Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-17 / 203. szám
UJ KELET MAGAZIN 1994. november 17., csütörtök 7 A kis Kikk Ritácska képét a nagypapája küldte be szerkesztőségünkbe Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: 4400 Nyíregyháza. Tüzér u. 2. Tanuljunk vitaminul A D-vitamin „Téli D-vitamin-szükségletemet kell beszereznem már most” — mondta ismerősünk, aki a kegyetlen hőségben is órákon át napozott. Kétségtelen, hogy a napok rövidülésével, a szürke őszi és még szürkébb téli hónapokban szervezetünk jóval kevesebb D-vitaminhoz juthat, s ezen bizony nem segít az akár 100-as villanykörte sem. De azért ne keseredjünk el, a civilizáció elhozta hazánkba is a szoláriumot, aminek használatát persze nem szabad túlzásba vinni. Mindemellett kevesen tudják, hogy jó néhány élelmiszerünk is tartalmaz D- vitamint, tehát a lapos pénztárcájúaknak nem kell százasokat kiadniuk például a szoláriuma vagy az egyre divatosabb heláriumra sem. A D-vitaminnak rendkívül fontos szerepe van a gerincferdülés kialakulásának megakadályozásában, a kalcium és a foszfor vegyületei egyensúlyának fenntartásában. Nem véletlen tehát, hogy a csecsemőknek az orvos felírja. Minden valószínűség szerint a csontritkulás és a vesebetegségek elleni védekezésben is nagy szerepe van. D-vitamint lelünk a húsokban, a májban, a tojássárgájában, sőt a vargányagombában is. Naponta csupán 0,005 milligrammnyira van szükségünk, ehhez elég két tojást elfogyasztanunk. Ha fél milligrammnál több jut szervezetünkbe egy nap alatt, a kalcium lerakodhat. A D-vitamin hiányára utalhat a gerincferdülés, vagy éppen a csontritkulás. InfoNet Aforizmák az életkorról Az ifjúság a tévedés, a férfikor a küzdelem, az öregség a megbánás kora. (Benjamin Disraeli angol író) Negyven év az ifjúság öregsége, ezzel szemben ötven év az öregség fiatalsága. (G.B. Shaw) Húszéves korában a férfi meg akarja változtatni a világot, huszonöt éves korában az embereket, harmincéves korában az asszonyokat, negyvenéves korában a múltját, ötvenéves korában még a gondolatától is irtózik annak, hogy bármit megváltoztasson. (Paul Morand) Negyvenéves korában kezd az ember az értékek után kutatni és ötvenéves korában megtalálni azokat. (Thornton Wilde) A nők életkora mindig annyi, mint amennyinek látszanak, de soha nem látszanak annyinak, amennyi a valóság. (Mihal Eminescu) A nők harmincas éveikben a legcsodálatosabbak, amikor már futottak néhány kört, és tudják, milyen tempót diktáljanak. (Christian Dior) Ahhoz, hogy egy nő nyíltan megmondja, hogy harmincéves, az kell, hogy öntudatos legyen! Ahhoz viszont, hogy őszintén megmondja, hogy negyven, az kell, hogy ötven legyen. (Claire Kenneth) Bármi koros lehetsz, ha a holnapot tervezed, fiatal vagy. (Abrahamson) Dr. Borsy Zoltán gyűjtéséből Elérkezett a robotok korszaka? Csúcstechnika helye a magyar iparbaa Az automatizálás egyik legfontosabb eszközei a manipulátorok és a robotok, illetve azok számítógépes irányítással összefogott rugalmas rendszerei. Míg 1980-ban összesen 6 robot volt hazánkban, ma már számuk eléri a 200- at. A legtöbb hazai üzembe helyezés 1988-ban történt, pontosan 34 darab állt munkába. A hazai fejlesztések európai színvonalat értek el, s létrejött a kínálati piac is. Ezen piacok döntő része nemzetközi kooperáció útján tudja megvalósítani célkitűzéseit. A robotipar jelenéről Bluszt Ernővel, a Mikromatika cég ügyvezető igazgatójával beszélgettem. Annak a 24 vállalatcsoportot magában foglaló Mikromatikának a vezetőjével, amely az INTERROBOT tagjaként komoly ipari szegmensre tett szert a korszerű automatizálás területén. Elsőként arra kértem, mondjon pár szót a Mikromatikáról. — Gyárunk szakterületekre specializálódott. A robotmechanikát nem mi gyártjuk, hanem Angliából és Németországból hozzuk. Később alakult ki, hogy komplett robotokat és robotos technológiákat gyártsunk és forgalmazzunk. Ma már a festés- és szereléstechnológiában is egész egységeket, rendszereket tudunk piacra szállítani. Emellett sikerült robotvezérlők sorozatgyártására berendezkednünk. — Mi jellemzi a piacot? —Ennek vonatkozásában kedvezőtlen képet tudok ábrázolni. Egyrészt a robotos megoldások iránti érdeklődés rendkívül kicsi, ennek oka a beruházások nagy mértékű beszűkülése, illetőleg olyan nagyvállalatoknak a meggyengülése vagy teljes szétesése, amelyek felvevőpiacai lehettek volna. Ez vonatkozik a kelet-európai térségre is, ahol az ipar összeomlott. Azoknál a nagyvállalatoknál viszont, ahol a ro- botizálás felmerült, ott a nyugati tőke beáramlásával a befektető vállalat vagy a saját lestrapált robotjait hozza be, vagy — a piaci korrektséggel ellentétben — megköti, hogy kik lehetnek a beszállítói. Ezen protekcionista lépések miatt nem csatlakozhatunk a piacra, legfeljebb hosszabb távokban gondolkozva. — A korszerűségét tekintve, robotiparunk megfelel az elvárásoknak? — Ami a fejlesztést és a gyártást illeti, a csúcstechnológiát követjük. Ennek ellenére az elkövetkező években, lehetőségeinket nézve, csak egyes nyugat-európai óriáscégeknek a beszállítói lehetünk. Részben alkatrészek vonatkozásában, másrészt vezérlőberendezések és speciális szoftverek kidolgozásában. Ehhez adottak a szakemberek és a gyártási feltételek is. A csúcstechnológiát nézve Japán, az USA és Németország a meghatározó, ezeket az országokat érdemes figyelnünk. —Az oktatás lépést tart-e az új ismeretekkel? — Azt hiszem, igen. Automatizálásban, robottechnikában képzett szakemberekre egyébként is nagy szükség van. Nyugati robotok jönnek be, ezeket üzemeltetni és karbantartani kell. Ezért naprakész információkkal rendelkező mérnökökre, munkásokra van szükség. —A kormány támogatja-e valamilyen programmal az iparnak ezt az ágát ? — Jelen pillanatban semmiféle tervvel nem áll mellettünk, még kedvezményekkel sem. A belátható jövőben, érzésem szerint, nemigen várható előrelépés ebben. Azonban az is igaz, hogy nem feltételenül a kormány támogatását kell keresni. A protekcionista lépéseket meg kell viszont szüntetni, például úgy, hogy a nyugatról behozott drága robotokra — amelyeket hazaiakkal helyettesíteni lehetne — magas vámot vetnék. A másik fontos pont a beruházások élénkítése, a felvevőpiacok aktiválása, bővítése, mert vonzataként a cégek beszállítók lehetnének. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a korszerű automatizálás több iparágunk megújulásának feltétele. Fedeles /. Túszejtés, és ami mögötte van Debrecen elhíresült bűncselekményeiről. Jónéhány extrém bűneset terepe volt a város néhány pontja. Különösen figyelmet érdemel az utóbbi években divatba jött túszejtés. 1988 nyarán két elítélt börtönőrt ejtett fogságba a helyi börtönben. 1991-ben Zatout Djamel, hazánkba települt algériai, egy tócóskerti paneltömb házmesterének gyermekét lógatta ki a hatodik emeleti erkélyen, feleségét kívánva „visszaédesgetni”. Ez év tavaszán Sz. György rovott múltú panzió-tulajdonos fogott két „sógort”, csorbítva az osztrákok személyi szabadságát. Nemrégiben pedig Papp Illés vállalkozó egyszerre tizenöt túszt tartott fogva az Aranybika Casinóban. Az alig egy éve üzemelő kaszinóban október 15-éről 16-ára virradó éjszaka történtek főszereplője Papp Illés 39 éves vállalkozó, a Speditőr Kft. egyik tulajdonosa. Jól ismert alakja a megyeszékhely éjszakai életének. Fuvarozási vállalkozása bőven hozott a „konyhára”, hasznából bőséggel áldozhatott káros szenvedélyére, a már drogfüggőségi tünetekhez hasonlítható szenvedéllyel űzött szerencsejátékra. A kaszinó rendszeres látogatója volt, ám Fortunával hadilábon állt, rendszeresen, nagy összegeket vesztett. Állítólag 150 ezer márkát is vesztett egy éjszaka. Miután vállalkozása veszteségessé vált, utolsó reménysége a bankrobbantás lett, bár bennfentesek szerint pénzügyileg nem állt olyan rosszul, mint ahogy hirdette. A „bankrobbantás” is inkább csillapíthatatlan játékszenvedélyének szüleménye. Az este nap nap után a kaszinóban találta Papp urat. Igyekezett a játékra összpontosítani, ám a szünetekben elfogyasztott sör-konyak kombináció dekoncentrálttá tette, s egyenes következménye lett az állandó vesztés. Ezért még nem ragadott volna pisztolyt. Vélt sérelme és az alkohol együttes hatására hajtotta végre terrorcselekményét. Az egyik helyi bankkal hosszan elhúzódó hiteligénylési kálváriájára vezethető vissza a hét végén csúcsosodó cselekmény. Az előzmény: Papp úr a FÁK-orszá- gokba fuvarozott. A bizonytalan közbiztonság, az állandó alvilági sarcok (minden, Ukrajnán áthaladó kamion után 100 dollárt fizetett a keleti maffiózóknak) miatt, feladta a kelet-európai piacot. Anyagilag nem bírta a pluszkiadásokat. A sárándi Speditőr FC pénzelése sem két fillér, bár az aranylábú gyerekek meg is hálálták az apanázst, mert a Magyar Kupa 1992/93-as sorozatában a legjobb nyolcig verekedték magukat, ott is a nagy múltú MTK-tól kaptak ki. Egy megyei I. osztályban focizó csapattól komoly fegyvertény, széltében-hosszában beszéltek róluk az országban. A Debreceni VSC labdarúgó-szakosztályának is csepegtetett milliókat. A piacvesztés és a csapatok támogatása tetemes anyagi veszteséget okozott. Idén februárban 25 milliós hitelkérelemmel fordult a bankhoz, úgynevezett japán starthitelhez kívánt hozzájutni. A Felkelő Nap Országa pénzkeretéből nem részesülhetett, mert azt a kezdő vállalkozások finanszírozására hívták életre. Papp más hitelkonstrukciós lehetőséget kért a bank vezetőitől. Az igényelt összegből kamionokat kívánt vásárolni. A bank kedvezőtlenül bírálta el kérelmét. Szerinte a pénzintézetben dolgozó vezetők bosszújának áldozata, mert ő — állítása szerint — kenőpénzeket fizetett kérelmének kedvezőbb feltételekkel történő folyósítása érdekében, azonban a „fejesek” kevesellték. Papp úr nemtetszése kinyilvánításának fura módját választotta: a nyáron két kamionjával eltorlaszolta a bankigazgató (akit azóta felmentettek) házát. Rendőri beavatkozás szüntette meg a blokádot. Október elején a sajtó nyilvánossága elé kívánta tárni sérelmét. Sajtótájékoztatót hívott össze. A Hajdú-Bihari Napló egyik munkatársának magnójába is bediktálta pénzügyi problémáját. Eme előzmények ellenére terrorcselekedete ad hoc jellegűnek minősíthető. Nagy valószínűséggel nem azért kereste fel a kaszinót, hogy ott túszokat ejtsen, s így „serkentse” az érdekelteket, számára kedvező megoldás kicsikarása. Csak hát az alkohol! Ezen eset kapcsán is megemlíthető egy, a hazánkban egyre gyakrabban jelentkező negatív megnyilvánulás. Egy meggazdagodott réteg maguk szabta törvények szerint kíván élni, fittyet hányva a hatályos jogszabályokra. Újgazdagok szándékozzák diktálni a feltételeket, legyen az APEH vagy más pénzintézet. Amennyiben az állami intézetek nem a nekik megfelelő határozatokat hozzák, a zsarolás, az erőszak eszközéhez folyamodnak pénzük, egyéb igényük kicsikarása érdekében. Meghamisítva, elferdítve a tényeket, egyoldalúan beállítva azokat, a nagy nyilvánosság elé tárják „problémájukat”. Az állampolgár pedig kapkodja fejét: most kinek van igaza? Végül is ez a lényeg: megingatni az állami pénz-, jogintézményekbe, vezetőikbe vetett bizalmat. A bizonytalanság, a korrupció a zavarosban halászoknak kedvez. Papp Illés is anarchista megoldással próbált igényelt (követelt) millióihoz jutni. InfoNet
