. A néni áll az ablakban, s szinte a lélegzetét is visszatartja, míg megtudja, mennyit ér az a gyűrű. Aztán jön az ítélet, mire, talán az ismerősök jótanácsától vezérelve, könyörgőre fogja a dolgot. — Tessék már megpróbálni egy kicsivel többre tartani! — Sajnos, nagyon keveset tudok segíteni, talán, ha száz forinttal lehetne többet... — Próbálja már meg! — Ez a maximális összeg! — Soha nem szoktam alkudozni, de itt a befizetés! Egy kicsivel több pénz kellene... — Tessék elhinni, így is több, mint amit eredetileg érne. A szabály az szabály. Talán, ha tetszene még hozni valamit! — Hát akkor tessék annyit adni, amit a szabály megenged. Legfeljebb visszajövök még... ...Én következem, de csak addig, míg nem jön az újabb páciens. — Egy nap alatt nyolcvanan, százan is megfordulnak itt vagy kivétel Vagy beadás miatt. Olyan is akad, aki nem tudja kiváltani értékét, és hosszabbít. Van, aki beletörődik, van, aki kifejezetten agresszív. Nem érti meg, hogy nem elvesszük tőle, hanem hitelt kap, ami kisegíti anyagi gondjaiból, ha csak részben is. Még mindig jobban jár, mintha a szomszédba menne kölcsönkérni. Elég szomorú, hogy azzal lehet megnyugtatni őket, hogy mi sem vagyunk jobb helyzetben. Szívszorító azonban, ha egy idős asszony meghalt férje jeggyűrűjét hozza... Herczku Tünde Dráguló ebéd? Idén októberben, szeptemberhez képest, 2,1 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. Az utolsó 12 hónap alatt 19,5 százalékkal nőtt az árszínvonal. A Központi Statisztikai Hivatal szakértői szerint az élelmiszerek drágulása miatt nőttek az árak a tavalyinál nagyobb mértékben. Drágábbak lettek a vendéglők is: októberben 2—3 százalékkal több pénzért étkezhettünk házon kívül. Néhány nyíregyházi vendéglátóipari egységben érdeklődtünk, hogy náluk mennyivel emelkedtek az árak. Hajnal Ferenc, a Bajor Söröző üzletvezetője: — Ebben az évben nem emeltük a fogyasztói árainkat, pedig hétről hétre drágábban jutunk hozzá az áruhoz. Például míg augusztusban 350 forintért kaptunk egy kiló karajt a Kelethústól, most ugyanez 580—600 forintba kerül. A januárt mindenképpen megvárjuk, majd csak az akkori viszonyokhoz igazítva kalkuláljuk ki az árainkat. Sok függ attól, hogy az energia mennyivel lesz drágább. Ha 80 százalékkal emelkedik, akkor mi 25—30 százalékkal kell, hogy drágítsuk árainkat. Egyre nehezebb a vendéglátók dolga. Óriási verseny, konkurenciaharc dúl, meg kell próbálni a lehető legolcsóbbnak lenni. A csapolt sörünk árát például 120-ról 80 forintra csökkentettük. A tavalyi év hasonló időszakához képest 40 százalékkal csökkent a forgalmunk. Szegények az emberek, kicsi a fizetőképes kereslet. Próbálkozunk sok mindennel, például cigányzenekart is hozattunk. Igény lenne rá, csak pénz nincs. Agárdy Béla a Paradise Hotel és Center igazgatója: — Minden év januárjában határozzuk meg az árainkat, és azt év közben igyekszünk minden körülmények között tartani. Az évközi drágulást az árrésünkből kell kompenzálnunk. Speciális helyzetben vagyunk; csak megrendelésre illetve csoportok részére főzünk. Áraink csak akkor emelkednek, ha bővül a szolgáltatási körünk. A Gösser Söröző vezetője (nem adta a nevét): — Két éve nem emeltük árainkat, mindössze a forintleértékelés és az infláció mértékében, az pedig nem nevezhető valós áremelésnek. Inkább legyenek alacsonyak az árak és legyen nagyobb a forgalom! Büszkén mondhatom, hogy forgalmunk a tavalyihoz viszonyítva nemhogy csökkent volna, de nőtt is. Nagyon remélem, hogy januártól sem kell magasabb árakkal várni a vendégeket. Vasas Új képzés A Népjóléti Minisztérium döntése alapján — miszerint át kell alakítani az egészségügyi szakképzés struktúráját — a nyíregyházi Zay Anna Egészség- ügyi Szakközépiskola és Szakiskola is új középfokú képzési formát akar megvalósítani. A tervezet szerint, a jelenleg meglévő 4 szakközépiskolai osztályból kettőben váltanak. Az egyikben érettségire épülő 3 éves ápoló, a másikban szintén érettségire épülő 3 éves szülésnő képzést terveznek. Az országban eddig 16 hasonló intézményben indult meg ilyen módon az oktatás. A szükséges központi tantervek, minősítővizsga-követelmények megvannak. már csak a közgyűlés hétfői beleegyezésére várnak. IMI Rideg nyugalom, amely áthat a vörös téglákon, a síneken és a korhadó talpfákon is. Ifjúság, amely felnőtt a békéért, s ma is azt akarja. Házak, falak, ereszek és reszkető tenyerek. A kalapácsnyél sem simul már, veszett fejsze nyele s miegymás, egykor liget, fák és boldogság. Felnőtt a hunyó, fűt a kazán, nem lesz baj ezután. A hős komszomol nyomán ki halad már? Régi sínek, új sínek, ki tudja, merre mentek? Egykor a kocsifülkék üvegablakaihoz odanyomták pisze orrocskájukat a gyerekek, ma meg, ma már tégla reccsentett üvegjaj lyukán kushad befelé a lélek, ha lajtorjára áll. Törött üveggyűrűk, ki ment, s ki nem, ki merre és hová? Toneitfogas a sötétben, de híjas már, bár leltári szám rajta, .. 1972". tehát jegyzik még, s várnak reá. Nincs már rajta púja jka. sem kedves kötötte köntös. Nem vár már az akasztókra, csak tanúja régvoltnak: szépnek és jónak, bicskás szalonna- szeleteléseknek, munkahelyi csókoknak, bús pengőszámo- lasoknak, pezsgőspukkasztásoknak, aztán könnyes nyugdíjazásoknak. Elmúlt világ — megmaradt emlék. Egyszer majd, dózer vagy kőműves — ki hogy dönt, s mit ítél —, de csak jő valaki... S akkor rögzül vagy borul a régmúlt. V.A. A nyíregyházi kisvasút végállomásának 1908-13 között épült házai
