Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-16 / 202. szám
UJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1994. november 16., szerda 9 Ingatlannyilvántartási reform Akták helyett számítógép A földhivatalok ma még akták tíz- és százezreit rejtik szerte az országban. Azért „még”, mert a napokban nagy változásokat várnak. Az adatokat számítógépek fogják őrizni minden körzeti földhivatalban, így a mátészalkaiban is, ahol Angyal János számítógépes rendszerfelelőssel beszélgettünk a fejlesztésről. — Eltűnnek a raktárak papírhegyei? — Voltak megkülönböztetett földhivatalok, ahol a feltöltés már 50 százalékos. Nálunk ez jóval kisebb, a harmadik községnél tartunk, még harminckilenc van hátra! A Magyar Közlönyben és egy országos napilapban jelenik meg, hogy melyik település adatai léptek már életbe. — Honnan van az újításhoz szükséges pénz? Költik a/, inl'ormacioféltoltés — Nem egészen, mert archiváljuk őket, miután az adatokat bevittük a számítógépbe. Az ingatlannyilvántartás ma tulajdoni lapon van, később pedig gépi nyilvántartás lesz. Erre a gépi adatállományra minisztériumi engedéllyel kívülállók is rácsatlakozhatnak. — Kiket ért kívülállók alatt? — Ügyvédi irodákat, bíróságokat például, akiknek munkájához nap mint nap kellenek a mi adataink, ezenkívül persze az önkormányzatokat is. Ennek az a gyakorlati előnye, hogy az állampolgárnak nem kell beutaznia Mátészalkára, elég, ha bemegy a helyi polgármesteri hivatalba, ott lehívhatják a számára szükséges adatokat. A számítógépeket modem kapcsolja össze, ilyen módon telefonvonalon keresztül bonyolódik le az információátvitel. A rendszer már működőképes a szálkái és a megyei földhivatal között. Mihelyt feltöltjük az állományt, beindulhat a kapcsolat. Én tavaly kezdtem ebbe beletanulni, 1993 ősze óta az Államigazgatási Főiskola rendszerszervező szakos hallgatója vagyok. —Ez egy országos program. Egyszerre kezdték az átszervezést? — Nyugati országok által a Phare- program keretében adott vissza nem térítendő támogatásból. A beruházásnak csak itt, nálunk, több millió forint a hardverrésze, erre jön még a szoftveroldal és a járulékos költségek. Fehérgyarmaton, Kisvárdán, Vásárosnaményban, Nyírbátorban, valamint Nyíregyházán is felállt a hálózat.-— Csökken a papírmunka mennyisége. Ezután kevesebb dolgozóra lesz szükségük? — Létszámcsökkenés természetesen várható, hiszen az a lényege az automatizálásnak, hogy kiváltsa az emberi munkát, de addig átmenetileg még felvétel is várható. — Miben fogják érzékelni az ügyfelek a változást? — Eddig az ingatlant jellemző adatok Budapesten voltak nyilvántartva, a változásokat pedig havonta egyszer fel- küldtük. Centrális helyett ezentúl decentralizált nyilvántartás lesz, az adatok nálunk is le lesznek telepítve, bármilyen ingatlanról tudunk majd információt szolgáltatni. Az ügyfél kiszolgálása gyorsabb, az ügyintéző munkája pedig könnyebb lesz. Dojcsák Tibor Remélhetőleg hagyomány lesz Emlékérem Bár „születéséről” még csak tavaly döntött a közgyűlés, remélhetőleg az ideivel hagyománnyá válik a „Nyíregyháza Városért” emlékérem kiosztása. Ezt az elismerést minden év novemberében olyan emberek, közösségek kapják meg, akik kiemelkedően tettek valamit a megyeszékhelyért. Mádi Zoltán polgármester javaslata alapján a közgyűlés 1994 — ben négy embernek szavazta meg az elismerést. Elsőként dr. Puskásné Oláh Júliát, a Népművészeti Stúdió, illetve Egyesület vezetőjét említeném, aki egy életmű elismeréseként, a népművészet értékeinek magas szintű ápolásáért, műveléséért kapja meg az elismerést. Őt Kovács László egyéni vállalkozó követi a sorban, akit legtöbb iparűzési adó befizetéséért ismernek el. Az 1985-ben díszpolgárrá lett dr. Fábián Lajos jogász még most, nyugdíjazása után is aktívan hasznosítja gazdag és sokirányú tapasztalatait a TIT és a Magyar Jogászszövetség Megyei Szervezetének elnökeként, majd Nyíregyháza Megyei Jogú Város Közgyűlése Ügyrendi, Jogi és Közbiztonsági Bizottságának nem képviselő tagjaként. Őt ezért jutalmazzák. A negyedik kitüntetett dr. Kecskés Mihály professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületének elnöke. Tevékenységével, mellyel kivívta az elismerést, a különböző tudományágaknak helyi és elszármazott művelőit gyűjtötte össze. A „Nyíregyháza Városért” emlékérmet a kitüntetetteknek november 21-én adják át a Városháza dísztermében. A módszer mór több országban bizonyított Gyakorlatorientált képzést! Megyénkben közismerten nagy a munkanélküliség. Az állástalanok utolsó reménye valamilyen oktatási forma, amelynek elvégzése után munkához juthatnak. Nem mindegy azonban, hogy milyen az átképzés színvonala. — Magyarországon a kiadott képzési jegyzékben csak a vizsgák követelményeit határozzák meg — tudtuk meg Marosi Lajostól, a nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ igazgatóhelyettesétől. Ez kevés, az oktatást a vizsgáig olyan konkrét tartalommal kell megtölteni, amit a „hallgató” elhelyezkedése után munkájában alkalmazni tud. Ehhez -— is — nyújt nagy segítséget kanadai vendégünk. — Kanada keleti részéről, Charlotte- town-ból érkeztem — tájékoztatott Allan Forbes, a Holland College, az ottani átképző központ munkatársa. — Intézetünk nagy gyakorlatra tett szert a munka- nélküliek, valamint az elhelyezkedni nem tudó érettségizettek átképzésében, oktatásában. Főképpen a számítógépek — és programok — kezelésében, a vállalkozói ismeretek, valamint az új technológiák oktatása területén értünk el sikereket. Tartományunkban a munkanélküliség mértéke alig kisebb, mint az önök megyéjében. A recesszió miatt az utóbb négy-öt évben elsősorban az állástalanok átképzése vált a fő feladattá. Intézetünkben huszonöt éve folyamatosan dolgozunk ki az ipar igényei alapján modulrendszerben Allan Forbes gyakorlati képzési módszereket. A képzés tematikáját nem pedagógusok állítják össze egy íróasztal mellett agyalogva. A hagyományos módszerrel ellentétben, mi a vállalatok szakembereit hívjuk össze, hogy állítsák össze a leendő munkatársaik iránti — szakmai és emberei szempontból — aprólékos, konkrét igényeiket. Ezeket a követelményeket feldolgozzuk, és a tanmenetet csak ezután állítják össze az oktatók. Módszereinket eredményesen használják már Kínában, Indiában és Afrika több országában is. :— Hogyan került Magyarországra, és mit csinál Nyíregyházán? — Világbanki támogatással utazhattam önökhöz. Az elmúlt héten ismerkedtem megyéjük gazdasági helyzetével, az átképző központ munkájával, munkatársaival. Részt vettem néhány foglalkozáson is. Azt tapasztaltam, hogy az intézet munkatársai ismerik a megye foglalkoztatási gondjait, saját lehetőségeiket és fogékonyak az új képzési módszerekre. Hasonló rendszerű képzésben gondolkodnak, mint a mi intézetünkben. Szabolcsban sem könnyű — mivel a gazdasági fejlődés irányait még nehéz érzékelni — az átképzések főbb csapásirányát meghatározni. Ezen a héten előadásokat tartok a kanadai képzési, oktatási rendszerről. Próbálok segíteni a jelenlegi tananyagok fejlesztésében, életszerűbbé tételében. Természetesen a korábban említett gyakorlatorientált átképzési rendszerről is bővebb tájékoztatást kapnak a szakemberek. — Ón visszautazik a napokban Kanadába. Megszakad a kapcsolata-megyénkkel? — A kanadai szakértők központjának Magyarországért felelős munkatársán keresztül folyamatosan tájékozódom az önöknél zajló folyamatokról, eredményekről. Amennyiben igénylik, máskor is segítek. KvZ 'III' II—iwmil"ii MI'I HWII Will I illlPI I Ember lenni mindig, minden körülményben' Szíwel-lélekkel a betegekért Nem mindennapi feladatot vállalt magára Pintér Ferenc, a nyíregyházi Jósa András kórház II. számú sebészetének ápolója. Emberséggel és szeretettel, megértéssel és türelemmel vette kezébe a stómaviselő emberek sorsát. Ezeknek a rászorulóknak nagyfokú testi és társadalmi rehabilitációra van szükségük ahhoz, hogy megértsék, helyzetük ellenére ugyanolyan emberek, mint egészséges társaik. —Hogyan kerültél éppen erre a szakterületre? — kérdeztem Pintér Ferencet, aki hajszálpontosan érkezett a megbeszélt találkozóra. — Tizenegy éve dolgozom a kórházban, mint ápoló. Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt, amikor több stómás beteggel is szembekerültem a sebészeten, eldöntöttem, hogy megpróbálok segíteni nekik. Még akkor is, ha a műtétet megelőző és követő napokban nagy részük lelkileg teljesen kikészül. — Ennyire nehéz ez az időszak? — Képzeld csak el, hogy egyik napról a másikra teljesen megváltozik az életed. S ezt sajnos nagyon sok helyen a család is megnehezíti. Utálni kezdik a nagymamát, nagyapát vagy más rokont, mert az a műtét után nem ott, és nem olyan módon üríti a székletét, mint ők, mert néha rendbe kellene tenni az első időkben a beteget, egyszóval mert hiányzik belőlük az emberség. —Gondolom, nem magadtól tanultad meg, hogyan kell ellátni a stómás betegeket. — Hát tényleg nem. A ConvaTec angol cég — mely egyike a stómás betegek számára gyógyászati segédeszközöket gyártóknak — indítottak egy kéthetes intenzív tanfolyamot, ahol elsajátíthattuk az ápolás és ellátás alapjait. — Úgy tudom, hogy ennek kapcsán nemrégiben Londonban is jártál. — Ez jórészt szakmai út volt, melyet pályázat útján nyertem. A versenyt a már említett ConvaTec cég írta ki. Ebben töbLondon középpontjában, a Piccadilly Circus-ön bek között a stómát viselőkkel kapcsolatos munkámról, eredményeimről számoltam be. Ezt a pályázatot a stómásokkal foglalkozó nővérek, ápolók számára írták ki. Szinte el sem hittem, amikor megkaptam az értesítést, miszerint én nyertem meg a pályázatot. — Milyen volt az Angliában töltött egy hét? — Csodálatos és nagyon tanulságos. Hosszú időt töltöttem el a főváros két nagy kórházában, figyelmet szentelve a beteg- ellátás módjának és eszközeinek. Jártam a ConvaTec Londonban lévő központi gyárában is, ahol eszközeink készülnek.-—Milyenek voltak a kórházi tapasztalataid? — Én úgy látom, hogy nem vagyunk elmaradva a külföldtől. Az tény, hogy ott több nővér dolgozik, de az ellátás hasonló, főleg ami a stómát viselő betegeket illeti. A mi kórházunk viszont tisztább, és sokkal nagyobb a fegyelem. — Térjünk egy kicsit vissza a hazai stómásokhoz. Milyen ellátást kapnak a kórházainkban? — Napról napra korszerűbbet. Míg a régi segédeszközök leestek, leáztak a hasról, felcsípték á bőrt, az újakat már szűrővel és bőrvédelemmel is ellátták. —Hol fogadják a stómásokat? — A rendelőintézetben minden szerdán kettőtől fél négyig várja őket a stómagondozó. Emellett működik egy klub is a művelődési házban, melynek dr. Kopcsa István és dr. Bogdán Rajcs Sándor a patronáló orvosai. — Hogyan juthatnak hozzá a rászorulók a segédeszközökhöz? — Remélem, minden rászorult tudja, hogy az eszközök, melyeknek az összes létező fajtája megtalálható a szakrendelőnkben, ingyenesek. — Milyen a kapcsolatod a gondozott emberekkel? — Nagyon jó. Gyakran nekiindulok, és végiglátogatom az operáción átesetteket. Ezek az emberek gyakran válnak zárkózottakká, elvesztik életkedvüket. Pedig meg kell érteniük: a műtéttel nem vált tragikussá az életük. Rá kell döbbenniük, hogy ez egy állapot, mellyel meg kell tanulni együtt élni. Semmivel sem lettek másabbak, mint mi. Mind egyenrangú emberek vagyunk! Sikli Tímea
